Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-11-01 / 44. szám

Krwp CSAK SEMMI CSUGGEDES! Már második éve birkózunk a gazdasági rendszerváltás gyötrel­meivel. Míg a politikai életben törté­nő szerepcsere többé-kevésbé megoldódott - bár az egyes pártok arculata még korántsem letisztult -, addig Közép-Kelet-Európa orszá­gainak gazdasága még csak az át­alakulás kezdeténél tart. A magán- szektor újjászületése, kis- és nagy- vállalkozások létrejötte, a külföldi tő­ke beáramlása a vártnál lassúbb. Ahogy Paul Lendvai, azaz Lendvai Pál, térségünk jeles szakértője írja egyik tanulmányában: ,.Általában megállapítható, s nemcsak a hajdani NDK-val, hanem minden egykori szocialista országgal kapcsolatban, hogy a gazdasági és társadalmi vál­ság mélységét és nagyságát általá­ban (és talán főként Nyugaton) alá­becsülték, a rendszerváltás problé­mamegoldó erejét pedig túlbecsül­ték. Ugyanakkor alábecsülték a gyors átmenet terheit és árát, míg a társadalom terhelhetőségének ha­tárát túlbecsülték.“ Valóban ennyire sötét a kép? Talán mégsem, hiszen a Volkswagen, a General Motors, a Philips vagy a Mitsubishi óriáscé­gek nemhiába érdeklődnek, sőt, be­ruháznak térségünkbe. Vizsgáljuk meg nyugati gazdasági lapok, tehát a fejlett országok szemszögéből, ré­giónkat. JÁRATLAN ÚTON A Közép-Kelet-Európával foglal­kozó írások egyik jellemzője, hogy éles határvonalakat húznak orszá­gaink közé. Lengyelország, Cseh­szlovákia és Magyarország markán­san elkülönül a balkáni államoktól, így Jugoszláviától is, és a volt NDK-t már csak mint az egységes Német­ország problematikus részét kezelik. Az imént felsorolt három ország az 1989-es fordulat „élcsapatába" tar­tozik, a politikai, gazdasági és társa­dalmi változások itt a legkézzelfog­hatóbbak. S hogy mégis miért olyan lassú a gazdaság átalakulása, eddig miért főleg a negatív vonások érez­hetők? A válasz: persze, minden sokkal egyszerűbb lenne, ha valaki már felvázolta volna a kommuniz­musból a kapitalizmusba vezető út­vonalat. Ehelyett azonban a gazda­sági életben újra megjelenő vállalko­zóknak Gdansktól Szegedig maguk­nak kell megtervezniük a kritikus első lépéseket a piacgazdaság felé vezető úton. A legkezdetlegesebb megoldás az, amikor a korábban a fekete­piacon üzletelők, tehetséges fiatalok és elbocsátott dolgozók hatalmas pénzeket keresnek, a vámhatósá­gok kijátszásával és a keresett im­portcikkek szabadpiaci értékesítő- * sével. Ezek az üzletelők alkothatják majd a későbbi elosztási hálózatok magvát, amikor az import és az export nagyságrendje jelentősen megnőtt. Az útkeresés következő szintje, amikor egyetemi tanárok, mérnökök és korábbi pártfunkcioná­riusok összeadják pénzüket, és olyan új vállalatokat alapítanak, amelyek nyugati stílusú szolgáltatá­sokkal és ipari tevékenységgel töltik ki a gazdaságban mutatkozó rése­ket. Gomba módra szaporodnak a különböző szolgáltató vállalkozá­sok, éttermektől kezdve a softwer- házakon keresztül a képkeretezésig. Parabolaantennák, autóalkatrészek és különféle kisebb gépek gyártása folyik garázsokban és ideiglenesen létrehozott gyárakban. ,,Ezek lesz­nek a változás motorjai“- nyilatkoz­ta Holger Schieding, a kiéli Világ- gazdasági Kutatóintézet elemzője a Business Week gazdasági szak­lapnak.' TÖKE ÉS SZAKISMERET Igen, a pakliban ez is benne van. Mármint az, hogy a szennyes pén­zeket a gazdaságban, különböző kft-kben mossák tisztára, az illegális pénzváltók, zugkereskedók, meg­gazdagodott pártelnökök tőkéjüket és kapcsolataikat a magánszektor­ban kamatoztatják tovább. A kisvál­lalkozások felfuttatása akár ilyen áron is szükségszerű, hiszen az ál­lami vállalatok leépítése következté­ben az eddig szinte ismeretlen mun­kanélküliség egyre félelmetesebb méreteket ölt. ,, Lengyelországban a tavaly elbocsátott 1,8 millió dolgo­zónak egyharmadát alkalmazta a magánszektor. Ez egyben magya­rázat arra is, hogy miért tüntettek az emberek az utcán" - mondja Horst Brezinski, német közgazdász. Nemegyszer