Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-30 / 35. szám
(Í£> biztoíthogy smelik ;l volt, tini. • tért éles n és újtóz- -negy, Idáiról i- így. it két- ytelen /alóan ónyls- ¡zédü- :méle- magá- 'róság tapo- I ujjai- Intotta fájda- : volt, . Meg vesen vette: i van abba- itt ma- h<*/ kevés in elíy. El- rkezik ítvizs- serlfBETTES ISTVÁN Holle anyó sínre teszi kossuth lajoskát (Lajoséknak) Iajoska uff szólt holle anyó és kezében már égett a kanóc uffon a halié holle anyó feleselt vissza a kis vadóc erre a halié mellé a tűzre fröccsent Iajoska estebéd (stb.) nagyot szökkent kis szöjrp(h)jével szaporán uffni kezdett ujjé öllé te leszel majdan KOSSUTH ujjongott holle anyó KMECZKÓ MIHÁLY REZERVÁTUM AMIKOR VENDÉGEIMET VÁRVA ebédet főzök húsdarabok gyanánt koronásokat szórok a fazékba és skalpolt koponyának tűnő krumplit meglocsolom bőven őszinte részvéttel mert vendégeim végtelenül igényesek és céltudatosak az emberek közt csakis elvi alapon a logika szigorú szabályai szerint közlekednek akár a húsdarabok és krumpli- KOCKÁK KÖZT A FŐZŐKANÁL fet, az kinyitja a csomagtartót, elképed a látványon és talán azt mondja: --- Ilyet ember nem tehetett! Aztán újra megérintette a feje mögötti rideg valamit - a pótkerék gumiját. Az ötlet felvillanyozta: abban H kerékben sürített levegő van! A tüdejének megváltást jelentő oxigén! Csak a szelepet kell megengedni rajta... Ebben a kerékben biztosan lesz annyi levegő, hogy reggelig kibírja vele, amíg az üzlet tulajdonos megérkezik - és...- Csak lassan, mindig csak egy kevéske levegőt! - parancsolt magára Marylin. Tudta, milyen borzalmas éjszaka vár rá, de annyira ügyelt a levegővel való takarékosságra, hogy közben csaknem megfeledkezett a görcsös fájdalmakról, amiket nemcsak a végtagjaiban, de az egész testében érzett. Ki kell bírnia! Meg kell érnie a holnap reggelt! Mikor másnap korán reggel megérkezett az üzlet tulajdonosa, a csomagtartóban lévő pótkerék gumija üres volt. Marylin Seemann élt! Nem éltek viszont azok ketten. Tettük után még jó adag bátorságot öntöttek magukba, sör formájában. Aztán az a nyurga soványka alak beletaposott a gázba, hogy mielőbb és minél messzebbre jussanak innen. A rendőrjárőr nem egészen három kilométernyire akadt rájuk a tarka zebra roncsai alatt. Vércse Miklós fordítása modern irodalom még a századelőn felismerte, hogy a nagyszerű huszadik század az abszurditások kora lesz. Kezdetben a dada érthetetlenségében is kifejező szövegeivel, majd a szürealizmus bonyolult álomképeivel hangot is adott véleményének. A jövendölés aztán századunk második felében regényben és drámában folytatódott, Camus pedig egyenesen kijelentette, hogy életünk értelmetlen és érthetetlen. Más kiváló írók egzisztencialista, groteszk és abszurd művekkel szemléltették az emberiséggel létének paradox jellegét, lelkének hasadtságát és életmódjának, érzésvilágának ámulatba ejtő ellentmondásait. Ezeknek a szellemi teljesítményeknek a fényében egy pillanatig sem Tehetünk bizonyosak afelől, hogy amikor valamit igaznak hiszünk, a lényeget látjuk-e, tudjuk-e, vagy csak a látszatot, a felszínt érzékeljük? Soha még ilyen gubancban nem bonyolódott össze az ember előtt a fontos és a lényegtelen! Naponta történnek velünk illogikus dolgok, míg másrészt évekig várhatunk, amíg megvalósul valami ésszerű. Az abszurditás testvérünk szeretőnk, élettársunk lett, már észre sem vesszük, hogy tartósan együtt él velünk. Abszurdumnak nevezhető érdektelenséggel és nyugalommal hajózunk együtt a hallatlan