Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-10-04 / 40. szám
h ï % a aki Schlöndorff és Wajda munkatársaként nagyszerű filmeket fotografált, gyakran találkoztam, és nem egy filmben dolgoztunk együtt. A Köd tehát nemcsak a mai Csehszlovákia helyzetképét tükrözi, hanem azokról is szól, akik ilyen vagy olyan megfontolásból elhagyták ezt az országot. A film főszerepét Mi- chael York játssza. Vele sem most találkoztam először, a Jo- kerban és A gyilkos kékben forgattunk együtt. Ködbeli szerepét, Peter Grumbachot hajnali négykor kapta meg tőlem. írtam a forgatókönyvet, egyszer csak fogtam a telefont és odacsöngettem hozzá Los Angelesbe. Nem sokat árultam el neki a figuráról, de az a pár mondat is elég volt neki ahhoz, hogy azt kérdezze: mikor kezdünk, mikor mehetek, mikor hívsz legközelebb? Peter Grumbach kifinomult stílusú, szexuális vonzerőt sugárzó, több nyelven beszélő, kiismerhetetlen figura, aki akkor érzi elemében magát, ha vészhelyzetben van. Nincs az a pont, amelynél megrettenne, neki mindig mindenben győznie kell, őt nem lehet két vállra fektetni, ő akkor is talpon marad, amikor mások már rég fűbe haraptak. A tehetségeseké, a rátermetteké, a meg- állíthatatlanoké a világ, vallja, és eszerint is éli az életét. Kemény fickó, a cinema noir jól ismert hőseire hasonlít. Michael York remekül hozza a figurát... mint pikkelyek a hal testén, úgy fedik A Guldenburgok öröksége nem hordoz maradandó értékeket, az csak arra jó, hogy felfigyeljenek az emberre. Tavaly Juraj Herz Marokkóban forgatott szerelmi történetében játszottam, de még mindig úgy érzem: a nagy lehetőség majd csak ezután jön. A Ködben izgalmas helyzeteket élhetek meg, olyan szituációkat, amelyektől magánemberként is borsózik a hátam, csakhogy nekem még ennél is több kell. Egy olyan feladat tenne igazán boldoggá, amellyel valóban nagyot léphetnék előre a pályán. Michael York nevéhez világhírű rendezők alkotásai kötődnek. Huszonöt éves, a londoni Nemzeti Színház tagja, amikor A makrancos hölgyben, Franco Zefíirelli filmjében Liz Talyorés Richard Burton partnereként Lucentiót játssza, de rá egy esztendőre, 1968-ban már a Rómeó és Júlia vad vérű, öntelt Tybalt- ja. Aztán ahogy az a legtöbb esetben lenni szokott, a fiatal, érzékeny, rokonszenves színész, a népszerűség vakító fényében éveken át rosszul dönt; olyan ajánlatokra mond igent, amelyek harmadrangú filmekhez vezetnek. Botrány a Scotland Yardnál, a Guru, Valamit mindenkinek, Zeppelin — ezeket a címeket már csak lexikonok őrzik, az emlékezet aligha! De jön Bob Főssé, és a Kabaré ismét kirobbanó sikert hoz York számára. 1972-ben vagyunk; az Oxford- ból indult angol színész már útban van a Broadway felé. Ballépések, melléfogások, rossz döntések kizárva! Bármilyen szerepet vállal is, minden munkájával magasabbra jut. Gyilkosság az Orient expresszen, Dr. Moreau szigete, Fedora, Az Operaház ták, a Köd pedig, pontosabban Peter Patzak Pozsonyba hívta a még ma is fiatalos megjelenésű, remek formában levő, hétköznapi világsztárt.- Szerintem minden színésznek, éljen akármelyik részén is a világnak, ugyanaz a vágya: a lehető legkülönbözőbb szerepet kapni. A sírunkat ásnánk, ha éveken át ugyanazt a figurát játszanánk... ilyen veszély, remélem, engem már nem fenyeget. Egyébként Peter Patzakkal is azért szeretek dolgozni, mert ő egészen más síkon mozgat, mint a legtöbb rendező. Ő nem a talpig becsületes, jó modorú, mély érzelmű férfi szerepét osztja rám, hanem épp ellenkezőleg: alávaló, jellemtelen, hitvány embereket alakíthatok a filmjeiben, mindenre elszánt fenevadakat, vagy gálád, sőt perverz alakokat, s ezért nagyon hálás vagyok neki. Rengetegszer voltam már gáláns és kedves, elegáns és‘ellenállhatatlan férfi a mozivásznon, romantikus történetek szeretni való hőse, aki mindig, minden helyzetben helyesen cselekedett. Most már kimondottan jólesik, ha mondjuk utolérhetetlen gazfickót kell játszanom. Egyszer az is megtörtént, hogy teljes mértékben önmagamat kellett adnom. Billy Wilderrel dolgoztam a Fedorában... emlékszem, a forgatókönyvben is az állt, hogy Michael York Michael Yorkot alakítja. Érdekes feladat volt... ha nem tetszett a szöveg, bármikor szóvá tehettem, hogy bocsánat, ilyet ez a férfi sohasem mondana; Billy Wiider erre csak azt válaszolhatta: te tudod, te ismered Yorkot! Patzak filmje különben azért is izgalmas számomra, mert eredeti helvszíneOsztrák film szlovák novella alapján Hosszú, kopott, átmeneti kabátban negyven év körüli férfi behúzott nyakkal egy belvárosi kapu alatt. Kék szem, széles, lapos orr, a száj szögletében vak düh és hideg elszántság. Valakit les, valakit kitartóan figyel. Aztán bent az udvarban keres biztonságos helyet, a betonfal beugrójában, szorosan a szeméttartályok mellett. Veszélyben van, már a nyomában járnak. Elég egy meggondolatlan lépés, egy árulkodó mozdulat és csapdába eshet. Más képeken ugyanez a férfi divatos öltönyben pezsgőt bont egy parkban, és felszabadultan társalog egy bőrdzsekis barna szépséggel. A nő, pohárral a kezében, megbabonázva áll a terebélyes bokrok közt, a férfi szelíd, szabályos arca, eleganciája, finom varázsa találkozásuk első percétől fogva elkápráztatja. Peter Patzak, A gyilkos kék európai hírű osztrák rendezője Pozsonyban forgat. Ladislav Mnacko Köd című novelláját viszi filmre Michael York és Iris Berben főszereplésével. Szlovák fegyverkereskedőt játszik az angol sztár, besúgóként ragyog majd a filmben a vonzó német színésznő, a történetet kéziratban kapta a rendező. Markáns arc, marcona tekintet, nagy ívű mozdulatok, gyorsan pergő mondatok. Sötét hajhoz fekete zakó, erős hanghoz heves vérmérséklet. Ez Patzak, a rendező. 1945-ben született Bécsben, történelmet és pszichológiát tanult az egyetemen, majd egy amerikai tévéállomásnál kezdett el dolgozni kísérleti műsorok, reklámfilmek rendezőjeként. Első játékfilmjét, A nagy helyzetet 1973-ban készítette Rita Tushingham és Gordon Mitchell főszereplésével. Két évvel később, Radványi Géza közreműködésével A félelem spektrumát rendezi meg, amely egyértelműen azt jelzi: Patzak műfaja a lélektani dráma. Az izgalomkeltés, az idegborzolás nagymestere ő; alkotásai, a Zaklatás, az Egyszarvú, A rendeseké a világ, Az utolsó kör, a Tavasz Berlinben, a Joker vagy a Gorilla társadalmi mondanivalójukkal együtt is inkább igazi thrillerek, nem pedig politikai kalandfilmek.- Régóta ismerem Mnackót - mondja -, a Hogy ízlik a hatalom című regényét is kiemelkedő irodalmi alkotásnak tartom. Filmre is vittem volna, de nem kaptam rá engedélyt. A bürokraták, a nyolcvanas évek vöröscsillagos nagyurai mindent megtettek, hogy a megfilmesítés joga Pozsonyban maradjon. Egy másik műve nyomán tévésorozatot akartam forgatni, de ez a tervem is meghiúsult. Nyolcvankilenc telén, a politikai fordulat után a Ködre csaptam rá. Három kézzel írt oldal került a kezembe, elolvastam és azt mondtam: ezt a lehetőséget nem fogom veszni hagyni. Nem várom meg, hogy kiadott novella legyen a lapokból, hanem már a kéziratból forgatókönyvet írok. Jöttek a barátaim, jött Mnacko és a három oldalból hajnalra hét lett, reggelre már tíz, aztán eldobtam az összesét és az egészet elölről kezdve írtam egy jó kis forgató- könyvet. Mondanivalóm, élményanyagom volt bőven... azoktól a barátaimtól, akik hatvannyolc után hagyták el Csehszlovákiát, rengeteget tudtam az itteni állapotokról. Pavel Lan- dovskyval, aki Prágából, a Cino- herní klubból szerződött át a Burgtheaterbe és a Münchenben élő pozsonyi Igor Lutherrel, Michael York, a hétköznapi világsztár Markáns arc, marcona tekintet: Peter Patzak (Méry Gábor felvételei) egymást Peter Grumbach gesztusai. Iris Berben, aki A Guldenburgok örökségében sem az italt, sem a nagyvilági életet nem veti meg, magánemberként egészen más, mint Evelyn Lauritzen szerepében. Kimért, halk szavú, előkelőén tartózkodó, majdhogynem zárkózott ember, nem kevés fájdalommal a szemében. Tartása, gesztusai nemes lélekre, mozdulatai belső harmóniára vallanak.- Én sem először dolgozom a rendezővel - mondja -, A kékszemű Lullabyból hozott át a Ködbe és nemcsak a szerepemnek örülök, hanem annak is, hogy Michael York a partnerem. Bob Főssé filmje, a Kabaré, amelyben Liza Minnellivel és Helmut Griemmel játszott, számomra is nagy élmény volt. Ha ránézek, én még most is az angol fiút látom benne, pedig mikor is készült a film? Hetvenkettőben? Majdnem húsz éve... hihetetlen! Ilyen munkára vágyom én is, ennek van csak igazán értelme. fantomja, aztán harmadszor is Zeffirelli és a Názáreti Jézus Keresztelő Szent Jánosa. 1980- ban, a Bent című darabban York a Broadwayn is sikert arat, de nem tud letelepedni sem New Yorkban, sem Los Angelesben. Kerek tíz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy azt mondja: „Amerika mindig is valami kápráztató fényességet jelentett számomra, én meg attól tartottam, ha odaköltözöm, megváltozom, más ember leszek, elveszítem európai karakteremet. Ma már tudom, hogy nincs mitől félnem. Második éve Kaliforniában élek, de fél lábbal mindig Angliában vagyok.“ Fél lábbal Angliában, fél lábbal másutt, és csak nagy ritkán Kaliforniában. York ugyanis mindig másvalahol áll kamera elé. A Szahara titkaiban például három hónapig az afrikai sivatagban dolgozott, a Tékozló apát, amelyben egy zsidó származású magyar színészt alakít, Zsigmond Vilmos rendezésében Izraelben és Budapesten forgatken forgatunk... nemcsak az országot, a változó félben levő társadalmi viszonyokat láthatom, hanem az embereket is, akik formálják alakítják ezt a társadalmat. Margaret Thatchernek köszönhetően mi a rendszerváltást tíz évvel ezelőtt éltük meg Angliában, persze nálunk ez máshogy következett be, nem olyan radikálisan, mint itt, Csehszlovákiában. És van még egy harmadik örömöm is ezzel a filmmel kapcsolatban: a Köd igaz, megtörtént események alapján születik. Eszemben sincs beleharapni az engem is etető hollywoodi rendezők kezébe, de ki kell hogy mondjam: én az őszinte, valósághű, jellemformáló filmek híve vagyok, azoké az alkotásoké, amelyek az élet valós jeleneteit mutatják be és jó irányban befolyásolják az embert, márpedig Amerika most nem ilyen produkciókkal arat kasszasikereket, Hollywoodban most minden a feje tetejére állt. Szabó G. László Iris Berben, azaz Evelyn Lauritzen
