Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-09-13 / 37. szám
J óllehet látszatra nyugodt a helyzet a vegyes etnikumú erdélyi városban, Marosvásárhelyen, ahol tavaly márciusban szélsőséges románok és magyarok közti erőszakos összecsapások során legalább hat ember vesztette életét, az akkori eseményeket előidéző problémák most is megoldatlanok. A két népközösség képviselői által vallott, merőben ellentétes álláspontok közeledéséről, tekintettel a párbeszédre és a kompromisszumra való készség hiányára, egyáltalán nem lehet szó. xxx Marosvásárhely erdélyi város élete kifelé alig különbözik eme vegyes etnikumú régió más helyeinek életétől. A külső normalitás és a vidéki szorgalom látszata azonban csal. A nyugodt felszín alatt most is minden izzik. A bizalmatlanság, a kölcsönös gyanúsitgatások és a vádaskodások eme városra jellemző légkörében elég egy kis szikra, hogy újra fellobbanjon a láng. A politikai pártok képviselőivel folytatott beszélgetésekből kitűnik, mennyire nagy a polarizálódás még most is, tizenöt hónappal a tavaly márciusi összetűzések után ebben a 170 000 lakost számláló városban, ahol nagyjából ugyanannyi román él, mint magyar (a lélekszámra vonatkozó adatok, mindazonáltal, forrástól függően mások és mások). A Romániai Magyarok Demokrata Szövetségével, amely saját adatai szerint a legutóbbi parlamenti választásokon a magyar lakosság arányának megfelelően Marosvásárhelyen a szavazatok 56, az egész megyében a szavazatok 43 százalékát tudta megszerezni, a nacionalista románok egységpártja áll szemben, amely az országban sehol másutt nem ért el olyan jó eredményt, mint éppen itt. A szavazatok 36 százalékát kapta, s messze maga mögött hagyta a Nemzeti Megmentés Frontját. Ez a párt az utóbbi időben a hatalmi és irányharcok által megrázkódtatott Vatra Romaneasca politikai karja lett, és - hozzá hasonlóan - a románság megvédését és megőrzését, valamint a szemükben jogtalan és túlzott magyar követelések elleni küzdelmet tűzte zászlajára. PANASZA HÁTTÉRBE SZORÍTOTTSÁGRA Habár minden beszélgetőpartnerem készségesen ad felvilágosítást, mint mindenütt Romániában, itt is bőven hallani ellentmondásos megnyilatkozásokat. Ez már a tényéknél kezdődik. Többféle választ hallunk arra a kérdésre, hány magyar él Marosvásárhelyen, vagy hogy az egyes csoportok mennyi szavazatot szereztek a parlamenti választásokon. A Romániai Magyarok Demokrata Szövetsége - ez a legnagyobb ellenzéki párt a bukaresti parlamentben - megyei szervezetének egyik vezető képviselője a beszélgetés során módfelett lesújtó és borús mérleget von. Arra a következtetésre jut, hogy Ceausescu bukása óta semmi nem változott, attól eltekintve, hogy van útlevele és beszélgethet külföldi újságírókkal. A mintegy kétmilliós magyar kisebbség helyzete sem javult a tavaly márciusi összetűzések óta - amelyek háttere a mai AZ ÚJ SZÍNHÁZ MAROSVÁSÁRHELYEN = i j'i ; i = = , i i'i i E | ¡ = [Mi V; i'l'i i ', = = I k j J s.¿; = Megkeményedett frontok Európában napig nem tisztázott -, ellenkezőleg: eddig pártjának egyetlen követelése sem teljesült, például ami a kulturális autonómiát, a külön oktatási intézményeket - az óvodától az egyetemig -, a magyar és a román nyelv egyenjogúsítását a vegyes etnikumú területeken, vagy a kisebbségi jogok törvényi rögzítését illeti. Bár elismeri, hogy a város általános iskoláiban elegendő olyan osztály van, ahol a magyar az oktatás nyelve, egyúttal hangsúlyozza: ma e diákok mindössze 37 százalékának van meg az a lehetősége, hogy a tananyagot a középiskolában is anyanyelvén sajátítsa el; egy évvel ezelőtt még 43 százalék volt ez az arány, s jellemző módon éppen a történelmet és a földrajzot kell feltétlenül román nyelven tanítani az ország valamennyi tanintézetében. A rendőrség nemrégiben megint eltávolította a kétnyelvű helységnévtáblákat is, amelyeket Ceausescu bukása után állítottak fel a megye több magyar