ellentmondások tengerén. S amióta életünket és napjaink szövetét egyre bővebben átszövik a napi politika és érdekek szálai, az abszurdum olyany- nyira általános közeggé vált számunkra, hogy immár természetesnek nevezhető, míg az ésszerű és célszerű, ami egyben természetes is, egyre inkább a rendkívüli ritkaságával és különösségével bír. A fékevesztett abszurditás ráfolyik környezetünkre és a velünk együtt élő természeti lények sorsát is megpecsételi. Nem menekülhetnek előle a szobanövények, a velünk élő háziállatok, sőt az élősködők sem, melyek ily módon méginkább megkeserítik életünket. Charlei és Kleopátra története meggyőzően szemlélteti a hétköznapi abszurditás mindent behálózó elburjánzását és könyörtelen, abszolút természetét. Mielőtt azonban hőseinkről szólnék, előbb Lubossal kell megismertetnem az olvasót. A tizenkét éves, hirtelen nőtt kamasz egyben unoka! Meglehetősen jámbor lélek, ennek ellenére a századvég gyermeke, a kibernetikus korszak tipikus quidsidere. Bár nem veti meg a társaságot, mégis otthon ülő típus. Korcsolyázik, úszik és karatézik, ám szjve a számítógépekhez húz. Órákig elül mozdulatlanul számítógépes játékai képernyője előtt és éber szemmel, ám blazírt arccal mozgatja a manipulátor karját, a vérbeli (jövendő) értelmiségi közönyével és hidegvérével ítéli életre vagy kergeti ámokfutásra s végül a pusztulásba a képernyőn futkosó, izgatott alakokat. Emellett módfelett kedveli az állatokat! Mondhatnám, leplezetlenül bámulja és tiszteli a természetet. Kibernetika és pantheizmus, hát nem abszurdum?! Lubos akváriumok árnyékában nőtt fel, csecsemőkorát díszhalak és vízipókok figyelték. A terrénumok világát is korán megismerte. Volt már aranyhörcsöge, tengerimalaca, teknősbékája és botsáskája. Fogott varangyot, gyíkot és siklót, nevelt papagájt, fürjet és botos kölöntét, tartott terrénumában tarajos gőtét és szaporított petymeget, tigrispintyet és pirosfülű bülbült. Mintegy évvel ezelőtt belehabarodott egy dzsungál-hörcsögbe! A megtakarított pénzén vásárolta magának és elnevezte Charleinek. A fiatal hím hörcsögöcske alig egér nagyságú, puha szőrgolyó, selymes tapintású tömlő, akkora, mint egy szafaládé, mely jár. Pontosabban: halad. A szőrmók szafa- ládénak leginkább apró hegyes orra felismerhető, szeme — ha van — a bun- dácskájába veszett, farka láthatatlan csökevény, lábai észrevétlenek. Amikor a szőnyegen vagy az asztalon fut, mintha titokzatos erő mozgatná, mágneses vonzás vagy elektromos tér taszítása, netán benső rugószerkezet? Egészében törpe abszurditás! Megtudtuk, hogy szinte a semmiből él, alig eszik és nem piszkít, biológiai életvitele már-már rejtélyes, élőlény volta, állati léte titkoktól terhes. Nem tudni, mikor alszik, hogyan táplálkozik, mit tart a világról, meddig él. Mivoltában van valami transzcendens. Lubos leejtette, nem történt baja, táplálásáról megfeledkeztek, de nem pusztult bele. Nem énekel, mutatványokra jószerével képtelen, hangot nem hallat, nem fürdik, mégsincs szaga, nem változik, mindig ugyanaz, ő maga! Ez Charlei, a dzsungál-hörcsög! Semmi jele, hogy érezne, nem adja tudtul, hogy gondolkozik, sem igényei, sem gátlásai nincsenek. Megtestesíti a legvégletesebb kiszolgáltatottságot, sőt rabságot, ám ugyanakkor a legkorlátlanabb szabadságot és függetlenséget is. Kész abszurdum ez a Charlei, nincs benne semmi ésszerű! Nincs egyénisége és mégis van, mert éppen az az egyéni benne, hogy nincs egyénisége! Lubos gondoskodott róla, hogy Charlei igénytelen személyével és egyszerű létével rövid időn belül megismerkedjen az egész rokonság. Mindenüvé magával vitte őt. Néha a zsebében vagy egyszerűen a kezében, meleg tenyerének barlangjában, máskor lyukacsos fedelű, lapos papírdobozban, melyben Charlei éppen csak hasalni tudott, aztán háromdecis be- főttesüvegben, sőt egyszer egy síkesztyűben, máskor pedig egy öreg tolltartóban. Charlei igénytelensége közmondásossá vált. Minden környezetben otthon érezte magát, mutatványokra is vállakozott. Pontosabban egyetlen mutatványra, mert többet nem tudott! Charlei mászott, olyan fölényesen és tökéletesen, mint egy hernyó, mint egy rézsikló, puhán és légiesen, mert lábai közben nem voltak láthatók, mesterien mászott Charlei, apró teste szinte gördült, höm- pölygött, tudjuk, közlekedő szafaládé! Mászott minden felületen, földön és a magasban, széles síkon és keskeny éleken, hideglelősen figyeltem, ahogy Lubos vállán, a magasba emelt kezén mászik felfelé, mint egy rettenthetetlen légtomász, halálra zúzza magát, ha lezuhan. De Charlei nem zuhant le, másrészt, ha leesett, sem történt baja, törhetetlennek bizonyult. Lubos Charlei nékül és Charlei Lubos nélkül - abszurd elképzelés! A dzsungál-hörcsög egyszer mégis bágyadt lett, szomorkodni kezdett. Magányos lélek, bizonyára unatkozik! (így Lubos!) Megtakarított pénzén vett egy újabb dzsungál-hörcsögöt, Kleopátra nevezetűt. A nevéből az is kiderült, hogy nőnemű, miután Charlei férfi - azért hívják így! -, nő után vágyik, azért szomorkodik. Lubos jól számított, kamasz még, s már mélyértelmű dolgokat sejt, Charlei felélénkült, életkedve visszatért. Egyszerre virgonc lett, bár közben semmi jelét nem adta, hogy Kleopátra érdekelné! Ezen azonban nem csodálkozhatunk, miután a hölgy ugyancsak teljes érdektelenséget tanúsított iránta, már-már melankolikusnak és frigidnek mutatkozott. Kleopátrában nem volt semmi női sarm, semmi kacérság! Mondhatnánk, a maga- kelletés dilettánsa volt. Ügy éltek együtt, mintha nem tudnának a másikról és semmi közük nem lenne egymáshoz. Idillikus kép rögzült ezen időkből emlékezetünkben. Mély üvegedényben gyaluforgács, a sarokban félig a forgácsba fúródva Kleopátra szunyókál, Charlei a szűk térben fel-alá pöfög és hömpölyög, elmélyülten kalandozik, Lubos pedig a képernyő előtt ül, észrevétlenül mozgatja a manipulátort és a hunyorgó ezüst mezőn kétségbeesetten rohangálnak az ámok- futó alakok. Lego-játékelemekből kastélyt épített a párnak. Az impozáns színes épület belsejébe lengő csapóajtón lehetett bejutni. Kleopátra álmodozva bemászott az ajtón, eltűnt mögötte és aznap már elő sem jött, lusta asszony! Charlei azonban élvezte az új helyzetet, játékosan nekirontott a csapóajtónak és eltűnt mögötte, majd kirohant, mint Zrínyi Miklós a szigeti várból és ismét nekirontott. Bebizonyította, hogy tanulékony, és játékos, élvezi az életet. Aztán a következő dolog történt! Charlei és Kleopátra a forgácssal kibélelt üvegkádban szenderegtek. Beásták magukat a forgácsba, nem látni őket, bizonyára édesdeden durmolnak. A képernyőn fejvesztetten futkosnak a jelek, idilli a csend, teljes a nyugalom. Majd megérkezik Milos, Lubos barátja és uzsonnás zacskóban magával hozza dzsungál-hörcsögét, melynek neve Ferenc. Ferenc teljesen Charlei mása, bundája színe, nagysága, szafaládészerűsége, minden megegyezik! Végtagtalansága is stimmel! Érthető: Kleopátra a nő - kisebb! Megszületik a különben kézenfekvő gondolat, hogy Charleit és Kleopátrát meg kell ismertetni Ferenccel. Tudomást vesznek majd egymás