hallani- azt a véle­ményt, hogy a Nyugat közvetlen pénzügyi támogatása nélkül megfe- neklenek az új vállalkozások. Ez csak részben igaz. Hiszen sikeres emigránsok, különböző befektetési alapok, a kormányok által nyújtott kedvezmények szintén biztosítanak forrásokat a most alakuló vállalatok számára. Jiri V. Kotas, aki Kanadá­ból tért haza, 10 millió dollárral indí­totta be vállalkozását, megalapítva az ország első magánbankját, a Bank of Bohemiát. ,,A kisvállalko­zások jelentik minden nyugati gaz­daság gerincét" - mondja Kotas a Nyugatról jött tudósítónak. A tőke mellett a szaktudás, a know-how, szintén óriási jelentőségű. ,,A kér­dés az, hogyan lehet átjuttatni az embereket a vezetési ismeretek megszerzésének szakadékán“ - fejtegeti Jacek Rostowski, a len­gyel kormány tanácsadója. Néhány szerencsés vállalkozónak sikerült partneri kapcsolatba lépnie nyugati üzletemberekkel, s így naponta ve­hetnek órákat vezetési ismeretek­ből. Ennek hatékonyabb formája a kereskedelmi iskolák létrehozása, mint amilyen pl. Prágában is nyílt. „MINDEN NAP IZGALMAS“ A fejlett országokból érkező üzlet­emberek körében „rémtörténetek" keringenek országaink (számukra) elképesztően alacsony színvonalú szolgáltatásairól: Budapesten a tele­fonálás gyötrelmei, Prágában az ét­termek zsúfoltsága és a hanyag ki­szolgálás, Varsóban az irodahelyi­ségek hiánya, a hitelkártyák, fizetési csekkek teljes mellőzése, s egyálta­lán a bankrendszer elavultsága fé­kező tényező. Mégis van érdeklődés irántunk. Ennek okát Leif Johans­son, az Electrolux háztartási gép­gyártó cég egyik vezetője Így ma­gyarázta: „ Nincs sok hűtőszekrény, rosszak a tűzhelyek, kevés a mosó­gép és alig van mosogatógép. Fo­gyasztói piaccal állunk szemben, s éppen erre van szükségünk“. Ter­mészetesen a potenciális kereslet mellett komolyabb politikai okok is szólnak Közép-Kelet-Európa fel­emelése mellett, melynek lényege: ha az életszínvonal nem emelkedik rövid időn belül, az emberek előbb vagy utóbb azt fogják mondani, hogy mégse volt olyan rossz a régi rend­szer. S ez bizony egyben a nyugati demokrácia és piacgazdaság szá­mára túl nagy fricska lenne. Ki gondolta volna, hogy Cseh­szlovákia, Magyarország és Len­gyelország vonzóbb lenne, mint a szovjet birodalom egykori korona- gyarmata, az NDK? Kelet-Németor- szágban a valutareform nagyszabá­sú terve következtében a munkaerő egynegyede az utcára került, a hely­zet robbanásveszélyes, a vagyon­ügynökség vezetőjét meggyilkolták. Térségünk három országa, ahol a költségek alacsonyabbak, hirtelen egyre jobb és jobb színben tűnik fel - legalábbis a Business Week sze­rint. A csehszlovákok, magyarok és lengyelek azonban valószínűleg na­gyon nehezen emésztik majd meg, hogy az elkövetkezendő évtizedben, esetleg még ennél is’hosszabb ideig lesznek Európa szegény rokonai. Viszont egy olyan politikai és gazda­sági zsákutca, amely jelenleg van a Szovjetunióban, elképzelhetetlen. (sidó) A bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet a közelmúltban jelentést adott ki a közép- és kelet-európai országok bruttó nemzeti jövedelmének múlt évi és Idei várható alakulásáról. Eszerint a legjobban Magyarországon alakul a gazdaság helyzete, a legrosszabban Bulgáriában, miközben Romániát és Jugoszláviát kihagyták ebből az elemzésből, mivel e két országban zajló politikai események alaposan beleszólnak a gazdasági helyzet alakulásába. Az Intézet az egyes országok statisztikájából, illetve saját becsült adataiból kiindulva készíti elemzéseit. (Ceskoslovensky Profit) KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA BRUTTÓ NEMZETI JÖVEDELMÉNEK ALAKULÁSA Magyarország Bulgária 1990-1991 JÓL ÉRZIK MAGUKAT A JAPÁN GYEREKEK DÜSSELDORFBAN KIS TOKIÓ DÜSSELDORFBAN Japán vállalkozók Európában Virágzik az üzlet a Nippon Kan étteremben az Immer- mannstrassén, Düsseldorf főútján. Négy, kimonóba öl­tözött pincérnő suhan moso­lyogva, lakkozott tálcákkal az alacsony asztalok között a népes japán vendégsereg­hez. Az utca túlsó oldalán a Maharadzsa nevű, „egzoti­kus indiai konyhát“ hirdető étkezdében egyetlen pincér éppen teát tölt három török vendégnek. Meghitt kép a német város forgatagában, ahol körülbelül minden nyolcadik ember kül­földi. Bár Düsseldorf 7000 ja­pán lakosát számban felül­múlják a törökök és a jugo- szlávok, a japánok a leggaz­dagabb és legirigyeltebb jö­vevények. Mivel itt található Európában a japán kivándor­lók legnagyobb kolóniája, Düsseldorfot Rajna-menti Tokióként emlegetik. A németek a múltban nem igen fogadták tárt karokkal az idegeneket, a japánok azon­ban különleges helyzetet él­veznek. Düsseldorf még pénzügyi ösztönzőket is be­vet, hogy idecsábítsa őket. Az ok egyszerű: 13 milliárd dolláros évi forgalommal és 8000 új német állás megte­remtésével felpezsdítik a gyengélkedő helyi gazda­ságot. „Idén a japán cégek lesznek a legnagyobb befek­tetők, lekörözve az amerikai­akat (Észak-Rajna Westfália tartományban)“, vélekedik Rainer Hornig, a helyi vállal­kozást segítő hivatal ázsiai részlegének vezetője. „Nagy erővel törnek előre.“ A japán vállalatok egyedül ebben az évben 400 millió dollárnyi be­fektetést terveznek a térség­ben. Az élén a Mitsubishi Electric Corp. és a Toshiba Corp. halad. Főként Düsseldorf erős ja­pán kapcsolatainak köszön­hető, hogy Németország több japán terméket vásárol, illetve több hazai terméket ad el Japánnak, mint bármely más európai nemzet. A japá­nok, az üzletet gyakran düs­seldorfi központjukból irá­nyítva, az USA rovására nö­velik piaci részesedésüket Németországban és straté­giai szövetségekre lépnek német vállalatokkal. „Német­ország a mi oldalunkon áll“, mondja Thomas Takeda, a düsseldorfi Japán Ipari és Kereskedelmi Kamara vezér- igazgatója. „Otthonosan érezzük itt magunkat.“ A japánok jelenléte még Düsseldorf központjában is igen szembetűnő. Reggelen­te a széles, fákkal, szegélye­zett Immermannstrasse ja­pán háziasszonyok pergő beszédű csevegésétől han­gos, akik üzletről üzletre ci­káznak. Az egyik üzlet két nappal korábbi tokiói újságo­kat, eredeti evópálcikát, vala­mint a japán iskolásoknak gyönyörű színekben pompá­zó „katakana“ tintákat kínál. Egy nagy, fényesen kivilágí­tott Shochiku szupermarket­ben Panasonic márkájú elektromos rizsfőzö áll hatal­mas üveg pácolt tengeri alga mellett. Találunk ezenkívül egy terjedelmes Japán-Német Központot, ahol két bank és a Japán Ipari és Kereskedel­mi Kamara, a konzulátus, az éttermek, a sushi árusok, egy nagy Mitsukoshi áruház, egy mozi és számos japán válla­lat irodája lelt otthonra. „Se­hol Európában nem érezhe­tik magukat olyan kényelme­sen a japánok, mint ebben a városban“, mondja Ta­keda. A legtöbb düsseldorfi ja­pán a város külső körzetében levő, virágzó Oberkasselben lakik, ahol a japán iskola is van. Maga az épület azon­ban nem látszik: az iskolaóri­ás pezsgőfürdő-kádként süllyed a hegyek közé. Kívül­ről semmi nem árulkodik lé­tezéséről, habár csaknem ezer diák tölti itt napjai legna­gyobb részét. „Az itteni ja­pán közösség meglehetősen tartózkodó és zárkózott“, mondja Hans von Schaper, aki a polgármesteri hivatal képviseletében támogatja a külföldi befektetéseket. A japánok ugyan nagyvonalú vásárlók, általában azonban rosszul beszélnek németül és nem szívesen vegyülnek a helybéliekkel. Mivel a be­vásárlásra, a munkára és a szórakozásra megvannak a saját, külön üzleteik, hiva­talaik és klubjaik, a düssel­dorfiak kíváncsisággal ve­gyes óvatossággal figyelik őket. Egyeseket aggaszt a növekvő japán jelenlét, mi­vel ez felhajtja a lakbéreket és az árakat. Nincs szó azonban mélyebb ellen­szenvről. Düsseldorf a Ja­pánnal való kapcsolatra, s ezzel együtt a német-japán üzleti kötelékek kiterjeszté­sére készül. S ha egy pillan­tást akarunk vetni a jövőbe, sétáljunk végig a Kloster- strassén. Itt az egyik kávé­házban németek ülnek szép számmal és iszogatnak - nem snapszot, hanem Szakét. (Business Week)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents