Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-18 / 42. szám
É des mamám, anyus- kám, adja nekem, aaaadja nekem a pótyás babát! - fecsegett, csacsogott, sirt a kis Piri az édesanyja fülébe.- Ugyan, te golyhó, nem játszani való bábu az, hanem valóságos kisbaba, a te testvéred, aranyos kisfiú, a neve: András!- Én dajkálom, én hordozom, mosdatom, fürdetem, öltöztetem, ő énvelem alszik... aaal- szik! Nem lehetett elhessegetni a kislányt, csak mondta tovább a magáét, sírt, nevetett, toporzé- kolt. Bizony nem tagadom, egyszer ki is kapott. Maga akarta elvenni magának a kisbabát, amikor anyjuk fésül- ködött a másik szobában, a dadának egy földije érkezett faluról, beszélgetni kellett vele a konyhában. Piroska, más néven Firka, besompolygott a gyerekszobába, ahol a kis testvérke aludt fehér fátyollal letakart égszínkék bölcsőben. Egy zsámoly volt a bölcső mellett, a dada szokott rajta ülni, most a macska, az öreg Ciri dorombolt a zsámolyon. Piri megszólította a cicát:- Ciri, adj egy kis helyet, hadd nézzem meg az aranyos, gyé- mántos, eleven bábut. Megnézte, sohasen látta még közelről, ó mily szép volt! És ebben a pillanatban nyitotta ki a szemét, mosolygott is rá, motyogott valamit. Azt mondta: - Büü-büü! - ami alighanem azt jelenti, hogy: jó reggelt, édes kis testvérem! BRÓDY SÁNDOR A baba A kislány sokáig szemlélte a pótyás babát, örömében szerette volna elkacagni magát, de visszafojtotta lélegzetét is, hogy észre ne vegyék. Csak az öreg macskára nézett, mintha attól kérdezte volna:- öreg pajtás, mit szólsz hozzá, ha én most az én kis babámat - mert az enyém - innen szépen fölkarolom, ölbe veszem, úgy hurcolom, főzök rája, sütök rája, én teszek a mamuskája!- Tedd, tedd, úgy tegyed!- mondta a macska dorombolva, pislogatva, ravaszkodva. Megfogta a pótyás babát, kis Andriskát. Az sírt, kiáltott. Leány megijedt, baba fél kezét eleresztette Baba fejjel lefelé függött a bölcső szélén. Lárma, zaj, sikoltás. Mama beszaladt, dada berohant:- Én teremtóm, jaj, jaj! Éppen csak hogy megfoghatták a baba pólyáját, különben leesett volna... Apa is éppen e pillanatban ért haza, látott mindent. Szegény Piroska akkor kapott legelőször verést az apjától: remélem: elöszörre-utoljára! Akkor is megsajnálták, vettek neki egy nagy babát, olyat, amelyik hajas is, sír is, kicsi is, nagy is, kisasszony, és mégis: sír, ha leteszed, sír, ha felveszed. Csudababa volt szóval - de mindhiába! Eljött annak is az ideje, mamája behívta:- Piroska, gyere csak. Tárd ki a karocskádat, itt a kis öcséd. Nézzük, elbirod-e. Emelgette, próbálgatta, de bizony még el nem bírta! Ezen aztán úgy elfakadt sírva, hogy talán még most is sír, ha azóta - kisasszony nem lett! DÉNES GYÖRGY Fazék az izmypók eresz M Repedt hasú Vöt egyszer egy cseréparanypók, fazék, keze, lába esőt arany vót, koppant arany vót a beléd potroha, az ég. orra, füle, Állsz az fogsora, cifra hálót eresz szőtt a pók, alatt a háló is árván, arany vót, mint egy benne ült az kopott aranypók, ősi hátán pici aranyfót. bálvány. Zümizümre Ki tett várt a pók, vajon foltozgatta oda a hálót. téged? repült is már Ki beaz ebéd: csülte egy gömbölyű a hú aranylégy, a hálóban séged? fennakadt, Talán végképp benne szegény is maradt, dédaott várt a pók nyácskám, megette, ki eljóízűen szállt a megette. szelek szárnyán. A verseket Dénes György Zebramadár című kötetéből vettük, amely a Madách Könyv- és Lapkiadó gondozásában jelent meg. KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL A búbos pacsirta meg a rezgő fű Egy kis búbos pacsirta meglátott egy tó rezgófüvet.-Azt a füvet én gyökerestől kihúzom - mondotta hetvenked- ve a többi madárnak. A fú nagy volt, a búbos pacsirta kicsike. A madarak nem hitték, hogy boldogul.