Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-20 / 38. szám

iiasúrnap * H. IX. 20. A következő hét végére két jeles nap is esik: szeptember 28-ika, Vencel és szeptember 29-ike, Mihály napja. A parasztregula szerint ahányszor Vencel napja előtt fagy, annyiszor fagy majd május 1-je (Jakab) után is. Mihály napjához több hiedelem is fűződik. Ilyenkor „szakad meg a fű gyökere“ (nem nő tovább), ezen a napon pihennek el a méhek. Ha pedig Mihálykor zeng az ég, akkor szép ősz, de kemény tél lesz. Szeptember 23-ika és 29-ike között a Kárpát-medencében hosszú távon a napi középhőmérsékletek a következők: az átlagos 15,9, a legmelegebb 21,6, a minimum 9,7 Celsius-fok. Itt van az ideje, hogy hozzálássunk a gyümölcsfa-telepítési előké­születekhez. Jól fontoljuk meg, hogy hova kerüljenek a facsemeték. A rossz helykiválasztás következtében ui. vagy túl sűrű lesz a telepí­tés vagy hasznos teret hagyunk kihasználatlanul. Az ültetőgödrök nagyságáról a múlt héten írtunk. Most a facsemeték tápanyagigényé­vel kapcsolatban adunk tanácsot. A kiültetés előtt néhány héttel tegyünk a gödörbe 15-20 kg érett istállótrágyát vagy komposztot, 6-8 kg tőzeggel elkevert fekáltrágyát vagy tőzegeit sertéstrágyát. A mű­trágyák közül 3 kg foszfát- és ugyanannyi kálitartalmú műtrágyát juttathatunk ki. A gyümölcscserjék kisebb mennyiségekkel is beérik: istállótrágyából 5-6, fekáltrágyából 3-4, a foszfát- és kálitartalmú műtrágyákból 0,5-0,5 kilogrammot'tegyünk egy-egy ültetőgödörbe. Nagyon hasznos, ha a gyümölcsöst két-három évente mélyen felássuk, s közben négyzetméterenként 5-10 szervestrágyát vagy komposztot dolgozunk be a talajba. Az ősszel érő alma- és körtefákat érdemes még a kaliforniai pajzstetű ellen permetezni. Továbbra se mulasszuk el összegereb­lyézni és megsemmisíteni a lehullott lombot, mely a gyümölcsösben maradva a fertőzések melegágya lehet. Válogassuk ki a tárolásra szánt csemegeszőlőt - erre az egészsé­ges, laza fürtök alkalmasak. A fertőzött, sérült bogyókat csípjük ki. A fürtöket felkötözve 5-6 C-fokos hőmérsékleten tároljuk. A tapasztalt borosgazdák tudják, s a szakirodalom sem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy sokkal jobb minőségű (tisztább, finomabb illatú és zamatosabb) lesz a borunk, ha a kisajtolt mustot hordóban ülepítjük. A különféle szennyezőanyagoktól - héjtól, törkölyrésztől, szennyeződéstől - megtisztított bor nem melegszik túl, egyenlete­sen, lassabban erjed. Alkohol-, illat- és zamatanyagaiból kevesebb vész el. Az ülepített és megtisztított must 12-24 óra elteltével kerüljön az erjesztőhordóba. A túl hűvös pincében csak nehezen indul meg az erjedés, hogy ez zavartalan legyen, használjunk fajélesztőt. Szeptember végén már akár talajmenti fagyok is jelentkezhetnek, ezért éjszakára zárjuk be a fóliasátrakat. Reggel és a nap folyamán természetesen szellőztessünk. A felmelegedés mellett erre azért is szükség van, mivel a fóliasátorban felgyülemlő meleg, párás levegő a botritisz és a fitoftóra fejlődésének rendkívül kedvez. A zöldségeskertben eljött az őszi mélyszántás ideje. Száraz időben öntözést igényel még a karalábé, a karfiol, a karósbab. Mindhárom zöldségfélét 4-8 mm-nyi frissítő öntözésben részesítsük. Ha a hónap elején sárgarépát vetettünk, akkor azt most egyeljük ki, s 10-15 mm- nyi vizet juttassunk ki ágyásaira. Itt van az ideje az áttelelésre szánt karfiolpalánták tűzdelésének. Ez 6-8 cm sortávolságra vagy 6x6, 8x8 cm-es tápkockákba történjen. Most vessük el - 20 cm-es sortávolságba - a tavaszra szánt petrezselymet.