Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-30 / 35. szám
ír1991. augusztus 30. XXIV. évfolyam Ara 4 korona Méry Gábor felvétele FELÉLED A DEBRÓDI ISKOLA Hogy Szeles Misiké és Béres Józsika elsősöknek, valamint a tucatnyi második, harmadik és negyedik osztályos helyi barátaiknak mit jelent szülőföldjük kisiskolájának újraélesztése, nem tudom. Szó se róla, megkérdezhettem volna tőlük a minap, de nem tettem. Szándékosan. Ottjártamkor úgy gondoltam, inkább későbbre hagyom a kicsik „véleménykutatását“, hiszen ők eddig nem jártak iskolába, így aligha tudják összevetni a helyi és a körzeti iskolában való tanulás előnyeit-hátrányait. Helyettük a nagyok, a szülők fejtették ki véleményüket, ők pedig tizenhat év alatt, sőt már korábban rájöttek, hogy az integráció - enyhén fogalmazva - nem volt a legszerencsésebb megoldás. Honnan tudom mindezt? Nos, elsősorban a helyi kisiskola közelgő ünnepélyes újranyitásának előkészületeiből, no meg az azt megelőző mintegy másfél évig tartott épülettatarozásból. Az utóbbi időben ugyanis néhányszor megfordultam ebben a Bódva menti községben, s láttam, hogyan változik a falu közepén álló régi, rozoga épület újjá, hogyan alakítják azt át ismét tanintézetté a felnőttek. Aki két-három évvel ezelőtt vagy korábban nem látta, az ma talán el sem tudja képzelni, mit „varázsoltak“ gyermekpalotává a szorgos kezek. A helyiek jól tudják, nagy fába vágták fejszéjüket, meg azzal is tisztában voltak, hogy munkához kell látni, legyen az bármennyire nehéz, bármennyire fárasztó. (Folytatás a 2. oldalon) IskolaÜGY ándékosan nem írom le a szót a továbbiakban: oktatásügy. Sem azt, hogy iskolaügy. Sem ilyen, sem olyan ügyet. Ha rajtam múlna, magát a szót is száműzném a nyelvből, de még a szótárak lapjairól is - mert az ÜGY leple alatt lehetett sumákolni és megbújni, igénytelenné válni és megrekedni, s örökösen magyarázkodni: csúnya a leányzó, de a miénk. A mindenkori ÜGY árnyékában hatalmasodott el a betegség, a fertőző kór, amely hasonlatos a tüdőbajhoz. Az igazgatóválasztások idején lehetett csak igazán felfedni a kavemák sokaságát, s szeptembertől újra felhangzik a köhögés. Mert az iskolában nem történt szemlélet-, csak hatalomváltás. S még az sem mindenütt. Sőt. Idézhetnék a panaszos levelekből, amelyekből - az iskolát érintő egy- egy szerény észrevételem folytán - nekem is kijutott. Nem azért nem teszem, mert lenézem a névtelenül panaszkodókat, hanem, mert tisztelem az emberi félelmet. (Bár megérteni, elfogadni egyre kevésbé tudom.) Teszem azt: „Összehívtak bennünket, pedagógusokat az egész járásból, hogy megmutathassák a kiskapukat, amelyeken újra besétálhatnak a régi vezetők.“ Vagy: „A mi iskolánkban is leváltották az igazgatót, holott hozzáértő, becsületes ember volt.“ Esetleg: „Akit évtizedeken keresztül félelemben tartottak, az továbbra is félelemben él.“ Vagy: „Maradt a régi klikk-szellem.“ S mindez a szent ÜGY árnyékában, amely kisebbségi létünk, beszűkült szemléletünk legkifejezőbb kulcsszava volt az elmúlt évtizedekben. Az ÜGY leplébe mindig azok burkolóztak, akiknek volt félni és takargatni valójuk, akik igénytelenek voltak, s akik úgy járatták le az iskolát, hogy görcsösen ügyeltek a „jó hírére“. Akik örökösen azt zsolozsmázták, nem szabad kritizálni a magyar iskolát, mert lejáratjuk. így napolódott el mindig a szembenézés, az önvizsgálat. Tévedés ne essék, nem akarok senki! lejáratni, s nincs szándékomban minősíteni a pedagógus- társadalmat. ilyen alapon nemzetiségi létünk bármely más szeletét kínpadra lehetne vonni. Csak az ember unja már a hamis patriotizmust; amely úgyis gyöngének bizonyult, s nem volt képes megakadályozni az ÜGYet semmibe vevő magyar szülőket abban, hogy szlovák iskolába írassák a magyar gyereket. Aki meg úgyis oda íratta, az nem a dicséretekre figyelt, hanem minőségi javulást szeretett volna. Akiben volt tartás, nem az ÜGYtől volt. Ha valamit minősítünk, kell az összehasonlítás is: mihez képest? Mihez képest elavult, szürke és beteg az iskola? Például a magyar- országihoz, a vajdaságihoz, az erdélyihez képest. Magyarországi visszajelzés szerint a környező országok magyarságából a mi gyerekeink szerepelnek leghalványabban az ottani egyetemekre való felvétel során. Az ÜGY mögötti bujkálás helyett végre komoly önvizsgálat kellene, felnőni végre az önkritikához. Mert a nagy álmokból egyelőre alig valósult meg valami - csak a régi ideológia gyomlálása folyik, a szemlélet azonban nem akar megváltozni. Kövesdi Károly l
