Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-18 / 42. szám
Vasárnap J * A hónap végének (október 21. és 27. között) napi középhőmérsékletei a Kárpát-medencében az elmúlt évtizedekben a következőképpen alakultak: az átlagos 9,6, a legmelegebb 14,7, a leghidegebb pedig 3,0 C-fok. A hőmérséklet a hét folyamán könnyen a 0 C-fok közelébe kerül, s egyre nagyobb az esély a talajmenti fagyokra. Ezért jó, ha gyümölcsösünk őszi talajlazítását, s ezzel egybekötve a kállum- és a foszforműtrágyák kijuttatását a héten befejezzük. A gyepesített gyümölcsösben pedig végezzük el az utolsó kaszálást. Ha a gyömölcsfacsemetéket most még nem tudjuk kiültetni, vagy ha a telepítéssel tavaszig várnunk kell, akkor gondoskodjunk tárolásukról. Ideiglenesen az is megteszi, ha a csemetéket pincében, kamrában tároljuk, s a gyökérzetükre - a kiszáradás ellen - egy-két lapátnyi földet dobunk. A tavaszi kiültetésre szánt szaporító anyagot a szabadban tárolhatjuk. Mélyítsünk ki egy 20-30 cm-es árkot, ferdén helyezzük el benne a csemetéket, s gyökereiket földeljük el. Ha nagyobb fagyok várhatók, akkor a fácskák tövét takarjuk be szalmával, komposzttal. Már a gyümölcstárolóban is akad munka. A gyümölcsöket rendszeresen ellenőrizzük; amelyeken a romlás jelei mutatkoznak, azokat minél előbb használjuk fel, távolítsuk el. Ügyeljünk rá, hogy a helyiség hőmérséklete 4-6 C-fok között legyen. Ne sajnáljuk rá a pénzt, vásároljunk néhány hőmérőt, s azokat a megfelelő helyre függesszük fel. A hőszabályozást - felmelegedéskor - kora reggeli szellőztetéssel oldhatjuk meg. Arról se feledkezzünk meg, hogyha a tározóban almán kívül más gyümölcsöt Is tartunk, akkor azok érését az alma termelte etilén meggyorsítja! Ha csemegeszőlőt tárolunk, akkor megéri a fáradságot, hogy a fürtöket tartó felkötött vesszőrész felső metszlapját oltóviasszal lekenjük, s az alsót pedig vízzel telt edénybe lógatjuk. Továbbra is aktuális az új telepítés, ehhez azonban alapos talajelőkészítés nélkül ne fogjunk hozzá. Gondos talajforgatással egybekötve juttassunk ki áranként 500-600 kg istállótrágyát, 5-6 kg szuperfosztátot és ugyanannyi kálisót. A kiültetésre szánt szaporító anyagot gondosan vizsgáljuk meg, a gyökereket metsszük vissza, a betegséggyanús részeket vágjuk ki. A visszametszett gyökereket, a vágásfelületeket csávázzuk: 5 kg-nyi agyagot keverjünk el 10 liter vízben, adjunk hozzá 100-500 gramm higanyos csávázószert, s ebbe mártsuk bele a szőlővesszőt. Régebben október 21-én, Orsolya napján kezdték meg a falusi háztartások egyik legfontosabb vitaminforrásának, a káposztának a betakarítását. Ha ma már nem is tartjuk magunkat szorosan ehhez a hagyományhoz, s az idei vegetációs időszak némi eltolódást is mutat, a héten ezt a munkát is végezzük el. A felszedett káposztafejeket - amelyeken 3-4 takarólevelet hagyjunk meg - előbb úgy fél napig szikasszuk, majd hordjuk hűvös pincébe, kamrába. A tárolóhelyiség optimális hőmérséklete esetünkben 0 C-fok. A káposztát kinn a kertben - prizmában vagy árokba „temetve“ is tárolhatjuk. Elegendő, ha 25-30 cm mély árkot ásunk, s a fejeket ebbe gyökerükkel felfelé elhelyezzük, majd földdel betakarjuk. Ha erősebb fagyokra lehet számítani, akkor az így elvermelt zöldségre terítsünk még több földet vagy szalmával, gyékénnyel, kukoricaszárral takarjuk be. Szedjük fel a hónapos retket és az egyéves spárgamagoncokat is. Az utóbbiakat tavaszi kiültetésükig fagymentes helyen tároljuk. Ágyá- saikat azonban még az ősszel készítsük elő; 50-60 cm mélyen fór gassuk meg a talajt, s dolgozzunk be négyzetméterenként 10-15 kg istállótrágyát, valamint 40-50 gramm szuperfoszfátot és kálisót. A melegágyakba megkezdődhet a korai sárgarépa vetése. Egy négyzetméterre 2 gramm magot számítsunk. A virágoskertben szedjük fel a dáliák, begóniák, kálák, gladióluszok gumóit, hagymáit. A beteg példányokat ne tároljuk. A kisebb fertőzött részeket távolítsuk el, metsszük ki, a vágásfelületeket pedig Orthocid- del vagy faszénporral kezeljük. A gumók, hagymák tárolására a szel- lős, viszonylag száraz, 8-10 C-fokos helyiségek alkalmasak. rMÉZSZŰRŐ ADAGOLÓVAL mézelő Ötletek, eszközök J. R. Stauber, 100 családos méhész, már 12 - általa tervezett -, az ábrán látható mézszűrőadagolóberendezést adott át másoknak kiértékelésre, „nyúzópróbára“. A berendezés 450 kg méz feldolgozására alkalmas naponta. A gyorsan kristályosodó virágmézek nem lassítják a berendezés működését. Fontos eleme a 80 C-fokos hőmérsékletű vízköpeny. Ennek segítségével 100 kg kristályos méz 2 órán belül elfolyósítható. Az ilyen módon mérsékelten hevített méz a tartóra erősített, 230 mikron pórusméretű szűrőzsákon át halad. A szűrőzsákot tisztítás céljából nem kell gyakran cserélni. A tankból azonnal tölteni is lehet a mézet. Az eszköz tervezője nem kíván meggazdagodni a találmányából, így nem is gyártja, de örömmel biztatja az érdeklődőket az utánzásra. Címe: 8 Greenway Close, Shurdington Cheltenham, Gloucestershire England GL 515 TL Nagy-Britannia A tank természetesen rozsdamentes acélból készült. Kevesebbe kerül, ha hengeres helyett négyszögletesre készítjük. Elkészíthető 25, 500 és 100 literes változatban is. A berendezés fontos eleme mind a szűrésnél, mind a letöltésnél a beépített termosztát. Méhészújság rög?ítőbUincs cm mély^gfí 7fl cm ph*VV t ( ) immer i<V> fútrtfcctéi- thenncsztáual CSERZÉS A bőr kikészítésének egyik legfontosabb fázisa a cserzés. A felhasznált cserzőanyag összetételétől függ a kikészített bőr minősége. A cserzőanyagokat kétféle módon állíthatjuk elő: készíthetünk pépet vagy oldatot. Ha a cserzőanyagot pépnek készítjük el, akkor azt a húsos oldalra kenjük. A cserzőoldat készítésénél az egész bőrt az oldatba mártjuk, tesszük. CSERZÖPÉP Hozzávalók: 1 kg búzaliszt, 1 tojássárgája, 0,15 kg kálitimsó, és 0,6 kg konyhasó. Az összekevert anyaghoz annyi lágy vizet (pl. eső- vagy desztillált vizet) öntünk, hogy pépes, jól kenhető oldatot nyerjünk. Ezzel kenjük be a bőr húsos oldalát. Ilyen eljárással finom „chévre glaces“ módon készült bőröket kapunk, amelyek rendkívül lágyak és tetszetősek. CSERZŐOLDAT Hozzávalók: 10 liter lágy víz, 0,6 kg konyhasó, 0,15 kg kálitimsó és 1 kg búzakorpa vagy árpadara. A búzakorpát előzőleg kis meny- nyiségű, kb. 40 C-fokos vízben 