-r­ERDŐ-MEZŐ GYÜMÖLCSEI Apró csonthéjasok (II.) Csepleszmeggy nagyobb terüle­ten nem található az országban; in­kább a Dunántúlon, de szórványo­san az Alföldön is díszük. A Kisalföl­dön és a Duna-völgyben a leggya­koribb. Síksági-kollin, eurázsiai faj, Dél-Szibériától Németországig ho­nos. Hasonló talajigénye van, mint a sajmeggynek. Pusztai cserjések, karsztbokorerdők, száraz tölgye­sek jellegzetes faja. Fahozadéka nem jelentős, így erdészeti értelem­ben csak a cserjeszint gazdagításá­ban van szerepe. A zelnicemeggy (Padus avium) északi hegyeinkben, a Dunántúlon, a Duna, a Körös és a Rába mentén igen szép állományokban található. A Nyírségben csak kivadulva fordul elő. Eurázsiai faj, a síkságtól a pre- alpin tájig él. Ligeterdökben, magaskórós ártéri gyomtársulásokban, ritkán gyertyá­nos tölgyesekben terem. Ültetett vadgesztenyésekben is szépen díszük. A parkokban szívesen tele­pítik, könnyen elvadul, egybefüggő állományt mégis ritkán képez. A kései meggy (Padus serotina) újvilági eredetű, atlantikus faj, telepí­tett erdeinkben terjeszkedik. Fásí­tásra is alkalmas, néha elvadul. A vadcseresznye, a kivadult meggy, a zelnice- és a cseplesz- meggy gyümölcsét frissfogyasztás­ra, aszalás céljából, vagy a savanyú gyümölcsöket savanyításra, szom­júságoltónak gyűjtötték. A túlérett gyümölcsöt az erdőkben hagyták a vadaknak, illetve surják nevelésé­re, esetleg összeszedve az édeseb­beket cefrének használták. Különö­sen a vadcseresznye és egyes csepleszmeggy típusok voltak alkal­masak párlatnak. A sajmeggy ma­gas kumarintartalma miatt ízesítő és illatosító aromát szolgáltat, a likőr- ipar a mai napig használja. A kései meggy hasznát általában - tévesen - vitatják, szörpnek ui. nagyon jó. Kertészeti jelentősége a vadcse­resznyének, a meggynek, a saj­meggynek, valamint - mint nemesí­tett alapanyagnak - a cseplesz- meggynek van. Általában teljes érettség előtt gyújtott, kinyert magja adja a legnagyobb biológiai értékű szaporítóanyagot: az erjedésnek in­dult cefréből származó mag rosz- szabbul csírázik. Az apró csonthéjas gyümölcsüek- nek értékes fája van. Ilyen például a vadcseresznye, a sajmeggy, s a faragásoknál a kései meggy és a csepleszmeggy. A népi faiparban, a díszítésekben gyakran szerepel­nek a cseresznyefélék, a sajmeggy tömött ,,belú“, alanynak alkalmatlan egyedei kiválóak pipa és sétabot készítésére. A sajmeggyhajtások illatosításra, illetve piperecikkek gyártására is megfelelőek. A cseresznye és a meggy vastag ágairól és törzséről hántott kéreg vízben áztatva köny- nyen alakítható anyagot ad, amely­ből szedötarisznyát csináltak Er­délyben, az Őrségben, a Bakonyban és Zalában. Kertészet és Szőlészet Alusznak a méhek? A kaptárban pihenő munkásméh jól ismert látvány a méhészeknek, de az már meglepő kijelentés, hogy a méhek is megtapasztalják a gerin­ces állatokra jellemző alvási állapo­tot. Végül is, ha éjjel felnyitunk egy kaptárt, számos tevékenységet fi­gyelhetünk meg. Az üvegfalú kaptá- rakban a méhek megzavarása nél­kül is megtehetjük ezt. Alapos vizs­gálatok során azonban arra derítet­tek fényt, hogy a tevékenység leg­többször a fészekre koncentrálódik, ahol a méhanya petéket rak le; a lé­pek szélén, a kaptárfalakon, a peri­férián található méhek azonban nyu­galomban vannak és pihennek. Mar­tin Lindauer 1952-ben két nap, két éjszaka figyelt meg egy kijelölt mun- kásméhet és azt találta, hogy az éjszaka 87 százalékát nyugalomban töltötte és egy gyenge hordási perió­dus alatt a nap 48 százalékát is. Az alvásszerú állapot első igazi jele az volt, amikor vízszintes felületeken pihenő egyedeket láttak. Kaiser (1988) azt a megfigyelést tette, hogy ezen méhek némelyike annyira „elernyedt“, hogy testük áfából ké­szült felülethez ért. Nyilvánvaló, hogy a lábakban lévő izomtónus nagymértékben lecsökkent. Azt is megfigyelték, hogy az ilyen pihenő méhek csápja mozdulatlanul leló­gott, továbbá a testhőmérsékletük is lecsökkent. Ezek a méhek viszony­lag érzéketlenek voltak az erős fény­hatásokra, nyilvánvalóan aludtak. A gerinceseknél, köztük az em­bernél is, az alvási állapot objektív meghatározására viselkedési és fizi­ológiai jellemzőket, ún. alvási jeleket használnak. Ezek a méhek pihenési periódusára is alkalmazhatók. Mezelo Az ember agyhullámait tükröző elektroenkefalogrammok (EEG) módszere a méheknél természete­sen nem alkalmazható. Ezért talál­ták ki az EEF-nek megfelelő para­méterként a méheknél a csáp moz­gását illetve pozícióját. Ez tehát a méhek nyugalmi periódusának vizsgálatához egy tárgyszerű és méréseken alapuló módszer. Az embereknél és más melegvérű álla­toknál az alvás a mozgások csökke­nésével jár együtt. Az alvás közbeni mozgások jól jelzik az alvás mélysé­gét: a legmélyebb fázisban, közvet­lenül az elalvás után észlelhető a legkevesebb mozgás. Éjszaka a méhek nagyon kevés mozgást végeznek a testükkel. Ebben a fá­zisban a csápjuk teljesen mozdulat­lan. A csáp jellegzetes pozícióit az 1. ábra mutatja be. Ha a mély alvás kritériumának a kevés mozgást és a csáp pozíció­ját vesszük, akkcr a méhek az em­berekkel ellentétben az éjszaka vé­ge felé alszanak a legmélyebben. Az embereknél alvás közben megemelkedik az ingerküszöb, amely a mély alvásnál a legmaga­sabb. A méheknél az éjszaka vége felé a legmagasabb az ingerküszöb, vagyis a mély alvás idején. Szoros a korreláció az ingerküszöb nagysá­ga és a csáp mozdulatlansága kö­zött is. Az embernél és a melegvérű állatoknál alváskor elernyednek az izmok, különösen a nyak izmai. A nyakizom elektromiogram (EMG) görbéje ébrenlétkor mutatja a legna­gyobb amplitúdót és a mély alváskor a legkisebbet (2. ábra). Fény hatására reggel az izomak­tivitás fokozatosan növekszik. Végül az embernél, az emlősök­nél és a madaraknál megbízható alvási jel még a testhőmérséklet csökkenése. Ez a jelenség is megfi­gyelhető a méheknél. A leírt alvási jelek, kritériumok megléte alapján bizonyítottnak te­kinthető, hogy a méhek éjjek alsza­nak. Ezt bizonyítják azok a megfi­gyelések is, melyek szerint a méhek szívverésének ritmusa is lecsökken az éjszaka folyamán. A kaptár mini­mális zajszintje hajnali fél kettő és fél öt között folyamatosan megfigyelhe­tő. A méhcsalád oxígéhfogyasztása is hajnali négy órakor van a minimá­lis szinten. A kérdés tehát csak any- nyi: vajon a méhek is olyan nehezen kelnek fel reggel, mint közülünk egyesek? American Bee Journal - Méhészújság ­Tipikus fej és csáp pozíciók a nappali, tevékeny időszakban (A és B) és alvási időszakban (C és D). Az alvás közben a csápok szimmetrikusan helyez­kednek el és mutatják a lecsökkent izomtónust. 4 ■ii ..... 3-—.-----------------------------­--- 2---------------------------------------- 1 ■ 1 sec l mVoll | Elektromiogram (EMG) görbe a méhek nyaki izmá­nak aktivitásáról. A 4-es görbét délután fél háromkor, a 3-ast fél kilenckor, a 2-eset éjfélkor és végül az 1-es görbét hajnali negyed kettőkor mérték. TERMÉSZETES ALMALÉ A készítéséhez jól megérett és magas savtartalmú (savanyú) almafajtákat is felhasználhatunk. Potyogott almából - amelyből a károsodott részt gondosan távolítsuk el, med tönkreteheti a levet - szintén készíthető. A megmosott, szétzúzott almákat azonnal préseljük ki, nehogy megbámuljanak. A kipréselt levet néhány órás ülepítés után üvegekbe töltjük és csirátlanítjuk. A sterilizálás ideje 25 perc. ALMASZÖRP A kipréselt, leülepedett almalevét kétféleképpen ízesíthetjük. Ha édesebb szörpöt kívánunk készíteni, akkor 1 liter léhez 1,5 kg cukrot és 25 gramm citromsavat adjunk. A kevésbé édes szörphöz minden liternyire csak 900 gramm cukrot tegyünk, citromsav pedig nem kell. Az így nyert szörpöt üvegekbe töltjük és 20 percig sterilizáljuk. TERMÉSZETES SZŐLŐLÉ Kedvező cukortartalma és savösszetétele lehetővé teszi, hogy mindennemű ízesítő anyag nélkül elkészítsük. Felhasználhatók az egyes hibridfajták is, mint pl. a kék Baco, a világos Othello és a Delewaare. A préselést megkönnyíthetjük, úgy, hogy a zománco­zott edénybe helyezett szőlőt 10-30 percig 70 Celsius-fokra hevítjük. A kipréselt levet ülepedés után üvegekbe öntjük és a megszokott módon 25 percig csirátlanítjuk. SÁRGARÉPASZÖRP NARANCSÍZZEL A megtisztított, meghámozott sárgarépát kevés vízben megfőzzük; erre legjobb a kukta. Ha már megpuhult, akkor háztartási robottal finomra homogenizáljuk. Egy kilogrammnyi péphez 1,75 kg cukrot és 35 gramm citromsavat keverünk és az egészet összefőzzük. A narancsaromát - hidegen - hozzáadjuk, vagy pedig a töltést megelőzően öntjük az üvegbe. Egy liter szörphöz 30 milliliter aromát adjunk. Az üvegeket teletöltjük, lezárjuk és vízszintes helyzetben tároljuk, hogy a magas cukortartalom a dugót (az üveg zárját) is csíramentesen tartsa. Szabó Mária mérnök A diófa metszése Igaz, a diófák metszés nélkül is kialakítják koronájukat, de később fordulnak termőre, a vázágrendszer pedig nem felel meg a termesztési elképzeléseknek. Az alakító met­szés nélküli koronák ráadásul besű­rűsödnek. Ezért a diófákat is lehet - az ültetés után pedig kell is - met­szeni. A dióvesszökön egymás alatt el­helyezkedő, három rügyből álló haj- tásrügy-csoport van. A felső, fejlett rügyből felfelé törő, erős növésű haj­tás indul. A középső rügy szintén fejlett, s a belőle előtörő hajtás szö­ge kedvezőbb. Az alsó rügy fejletlen, ezt tartalékként hagyjuk meg. Ha az alakító metszés során hármas rügycsoportra metszünk, akkor a fel­ső rügyet célszerű eltávolítani, s a középsőre metszeni. A szórt állású diókoronában 3—4 vázágat hagyjunk; ezeket elágaztat­va - 4-6 év alatt - laza és jól megvilágított gömbkoronát nevelhe­tünk ki. Az alakító metszést a nyu­galmi időszakban végezhetjük. A termőkorú diófákat - ha például a korona elsűrüsödött vagy egy ág megsérült, letört - csak szeptember­ben szabad megmetszeni, mert ilyenkor viszonylag kisebb mértékű a sebek „könnyezése“. Más idő­pontban és főleg tavasszal (!) a dió­fákat nem szabad metszeni, mert ilyenkor olyan nagy a gyökérnyomá­suk, hogy a fák a friss sebeken keresztül „elvéreznek“.-Míklós­f «•

Next

/
Thumbnails
Contents