Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)

1991-09-06 / 36. szám

Júniusban nyugdíjba vonult Budapes­ten a világ egyik legjobb sportriportere, Szepesi György. Megvallom, én sehogy sem tudom elképzelni ezt a csupa ener­gia, ám jövőre már hetven esztendős férfit „nyugdíjállományban“. Szepesi: ,.Azért nem búcsúztam el teljesen a Magyar Rádiótól; be-bejárok, részt veszek né­hány műsor készítésében. Még a szobám is megvan. Ugyanakkor elvállaltam a Ma­gyar Labdarúgó Szövetségnél a tizenhat éves ifik csapatának vezetését, tehát a fo­citól sem szakadtam el. Módomban áll együttműködni a Magyar Televízióval, s írhatom a munkásságomat összefoglaló kötet fejezeteit. Meccsközvetítéseket már nem vállalok, de remélem, 1995-ben, ri­porteri pályám félévszázados jubileumán, elbúcsúzhatom a közönségtől. Szívesen közvetítenék egy félidőt az osztrák-ma­gyar mérkőzésről. “ Szepesi már a londoni olimpiáról Is tudósított, s utána nem hagyott ki egyet­len lehetőséget sem - kivéve az ostoba politikai bojkott miatt a Los Angeles-i ötkarikás játékokat. Ez tíz olimpiát jelent! Budapesten éppencsak elhallgattak a második világháború fegyverei, s máris megteltek a focipályák játékosokkal, a le­látók nézőkkel. Szepesi 1945-ben, hu­szonhárom évesen közvetítette első válo­gatott mérkőzését, a Magyarország- Ausztria találkozót: ,,Hol volt akkor a mai technikai A meccset viaszlemezre vettük, arról sugározta a Rádió. Szerencsém volt, mert hazafelé tartva az egyik ablak alatt meghallottam a hangomat. Egy úr követte nagy figyelemmel a beszámolómat; meg­álltam, és megkérdeztem tőle, hogy tet­szik a közvetítés? A válasz hízelgő volt, mire bevallottam, hogy én vagyok az a bizonyos hporter. Végigmért és nem hitt nekem. Emlékszem, arra az első váloga­tott mérkőzésre kerékpáron vagy gyalog érkeztek a játékosok, fapados öltözőben húzták magukra a mezt, a kilencven perc után lavórban mosakodtak és hazamen­tek. Mai szemmel nézve mindez már hihetetlen. Pedig így volt. “ Ha az ember belehallgat Szepesi György emlékezetes közvetítéseibe, még most is borsódzik a háta a gyönyörűség­től. Néhányszor én is láthattam ót munka közben, a mikrofon mellett. Empátiáját - tehát azt a beleérző képességét, mely­nek segítségével szinte tökéletesen bele tudta magát élni a mérkőzés hangulatá- ba-drámájába - mind ez ideig nem érte el senki. Ez a rendkívüli személyiség ugyan­akkor írókat megszégyenítően fogalmaz; igaz, naponta műveli magát, szívesen és gyakran olvas szépirodalmat. Külön feje­zetet képez pompás emlékezőtehetsége és összpontosító képessége. Talán ő ma­ga sem tudja pontosan, hány mérkőzést közvetített és izgult végig, az viszont tény: ezek közül kettő, a svájci világbajnokság döntőjében elszenvedett váratlan vereség és a Mexikóban bekövetkezett, szovjetek elleni kudarc máig gyógyulatlan seb a lel­kében. „ Keserves percek voltak ezek, s ha rosszat álmodok, általában ez a két mérkőzés elevenedik meg előttem. Úgy tetszik ez a két katasztrófa végigkísér az életemen. “ Nem ismerek még egy ilyen alapos, csakis a hivatásának élő riportert és szer­kesztőt! Szepesi változatlanul teszteli a hallgatót, noha időközben kevésbé lel­kes és kevésbé felelösségtudó játékosok és nézők szállták meg a pályákat meg a lelátókat. „ Egyszer Kínában jártam a magyar ifjúsági válogatottal. A mérkő­zés végén, zuhanyozás után az öltözőben a címeres mezt taposták a gyerekek, miután ledobálták azokat a földre. Megfa­gyott bennem a vér; Puskásék ilyet soha­sem tettek volna! Számukra az 4. mez a haza jelképe volt. Hogyan is taposhat­tak volna rá?! Nálunk kevesen tudják, hogy Szepesi György hosszú időn át állt a Magyar Rádió Szórakoztató- és Sportfőosztálya élén, mint főszerkesztő. Munkásságához egy sor újszerű adás elindítása - például a telefonos kívánságműsoré - fűződik. A második világháború utáni magyar rádiózás egyik nagy egyénisége ó: ott volt mindhárom adó, a Kossuth, a Petőfi és a Bartók alapításánál! Nem tudom, miként dolgozható fel az ő rendkívüli pályája, sokoldalú riporteri, szerkesztői, sportve­zetői és sportdiplomata tevékenysége? Maholnap negyedszázada, hogy meg­ismerkedtünk. Pályakezdő újságíró vol­tam, Kassáról szerkesztettem az Új Ifjú­ság sportrovatát. Szepesi György egyszer ellátogatott egy élménybeszámolóra a pozsonyi József Attila Klubba. Ottani szereplését az egyik élelmes klubtag hangszalagra rögzítette és feldolgozta. A nyolcrészes sorozatot aztán hétről-hét- re közöltük. Valaki azonban elterjesztette Pozsonyban, hogy Szepesi tiltakozott az élménybeszámoló közlése ellen, s ra­gaszkodik a honoráriumhoz. Az ügyet tisztázandó utaztam el Budapestre, ahol kiderült, a pletykából egy szó sem igaz; arra kér csak, hogy a sorozatot küldjem el neki, a honoráriumot pedig utaljam ki egy rászoruló csehszlovákiai magyar főisko­lásnak. Ekkor kezdődött a kapcsolatunk, s azóta is tart. Azt hiszem, valamennyi kisebbségi magyar sokat köszönhet neki; és nemcsak a közvetítések élményét! Rendszeresen emberszámba vett ugyan­is bennünket, elsőként terjesztette az éter hullámain a második világháborút követő­en, hogy Kassán, Kolozsvárott, Újvidéken és Munkácson is élnek magyarok. . Ugyanakkor nem kevésbé fontos: a leghevesebb csaták hevében sem sér­tegette a más nemzetiségű ellenfeleket. Ezért tisztelik őt a világ számos országá­ban. Nálunk is. Batta György REJTÉLYES KORAI ELHALÁLOZÁSOK Megdöbbentő adatokkal szolgált egy francia sportnapilap: tizenhat profi kerékpáros hunyt el élete dere­kán Hollandiában az elmúlt húsz év­ben, közülük tizenketten az utóbbi négy esztendőben. Valamennyien nagyon korán - vagy még aktív pá­lyafutásuk alatt, vagy pedig néhány évvel visszavonulásuk után - szív­elégtelenségben haltak meg. A ke­rékpársportban az ellenőrzések hiá­nyában már a 20-as évektől szokás­sá vált az ajzószerek használata a versenyzők körében. Hogyan ke­rült sor mégis a doppingkontroll be­vezetésére? Az esemény dr. Pierre Dumas ne­véhez fűződik, aki még versenyző korában szemtanúja volt a brit Tóm Simpson halálának. Simpson az or­szágúton összeesett, s Dumas meg­próbálta feléleszteni, de nem sikerült neki... Versenyzótársa iránti tiszte­letből azonban kiharcolta, hogy egy évvel később már bevezették a dop­pingvizsgálatot. Ezután mind a fiata­labb, mind az idősebb kerekesek kö­zött akadt, aki „fennakadt“ a kontrol­ion, de senki sem tiltakozott kizárá­suk ellen. Ez azért érdekes, mert két évvel korábban, 1966-ban még ellen­tétes módon reagáltak a versenyzők ilyen esetben, s az is megmutatko­zott, hogy a szabályok nem vonat­koztak mindenkire egyaránt... Amikor két orvos és egy csendőr feltörte Raymond Poulidor szobáját és vizeletmintát kért tőle, az érintett csak vonakodva tett eleget a „pa­rancsnoknak“. A népszerű Poulidort kizárták, mire másnap reggel ver- senyzötársai sztrájkba kezdtek és fél mérföldön keresztül csak tolták bi­ciklijeiket... Ezek után elsimították az ügyet és többé nem került szóba a verseny során. A világbajnokság végén pedig Ru­di Altig, az új címvédő és öt társa egyszerűen megtagadta