létéről, látóterük tágul, talán még össze is barátkoznak! Valóságszemléletüket kölcsönösen gazdagíthatják, a maguk nyelvén elbeszélgetnek, kölcsönösen beszámolnak létélményeikről. A nemes céloktól indíttatva Milos elhelyezte Ferencet az üvegkádban, a forgácsrétegre tette, melynek mélyén valahol békésen szunyókáltak Charlei és Kleopátra. Abban a pillanatban az üvegkádban elszabadult a pokol. Évszázadok óta alvó vulkán váratlan kitöréséhez volt hasonlítható, ahogy Charlei a mélyből a forgácsréteg felszínére tört. Jószerével felrobbant és szétszóródott körülötte a forgács! A higgadt, hallgatag legény fújt és prüszkölt, mérhetetlen felindulással köpködött, láthatatlan lábai vadul kaparták a forgácsot, zömök teste csillapíthatatlanul reszketett az indulattól. Szőrmók fejében rejtőző szeméből megsemmisítő tekintet méregette Ferencet. Aztán megrohamozta, valósággal rávetette magát, és ha Milos nem kapja ki azonnal az ámuldozó Ferencet az üvegkádból, talán megöli! Ferenc csak bámult, méltatlankodni sem volt ideje. Charlei pedig tovább tombolt! A jámbor és néma Charlei a veszekedett düh megnyilvánulásainak egész hangskáláját bocsátotta ki magából, fenyegetően visongott, prüszkölt és mélyeket horkantott, nekirontott az üvegfalnak és megpróbált kimászni az edényből, hogy végkimerülésig üldözze Ferencet. Talán párbajra hívta volna, hogy végezzen vele! S ami-*' kor Milos már régen távozott Ferenccel, Charlei még mindig randalírozott, fenyegetően vicsorgott és prüszkölve hömpölygőtt üvegketrecében. Bebizonyította, hogy elszánt gavallér és talpig férfi, kiválasztottjának védelmezője és erős támasza. Kleopátra azonban szégyenletesen viselkedett. Meg sem mukkant egész idő alatt, ki sem bújt a forgács alól, közönyös maradt a botrány iránt, amely pedig nyilvánvalóan miatta tört ki. Micsoda kőszívű perszóna! Vagy: igazi számító nő? Charleit az eset új színben tüntette fel előttünk. Belevaló fickó, mondta elismerően Lubos. Azután méginkább mindenüvé magával vitte, rendszerint egy henger alakú, lakályos pléhdoboz- ban. (Pepsi-colás doboz.) Nyár lett, beállt a kánikula. Lubos két hétre elhagyta a várost, táborba ment. Olyan helyre, ahol dzsungel-hörcsögökkel nincs mód törődni. Az otthon maradottak szigorú utasításokat kaptak, a hörcsög házaspár gondozásáról és rendszeres táplálkozásáról meg ne feledkezzenek. Az élet folyt tovább, a hörcsögök nagyokat pihentek. Visszatérve Lubos érdekes megfigyelést tett: két hét alatt Charlei látványosan meghízott, kigömbölyödött. Kleopátra viszont hernyószerűen kes- hedt, mint azelőtr, talán még egy fokkal hitványabb. Charlei azonban, nahát, mint egy gömböc! Igazán jó bőrben van. Elnehezedett, mozgása lomba, járásán az elhízottak hányaveti tunyasága. Talán csak nincsenek mirigyzavarai, még végül kiderül, hogy imbecilis! Egy hétig tartott a rejtély vagy talán nyolc napig. Aztán kitört a botrány, reggeli borús égből villámcsapás! Lubos szokásos szemléjét, reggeli vizitjét tartotta állatai felett, s a mély csodálat hangján, természetellenesen felkiáltott.- Charlei lefogyott éjszaka, olyan, mint egy agár! A következő kiáltás már fáradt nyögésbe torkollt, sóhajszerűen. A lakásban mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy rendkívüli dolog történt. Valami egészen hihetetlen és abszurd, ami a mai közéleti képtelenségekhez viszonyítva is hallatlan és egyedülálló. Történt valami, ami kimeríti Camusnak az élet rejtélyességéről és értelmetlenségéről szóló elméletét. Kleopátra nem volt látható a hörcsögök üvegházában, szokása szerint valahol a forgácsréteg mélyén durmolt. Földindulás idején is blazírt lélek maradt. Ellenben Charlei soványan és girhesen annál inkább a felszínen tüsténkedett. Körbeszimatolt öt vörösszínű, csupasz hernyót, szelíden bökdös- te őket, egybeterelgette, forgáccsal takargatta. A csupasz kölykök pedig — mi mások lehettek? - ésszerűtlenül fontoskodva hemzsegtek, egymáson átbukfeqpeztek és nyivogtak alig hallhatón, mintha tudnák, hogy a huszadik századvég abszurditásainak egyik sajátos válfaját testesítik meg. Charlei hozzáállása egyértelmű velük szemben. Kétségtelen, hogy ő szülte őket! A belevaló fickó és talpig férfi az éjszaka lebabázott. Mindnyájunk arca, akik akkor megrökönyödve szemléltük őket, mindannyiunk tekintete híven tükrözte, hogy a rendkívüli tény következményei beláthatatlanok. Lubos agya is, egy korszerű kibernetikus elme, tehetetlenül állt a világ bonyolultságának és érthetetlenségének ténye előtt. Ez a tény viszont olyan kérdések garmadáját vetette fel, amelyek előtt, úgymond, az ész megáll. Charlei tehát nő, mi több; anya! Ebből viszont logikusan következik, hogy Kleopátra hím, azaz férfi, vagyis: apa! A döbbenetét követő felháborodás — amikor váratlanul meglepnek, megsértődünk, hogy merték ezt tenni velünk! -, a felindulás minden mérge Kleopátra ellen irányult. Micsoda hitvány nyomorult! Átalussza és végig közömbösködi az életet, a valóságban alig van jelen, szunyókál a forgács mélyén, mint halódó parázs a hamu alatt, s lám, arra van esze, hogy Charleit teherbe ejtse! Vajon mikor méltóztatott őt figyelemre méltatni, milyen körülmények közt szánta rá magát, hogy érdemben foglalkozzon vele? A rokonságban, ahogy mondják, futótűzként terjedt a hír, veszettül csörögtek a telefonok. No ne mondd, Charlei kicsiket szült és Kleopátra apa lett? Hihetetlen...! Képtelen mellék- termékként felötlött a gondolat, hogy Charleit talán, bár roppant rejtélyes és bonyolult módon, Ferenc ejtette teherbe. Ezt azonban azonnal elvetettük, emlékezve rá, hogy mily gyűlölettel fordult a fiatal apa Ferenc ellen. Hisz majdnem megölte! A családi közvélemény egyértelműen kiállt Charlei mellett, és egy emberként fordult Kleopátra ellen. Végül is őt védte Charlei Ferenccel szemben, védelmezte‘a családi fészek melegét, a saját makulátlanságát és jó hírét, s Kleopátra testi épségét. Micsoda nyámnyila alak Kleopátra! És milyen hűséges és álha- tatos nő Charlie! A zűrzavart fokozta, hogy Lubos ezek után - mindent elkésve teszünk! - tüzetesen átvizsgálta a két dzsungál-hörcsögöt és megsemmisülve állapította meg, hogy Charlei hasa sima, mint egy teniszlabda, Kleopátra hasán viszont apró szemölcsök találhatók, mintha emlők lennének. Ez szörnyű, alapítottuk meg, ebbe bele lehet őrülni! A vörös apróságok virgoncán nyüzsögtek, mint a kis viperák a kígyófészekben. Szörnyű rágondolni, hogy az eddigi két szőrmók abszurdumból ezótán hét lesz! Valaki azt mondta: feddhetetlenségi vizsgálatnak kellett volna alávetnünk Charleit és Kleopátrát, hogy tudjuk, kifélék-mifélék? Egy filozofikus hajlamú családtag pedig megjegyezte: talán így természetes, ahogy történt! Talán a dzsungál-hörcsög nősténye olyan, mint Charlei, a férfi pedig úgy viselkedik, mint Kleopátra! Mit tudhatjuk? Talán mi, emberek azzal hogy nem ismertük és nem értettük őket, vittük életükbe az abszurdumot. A saját abszurditásunkat! Igen, folytatta ez a filozofikus hajlamú rokon, ahol az ember megjelenik... igen, ott mindig abszurd dolgok történnek! ^snwnrcnívom
