Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-27 / 39. szám
9 kr * ^ ántó István 1981-ben nősült. Háromévi, szinte felhőtlenül boldog házasélet után felesége beadta a válópert, majd visszavonta. 1985- ben, amikor megszületett a vár- va-várt gyermek, jsmét válópert indítványozott, majd újból meggondolta magát. Nem gondozta a gyereket, és mivel az apja látta el a kicsit, az kiskorától fogva hozzá vonzódott. 1986-ban a feleség újfent válni akart és ekkor Szántó István sem ellenkezett. A bíróság kimondta a válást, s a gyermeket - mint akkoriban szokás volt - az anyjának ítélte, talán úgy gondolva, egy egészségügyi nővér csak jó anyuka lehet. A volt házaspár egy ideig még együtt lakott a közös komáromi lakásban. Később, amikor a gyermek anyja (gyerekestül) saját lakásába költözött, az apa kisfiával minden hétvégén találkozott. Az exfeleség az évek során — ki tudja miért? - megváltoztatta a láthatás időpontját, de amikor szüksége volt rá, a gyermeket bármikor az apjánál hagyta. Amikor új házasságot kötött a Szántó nevet Pintérre cserélve, kezdte elhanyagolni gyermekét, aki az apjához gyakran piszkosan, rosszul öltözve, de főleg riadtan érkezett. így jött el 1990 júliusa. Az ítélet ellenére az apánál- 1990. július 2-án a volt feleségem telefonon arra kért, vegyem magamhoz a gyereket, míg rendezi rossz házasságát. Rohantam Pistiért, aki boldogan bújt hozzám. Nálam maradt. Az anyja több alkalommal eljött érte, de én - tudom, hogy jogtalanul - a fiamat nem adtam vissza. Azonnal a bírósághoz fordultam, kérve, ítéljék nekem. Elmondta, (s több tanút sorolt) gyermeke rossz idegállapotban került hozzá, éjszakánként bevizelt, riadt volt, s ha valamit leejtett, kiöntött, rettegve a sarokba vonult és zokogva várt a fejleményekre. — Én is, de az év elejétől az élettársam, Pócs Katalin és kislánya is sokat foglalkoztunk Pistivel, aki érezve szerete- tünket, türelmünket, lassan megnyugodott és agresszivitása is megszűnt. Ez adott erőt ahhoz, hogy dacolva a hivatalokkal, nem voltam hajlandó visszaadni őt. Ma már tudom, a volt feleségem többször járt a szociális osztályon, mint hittem volna. A mi lakásunkba csak kétszer jött, azt sem úsztuk meg cirkusz nélkül. Egyszer a szomszédokhoz akarta csalni Pistit, s onnan vitte volna el, máskor mezítláb berúgta a bezárt üvegkaput, s az ajtómnak rontott. Szántó István bevallotta, az elmúlt időszakban többször beidézték a bíróságra, ám inkább kifizette a büntetéseket, de a tárgyalásokra nem ment el. A szociális osztályon viszont gyakran megjelent, s különböző beadványokkal hivatalosan is kérte, ítéljék neki a fiát. Kérelmeit sorra elutasították, még azt is, amelyben az ügyet tárgyaló - szerinte elfogult - bírónő cseréjét kérte. - Csak azt tudnám, a bíróság miért ragaszkodik az eredeti ítélethez? NAPLÓT VEZETEK AZ ESEMÉNYEKRŐL, HÁTHA VALAKI KÍVÁNCSI LESZ RÁ... SZÁNTÓ ISTVÁN, AZ APA Hol a fiam? • Megfellebbezhetetlen ítélet • A harcoló apa • Garázdaság az iskolában • Kit véd a gyermekvédelem? ELŐFORDULT, HOGY PISTI MAMÁNAK NEVEZETT - AZ ÉLETTÁRS VARGA PÉTER ÉS INGRID FÁBIKOVÁ A GYERMEKVÉDELEMRŐL „Cseles“ bizottság —1991. augusztus 20-án a lakásomban egy hivatalos