falvában. Feltűnő az is, hogy az egész városban, ahol nagyjából egyforma a magyarok és a románok száma, sehol - sem a hivatalokon, sem a boltokon vagy az iskolák épületén - nem látni kétnyelvű feliratokat. ROMAN KEZBEN A HELYI KÖZIGAZGATÁS A magyarok képviselője főleg a - Bukarest által kinevezett és senkitől nem ellenőrzött - városi önkormányzat önkényére, valamint az általános jogbizonytalanságra panaszkodik. A magyaroknak nincs lehetőségük arra, hogy követeléseiket politikai úton érvényesítsék, mert tekintélyes számuk és parlamenti választásokon elért sikerük ellenére alig vannak képviselve Marosvásárhely és a megye irányító szerveiben. Az új városi képviselők közül, akiknek zöme a Vatra Romaneasca tagja vagy szimpatizánsa, mindössze kettő a magyar, mindazonáltal egyikük sem tagja a Demokrata Szövetségnek. Megyei szinten az arány 11:2 a románok javára. A vezető funkcionáriusok több mint 90 százaléka román a belbiztonság területén illetékes állami hivatalokban. Többségük már a diktatúra idején birtokolta posztját. Tekintettel a románok túlsúlyára a városi közigazgatásban, nem csoda, hogy a Romániai Magyarok Demokrata Szövetsége helyhatósági választások tartását sürgeti abban a jogos reményben, hogy ezáltal a mostani hatalmi viszonyok Maros- vásárhelyen az ő javukra változhatnak meg. Nyilvánvaló, hogy a románok aggodalommal néznek egy ilyen választás elébe. Mindenesetre most is bizonytalan, mikor kerítenek sort a helyhatósági választásokra, amelyeket a bukaresti vezetés már több ízben elhalasztott. A SZEPARATIZMUS VÁDJA Merőben másként festi le a marosvásárhelyi helyzetet a helyettes polgármester, aki a Nemzeti Megmentés Frontjának tagja. Szent és érintetlen világ képét rajzolja meg, amelyben románok és magyarok a városi tanács - amely mindenkit egyformán kezel, és egyformán gondoskodik mindenki jólétéről - bölcs irányítása alatt harmonikusan élnek együtt. A sebek, amelyeket a tavaly márciusi események ejtettek, azóta begyógyultak; immár nincsenek nehézségek. A problémákat amúgy is mesterségesen idézték elő; minden, úgymond, a szélsőségesek műve volt. A múlt év elején Marosvásárhelyen a román érdekek megvédelme- zésére létrehozott Vatra Romaneasca egyik vezető képviselője mérsékeltebben nyilatkozik, mint e szervezet egyik-másik képviselője a távoli Bukarestben, akik sorra felelőtlen és primitív módon hecceinek a kisebbségek ellen. Ám ő is - a románok történelmi jogaira hivatkozva - elutasítja a Demokrata Szövetség követeléseit, azzal érvelve, hogy e mögött, ha nem is mondják ki nyíltan, egy második Magyarország létrehozásának, Erdély Romániából való kiszakításának szándéka áll. Szerinte a magyaroknak itt több joguk van, mint bármely más kisebbségnek Európában. Asszimilációs politikáról tehát nem lehet beszélni. Nyilván magyar oldalon is (főleg Erdélyen kívül) akadnak szélsőségesek, akik tudatosan provokáló, illetve meggondolatlan nyilatkozataikkal és célzásaikkal olajat öntenek a tűzre, és a román nacionalisták részére szolgáltatják azokat az érveket, amelyekkel ők az egyszerű embereket saját céljaikra tudják mozgósítani. Mégis meg kell állapítani, hogy a Demokrata Szövetség II. kongresszusán, amelyet az idén tavasszal a Vatra Romaneasca heves tiltakozása ellenére megtartottak Marosvásárhelyen, a mérsékelt erők, még ha nyilvánvalóan szívós birkózás után is, felül tudtak kerekedni a bukaresti vezetéssel szembeni keményebb és harciasabb irányvonal híveivel szemben. Úgy gondolják, nem lehet túlságosan rövid idő alatt túl sokat követelni. Sokkal inkább türelemre, szemmértékre van szükség, és tanulási folyamatra a románoknál. Az új programban is határozottan elutasítják mindazokat a próbálkozásokat, hogy megkérdőjelezzék Románia területi integritását és szuverenitását. MAROSVASARHELY - KÜLÖNLEGES ESET? Igaz, lehet, hogy Marosvásárhely egyedi eset, mert itt - Erdély egyéb területeinek zömétől eltérően - románok és magyarok számszerűleg nagyjából egyensúlyban vannak, és mindkét népcsoport érdekképviselői politikai uralomra törnek. Ott viszont, ahol a népességarányok egyértelműek, például Székelyföldön, Hargita és Kovászna megyében, ahol a magyarok részaránya 70-90 százalék között mozog, egy s más már megvalósult abból, amit másutt hiába követelnek. Ezen a magyarok által sűrűn lakott vidéken a Kárpátok ívében általánosak a kétnyelvű helységnévtáblák. A helyi közigazgatás tisztviselőinek többsége magyar. Akadnak tisztán magyar iskolák is. Székelyföldön - hangoztatja a Demokrata Szövetség képviselője Marosvásárhelyen -, mindenekelőtt arról van szó, hogy mindazt, amit már elértek, törvényileg rögzítsék is. Ám a jövőt illetően semmi jót nem ígér az a körülmény, hogy, legalábbis Marosvásárhelyen, a magyarok Demokrata Szövetsége és a román pártok és egyesülések között jelenleg egyáltalán nincs semmiféle kapcsolat, és hogy ezt az állapotot még normálisnak is találják. Ami egészen nyilvánvalóan hiányzik: a párbeszédre és a kompromisszumokra való készség. A megértésre való törekvés és az egymást elválasztó árkok betemetésének megkísérlése helyett a szélsőségesek és a nacionalista sajtótermékek (amelyekből épp elég van Romániában) továbbra is hecckampányt folytatnak, bujto- gatnak, vádaskodnak, elítélnek és rágalmaznak. Fáradhatatlanul keresik, mindenekelőtt román részről, a bűnbakokat a mostani mizériáért, ápolják a korábbi ellenségképeket és irracionális félelmeket keltenek. Miként lehet hát - kérdezi a kívülálló- elejét venni a lappangó konfliktusnak, miként lehet javítani a két népközösség súlyos történelmi terheket hordozó kapcsolatait, ha például a kétnyelvű helységnévtáblák felállítását egy vegyes etnikumú területen nyomban a románok elárulásának, a románok méltósága megsértésének és az ország területi integritása fenyegetésének tekintik, vagy ha- amire Marosvásárhelyen minduntalan panaszkodnak - magyarok megtagadják, hogy románul beszéljenek? Az, hogy az etnikai konfliktusokat kiküszöbölheti a gazdasági helyzet javulása, mint egyesek gondolják, nem bizonyos. Először is a gazdasági fellendülés várat magára. Egyelőre hanyatlás tapasztalható. Az élet- színvorial süllyed, az árak emelkednek, az elnyomorodás egyre nagyobb. A szociális problémák a nemzetiségi problémákkal keverednek. Ráadásul a tervezett gazdasági reformok ezen a vegyes etnikumú területen sok gyújtóanyagról gondoskodnak és új igazságtalanságokat szülnek. Példa erre a privatizáció. Marosvásárhely központjában is nyitott már néhány magánüzlet; elsősorban nyugati cigarettákat és szeszes italokat árusítanak horribilis áron. A Demokrata Szövetség képviselője azt panaszolja, hogy a magyarokat ezen a területen háttérbe szorítják és diszkriminálják. A románoknál sokkal nehezebben kapják meg ugyanis az engedélyt magánkisüzem nyitásához. Sőt, a magyarok képviselője azt állítja, hogy a városközpontot kiárusítják a Vatra Romaneasca híveinek és a régi nomenklatúra tagjainak. Ugyanez a kettősség érvényes a fokozódó munkanélküliség esetében is. Magyar adatok szerint a magyarokat a munkanélküliség százalékosan jóval erőteljesebben érinti, mint a románokat, ám ezt a román fél határozottan tagadja. (Neue Züricher Zeitung) ■v 41 GORBI: Gorbacsov: - Dobjátok már, nem látjátok, hogy elsüllyedek?! (Dte Weit) GYAKRAN A KARIKATURISTÁK S A LEGÉLESEBB POLITIKAI KOMMENTÁROK, AMELYEK AZ IRÓNIA FEGYVERÉVEL MUTATNAK RÁ BIZONYOS VILÁGPOLITIKAI HELYZETEK FONÁKSÁGAIRA, VEZETŐ POLITIKUSOK SZÉLMALOMHARCÁRA, MOSOLYT ÉS MEGDÖBBENÉST KELTŐ LÉPÉSEIRE. AZ ELMÚLT ÉV LEGGYAKRABBAN RAJZOLT POLITIKUSA GORBI VOLT A VILÁGSAJTÓBAN. A PERESZTROJKA ELINDÍTÓJÁT, A VILÁGPOLITIKAI FESZÜLTSÉGEK MEGSZÜNTETÉSÉNEK BAJNOKÁT ÍGY LÁTTÁK A VILÁG JELES RAJZOLÓI. ■jjKír- •••••’?- Eltévedsz, ha nem hallgatsz a klasszikusokra (Frankfurter Allgemeine Zeitung) 1991 IX. 13. g Uasírnap Se bes Tibor felvétele
