Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-18 / 42. szám
Újságíróként régóta nem járhattam az országot, és most, hogy újra lehetővé vált számomra a riportereskedés, a város- és falujárás sok meglepő felismerésben is részesít. Például Léva. Ha nem kérdezősködöm, bolyonghattam volna a panelépületek ismeretlen rengetegében. Amikor utoljára jártam itt, valamivel húszezer fölött volt a lakosok száma. Ma harmincnégyezer! De csak 5143 személy vallja magát magyarnak. S ez az adat még össze is zsugorodhat, mert már itt Is divatba jött a kassai „specialitás“: lévai nemzetiségű vagyok. Se magyar, se szlovák. Hogy mire vezet ez? A városban csak egy magyar alapiskola van. Valaha gimnázium is volt. A lévai fiatalok ma Zseiizre járnak magyar gimnáziumba... Ötször költözködtek A lévai magyar alapiskola az elmúlt tanévben ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját. 1950 szeptembere nagy ünnep volt számukra. A megalázó fél évtized után ismét saját anyanyelven tanulhatott a magyar ember gyermeke. Igaz, „kölcsönépületben“, kiselejtezett, ütött- kopott bútorzattal berendezett tantermekben. Aztán a „kaszinóba“,'majd a volt zárdába vonultak, utána az úgynevezett barakképületben kaptak helyet, s néhány év után megint szedték a sátorfájukat, mert így rendelkezett a „hatalom“. Negyven év alatt ötször költöztették az iskolát: mindig rosszabb és rosszabb épületbe. Ez is összefügg a „lévai specialitással", rádöbbenti az embert, hogy merre is hajlott a sérthetetlen szentek keze. Az eltelt négy évtized alatt a városban hat új iskolát építettek fel, s az idén adják át a hetediket, de magyar tannyelvűnek eddig még nem jutott új épület! Az új iskolákat a legmodernebb berendezéssel, taneszközökkel, audovizuális és műszaki felszereléssel, kabinetekkel és szaktantermekkel, konyhával, étteremmel, tornateremmel és klubhelyiségekkel látták el. A magyar alapiskola pedagógusai csak álmodozhattak erről. Mostanáig még tan- testületi szobájuk sem volt. A tanügyi igazgatóság jóindulatát tükrözi, hogy az idei tanévtől kezdve már van olyan helyiségük, ahol a tanítók tanácskozhatnak: az iskola költségvetésén kívül kapott pénzből végre berendezhették a tantestületi szobájukat. Szóval: javul a helyzetük. Gyógyír a lélekre... Az iskola igazgatója: Újváry László. A tanügy 1989 decemberében rehabilitálta, s 1990 elején a szülök kérésére indult az igazgatói választásokon. Hatvanadik életévében az iskola élére került. Ez nem volt szokatlan beosztás számára, mert míg hetvenben ki nem ebrudálták, iskola- igazgató volt. Húszévesként kezdett tanítani Oroszkán, igazgatóhelyettesként dolgozott Marcelházán, egy évtizedig vezette a garamszentgyörgyi iskolát, s újabb tíz esztendeig - 1970-ig - igazgatóskodott Csatán, míg nem került ő is a kommunista pártszervezet áldozatainak listájára. A Csemadok akkori járási vezetősége is megtette a magáét: a szervezet országos elnökségének tagját megbízhatatlannak nyilvánította, sovinizmussal, nacionalizmussal vádolta. Beosztott tanítóként 1973-ig még Zselizen taníthatott, aztán végleg elbocsátották. Az utcára kerülő pedagógus ekkor négy fiúgyermekkel büszkélkedhetett, a legidősebb húszéves volt, a legfiatalabb tizenkettő.- Lévai születésű vagyok - mondja Újváry László. - Bármennyire furán hangzik is, kidobatásom után jó érzés volt visz- szakerülnöm a városomba. Próbálkoztam itt és ott, de a megbélyegzett embert nem merték alkalmazni. Gondoltam, megélek a jég hátán is, de még a jégre sem engedtek. Nagy nehezen elhelyezkedhettem, egy ideig gépkocsivezető voltam a kórháznál, aztán, 1989 végéig, benzinkúti alkalmazott... Hogyan fogom kibírni? - ez volt abban az időben a nagy kérdés Újváry László számára is.- Az élet megy tovább, szembe kell nézni a valósággal, az új helyzetben meg kell újulni. A pedagógia mellett életelemem a kultúra... Erről nem feledkeztek meg a lévaiak, nem felejtették el, hogy Újváry híres versmondó volt. S jöttek a szülők a „benzinkutashoz“, hogy megkérjék, készítse fel gyermekeiket a szavalóversenyre. Elvállalta, beosztotta a szabad idejét, s a lakásán tanította a magyar versek mondására a diákokat. Évenként változott a számuk, volt úgy is, hogy egyszerre többen jártak hczzá. S mint mondja: gyógyír volt a lelkére, amikor a tanítványai közül Szalai Attila, Nyúl Péter, Daru Marica országos győztesként tértek haza... (Szalai Attila ma már vegyészmérnök, így nyilatkozott: „Az alapiskolának köszönhetem iroda- lomszeretetemet. Azt az érzést, ami a vershez, prózához köt, Újváry Laci bácsinak. Vele éltem át életem egyik nagy élményét, amikor 1978-ban a Jókai Napokon megszereztem a Jókai-plakettet a prózamondás III. kategóriájának első helyezettjeként...") A Csemadok helyi szervezete is megkérte a „benzinkutast“: segítse az irodalmi színpad megszervezését. Három irodalmi összeállítást rendezett Juhász GyuA lévai iskolaigazgató megalázó húsz éve • A magyar gyerekek többsége nem jár magyar iskolába, pedig ott is megtanulnak szlovákul. • Negyven év alatt ötször költözött az iskola • A Léván épült hat új iskolából egy sem jutott magyar gyerekeknek • Az idén két első osztályt nyitottak • A magyar kultúra lelkes ápolói elvezetjük őket a múzeumokba, képtárakba, s megtekintik Budapest nevezetességeit. Kapcsolatot létesítettünk a gödöllői iskolával. A két-három napos akcióink során a mi diákjaink ott, a gödöllőiek nálunk szerepelnek. Barátságok fejlődnek, már nemcsak a fiatalok, hanem a családok között is, egy-két hétig itt és ott nyaralnak. Ezek a barátságok is fejlesztik a gyerekek személyiségét. Jó nevű a színjátszó együttesünk, a gyerekeink nagydíjasok lettek a Duna Menti Tavaszon. Nagyon jó az aranykoszorús énekkarunk. Most júniusban a legjobb szava- lóink is indultak a Duna Menti Tavaszon, öt versenyzőnk közül három dobogós lett. Szeretem ezt csinálni, a szavalókkal én foglalkozom, de segítenek a kollégák is, nagyon sok jól szavaló gyerekünk van. Szalai Pálné vezeti a színjátszókat, Szalai Pál pedig az énekesek karvezetője. Az iskolánk nagy figyelmet szentel a tanulók szlovák nyelvtudása elmélyítésének. Hegedűs Lászlóné, Janovicky Andrásné, Benedek Pálné munkáját dicséri, hogy rendszerint a mi gyerekeink nyerik meg a szlovák nyelvű járási versenyt, de kerületi és országos szinten is az elsők közé tartoztak... Újváry László: „A városodért, az itt élő magyarságért is tudsz valamit tenni...“ Gunits László felvétele la és Illyés Gyula műveiből, valamint Emberség-békesség címen. A plakátokra nem írták ki a rendező nevét.- Nem is igényeltem, szerettem csinálni- mondja a megbélyegzett ember. A Csemadoknak bevételre is szüksége volt. Mi lenne, ha színdarabot rendeznél- jött a kérés. Ezt is elvállalta, eleinte szintén név nélkül, aztán mégis kiírták a nevét. Egyszer, Nagy Laci bácsi rendezésében ő is vállalt szerepet: a Boszorkányok pedig nincsenek című darabban játszotta Könyves Kálmán királyt.- Amikor izoláltak mindentől, a színpadon találtam meg önmegvalósításom lehetőségét. Olyan darabokat rendeztem, amelyekben még ki lehetett mondani az ellenvéleményt. Azt: kisemmiztek, mégis tudsz dolgozni! Amit a színpadról mondasz, azzal hitet adsz az embereknek, egyéni példád is hitet ad... Ezt vallja Újváry László. , Hiszek a kultúra erejében“ És hozzáteszi:- Most, hogy újra visszakerülhettem az iskolába, csak ezt mondhatom: a városodért, az itt élő magyarságért is tudsz valamit tenni! Meggyőződésem: van értelme okosan nevelni a sok értelmes magyar gyereket, a folytonosságot biztosítjuk bennük. Holnap is lesz nap, amikor nekik kell majd helytállniuk. Krédóm: mi, pedagógusok, a gyerekekért vagyunk, itt találkozik a szülő és a tanító érdeke. Nekik, nekünk is meg kell tennünk a magunkét. Az ad hitet, önbizalmat, hogy Ezek a pedagógusok önfeláldozóan nevelik a város magyarjainak háromszáz gyerekét a ránk bízott gyerekek átérzik: a pedagógusok szeretik őket, ők is részesei annak, amit csinálunk. A diák rádöbben, hogy ö is valaki, szubjektum, akit respektálnak, s döntő szereplője annak, ami az érdekében történik a személyiség fejlesztésének folyamatában... A lévai magyar iskola állománya: 300 diák, 23 pedagógus. S azt is megtudom, a lévai magyar gyerekek nagyobb százaléka nem jár magyar iskolába. Miért? A szülőket kellene megkérdezni. Az 1965-67-es években volt a csúcs, több mint 600 diákja volt az iskolának. De - érdekes -, hogy 68-tól csökkent a létszám. Erre is kihatott volna az országfoglaló tankhadosztályok bevonulása, aztán a kemény kézzel végzett normalizálás? Mostanában már kisebb emelkedés tapasztalható.- A politikai hangulat is befolyásolja a szülők döntését ebben - mondja az iskolaigazgató. - Kilencvenben fellélegeztek az emberek, már másképpen lesz! S az eredmény: két első osztályt nyithattunk! Az idén is érezzük a bizalom erejét, megint két első osztállyal kezdtük a tanévet! A szülők fantasztikusak, támogatják az iskolát, lehet velük dolgozni. Érzik a jóindulatot részünkről: adni tudunk a gyerekeknek, és hálásak érte. Erkölcsileg, anyagilag is támogatják rendezvényeinket. Két hónaponként budapesti színházlátogatásra visszük a gyerekeket. Többen is jelentkeznek, mint ahányan elférnek a buszban. A színházon kívül Hagyomány, amelyre építeni lehet Újváry László, aki tavaly hatvanéves korában lett újra iskolaigazgató, a sok gyötrődéssel eltelt két évtizedről, a múltról nem szívesen beszél, csak azzal büszkélkedik, nem tört meg, életében még egyszer sem volt betegállományban. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem érzi a kort, még mindig tervezhet, csinálhat valamit. A feleségével együtt - aki szintén pedagógus, az iskolában a matematikát és a fizikát tanítja - örömüket lelik abban, hogy fiaik már családot alapítottak, gyakorlatiasak, boldogulnak az életben, s ők nagyszülőkként egyszerre hat unokát is fogadhatnak. Újváry László nemcsak szervez, igazgat, de tanít is, a magyar nyelvet a két hetedik osztályban. Hallgat azokról, akik megbántották. A megbé- lyegzettség időszakáról csak azt említette meg, amit szépnek tartott, hogy benzinkutasként is foglalkozhatott a fiatalokkal, erősítette bennük s általuk is a magyarságtudatot: itt születtünk, itt a helyünk, tartanunk kell magunkat.- A holnapunk nagyon függ attól, hogyan végződik a mostani politikai csatározás - mondja. - Ettől függ az életünk. Még nem eléggé érzem a rendszerváltást, csak a hatalomváltást érzem, de a formák, módszerek még megmaradtak. Miért nem tudunk egyszerre váltani ezekben a dolgokban is? Hiszem, hogy a magyar szavazatok befolyásolják a politikát, az irányt. Itt kell ráébreszteni az embereket, hogy a saját érdeküket szolgáló politikát támogassák. Csak alkotmányos úton tudunk normális teret biztosítani a nemzetiségek számára, csak az alkotmány adhatja meg számunkra az önrendelkezést. Az önigazgatás jogát nekem kell az iskolában érvényesíteni, az illetékesek ezt megteremthetik az országon belül is. Befejezésül még ezt mondja:- A nyugdíj korhatárán vagyok. Célom: megteremteni az emberséges légkört az iskolában, feltételeket biztosítani a pedagógusok számára, hogy a stafétabot átadásakor legyen valami tradíció, amire az utánam jövők építhetnek... Petrőci Bálint A — olvasó mindig kíváncsian veszi MZ kezébe a friss újságot, napilapot. A kommunista időkben a legtöbb ember az újság hátsó fertályán kezdte az olvasást, a sportrovatnál. Hiszen eléggé szikes volt az újságmező, egyforma betűsívatag. Sokszor elejétől végig a központi bizottság tagjainak, vagy a minisztereknek beszédeit hozták. Az olvasók meg viszolyogtak. Most azonban szívesen olvassák a lapokat. A világesemények fölgyorsultak, a társadalom szerkezete megváltozott. Háborúk, merényletek, gyilkosságok, szex, pletyka, nemzeti torzsalkodás, vádaskodások, stb. izgatják az ember lelkét, ha kézhez veszi a napilapot... Ez van. Az Üj Szó negyvennegyedik évfolyamát jegyzi. 1948. december 15-én indult, a magyar szó elhallgattatásának negyedik esztendejében. Emlékszem, milyen nagy esemény volt az első szám megjelenése, éppen karácsony előtt. Dél-Szlovákía magyarjai azonnyomban fölvásárolták. Éhe volt a magyar szónak. De egyáltalán mikor jelent meg az első újság a történelem színpadán? Es ki volt a gazdája? Nem más, mint a Római Birodalom hatalmas császára, Julius Caesar. Újságját, az-Acta Diurnát a fórumon függesztették ki. Híreket, rendeleteket, állami és városi ügyeket közölt. Már akkor is akadtak ügyes emberek, akik ezeket a kifüggesztett újságokat lemásolták, s jó pénzért eljuttatták a különböző tartományokba. Ezek az újságok nem bíráltak és nem kommentáltak, a rideg tényeket hozták... Sokan arra esküsznek, hogy Európában az igazi újságot Kolumbusz Kristóf írta, aki a király kincstárnokával Amerika fölfedezését tudatta. Ezt a papírlapot sok nyelvre lemásolták és bejárta az akkori művelt világot. Ázsiában a kínaiak adták ki az első újságot időszámításunk után 970-ben. Ez volt az úgynevezett Pekingi Újság. E lap naponként jelent meg, mozgatható fabetűkkel nyomtatták. Tíz-tizenkét összefűzött lapból állt. Megemlíthetjük, hogy a régi kínai újságok, azaz napilapok bal sarkában a következő jelmondat állt: „Becsüljétek meg a papirost, amelyre valami nyomva van; határtalan a nyomtatott betű érdeme.“ Európában a legelső újságot, a Petites Affiches-t 1612- ben alapították. Németországban 1660-ban adták ki az első napilapot Leipziger Zeitung címmel. Angliában 1702-ben látott napvilágot az első naponként megjelenő sajtóorgánum. Amerikában a May Flower volt az első hírlap, 1673-ban adták ki. Az első magyar újság pedig városunk szülötte, a pozsonyi Magyar Hírmondó volt. 1780. január 1-jén jelent meg. Jeles nap ez, Rát Mátyás volt az alapítója. Érdemes volna a Magyar Hírmondó megjelenésének, létének körülményeivel bővebben foglalkozni. Még annyit: a lapok megjelenésével a cenzúra is megjelent, a szerkesztők és az olvasók keserűségére. Nincs új a nap alatt. D. Gy. 1991. X. Ha megcsap az újság testékszaga
