Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-10-18 / 42. szám

dBUjgsB/i a "W * r 1' * 15 1991. X. 18. SÖTÉTBEN NEM NŐ A GYOM A jelenség már régóta ismert, csak a gyakorlatban még nem alkalmazták: a legtöbb gyom magjának fényre van szüksége a fejlődéshez. Elsőként az erlangeni egyetem biológiaprofesszora, Karl M. Hartmann ültette át ezt az ismeretet a gyakorlatba, és kísérletsorozatba kezdett, amelynek során éjszaka végezték a szántást. Az eredmény megdöbbentő volt: a sötétben megművelt földeken egész éven át alig nőtt a terméshozamot csökkentő gyom. Hartmann professzort nem lepte meg a siker. A legtöbb szántóföldi gyomnövény, mint a kamilla, a mák- vagy veronikafélék alkalmazkodtak életterükhöz; magjaik olykor évekig szunnyadnak a földben, míg szántáskor a felszínre nem kerülnek; négyzetméterenként mintegy 75 000 maggal lehet számolni. Elég egy pillanatnyi fényvillanás, hogy csírázásnak induljanak. Impulzus nélkül azonban nem tudnak fejlődni. A kultúrnövényeknél egész más a helyzet: ezeket az ember úgy nemesítette, hogy magjaiknak nincs szükségük fényre, rejtve maradhatnak a földben, így a madaraktól védve vannak. Az eljárást azóta tökéletesítették: nappal szántanak, hogy lehetőleg minél több gyommagot „felébresszenek“, négy hétig hagyják őket csírázni, azután éjszaka boronával eltávolítják őket. A felszínre került magok fényimpulzus hiányában nem kezdenek csírázni. Vetni és aratni is sötétben kell. Sok körültekintésre van azonban szükség, mivel a módszer kivilágított helységek közelében nem használható, sőt a traktorok hátsó lámpáját is ki kell kapcsolni. A professzor és kollégái szerint különösen vonzó lehet az eljárás a bio­földművelők számára, akik a gyomok ellen időrabló, kiadós kapáláson kívül alig tehetnek valamit. Ezenkívül lehetővé teszi nagy mennyiségű gyomirtó szer megtakarítását - egyebek között ezért is javasolható bevezetése a fejlődő országokban, ahol egyrészt kevésbé óvatosan bánnak a vegysze­rekkel, mint például Európában, másrészt ezzel tehermentesíthető az amúgy is sovány mezőgazdasági költségvetés. (Frankfurter Rundschau) Új „társasjáték“ Olaszországban A „jobb“ vidéki olasz társa­ság új játékot fedezett fel: or­vosok és gyártulajdonosok, ügyvédek és egyetemi tanárok újabban már nem rendeznek családi ünnepet valamilyen fontos személyiség részvétele nélkül. Az illetőnek azonban nem kell énekelnie vagy vidám jeleneteket előadnia, hanem egyszerűen csak úgy kell ten­nie, mintha a család barátja vagy barátnője volna. Az olasz művészet, kultúra és sport ki­válóságai ezért borsos árat kérnek. Egy szereplésért a vi­déki fontoskodó nyárspolgá­rok 20 ezer márkának megfele­lő összeget is leszurkolnak. Marina Ripa de Meana, az Elité című, nőknek szóló fo­lyóirat vonzó külsejű főszer­kesztőnője, egy gróf felesége, volt az első, aki elárulta ezt a titkot.- Különösen szívesen válla­lom a „bérkeresztanya“ szere­pét - mesélte a grófné. - Már több tucat olyan kislányt tar­tottam a karomban és keresz- teltettem meg a Marina névre, akiket azelőtt sohasem láttam. Ma már jóformán sehová sem megyek el, ha meg nem fizet­nek érte. Vendégszerepléséért Mari­na asszony 4000-8000 márká­nak megfelelő díjat kap. Ez olyan mellékkereset, amelyet jó néhány olasz prominens személyiség nem mulaszt el. Diego Maradona labdarú­gósztár minden alkalommal 4000 márkának megfelelő ősz- szeget hajtott be, amikor ő vágta fel valamelyik szurko­lójának esküvői tortáját. Az árak pedig a fokozódó kereslet következtében egyre emelked­nek. Sandra Milo színésznő például 6000 márkás tisztelet­díjért vesz részt egy temetési gyászszertartáson. Egy szicí­liai fodrász pedig 26 000 már­kát ajánlott fel neki azért, nogy legyen a házassági tanúja. (Die Welt) Villanyautók A villanyautó többé már nem csak az autókiállítások egyik látványossá­ga, és nem is esélyek nélküli prototí­pus. Megkezdődik a villanyenergiá­val működő járművek sorozatgyártá­sa. Ezzel új fejezet kezdődik az autógyártás történetében. Az első villamos Golf Cityk Wolfsburgban gördülnek le a szalagról. Hetvenezer márka nem kis összeg értük, az ár azonban a gyártási számok emelke­désével csökkenni fog. Az amerikai nagy konszernek kö­zül elsőként a Ford jelentette be elektroautók gyártását. Jövőre Dear- komban kb. óránként 110 kilométe­res végsebességű, Escort típusú vá­rosi autót fognak gyártani. A mün­cheni BMW-nél is előrehaladtak a fejlesztési munkálatok, és az autó mellett rögtön egy ABB nagyteljesít­ményű akkumulátort is terveztek. Aki nem éri be a 160 kilométeres hatótávolsággal, hamarosan átvált­hat a robbanó- és elektromotor hib­rid modelljére. (Die Welt) Segítség a bűnüldözésben A martinsriedi Max Planck bioké­miai intézet két kutatója, Hartmann Harz és Peter Hegemann felfedezte, hogy a Chlamydomonas rheinhardtii nevű egysejtű alga csillangóival a fény irányában úszik, vagyis „lát“. De hogyan? Fényérzékeny rodop- szint (látóbíbort) találtak az algában, ugyanazt a fehérje természetű anya­got, amely az emberi szem ideghár­tyájának festékanyaga; sötétben bíborszínű, megvilágítás hatására el­halványodik, regenerációja sötétben megy végbe. Nem kevesebbet jelent ez, mint hogy a fényérzékelés a fej­lődés olyan korai szakaszára vezet­hető vissza, amikor az állat- és a nö­vényvilág még nem vált szét. A mar­tinsriedi kutatók megállapították, hogy a szóban forgó alga kalcium­ionok által közvetített elektromos je­lekkel érzékeli a fényt. Ha kalciumol­datos közegéből kiemelték „látását“ elvesztette. Látási reakcióideje hal­latlanul gyors, fényvillanásra tízezred másodpercen belül reagál, százszor gyorsabban, mint az em­beri retina. Jelenlegi ismereteink szerint ez a legkezdetlegesebb látá­si modell az élő természetben. (Magyarország) JOGHURTKÜLONLEGESSÉGEK A joghurt igen egészséges, táp­láló, könnyen emészthető tejter­mék, amit még a gyenge gyom- rúak és diétán élők is fogyaszthat­nak. Hogy ne legyen unalmas, a joghurtból mindenféle különle­gességet készíthetünk, ízlésünk­nek és fantáziánknak megfelelően. A gyümölcsök lehetnek frissek, mélyhűtöttek, vagy befőttből is. Sőt, még dzsemet, lekvárt is hasz­nálhatunk a joghurt ízesítéséhez. Gyerekeknek például étkezés után kiváló desszert is lehet, ami sokkal értékesebb, mint egy szelet torta. Joghurt mézzel: 8 dl joghurt, 2 dl narancslé, fél citrom leve, 100 g cukor, 100 g méz, 4 tojássárgája. A joghurtot elkeverjük a narancs és a citrom levével, a tojások sár­gáját keverjük a mézzel és a cu­korral, majd az egészet alaposan mixeljük. Joghurt eperrel: 500 g eper, fél liter joghurt, 100 g cukor, 40 g re­szelt csokoládé. Az epret megmossuk, félbevág­juk, a joghurtot a cukorral elkever­jük, majd hozzákeverjük az epret. Poharakba töltjük, a tetejét reszelt csokoládéval szórjuk meg. Joghurt sárgabarackkal: 300 g sárgabarack, 4 dl joghurt, 100 g cukor, egy csomag vaníliás cukor, 40 g reszelt csokoládé, egy dl habbá vert tejszín. A megmosott sárgabackot meg­hámozzuk, magját eltávolítjuk és összemixeljük. Hozzáadjuk a jo­ghurtot, a cukrot és a vaníliás cuk­rot, alaposan összemixeljük, poha­rakba töltjük és reszelt csokoládé­val, valamint tejszínhabbal dí­szítjük. Meggyes joghurt: 350 g meggy, egy tojássárgája, 3 dl joghurt, 50 g cukor, pici fahéj. A kimagozott meggyet elmixel­jük, hozzáadjuk a tojássárgáját, a joghurtot és a cukrot. Alaposan elmixeljük, poharakba töltjük, tete­jét őrölt fahéjjal megszórjuk. Banános joghurt: 3 dl joghurt, egy nagy banán, kevés narancslé, egy kanál citromlé, egy csomag vaníliás cukor. A meghámozott banánt villával összenyomjuk, majd a joghurttal és egyéb hozzávalókkal alaposan elmixeljük. Poharakba töltve azon­nal Jdnáljuk. Csokoládés joghurt: 3 dl joghurt, 2 dl hideg tej, 50 g cukor, 15 g kakaó, 20 g reszelt csokoládé. Elkeverjük a joghurtot a tejjel, a cukorral és a kakaóval, poharak­ba töltjük, tetejét reszelt csokolá­déval megszórjuk és kínáljuk. Joghuilos zabpehely: 4 kanál zabpehely, 4 kanál citromlé, 4 al­ma, 4 kanál darált mogyoró, 2 deci joghurt és 4 kanál méz. A zabpelyhet egy nagyobb edénybe tesszük, s 12 kanálnyi vizet öntünk rá. Lereszeljük az al­mát, s reszelt mogyoróval, mézzel és joghurttal elkeverjük, hozzáad­juk a zabpehelyhez s az egészet jól összedolgozzuk. Vasárnapi krími hogy Vince Thompson belé­pett a lakásába, nyomban megpillantotta az ajtó alatt be­csúsztatott levelet.- Érthető - dünnyögte elégedet­ten. - Már egy hónapja Is lehet, hogy az utolsó megbízást teljesí­tettem. Úgyhogy lassan ideje is már. Becsukta az ajtót, s kibontotta a levelet. Ugyanolyan kurta szöve­gű volt, mint az előzőek: telefon- szám és egy nagy R. betű. Vince emlékezetébe véste a telefonszá­mot, majd fogta az öngyújtóját. A levél előbb összezsugorodott, majd megfeketedett, aztán hamuvá vált. Utána megtörölte a kezét, és tárcsázta a számot:- Vince Thompson beszél. Meg­kaptam az üzenetet.- Felkészült?- Várom a megbízást.- Ma este. A Bell Air úton. Felhajt az emelkedőn, ott egy tisztást talál. A város mögötti első emelkedő után balra. Egy fehérre meszelt ház WILLIAM NOLAN egy szembejövő kocsiba ütközzék. S ezt semmiképp sem akarta. A nyáron Tahitire megy szabad­ságra a barátnőjével... A kővetkező kanyar után emel­kedő kezdődött. Ahogy fetkecmer- gett, letért az útról, s az egyik jókora bokorhoz hajtott, ott megállt és kikapcsolta a motort. Itt senki sem veszi észre a kocsiját. Lent maga alatt látta Hollywood fényeit. Kiszállt a kocsiból, és hirtelen megborzongott.- A nemjóját, de hideg van itt! - mormogta és alaposan körülné­zett. R. úr - szokásához híven - iga­zán alkalmatos helyet választott. Köröskörül pusztaság. Csupán a fehérre meszelt ház meg a garázs állt ott kissé távolabb. Ha valaki lövést hallana errefelé, gondolhat­ná, hogy a felfelé kapaszkodó autó kipufogója lövöldöz. Vince Thompson az órájára pil­lantott. Egy perc múlva háromnegyedti­zenegy. .. Indulnia kell. Ahogy a garázshoz A BÉRGYILKOS áll ott garázzsal, közel az úthoz. Várjon a garázsban. Nincs bezárva, nyugodtan menjen be. Az ügyfél este tizenegykor érkezik. Legyen a helyén időben.- Hogy néz ki?- Magas férfi, atlétatermet, negyvenes lehet.- A jutalom szokás szerint?-Több.- Még valami?- Semmi. Ennyi az egész. A készülék elnémult. Thompson is letette a kagylót, és végigdölt a heverön. Jövedelmező munka. Elvigyorodott. Egy ezres egy éjsza­kára... Az új barátnője bizonyára örülni fog a köpenynek, amit nem­rég ígért meg neki. Cigarettára gyújtott és mélyen leszívta a füstöt. EzazR. tényleg jó fej, amilyennek lennie kell. Igaz, senki sem ismeri, még senki se látta. Rejtély. Talány. Kísértet. Épp ez volt az, ami Vincének sehogy sem tetszett. Említést tett erről MHchenek is. Mintha egy kí­sértetnek dolgozna az ember. Egy papircetli, kimért hang a telefon­ban, néhány utasítás, a munka, a pénz... Ezer dollár... aztán sem­mi. Látszatra csábító: semmi gond. De ez a titkolódzás dühítette. Puha- tolódzott ez irányban néhány dör­zsöltebb egyénnél is. Ismertek is sok mindenkit.. de R. urat senki. Az órájára pillantott. Kilenc óra harmincat mutatott. A Bell Air út­hoz autóval eljut félóra alatt, legföl­jebb tíz percnyit kell haladnia rajta, többet semmiképp. Úgyhogy még eiugorhat egy pohár italra. A bár tömve volt. Nagy nehezen a pulihoz furakodott. Whiskyt ren­delt és körülhordozta a tekintetét. Lehetséges, hogy éppen ezek kö­zül valakinek teszek szolgálatot ma este... Egykedvűen ¡ddogátt. Vince Thompson egy évvel ez­előtt jött Los Angelesbe munkát keresni. Mitche, régi barátja ejtett érte pár szót, s ezt a munkát találta számára. Kiitta az italt, és újabb pohárral rendelt. Kitűnő hangulatban hagyta el a bárt. Nem volt ittas, nem, csupán egy kis nyomás volt benne, kedv­derítő, ami kell is, hogy minőségi munkát végezzen. Aztán rögtön hazamegy. Éjfélkor már ágyban is lehet A Bell Air útra vezető kitérőben megállt. Egy élő lelket sem látott a környéken. A pisztolyáért nyúlt. Kipróbálta, működik-e, rendben van-e minden, aztán a kabátja zse­bébe dugta. Ezzel a mordállyal kapcsolatos intézkedést is nagy hülyeségnek tartotta. R. úr ugyanis szigorúan megparancsolta, hogy a fiúk csak munkához vegyék magukhoz. Merthogy, ha netán a rendőrség megneszelne valamit, nélküle ne­hezebben köthetnek bele a fiúkba. A maga részéről hülyeségnek tar­totta. Pisztoly nélkül ugyanis nem érezte magát formában, mintha csak félig lenne