3-4 napig erjesztjük, míg a keverék egészen sűrűvé nem válik. Az erjesztett korpát tiszta vízzel hígítjuk, és ezután adjuk hozzá a kimért mennyiségű sókeveréket. Aki nem akarja méregetni az egyes összetevőket, az nagyjából úgy készítheti el a cserzőfolyadékot, hogy 1 liter vízhez két marék konyhasót és egy marék kálitimsót ad. A víz mennyisége változhat, a fontos az, hogy tömény oldatot kapjunk, s ebben az összes anyag feloldódjon. A cserzőlé kezdetben kb. 30 C-fokos legyen. A macska-, róka- és nyúlbőröket 3-5 napig hagyjuk benne, utána száraz, szellős és árnyékos helyen 2-3 napig szárítsuk, majd kezünkkel a bőrt tördeljük puhára, így a dara, illetve a korpa is kihullik a szőrök közül. Az ismertetett cserzőfolyadékkal, illetve cserzőpéppel a gerezna kikészítésének három fázisát takaríthatjuk meg. A cserzőpépet két-három nap után kézzel letördeljük a bőrről. Ezt követően kezünkkel aprókat fogva, összedörzsöljük a két felületet. Ha az aprólékos morzsolgatás után keménynek találjuk a bőrt, akkor a húsos felét vékonyan kenjük be glicerinolajjal, majd a már kész bőrt egy-két napra terítsük ki szellős helyre. Ezek után a kikészített bőröket tetszés szerint használhatjuk föl. Ha a bőrt szabni szeretnénk, ügyeljünk arra, hogy ezt ollóval végezni tilos (I), ugyanis a szőrszálak felső rétege, a koronaszőrök erősen roncso- lódnak. A bőrt szabni csak irha felőli oldalról szabad, az erre a célra készült speciális késsel. Kistermelők Lapja Pázsit gondozása a tél beállta előtt A pázsit a vegetációs időszak végén a jó áttelelés érdekében fokozott gondoskodást igényel. A nyár végén és az őszi hónapokban a megnövekvő csapadékmennyiségnek és az alacsonyabb hőmérsékletnek köszönhetően a gyep gyorsabban nő, ezért gyakrabban kell kaszálni. A lekaszált füvet Ilyenkor távolítsuk el, hogy a talaj felső rétegében ne kerüljön sor szerves- anyag-feldúsulásra. Ilyenkor gyakrabban „fésüljük át“ sűrű fogazató gereblyével, így a sűrűsödését is elősegítjük. Nyár végén a gyepet gyakran fűrozsda támadja meg, amely nemcsak színváltozást, de az állomány legyengülését is okozza. A megfelelő időben történő kaszálás hozzájárul a kórokozó elleni védekezéshez is. Abban az esetben, ha a gyepen kalapos gombákból ún. boszorkánykor alakul ki, akkor a tápanyagutánpótlás során ajánlatos megnövelni a talaj foszfor- és káliumtartalmát, és korlátozni a nitrogénműtrágyák adagolását. A ritkábban kaszált pázsiton a nedves őszi időjárás beköszöntővel gyakran megjelenik a Fusarium nivale nevű penészgomba. Fejlődését, terjedését a vékony jég, a felül megfagyott hóréteg is elősegíti. Tavasszal az ilyen pázsiton különböző átmérőjű ezüstösszürke, később szürkésfekete kör alakú foltok jelentkeznek. A kórokozó ellen különféle fungicidekkel - Topsin, Dithane, Bayleton - védekezhetünk. A gyepet úgy kell gondozni, hogy az a tél folyamán ne gyengüljön le, ne károsodjon. A gyep telepítésénél az állományalkotó fajokat, fajtákat már eleve úgy kell megválasztani, hogy azok a helyi klímaviszonyoknak a legjobban megfeleljenek. Az olyan pázsitot, amelyben a csenkesz-fajok (Festuca rubra F. ovina) az állományalkotók, ősszel