bizottság jelent meg azzal a szándékkal, hogy érvényt szerezzen a bírósági határozatnak, s visz- szaadhassák a fiamat az anyjának. A bírónő - akit elfogultnak tartok — és a gyermek anyja, cselhez folyamodtak, sétaautózásra invitálták Pistit. A beszélgetés alatt a fiam minduntalan engem lesett, de látszott rajta, érdekli a dolog. Habár megígértem, szótlan maradok, nem bírtam megállni és ráförmedtem a bírónőre, ne hazudozzon a fiamnak, mondja meg peki, vissza akarják adni az anyjának. Nem tagadom, nyíltan közöltem kisfiámmal, ha most elmegy, ide többé nem engedik. Pisti sírva fakadt, s a bizottság dolgavége- zetlenül elvonult. Gyermeklopás - verekedéssel Szántó Pisti, sok társához hasonlóan, nagyon várta az iskolaév kezdetét. Szeptember 2-án édesapja, Kati néni (akit egyre gyakrabban mamának szólított) és a másodikos Katica „nővére“ ünnepélyesen elkísérték az iskolába, majd az eseménydús nap végeztével a gyerekeket a Szántó nagyszülőknél hagyták. Ott megtudták, hogy a gyermek anyja követeli Pisti kiadását. Ezért Szántó István megbeszélte a Fucík utcai alapiskola igazgatójával, hogy a tanítás végeztével személyesen veszi át a gyereket. Szeptember 3-án az iskola előtt észrevette volt feleségét és annak volt férjét, amint egy Avia autóban várakoznak. Azok is észrevették őt és eltűntek.- Szeptember 4-én délelőtt meglátogatott a munkahelyemen két rendőr, s közölték, a volt feleségem és Pintér erőszakkal elvitték Pistit az iskolából. A helyszínre rohantam, s a következőket tudtam meg: a gyerek anyja és volt férje az 1986-os bírósági végzéssel hadonászva, az emeleti zárt üvegajtón dörömbölve követelte fia kiadását. Mivel a tanítónő nem ismerte az anyát, megkérdezte, ki ő. Erre kitörte az ajtót, nekiesett a tanítónőnek s ütlegelni kezdte, majd a segítségére siető kolléganőjét is Az osztályban kirángatta a fiamat a pádból, tízóraiját a földhöz vágta, a síró, „nem akarok veled menni-t“ kiabáló kis szerencsétlent felkapta, s kiadta volt férjének. Azóta nem tudom, hol van a fiam. Segítségért a rendőrséghez és a gyermekvédelmi osztályhoz fordultam, Közölték, jog szerint a fiam az anyjáé. A volt feleségem munkanélküli, elvált, miből fogja eltartani a gyereket? Miből vesz az anyja ruhaneműt, iskolaszereket? Tudni akarom, milyen körülmények között él és főleg hol van a fiam? Kit véd a gyermekvédelem? A Komáromi Körzeti Hivatal szociális osztályának gyermekÉRVÉNYT SZEREZNI A JOGNAK - HOGYAN? PETER PAZlTNY, A KOMÁROMI JÁRÁSI HIVATAL SZOCIÁLIS OSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE (Méry Gábor felvételei) védelmi részlegén elutasították azt a javaslatunkat, hogy Szántó István jelenlétében beszélgessünk az eseményekről. Varga Péter helyettes vezető és Ingrid Fábiková előadó a következőképpen rekapitulálták a történteket: az aktákból kiderült, a gyerek anyja augusztusban a gyermekvédelmi osztályon azt vallotta, hogy csak az üzemi szabadság idejére adta apjához Pistit. Nyoma van annak, hogy a hivatalos szervek kétszer is megpróbálták rábírni az apát, adja vissza a kisfiút, de ő nem volt hajlandó. Varga úr elmondta, ez év februárjában — bírósági határozat értelmében - pszichológus szakértő vizsgálta meg Szántó Pistit. Dr. Molnár Péter, lévai szakértőnek Pisti elmondta: - „... Legjobban Kati nénit szeretem és az aput, és Katicát..., anyut is szeretem, ő is engem, de nem vesz ajándékot... apunál akarók maradni..., jobb nála, van videónk“. A pszichológus leírta, a gyerek az apjához vonzódik, de nincs kizárva az sem, hogy ha az anyjával élne, véleménye másképp alakulna. Kiderült az is, hogy beadványaiban a volt feleség a Szántó nevet használta, pedig 1990 januárjától 1991 januárjáig Pintémé volt.-Hol van jelenleg a kisfiú? - kérdeztük, és a válasz nem elégített ki. - Nem tudjuk. A bíróság az anyának ítélte' a fiút, keresésébe nem vonhatjuk be a rendőrséget. Az iskolában tör1991. IX. 27. tént incidens nem tartozik ránk. — A több mint egyéves huzavona során meggyőződtek arról, milyen körülmények közé kerülne Pisti? Keresték az anya lakásán? - tettük fel kérdéseinket, ám csak annyit tudtunk meg, hogy szeptember 10-én (szeptember 11-én jártunk Komáromban) Ingrid Fábikovának a lakásban nem nyitottak ajtót. A járási hivatal szociális osztályának vezetőjétől is véleményt kértünk. Peter Pazitny elmondta, a jogerős ítéletből kell kiindulnunk. Nem tudta indokolni, miért utasította el a bíróság az apa gyerekelhelyezési kérelmét. Tény, hogy az apának jogában áll tudnia, hol van a fia. Csak azt ne kérdezzék, miként lehet érvényt szerezni a jognak?! Keressük az anyát A megadott komáromi lakcímen zárva találtuk a bejárati ajtót. Találomra lenyomtuk a kaputelefon egyik csengőjét, s bekopogtunk a 12-es számú lakásba. A lakótól megtudtuk, hogy szeptember 1-jén cserélt lakást Pintérnével, aki állítólag Ostra- vára ment. Kissé furcsának tartottuk a lakáscserét, hiszen a lakó bevallotta, Pintémének nem adott cserelakást, de a hivatalos eljárást a lakáshivatalban lefolytatták. Mivel az anyát nem találtuk, a bérlőktől kérdeztük, milyennek ismerték Pintérnét, s vajon a gyermekvédelemről, a bíróságról kíváncsi volt-e valaki, hogyan is él a gyermekéért harcoló anya?!- Nem volt itt senki — közölte az egyik lakó. - Pedig ha érdeklődnek, megmondtuk volna, hogy kuplejárt csinált a lépcsőházból. Hazai és külföldi férfiakat fogadott, s ha éjszaka tért haza, lármázott. Egyszer késsel kergette a Pintért, máskor, amikor az rá akarta tömi az ajtót, azzal fenyegetőzött, hogy kiugrik az ablakon. A bejárati ajtót miatta és a barátai miatt záijuk. (A többi megkérdezett véleménye is hasonló volt — nevek és címek a szerkesztőségben). Ki segítsen az apának? — ha nem a gyermekvédelmi osztály dolgozói — kérdezhetné a tisztelt olvasó. De vajon akarnak-e segíteni? Úgy gondoljuk, ha tényleg akarnának, észre vették volna, hogy Pintérné — finoman mondva — többször nem mondott igazat. Szántó István, a kerületi bíróságtól reméli az ötéves ítélet megváltoztatását. Ám most „csak“ azt szeretné tudni, hol van a fia?! Van-e tető a feje fölött, van-e ruhája, cipője? Tudni szeretné, mit érez a biztonságból, szerető légkörből kiragadott gyermek, aki csak magyarul ért?! Az eredeti ítélet szerint gyermekét minden második hét végén láthatja. Az apa egyre idegesebben járja a hivatalokat, és kérdezi hol van a hétéves, iskolaköteles fia? Péterfi Szonya