felöltözve. Hozzá­szokott, hogy mindig magánál hordja, s nem volt ínyére változtat­ni a bevett szokásán. Amikor már maga mögött hagyta az előváros fényűző villáit, a Bell Air út kezdeti kanyargóssá válni. Érezte, hogy a kanyarokban az au­tó mintha megemelkedne. Csök­kentette a sebességet. Ideje van bőven, az út meg keskeny, tekervé- nyes és sötét, mintha egyenest arra lenne teremtve, hogy valahol ért, óvatosan megnyomta az ajtót. Nem volt becsukva, minden úgy volt, ahogy R. úr betervezte. Amint hozzáért, csendben kinyílt az ajtó. Belül, egészen a garázs hátsó sarkában néhány kartondoboz volt Óvatosan betette maga mö­gött az ajtót, és a sötétben tapoga­tózva elért a dobozokhoz. Így ni, most már helyben van. Leült a betonpadlóra, és a falnak támaszkodott. Kitűnő helyzet. Az ügyfél a reflektorfényben lesz, mintha a tenyerén lenne. A másodpercekből percek let­tek, s lassan vánszorogtak. Rá- gyújthatnékja támadt, de elvetette a gondolatot, túlságosan kockáza­tos lenne. Kényszerítette magát, hogy ne is gondoljon a cigarettára. Elővette zsebéből a fegyvert és figyelmesen, gyengéden a ravasz­ra helyezte az ujját. Egyetlen lövés - ez az egész munkája. Hirtelen figyelmes lett, szinte megdermedt. Hallotta, hogy lent az úton autó közeledik. Vince Thomp­son előrehajolt és feszülten várt. Felemelte a pisztolyt. Felkészült. Az autó letért az útról, átvágott az útszéti mélyedésen és közele­dett. A kerekek alatt tompán ropo­gott a homok. Thompson visszafojtott lélegzet­tel várt Valaki becsapta az autó ajtaját és lépések közeledtek. A feszültség másodpercei voltak ezek. A garázs ajtaja kezdett kinyílni. Vince Thompson, a bérgyilkos fe­szülten figyelt készen, hogy meg­húzza a ravaszt. De senki. Csak a két erős reflektor fény­nyalábjai. Vince Thompsonnak hirtelen kiszáradt a torka. A szive oly heve­sen vert, mintha ki akarna ugrani a mellkasából. Senki. Csak a sápadt fény, a bekapcsolt motor hangja és az éjszakai szellő suhogása. És akkor eszébe jutott a sze­mélytelen, száraz hang a tele­fonban:- Magas férfi, atlétatermet, negyvenes. De hiszen ez a saját személyle­írása! Megértett mindent. A kísértetnek végzett munkáról való locsogása, puhatolózásai, fe­lesleges megjegyzései. Mitcheval való beszélgetései... R. úr nem szívesen kockáztatott.- Hát igy állunk - mormogta magának Vince Thompson. - Do­hát azt még majd meglátjuk! Csak valahogy eljusson az autójáig és ott... De ez a fény! Meg kell szaba­dulni ettől a fénytől, aztán a lehető leggyorsabban eltűnni - villant át az agyán. A két lövés szinte egyszerre dör- rent, s egy pillanatra megtörték a csendet, ugyanakkor hallatszott az üveg csörömpölése is. Vince Thompsont sötétség vette körül. Kiugrott a helyiségből, és görnyed­ve rohant a bokrok felé... S akkor hirtelen mintha megva­kult volna. Fénysugarak kereszttüzébe ke­rült, megvilágítva görnyedt alakját... Mégha valaki hallaná Is a néhány lövést, bizonyára a felhevült motor kipufogójának vélné, gondolta Vin­ce Thompson, a bérgyilkos. Meg hogy a nyáron mégsem megy Tahi­tire... Vércse Miklós fordítása c

Next

/
Thumbnails
Contents