- Gyönge vagy te ahhoz - csúfolták. Erre a kicsi pacsirta megmérgesedett. s leröppent a fáról a fű mellé. A csőrébe vette a rezgófú szárát, s nagyot rántott rajta. A fű meg sem rezdült.- Minek erőlködsz, hiszen úgysem bírsz vele - mondták a madarak. De a búbos pacsirta csak nem tágított. Próbálta jobbról, próbálta balról. Mikor ötödszörre rugaszkodott neki, a fű szára elszakadt. a kis pacsirta pedig hanyatt esett. A madarak úgy kacagtak, majd lefordultak a fáról. Elszégyellte magát erősen a búbos pacsirta. De nem akarja megváltani, hogy felsült. Hencegve azt csicseregte hát:- Én is így akartam! Én is igy akartam! ^Condolteetetr^fehát... RÉSZ ÉS EGÉSZ A számokkal jelölt ábrák közül válasszátok ki azt, amellyel, ha kiegészítitek a jobb felső sarokban látható ábrát, egy szabályos kört kaptok! # P Időmérő szerkezetek NAPÓRA Az embert már ősidők óta foglalkoztatja az Idő múlása és annak mérési lehetősége. Feltalálta a napórát, mégpedig a hordozható változatát Is. S hogy mindenki tudja, hogyan múlik az idő, a tornyokat látták el Ilyen Időmérő szerkezetekkel. Egy krónika először Salzburgot említi, ahol „óraépület áll“, majd a magyar krónikában is fellelhető, hogy a szentendrei városi római katolikus templomban a rudabányai református templomon, a kőszegi szlovák házon voltak csodált és hasznos napórák. HOMOKÓRA Persze a napfénnyel nem mindig mérhető az idő. Ám az ember este is, éjjel is kíváncsi volt az idő múlására. És feltalálta a homokórát. Kicsi üvegben, egy szűk nyíláson fáradhatatlanul áramlik egyik részből a másikba a homok. Ez a homokóra. És bár a mai napig is használják e kicsi, régi időmérőt - főleg telefonálásnál - kevesen tudják, hogy ez bizony nem homokkal működik. A Vili. század találmányának apró időmérő szemecskéi színezett márvány-, tojáshéj- vagy ólomőrlemény, mert ennek áramlása és fajsúlya a homokórával való időmérés alapvető követelménye. Homokóra a pozsonyi Óramúzeumban (Méry Gábor felvétele) MEGJELENIK A SZERKEZET A középkor egyik nagy találmány az óra. Több kísérlet után egy Gerber nevű mester készített el időmérő szerkezetet. Londor órája pedig Szilveszter pápánál oly nagy tetszésre talált, hogy 1288. évi rendeletével kötelezte a templomok papjait, hogy a toronyba órát szereljenek. A XVII. században már európai hírű volt a müncheni vagy a prágai városháza különleges toronyórája, amely az egész órákat dallamos zenével és érdekes toronyjátékkal jelezte. Az óra történetéből talán az a legismertebb tény, hogy a lekicsinyített órák eleinte tojásdad alakúak voltak. Számlapjukat, mutatójukat hegyi kristály védte, s csak később vált általánossá, hogy üveglappal fedjék a kényes szerkezetet. Az óra az ember nélkülözhetetlen időmérőjévé vált. Ebben az időben jött divatba az órák ékszer jellegű használata. Nyakba akasztható női órák, ékszerszerű karórák, sőt még gyűrűként viselt időmérő szerkezetek is. Ezek már remek ötvösmunkák, általában nemes anyagól, ékkövekkel díszítve készültek. Az 1600-as években az úti óra a jómódú kereskedők nélkülözhetetlen társa volt a poggyászban. Gyakori volt a tenyérnyi nagyságú, fedeles nyeregóra, amely a kápára akasztva ébresztéshez csengetett, és óránként ütéssel jelezte a múló időt. HÁROMSZÖG HÁROMSZÖG HÁTÁN Ha jó megfigyelő vagy, nem lesz nehéz a feladat. Számold meg, hány háromszög van a nagy háromszögben! K- M. Készítette: Miroslav Motycík MEGFEJTÉS Az október 4-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: a C-vel jelölt kockát; tigris, puma, leopárd. Nyertesek: Kovacsics Gábor, Udvard; Ifj. Szórád Ferenc, Nyárasd; Gaál László, Dunaszerdahely; Buda Román, Galánta; Zsigó Mónika, Érsekújvár. 14 1991. X. 18. i/asárrap A
