Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-10-18 / 42. szám

Vasárnap 1991. október 20. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.06, nyugszik 16.40 Közép- Szlovákia: 06.13, nyugszik 16.47 Nyugat- Szlovákia: 06.19, nyug­szik 16.53 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 15.02, nyugszik 02.33 Közép-Szlovákia: 15.09, nyugszik 02.40 Nyugat- Szlovákia: 15.15, nyug­szik 02.46 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük VENDEL - VENDELÍN valamint Artemon, Aurélia és Vitális nevű kedves olvasóinkat • Vendel - a német Wen- del névből keletkezett, ez pedig a Wendel-kez- detú nevek, főképpen a Wendelin becézője, melynek jelentése: a vandálok népéhez tar­tozó. • 1841-ben született Ibraj AL- TINSZÁRIN kazah tró, költó, a kazah realista próza mestere (t 1889) • 1891-ben született Sir James CHANDWICK Nobel- díjas angol fizikus (t 1974) • 1966-ban halt meg Dimitar TALEV bolgár író (szül. 1898). A VASÁRNAP következő számának tartalmából A 300 EVES ÉRSEKÚJVÁR GONDJAI, TERVEI Kopasz-Kiedrowska Csilla riportja CSODADOKTOR A FÜLÖP- SZIGETEKEN Aki akarja, elhiszi EMBERPIAC, KONKURENCIA­HARC? Petröci Bálint írása a munkanélküliek számára nyitott lévai klubról IDEGEN VÁROSBAN Arvo Válton elbeszélése BARTUSZOLTÁN TALÁLKOZÁSA AZ UFÓ-VAL ÁLLANDÓ ROVATAINK Házunk tája Hogy mik vannak? Gyermekvilág Humor Sport Az órákon kiváló hangulat uralkodik Méry Gábor felvétele (Folytatás az 1. oldalról) A tanulókat felvételiztettük, a ke­reskedelmi akadémiára bekerültek tanulmányi átlaga 1,2 volt. A me­nedzser-szakma megmozgatta a gye­rekek fantáziáját, óriási volt az ér­deklődés. Habár rövid idő telt még el a -tanév kezdete óta, máris érezhető a gyerekek felszabadultsá- ga, szárnyalása.-Talán, ha benézhetnénk egy órára - indítványoztuk, s Ozorák Mihályné, míg az osztályba kísért, elmondta, nemcsak helybéli, kör­nyékbeli tanulók érkeztek a magán­iskolába, hanem Tornaijáról, Ki- rályhelmecról és Bodrogszerdahely- ről is. S mert nincs kollégiumuk, az „iskola“ elvállalta az albérletkere­sést. Földes Gyula történelemtanár óráját megzavarva a tanulók előtt tudakoltuk, van-e különbség a ma­gán- illetve az állami iskola diákjai között.- Értelmes, jó képességű gyere­kek kerültek a kereskedelmibe, akik már bizonyos elvárásokkal iratkoz­tak ide. Úgy látom, többet akarnak, mint társaik, alaposabban készülnek egy-egy órára. Talán megértik, szü­leik azért vállalták a többletkiadáso­kat, hogy többet tudjanak... Természetesen a diákok vélemé­nye is érdekelt bennünket. Miért választották ezt a lehetőséget? Simon Márta, Patas: A nyelvokta­tás mássága vonzott és persze a ke­reskedelmi tantárgyak elsajátításá­nak lehetősége. A kezdeti benyomá­saim jók, a pedagógusok partnerek­nek tekintenek bennünket, bátoríta­nak, kérdezzünk csak... Bölcs Márta, Baka: Izgatott ez az új lehetőség, és a szüleim vállalták a kiadásokat. Jól érzem magam... Fedorka Zsolt, Bodrogszerdahely: Nekem már van összehasonlítási ala­pom, egy évig más szakiskolába jár­tam. Mondhatom, nem tetszett. Ez az iskola megfelel igényeimnek, el­várásaimnak. A pedagógusok nyitot­tak, a diákban partnert látnak. Nem számít az sem, hogy a hétvégeken 8-10 órát utaznom kell. Míg haza­érek, ismerkedem az emberekkel. Üzletkötőként szeretnék érvényesül­ni, úti tapasztalataimnak egyszer biz­tosan hasznát veszem. Ellátogattunk az iskola fodrász­műhelyébe, ahol a lányok Neumáhr Tímea oktató irányításával, egymás fején gyakorolták a mesterfogáso­kat. Együttesen vallották, bíznak ab­ban, hogy a három és fél év alatt jó szakemberekké válnak. Ellensúlyozni a felszerelés hiányosságait Visszatérve a tanáriba Ozorák Mi­hály iskolaalapító is bekapcsolódott a beszélgetésbe.- Meg kellett dönteni az állami Szárnyalhat a pedagógus, a diák - Ozorák Mihályné Szakmaszeretetük nyilvánvaló - Alföldy Sándor (Méry Gábor felvételei) oktatás monopolhelyzetét, választá­si lehetőséget adva a szülőknek, diá­koknak. A kezdet igazán nem volt könnyű, és most is ezernyi gonddal küzdünk. Segítőkész barátok, támo­gatók nélkül mozdulni sem tudnánk. Számomra nagy elégtétel, hogy azok, akik megkérdőjelezték kezde­ményezésemet, belátták, a magánis­koláknak jövőjük van. Gyorsan meggazdagodni ugyan nem fogunk - szerintem lassan sem - fűzte hozzá nevetve —, de nem is ez a célunk. Egy jó, kellemes légkörű és hangula­tú közösség megteremtése volt az álmunk, amely ma már kezd való­sággá válni. Az egyik tanuló a minap az Agykontroll c. könyvben leírtak iránt érdeklődött, de sainos nem tud­tam válaszolni. Megkértem, adjon egy kis időt, áttanulmányozom a könyvet, s beszélhetünk róla. Mondhatom, számomra jelentett él­ményt a lefolytatott eszmecsere! Mindannyian érezzük, itt a tanárok is másként oktatnak, mint anyaisko­lájukban. Kiderült, a pedagógusokat óraadó tanárokként szerződés köti a magán­iskolához. Nem volt könnyű köte­lezettségeiket úgy egyeztetni, hogy mindkét fél elégedett legyen.- Nem az anyagiak jelentik a vonz­erőt - vetette közbe a tanáriban tartózkodó Alföldy Sándor. - A kol­légák többsége Mihály baráti felké­résének tett eleget, eleve tudva, any- nyit fizethet, mint az állami iskola. Engem a feladat izgatott. Bevallom, gyakran önvizsgálatnak vetettem alá magam s töprengtem, annak ellené­re, hogy több a tapasztalatom, mint valaha, miért nem érek el olyan eredményeket, mint régen? Nem tit­kolom, megtaláltam a választ. Az anyaiskolámban (szakközépiskola) sok az olyan tanuló, aki azért kötött ki nálunk, mert máshová nem vették fel. Nehéz tanítani azokat, akiket a szakma nem érdekel! Ezzel itt nem találkoztam. A magániskolába je­lentkezettek vonzódnak a szakmá­hoz, fizetnek a tanulásért, tehát min­dent tudni akarnak. Nekünk, peda­gógusoknak pedig, mivel itt a műsza­ki felszerelés nem éri el az állami iskola szintjét, kötelességünk úgy oktatni, hogy ezt a diák „ne vegye észre“. Nagyon jó, hogy vannak megszállottak, akik konkurálnak az állami intézményekkel. „A piszkos anyagiak“ A beszélgetés során többször szó­ba került a szakoktatás kérdése. Köztudott ugyanis, hogy azokban az állami szaktanintézetekben, ame­lyek nem rendelkeznek kisüzemmel, szakműhellyel, tehát a szakoktatást más intézményben (kisüzemben, műhelyben) kell lebonyolítani, a pótmegoldás anyagi terhét, a havi kb. 1000 koronát, az állam fedezi. Ugyanez az állam, a magán-szaktan- intézetben - egyforma (ha nem jobb) feltételek mellett - tanuló diák gyakorlati okatásának költségét már nem vállalja. Az állami iskolákban a tanulók a tanszereket is ingyen kapják, illetve az állam diákonként évi 700 koronával dotálja az oktatási intézményt. A támogatás a mai árak­hoz viszonyítva kevésnek bizonyul, az állami iskola ennek ellenére „in­gyenes“. A magániskoláknál miért szabnak más mércét?