a dopping- vizsgálaton való részvételt. Jacques Anquetil pedig kijelentette, hogy a profi versenyzők számára engedé­lyezni kellene az ajzószerek haszná­latát. „Amikor kétszáz napot tekersz egy évben, akkor egyszerűen lehe­tetlen nélkülük élni“ - hangoztatta. Anquetil szavai azonban nem keltet­tel komolyabb visszhangot és többé senki sem kérdőjelezte meg a dop­pingellenőrzés szükségességét. Az ajzószereket „fogyasztók“ in­kább azt az utat választották, hogy kijátsszák az ellenőrzéseket. A leg­emlékezetesebb kísérlet 1978-ban történt. A zseniális belga kerékpá­rost, Michel Pollentiert rajtakapták, amint csalni próbált. Hóna alatt egy gumiballont tartott, benne előre be­juttatott vizelettel, s testén vékony cső vezetett az alsónadrágjába... A módszer kísértetiesen emlékezte­tett arra, amelyről évekkel később a Szöulban lebukott magyar súly­emelő, Csenged Kálmán írt könyvé­ben. Pollentiert kizárták és további két hónapra eltiltották a verseny­zéstől. Hasonlóképpen járt a spanyol Pedro Delgado is. Ő négyperces előnnyel vezetett a mezőny előtt a Pi- reneusokat elhagyva és már biztos győztesnek látszott a Tour de Fran- ce-on, amikor doppingkontrollja po­zitív eredményt hozott. Ismételt vizs­gálatot kért - hiába. Szervezetében olyan anyagra bukkantak, amely nemcsak a versenyző fáradtságérze­tét csökkenti, hanem más ajzószerek kimutatását is nehezíti. A Nemzetkö­zi Kerékpáros Szövetség doppinglis­tája így tovább bővült, Delgadót pe­dig megbüntették. Ma még korai lenne kijelenteni, hogy a profi kerékpárossportot sike­rült teljesen megtisztítani az ajzósze­rek használatától, de szerencsére egyre több versenyző kezdi úgy gon­dolni: érdemes ellenállni a doppin­golás kísértésének. pósfgf Gyu/a JBA* SKY 7*^ COMPUTER 1020 WIEN TABORSTRASSE 52 ■S'43/222/2690-1719 FAX 26 85 41 TELEX 134099 APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ 1991. szeptember 9-én ünnepli 50. szü­letésnapját a drága jó feleség, édes­anya, nagymama, Molnárné Bíró Gizella Sikabonyban. E szép ünnep alkal­mából szeretettel köszöntjük, kívánjuk, hogy szeretetben és jó egészségben szí­ve még sokáig melengesse szerető csa­ládját. Hálánkat nem fejezi ki szó és néhány szál virág, amiért oly nagy oda­adással gondoskodik rólunk. Férje: Ferenc, fiai: Feri, Tibi, Zoli, lá­nya: Éva, veje: Árpi, unokái: Katika és Árpika. Ú-2504 ■ 1991. szeptember 3-án ünnepelte 80. születésnapját Szabó Anna (Hidaskürt - Léva). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál, nyugodt és boldog életet kíván az egész rokonság nevében: szerető unokája: Zsolt. Ú-2610 ■ Szívünk teljes szeretetével kö­szöntjük drága édesanyánkat, Boros Erncnét Zsemléren 60. születésnapja alkalmából. Gyermekei csa­ládjukkal és férje. ^ s Ú-2643 ■ 1991. szeptember 8-án ünnepük há­zasságkötésük 50. évfordulóját a drága szülök, nagyszülők, Lénárt Géza Lénárt Gézáné és neje, Megyercsen. E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak, jó egészséget, sok boldogságot, hosszú életet kívánnak mindkettőjüknek sok szeretettel: fiuk, menyük, lányuk, vejük és négy unokájuk: Felícia, Dalibor. Félix és Gé­za, akik külön ölelik az ünnepeiteket. Ú-2645 ■ A Szlovákiai Református Egyház Zsinati Elnöksége Ko­máromban, Jókai u. 36 szám (a Szeminárium épületében) egy­évesangol nyelvtanfolyamot indít- heti 2 óra ­szeptember 15-től USA-beli ta­nár vezetésével. A részvételi díj havi 200 korona. Jelentkezni írásban vagy személyesen lehet a Szlovákiai Református Keresz­tyén Egyház Zsinati Elnöksé­gén, Komárno, Jókaiho 36, PSŐ 945 01 ÚP-1049 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS f || ■ Szomorú az ott- |i hon, ahonnan örökre elment az, akit na­gyon szerettünk és soha nem feledünk. Fájdalomtól megtört ; szívvel mondunk kö­szönetét minden kedves rokonnak, is­merősnek, barátnak és mindazoknak, akik 1991. augusztus 12-én elkísérték utolsó útjára az ipolyviski temetőbe a fe­lejthetetlen feleséget, drága édesanyát, dolgos kezű, szerény asszonyt, Gyurkovics Évát, akit a kegyetlen halál 44 éves korában, búcsú nélkül ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok szép virágot, koszorút és őszinte részvétnyilvánítást, melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló, mély fájdalmunkat. Jóságát és szeretetét örökké megőrizzük. Szerető férje, fiai: Peti és Dodi. lj-2604 ■ Fájdalomtól meg­tört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, is­merősnek, mind­azoknak, akik 1991. augusztus 8-án elkí­sérték utolsó útjára a nagyráskai teme- éleséget, édesanyát, nagymamát, Tamás Aladárné Czinke Matildát, akit a kegyetlen halál 64 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok virágot, melyekkel enyhíteni igye­keztek soha el nem múló fájdalmunkat. A gyászoló család. Ú-2639 ■ Szomorú az ott­hon, ahonnan örökre elment egyetlen gyermekünk, akit na­gyon szerettünk. Szemünkben köny- nyel, szívünkben örök bánattal emlé­kezünk drága halot­ifj. Gyuri Józsefre (Kovácsi), akit a kegyetlen halál élete tavaszán, 19 éves korában. 1981. szeptember 13-án, tragikus körülmények között ragadott ki szerettei köréből. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik koszorút, virágot, gyertyát helyeznek sírjára és velünk együtt emlékeznek rá e szomorú, tizedik évfordulón. Soha nem szűnő fájdalom­mal, szívünkbe zárva őrizzük emlékét: vigasztalhatatlan szülei és a ro­konság. Ú-2529 ■ Fájó szívvel és könnyes szemmel emlékezünk a felejt­hetetlen, drága jó fe­leségre, édesanyá­ra, anyósra, nagymamára, Szőcsné Pásztor Eszterre (Deáki), akit a könyörtelen halál 1990. augusztus 19-én, 61 éves korában, rövid, súlyos betegség után ragadott ki szerettei köré­ből. Akik ismerték és szerették, szentelje­nek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly fájdalmas, első évfor­dulón Emlékét örökké őrző férje, leányai, ve­je, fiai, menye és unokái. Ú-2649 Menyasszonyi csokrok és virágkosarak készítését vállalom. Cím: Wiedermann Károlyné 930 35 Mihályfa (Michal na Ostrove) 159 ÚP-1018 Hirdessen Ön is az Új Szó-ban HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja a Slovakopress állami vállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság & 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: ® 210/4460 és Miklósi Péter: *# 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László * 210/4454. Grafikai szerkesztő: Ferenczy Rudolf S 210/4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 506-39, gazdasági ügyek: ® 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Slovakopress állami vállalat.819 02 Bratislava, Martanoviéova 25, v 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v„ 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Martanoviéova 25, 18. emelet, S 210/3659, 3660. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek: 210/4455. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint - KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. = = = =• -=• • | _j= É. -úE (Fotó: Nagy László) FIFA-küldöttként Prágában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents