Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-27 / 39. szám
i/ásárnap •r i Szeptember végének, október elejének - a vénasszonyok nyarának - különös hangulata van, amelyhez a szálldogáló ,,ökörnyál“ (pókfonál) ezüstös csillogása is hozzájárul. Jeles napja az elkövetkező hétnek október 1-je (Hedvig). Régente ezen a napon terelték be a legelőről az istállóba a jószágot. A hét folyamán várható napi középhőmérsékletek: az átlagos 14,4, a legmelegebb 22,3, a leghidegebb 7,6 Celsius-fok. Közeleg a vegetációs időszak vége. Lassan minden termés a tározókba kerül. Eljött a dióverés ideje. Ezt a munkát is óvatosan, kellő körültekintéssel végezzük. Ne üssük-vágjuk a fát, mint ahogy azt az elterjedt tévhit jónak tartja, mert így a termőrügyeket pusztítjuk el. Folytassuk a gyümölcsös talajának a felásását, s közben az idősebb fák körüli tányérokban dolgozzunk be 1-2 kg vegyes műtrágyát. A ritkuló lombok között most már könnyen felfedezhetjük a még ott lapuló gyümölcsmúmiákat. Ezeket okvetlenül szedjük le, s a szerepüket már betöltött hernyófogó övékkel együtt égessük el. Mondjunk le arról, hogy a fertőzött gyümölccsel, lombbal komposzthalmunkat „gazdagítsuk“. Ne kerüljön oda a diófák lombja sem!! Ha csemegeszőlőt akarunk tárolni, még most is megtehetjük. Erre a legalkalmasabb fajták a Cegléd szépe, Csiri-csuri, Erzsébet királynő, Kecskemét virága, Kecskecsövű, a Hamburgi és a Téli muskotály. Itt az ideje, hogy a savszegény szőlőfajták szüretelését befejezzük. Ügyeljünk rá, hogy az erjedő must hőfoka ne emelkedjen 28 Celsius- fok fölé, mert ilyen esetben tejsavas erjedés léphet fel. A pince légterének optimális hőfoka 15-18 Celsius-fok; ha kevesebb, akkor melegítenünk, ha több, akkor pedig szellőztetnünk kell a pincét. Ha az időjárás kedvez, akkor megkezdhetjük a krumpliszedést. Úgy, ahogy a gyümölcsöt sem ajánlatos harmatosán vagy esős időben szüretelni, nem tesz jót a nedvesség a burgonyának sem. A burgonyából is csak az egészséges, sérülésmentes, fejlett gumót tároljuk. Vannak növények, amelyeket, ha szárazság van most is öntöznünk kell. Ilyen a spenót (15-20 mm-t...), a csemegekukorica (30-40 mm-t...), a hónapos retek (kevés vízzel frissítő öntözést igényel). A karalábét és a karfiolt már ne öntözzük, mert ha a gumó, illetve a virág víztartalma megnövekszik, rövidebb ideig tárolható. Az októberi éjszakákon, hajnalokon könnyen előfordulhat, hogy a hőmérséklet 0 Celsius-fok alá süllyed, s a karalábét a fagy megcsípi. Ezt a veszélyt könnyen elháríthatjuk, ha leveleit a rózsára törjük. Ideje felszedni a vöröshagymát is, s megkezdhetjük a káposztafélék és a gyökérzöldség betakarítását. Fóliasátorba palántázhatunk fejes salátát és vethetünk hónapos retket. Vannak egynyári dísznövények, amelyek magja a fagyokra nem érzékeny. Ilyen a körömvirág, a díszmák, a szarkaláb. Ezeket most is elvethetjük, így tavasszal korábban díszítik majd kertünket. A korai fagyok ellen a még virágzó növényeket érdemes takarással védeni. Ne mulasszuk el a nyár folyamán a szabadba kihelyezett szobanövényeket visszavinni a lakásba. Ássuk fel és trágyázzuk meg a díszfák, díszcserjék alját is, s utoljára vágjuk le a pázsitot. A dió szüretelése Szinte minden falusi portán található egy-két diófa. Termése étrendünk egyik fontos alapanyaga. Díszfaként is szépen mutat, ipari célokra kiválóan hasznosítható. A dió a legjelentősebb héjas gyümölcsünk. A Juglans nemzetségbe tartozó fajok közül termesztési szempontból a közönséges vagy nemes diónak (Juglans regia) van jelentősége. A meszes, mély, tápdús talajt és a késői fagyoktól védett helyeket kedveli. Különösen a nyirkos talajokon - ahol a talajvíz nem süllyed 2 méternél mélyebbre - díszük jól. Ilyen helyen hatalmas koronát nevel és igen hosszú életű. Általában magról nevelik fel a gyümölcsösben és a faiskolában is. Termőre fordulására 12-15 évig kell várni. Az oltott diófák - ellentétben a magról neveltekkel - megbízhatóan fajtaazonosak. Nagy előnyük az is, hogy gyorsabban fordulnak termőre, s már a harmadik-negyedik évben megmutatják termésüket. Felnőve sűrű, tömött koronát fejlesztenek és bőségesen teremnek. Aki tehát azért akar diót ültetni, hogy szüreteljen a fájáról, az föltétlenül oltott diócsemetét telepítsen. A diófa több szempontból is eltér a többi gyümölcsfától. Levelének illata rovarriasztó hatású. Eléggé közismert az is, hogy koronája alatt más növények nem szívesen élnek, s a fa leveleiben levő juglan nevű anyag akadályozza a talajban élő, mikroszkopikus szervezetek tevékenységét. Ezeket a tulajdonságait telepítésénél figyelembe kell venni. További különlegesség, hogy levele nem keverhető a komposztálandó szerves anyagok közé, ezért az őszszel megszáradt diófalevelet égessük el. Annak viszont nincs akadálya, hogy hamuját a komposztba szórjuk. A dió szüretelését azzal kezdjük, hogy a fa alatt a füvet lekaszáljuk, a területet gyomtalanítjuk. A dióverést akkor kezdhetjük el, ha a zöld burok a termések háromnegyed részén már felrepedt. Ez jelzi, hogy a dióbél már kifejlett és beérett. A díóverést hajlékony rudakkal végezzük vagy az ágak rázogatásával válasszuk el a magot a termőrésztől. Ügyeljünk rá, hogy a termőágakat ne tördeljük le, mert akkor már a következő évi termés nagy részét is „leszüreteljük“. A fa alá érdemes ponyvát teríteni, ezzel az összesze- dést megkönnyíthetjük. A levert diót tisztítsuk meg a zöld buroktól. Azokat a példányokat, amelyekről a zöld burok nem választható el, rakjuk halomba és kevés vízzel öntözzük meg, majd tegyük műanyag zsákba, s azt kössük be. A burok 24 óra múlva megfülledve könnyen eltávolítható a maghéjról. A megtisztított diót vékony rétegben szétterítve a padláson vagy más száraz, szellős helyen szárítsuk meg. Miklós Dénes agrármérnök 991. IX. 27. A tehéntej átlagosan 87-87,5 százalék víz és 12-12,5 százalék szárazanyag-tartalmú, ezen belül átlagosan 3,5-3,8 százalék zsírt, 3,2 százalék fehérjét, 4,5 százalék tejcukrot tartalmazó szerves anyag. A tehéntej viszkozitása 15-20 C-fokon 1,5-4,2 (a vízé 1,0); fajsúlya: 1,029-1,033; forráspontja: 0,53-0,56, fajhője: 0,94-0,98 °C (a vízé 1). Egy liter tej táplálóértéke többek között azonos 1 /2 kg sovány hússal vagy 8, tojással, 2,5 kg káposztával, 1,4 kg almával, 2 kg babbal, 0,2 kg rizzsel. A fejés és az azt követő kezelés során a tej különböző baktériumokkal és egyéb anyagokkal szennyeződhet. Ha tiszta és jól tárolható tejet akarunk értékesíteni, akkor a következő szabályokat kell megtartani:- Csak egészséges, fertőző betegségben nem szenvedő tehén tejét szabad forgalomba hozni. Ezért csak olyan kistermelőktől vásároljunk tejet, ahol igazoltan állandó állatorvosi felügyelet van.- Csak egészséges ember fejhet, mert a beteg egyének számtalan kórokozó csírával fertőzhetik a „steril“ tejet.- Ne feledkezzünk meg a tőgy alapos mosásáról, fertőtlenítéséről, az első tejsugarak kifejéséről, a tej állagának ellenőrzéséről.- A fejőedényeket, fejőgépet tartsuk mindig tisztán, azokat más célra ne használjuk. A gyógyszeres kezeléseket mindig higiéniai intézkedésekkel együtt kell elvégezni. A gyógyszeres kezelés egymagában az újrafertőződés esélyét nagymértékben növeli. A gyógyszer által kihajott orsóférgekkel a peték milliói is távoznak, súlyosan fertőzve ezzel a sertések környezetét. Ezért a vásárolt malacokat célszerű egy ideiglenes ólban elhelyezni az állományba való beállítás előtt. Itt a malacoknál el kell végezni az orsóférgek elleni kezelést. Ezt legeredményesebben a 4. stádiumú lárvákat is elhajtó Mebenvettel végezhetjük. Az orsóférgek ürülése a 2. napon kezdődik. A kezelést követő 4. napon a malacokat fertőtlenítő és külső élősködők ellen ható szerrel le kell mosni, s csak azután szabad őket végső helyükre elhelyezni. A kezelést követően háromhetenként célszerű még háromszor elvégezni Mebenvettel a kezelést. így még a 4. stádiumú lárvakorban el tudjuk pusztítani az orsóférgeket és- A kifejt tejet azonnal vigyük ki az istállóból, s a szűrést követően lehetőleg alacsony hőmérsékleten tároljuk. A tejet minden esetben szűrjük át,' mert ezáltal a látható (fizikai) szeny- nyeződések, melyek véletlenül is a tejbe kerülhetnek, eltávolíthatók. A tejszűrés hátránya, hogy a szűrő- felületen lévő szennyeződés átmosódhat. A vászon, flanelt szűrőruhákat, vattalemezeket használat után alaposan ki kell áztatni és mosószeres vízben kifőzni, majd forró, végül hideg vízzel kiöblíteni. A fejő és tejgyűjtő edényeket minden alkalommal gondosan tisztogassuk. Először hideg, majd forró mosószeres vízzel áztassuk, mossuk az edényeket. Minden esetben „szájjal" lefelé kicsorgatva tároljuk. A tárolás folytán a teljes tej kémiai és biológiai összetétele folyamatosan, esetenként drasztikusan változik. A tej hűtése ezért alapvető fontosságú, mivel a hűtve tárolás során a fejőskor nyert tej minőségi állapotát megőrizhetjük. (A tőgymelegen tárolt tejben ui. a különböző kórokozók igen gyorsan elszaporodnak.) A sertésorsóféreg (Ascaris suum) nősténye és petéje (I. d. rajza) az esetleg újrafertőzésből származó lárvákat is. Ezzel peteszegény körülményeket tudunk a hizlalásba fogott sertéseknek teremteni. A kisszámú lárvát a sertésekben kialakult aktív védettség elpusztítja. Tudnunk kell, hogy 24 órás tárolás alatt az 5 C-fokon tartott tej baktériumtartalma (db/cm3-ként) kb. 10 000-rel, a 12 C-fokon történő tárolásnál 180 000-rel, 20 Celsiuson pedig mintegy 50 millióval nő. A tejértékesítők feladata, hogy eladásig 5-10 C-fokon tárolják a tejet! Nem kerülhet emberi fogyasztásra a föcstej (kolosztrum). A tőgygyulladásos tehéntől kifejt tejet pedig meg kell semmisíteni. Célszerű, sőt szükségszerű az ismert származási helyről, tiszta körülmények között árusított tejet is a vásárlást követően azonnal felforralni, s csak azt követően fogyasztani. A tej forralása olyan hőkezelési eljárás, amelynek során a baktériumok jelentős része (99-99,9 szálaléka) elpusztul. A nyers teljes tej kb. 1-1,2 százalékkal több tejzsírt tartalmaz, mint a boltban vásárolt fölözött. A forralásnál ezért ügyeljünk arra, hogy „ne kozmáljon le“, illetve a forrás pillanatában ne fusson ki. A „sterilizált“ tejet hagyjuk kihűlni, majd tejes palackba öntve hűtőben tároljuk. Kistermelők Lapja Ugyancsak helyváltoztatással kell egybekötni a kocák kezelését is. Elletés előtt a kocákat ideiglenes helyen kell elhelyezni, ott elvégezni a gyógykezelést, majd az azt követő 4. napon az állatokat fertőtlenítő és külső élősködők elleni szerrel lemosva kell elhelyezni az elletőbe. A saját elletésű malacainkat először az ellést követő 50-60. napon kezeljük Mebenvettel. Ezt a kezelést háromhetenként meg kell ismételni a választást követően háromszor. Nehezíti az orsóférgesség elleni védekezést, hogy a peteburok rendkívül jól megvédi a petében lévő lárvákat a külső behatásoktól. Normál töménységű fertőtlenítőszerekkel nem pusztíthatok el. A szárazságot, az enyhe fagyot is elbírják. A legbiztosabb védekezési lehetőség a hőkezelés. Forró oldatokkal, lángszórókkal (perzselővei), gőzborotvával lehet eredményesen elpusztítani a sertés környezetében szétszóródott petéket. Kistermelők Lapja „Aktualitások“ a nyers tejről SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉS Puerperium - a szaporodási ciklus fordulópontja Általában feltételezhető, hogy szilárd alkati fölépitésü, egészséges állatok esetében jó takarmányozás mellett és problémamentes szülés után a puerperium (gyermekágy) zavartalan és kedvező lefolyású lesz. Ebből a szempontból fontos a tehén időben történő apasztása és takarmányozása a vemhesség utolsó két hónapjában. Mindez egyszerűnek tűnik, ám a gyakorlatban éppen ekkor történik a legtöbb mulasztás. A vizsgálatok rámutatnak a legnagyobb hiányosságokra, pl. az előrehaladott vemhességű állatoknak főleg nitrogéntartalmú takarmányokkal való tüntetésére. Ennek következtében zavarok lépnek fel az oxidatív folyamatokban, csökken a széndioxidleadás, a sejtanyagcsere, a súlygyarapodás és az izomtónus. Mindezek a tényezők fogékonnyá teszik a szervezetet a helyi és teljes gyermekágyi fertőzésre, s az intoxikációra. A túltápláltsággal (szacharidok és fehérjék túladagolása következtében) növekszik a vér zsírsav- és ketonszintje, ami a máj zsírdegenerációjához és a mellékvesekéreg túlterheléséhez vezet. Ilyenkor emésztési zavarokat és a méh összehúzódó képességének lanyhulását állapíthatjuk meg. Ez károsan befolyásolja az ellést és később a nemi szervek vissza- alakulását. Nagyon fontos az elletés higiéniája. Az anyaállat és nemi szervének környéke legyen megtisztítva, ügyeljünk a borjazta- tó kötelek fertőtlenítésére és az elletést levezető személy kezének tisztaságára. A borjú kihúzását legfeljebb három személy végezheti. Az ellés után legyöngyült anyai szervezet, nyitott szülöutakkal, számos kisebb- nagyobb sérüléssel, megváltozott hasüre- gi térviszonyokkal és a tejképződés intenzívebb beindulásával ugyan jellemző élettani állapot, de mégiscsak a szervezet ellenállóképességének csökkenésével jár. Általában érvényes, hogy a fertőzésre való fogékonyság a korai puerperium folyamán legalább 9 napig tart. Ezért ez alatt az időszak alatt fokozottan törődjünk állatainkkal. A tisztaság mellett elsősorban az etetésre ügyeljünk. Közvetlenül az ellés után itassuk meg, és ezt követően 3 napon keresztül a szokásos takarmánymennyiségnek csak a felét adjuk, az is könnyen emészthető legyen. Erre azért van szükség, mert a szülés következtében megváltozott helyzetű bendőben, túltáplálás esetén emésztési zavarok léphetnek fel. A beinduló tejképződéssel növekszik a tápanyag - elsősorban az ásványi sók - iránti igény. A teljes takarmányadagra csak az ellést követő 7-8. napon térhetünk rá. Az első napokban történő túletetés nemcsak emésztési és anyagcserezavarokat vált ki, hanem károsan befolyásolhatja a méh- összehúzódást és a nemi szervek visz- szaalakulását, ami viszont a tejképződést érinti károsan. Állatainkat kíméljük a hosszabb szállítástól és az egyéb stresszhatásoktól. Néhány nappal az elletés után az aktív mozgás azonban jótékony hatással van a szervezetben lejátszódó visszaalakulási folyamatokra. h. Gy.