- Ha mi is megkapnánk ugyanazt a támogatást, biztos, hogy jobban gazdálkodnánk vele - szögezte le. Ozorák Mihály, majd hozzáfűzte: - Egyelőre bíznunk kell abban, hogy az illetékesek előbb-utóbb ráébred­nek, nekik is jó, hogy vagyunk. Mint ahogy arra is, hogy a magániskolák­ból széles látókörű, sokoldalúan képzett, művelt emberek kerülnek ki. Akik képzésére nem kértünk tan­termeket, műhelyeket, tanszereket, oktatókat és sorolhatnám. Ha jól mennek dolgaink, jövőre új szakok­kal bővítjük magyar tanítási nyelvű szakközépiskolánkat. Hisszük, jó szakemberekre mindig szükség volt, van és lesz a jövőben is. Péterfi Szonya ÍOOJfit a fekete bámyoból Minden rendszernek megvannak a fekete bárányai, akiket a hatalmon lévők nem szívesen látnak, hallanak, akiktől - ha lehetne - megszabadul­nának. Ebbe a kategóriába a más­képp gondolkodóktól a szélsőséges politikai és társadalmi követelmé­nyeket támasztó csoportokig, a mun­káért és szociális biztonságért han- goskodókig mind besorolhatók. Amikor aztán a politikai viták kiéle­ződnek, amikor egyes hordószóno­kok utcai tüntetéséken heccelik az összesereglett elégedetlen embere­ket, akkor megnevezik azokat a fe­kete bárányokat, akik miatt „nem lehet megteremteni a paradicsomi, demokratikus állapotokat.“ Sajnos én két évtizedig szintén a fekete bárányok közé tartoztam. A konszolidáció bajnokai és az őket szemérmesen, szemlesütve támoga­tók ezt egészen természetes dolog­nak vették. Ezért meg tudom érteni azok helyzetét, akikre rásütik a meg­különböztetés valamilyen bélyegét és minden porcikám tiltakozik el­lene. Napjainkban Csehszlovákia társa­dalma két nagy táborra oszlott. Az ország egysége a tét. A határvonalak néha családokon keresztül húzód­nak. A fekete bárányok pedig meg­találhatók mindkét oldalon. Elég a pozsonyi utcákon sétálva a legfrissebb falfeliratokat olvasgat­ni, hogy megtudjuk: „Júdások, áru­lók, leszámolunk veletek!“ Ezek a megfenyegetettek pedig nem má­sok, mint a föderalisták, pragocent- rísták, akik az ország fővárosában a kormányban, központi intézmé­nyekben, hivatalokban teljesítenek szolgálatot. De az igazi ellenség a cseh unitarizmus, vagyis azok, akik „egységes államot“ akarnak. Ezeket a legszívesebben elveszejtenék a kü­lönválás bajnokai. A prágai szóhasználatban viszont a szlovák szeparatizmus, vagyis a különválási szándék és a naciona­lizmus a legnépszerűbb vád. A sta­tisztikai adatok szerint ezen fekete bárányok száma Szlovákiában eléri a lakosság tizenhét százalékát. De hogy a magyarok se maradja­nak ki a nagy politikai játékból, néhány képviselőjükre egyre gyak­rabban sütik rá az irredentizmus bé­lyegét, ha azt merik emlegetni, hogy az önrendelkezési jog nemcsak a szlovákok kiváltsága, hanem az itt élő nemzetiségek is igényt tartanak rá. A fekete bárányok igen népes csoportjába tartoznak azok a kom­munista funkcionáriusok és vezető állásokat betöltött személyek, illetve „pacsirták“, akik fennakadhatnak a feddhetetlenségi szűrésen. Szerin­tem ez az új „káderezés“ túl sok energiájába kerül a társadalomnak, és a gazdasági átszervezést is kés­leltetni fogja. Persze, hiú ábránd len­ne abban reménykedni, hogy az erő­södő jobboldal nem vesz elégtételt a pártállam tobzódásaiért. És mindez akkor zajlik, amikor a parlamentben az elkövetkező évti­zedek alkotmányát formálják. Ebben az ellenségkeresésben, egymásramutogatásban, néha az íz­léstelenség határát súroló politikai vitákban, tények csúrésében-csava- rásában nem lenne okos dolog, ha ezeket a fekete bárányokat erőszak­kal egy akolba terelnék. Ugyanis meglehetősen sokan lesznek. Külö­nösen ha sikerül a maguk oldalára állítani a munkanélküliek tömegét is. Valószínűleg ők hamarabb jutnak konszenzusra, mint a parlamenti pártok. Véleményem szerint a feszültség­szításnak, az ellenségteremtésnek, gyűlölködésnek csak az okos tole­rancia vethet véget. Ellenkező esetben a fekete bárá­nyokból báránybórbe bújt farkasok is lehetnek. SZŰCS BÉLA * 4 2 1991.X. 18. iIgsúrnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents