Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-25 / 43. szám
I »1991. október 25. XXIV. évfolyam Ára 4 korona Méry Gábor felvétele N em jár messze az igazságtól, akinek manapság a honi mezőgazdaság országszerte közismert gondjairól elmélkedve az a bizonyos állatorvosi ló jut az eszébe, amelyen az összes létező betegséget demonstrálni lehet. Nos, a piacgazdaság keserű ízeit kóstolgató tárca válsága nemcsak a jelenlegi kusza viszonyok miatt alakult ki. Az, hogy a mai áldatlan állapotok közé került, minden bizonnyal hosszú távú „fejlődés eredményeként“ is értelmezhető. A stabilizációs tényezőként emlegetett egykori sikerágazat, amely az önellátásra való törekvésben a legmesszebb jutott, mára a piacgazdaságra való áttérés béklyóiban vergődik. A csak elveiben kidolgozott gazdaságpolitikai koncepció konkrét gyakorlati játékszabályok híján a szabadpiaci verseny feltételei közé szorította a termelővállalatokat, s azok a rájuk szabadított piaci verseny feltételei között úgy bukdácsolnak, mint egy nyeretlen kétéves a pardubicei Nagydíjon. Hol vannak már azok az idők, amikor a gazdasági vezetők azt panaszolták, a központi irányítás megköti a kezüket, bezzeg, ha azt tehetnék, amit szeretnének, egy-kettőre tejben-vajban fürdő Kánaánná változna e kis ország. Szó ami szó, a tejjel és a vajjal bizony az idén jól befürödtek. Kétségtelen, hogy a gazdasági reform végrehajtása során megvalósított restriktiv pénzügyi politika a tönk szélére sodorta még az eleddig jól működő termelőüzemeket is. Áruértékesítési válság, fizetésképtelenség, a bankhitelek rendkívül magas kamatlábai, a jogi és tulajdon- viszonyok tisztázatlansága olyan helyzetbe juttatta az ágazatot, hogy a felmérések szerint a tárca termelőüzemei közül csak mintegy 40 százaléknak van esélye a gazdasági túlélésre. Sok vád éri manapság a mezőgazdaságot amiatt, hogy túl drágán termel. A gazdasági okfejtésekben gyakran visz- szatérő téma a termelés rendkívül magas 'költségszintje, amit a magyarázók közül ki-ki saját szájíze, illetve politikai hovatartozása szerint taglal. Nem kell azonban mindenképpen felsőfokú közgazda- sági végzettség ahhoz, hogy megállapíthassuk, a költségek magas szintje az ágazatban nagyobbrészt külső tényezők hatására alakult ki. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy míg az ágazatban felhasznált nyersanyagok ára országos átlagban 70-80 százalékkal emelkedett, az eladott termékek értékesítési szintje az előző évi alatt maradt. Nem vált be a gazdasági reform azon elméleti elképzelése sem, hogy a megközelítőleg 30 százalékos állami dotációk elvonását az ágazatban majd kiegyenlíti a felvásárlási árak megemelt (a nyár elején még garantált) szintje. De hol van már a tavalyi hó... Jogos tehát a termelők követelése, hogy az ágazat további sorsát világos és közérthető agrárpolitikából lebontott játékszabályok szerint alakíthassák. Úgy tűnik, a szövetségi kormány legutóbbi ülésén elfogadott agrárpolitikai alapelvekkel megtették az első lépéseket, hogy az ágazat szerkezeti átalakítása, a termelők érdeke és a fogyasztók elvárása bizonyos fokú konszenzusra jusson. Bár az elfogadott elveket nem mindenki üdvözölte kitörő örömmel, már világosan látszik belőlük, hogy a gazdaságpolitika irányítói is rájöttek, tovább nem feszíthető a húr. A termelők tűrőképessége is véges. A parasztember évszázadok .óta becsületesen tette a dolgát. Most is azt szeretné, ehhez azonban gazdasági környezetre van szüksége, amelyben világosan látja, két keze munkájából is meg tud élni, mert félő, hogy a további megszorítások után úgy jár, mint a már emlegetett ló, amelyet le akartak szoktatni az evésről. Mire megszokta volna, el is pusztult ... T. Szilvássy László 4k ...e helyet régi virágzó állapotába hozzuk Kopasz-Kiedrowska Csilla riportja a 300 éves Aki akarja, elhiszi Emberpiac, konkurenciaharc? A fülöp-szigeteki csodadoktorról olvashatnak Petrőci Bálint riportja Érsekújvár gondjairól, terveiről a 4. oldalon az 5. oldalon a 3. oldalon