le kell kaszálni, meg kell gereblyézni s hagyni kell, hogy a tél beállta előtt a szokásosnál néhány cm-rel magasabbra nőjön. A csenkesz-állomá- nyú gyep a tél folyamán is megőrzi üde színét. A túlnyomórészt réti perje (Poa pratensis) alkotta gyép nagyon jól elviseli az időjárási viszontagságokat, a késői fagyokat és ellenáll a Fusariumnak is. A gyepes sédbúza (Deschampsia caspitosa) állományú pázsit fokozott gondoskodást igényel. Nyírását, vágását jó éles szerszámmal végezzük, hogy ne „vérezzen“, levelei ne roncsolódjanak, mert így a vágásfelület nehezebben gyógyul, s az állomány a tél folyamaimén erősen károsodhat. Az angolperjéből álló (Lolium perenne) pázsitot a tél folyamán is ellenőrizzük, mert ott szívesen telepednek meg a különféle rágcsálók, s erősen károsítják. Záhradkár Elfelejtett gyümölcsök A NASPOLYA A naspolyát nálunk nem értékelik kellőképpen, s gyümölcse a kereskedelemben nem is kapható. Még a háztájiban is ritkán ültetik, pedig szép bokra bőven ontja a termést. A naspolya 3-4 méterre növő cserje. A talajban és az éghajlatban nem válogat, minden gyümölcstermő vidéken jól érzi magát. A téli fagyokat jól bírja, félárnyékos helyen is terem. A száraz és nedves talajokon egyaránt megél. Fehér virágait későn, a májusi fagyok után hozza, ezért az erősebb tavaszi lehűlések nem tesznek kárt benne. Mélyzöld, fonákán bolyhos levele, nagy virágai folytán szép dísze lehet kertünknek. Birsalanyra oltva telepíthető. Jellegzetesen édes-fanyar, 3-4 cm hosszú, lapított körte alakú gyümölcse akkor élvezhető, ha az első dér már megcsípte, illetve a tárolás során már utóérett. Bokor alakra neveljük. Sok beavatkozást nem igényel, szép természetes koronát alakít. Met- szegetését azért is kerüljük, mert termését a vesszők csúcsrügyeiből fejlődött rövid hajtásokon hozza. Az egyéves vesszők visz- szametszése tehát csökkenti a termést. A kártevők, kórokozók alig bántják, és szinte nem is szorul permetezésre. A BIRS Nagyon értékes gyümölcs, aki teheti, telepítse! Sokan helytelenül birsalmának, birskörtének mondják, pedig sem „birsalma“, sem „birskörte“ nincs. Van viszont fajtától függően körte és alma alakú birs. A naspolyának (Mespillus ger- manica) nálunk két fajtáját a 3-4 cm-es gyümölcsű ’Mac- rocarpa’-t és a mag nélküli ’Apyrena’-t termesztik. A nemesített egyedek ellenállóbbak, mint a magoncok. (I. d. rajza) A sovány, száraz talajok kivételével mindenütt megterem. Négy-öt méter magasra is megnövő fácskává vagy bokorrá nevelhető. Sötétzöld leveleivel, rózsaszínű virágaival, ősszel érő szép sárga gyümölcsével díszíti is kertünket. Sekélyen gyökeresedik, ezért gyökérzete fagyérzékeny. Terméseit az egyéves hajtások végén neveli, ezért metszeni nem szabad. Használatos alanya a vadbirs. Gyümölcsének veszélyes kártevője a keleti gyümölcsmoly; nagyon érzékeny a moníliás fertőzésre is. A birs gyümölcsét október közepén vagy legkésőbb a hónap második felében szedjük le. A molyhos héjú termésről ne töröljük le a védőréteget. Zselének, kompótnak, birssajtnak, valamint káposzta ízesítésére is kiválóan alkalmas. Miklós Dénes kertészmérnök 1991. X. 18.
