Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-08-23 / 34. szám
úasÉrnap tt 1 991. Vili. 23. GAZSI OLGA, 56 ÉVES.- Miért költözött ide?- Nincs lábam, gyomorfeké- lyes vagyok.- Egyedül élt?- A férjem meghalt. A gyerekek szétszéledtek, mindnek családja van. Amikor az édesapám is meghalt, idejöttem.- Mikor özvegyült meg?- Huszonnyolc éves múlt a férjem, amikor „elhagyott“.- Hogyan látta el egyedül a négy gyereket?- Édesapán, édesanyám segített.- Hány unokája van?- Tizenegy.- Látogatják?- Nem törődött velünk, ivott.- A gyerekei látogatják?- Még a dédunokám is. A fiam évente egyszer jön, de közben kapok tőle levelet. A testvérem hetente egyszer meglátogat. A rozsnyói nyugdíjasotthon jóhiszemű, jogcím nélküli névhasználó. Lehetne elfekvő, utógondozó, bármi más. Az épület nedves, mállik a vakolat, potyog a festék, a szobák inkább tömeg- szállásra emlékeztetnek. Mosdó egyetlen szobában van, a „tízesben“, amely valójában tizenegyes, annyi ágyat kellett bezsúfolni, hogy ne kelljen a járni tudók közé mozgásképteleneket- Ha megtehetik. De most drága lett a vonat, az autó...- Miből él?- Szociális segélyt kapok, abból fizetem az otthont, 210 korona zsebpénzt adnak, mert havonta száz koronát spórolok magamnak a temetésre.- Arra még nem kellene gondolnia.- Nem tudja az ember, mikor jön el az ideje. Itt, ebben a szobában a legrosszabb. Innen még élve nem ment ki senki.- Ha fölépül az új otthon, átköltöznek, szebb szobát kap.- Mondják, hogy szeptemberben vagy októberben kerül rá sor, ki tudja, igaz-e...- Dolgozott valahol?- Kis fákat ültettem az erdőben. Négy gyerek mellett nem nagyon válogathattam, el kellett őket látnom. Nem volt könnyű.- Milyen foglalkozást választottak a gyerekei?- A három fiú a téglagyárban dolgozik, a lányom a gombaszögi mészgyárban takarít.- Hogyan érzi magát az otthonban?- Egyszer így, másszor úgy. Nincs mivel dicsekednem. Tizenegyen vagyunk egy szobában, a koszt néha olyan, hogy a disznóknak különbet adnak. A nővérek jók, türelmesek. VANYÓ JÚLIA, 77 ÉVES.- Mióta lakik itt?- Augusztus 29-én egy éve.- Miért jött ide?- Mert nem volt jó a családi helyzetem, rosszak voltak hozzám a fiatalok.- A férje nem él?- Meghalt, harminc éve.- A gyerekeivel lakott?- Azokkal. Én neveltem föl az unokákat is, de már nem kellek. Úgy jöttem ide, hogy már nem bírtam.- Bántották?- Jaj, nem lehetett ott már semmihez sem nyúlni. Mindent, mindent a menyecske kezelt. Már főzni sem engedtek.- Mit csinál itt egész nap?- Csak aludnék. Mióta itt vagyok, álmos vagyok. Éhes soha.- A gyerekei látogatják?- Á. Most otthon voltam a lányommal — ő is itt van velem —, kiírak két hétre, de az ötödik nap visszajöttünk. Nem volt jó. Nem bírok dolgozni, pénzem sincs, nem veszik hasznomat. Az unokák hívtak, marasztaltak, ők szeretnek, de hiába, az anyjuk kegyetlen. Jobb volna elmenni. Örökre. ZEMKOVÁ MÁRIA, 67 ÉVES.- Mióta lakik az otthonban?- Négy éve. Amikor tönkrement a lábam, a lányom behozott. Azelőtt nyolc évig nála laktam. Csakhogy a vejem sokat ivott, cirkuszozott, inkább elintéztem, hogy az otthonban lakhassak. Nem rossz itt, kézimunkázom. Csak az a baj, hogy mind a tizenegyen mozgásképtelenek vagyunk, még a WC-re sem tudunk kimenni. Ez borzasztó. Más szobába is mehetnék, de én a csöndet, a nyugalmat szeretem.- Hogyan élt, mielőtt ide került?- Elég nagy birtokunk volt, azon dolgoztam. Nem jártam munkába, mert három gyerekünk volt. Kora reggel kimentünk a mezőre a gyerekekkel, este haza, elláttam a teheneket, a baromfit, mostam, főztem, takarítottam, hajnali háromkor keltem. A férjem három műszakban dolgozott, nem sokat segített. Mire mindent rendbe hoztunk, el kellett tőle költöznöm.- Miért? fektetni. A komor, sötét szobákban többnyire kórházi ágyak, éjjeliszekrények, egy kicsi asztal, néhány szék. Mit tehet az itt lakó? Üldögélhet a folyosón, beülhet a társalgóba, tévét, néha filmet nézhet(ne), de ezt az öregek alig igénylik. Nem olyan emberek jöttek ide, akik nyugdíjas napjaikat kortársaik között szeretnék tölteni, hanem elsősorban olyan szülők, rokonok, akik „hasznavehetetlenek“. OLBRICHTOVÁ GABRIELA EGY ÉVIG VEZETTE AZ OTTHONT.- Mit csinálnak a lakók egész nap?- Már semmit. Semmi sem érdekli őket. Ráadásul néhány helyiséget raktárrá kellett alakítani, hogy az új nyugdíjasotthonba kerülő holmi ne az utcán várja az „átadást“. Az évek folyamán nagyon megváltozott a lakók összetétele. Talán három olyan nő él itt, aki szívesen kertészkedne. Persze, nincs hol, mert az udvart is átjárónak használják. Talán, ha végre átadják az új épületet... Bár abban sincs sok köszönet, domboldalon van, alig lehet megközelíteni. Akik eddig legalább a térre kiültek, elmentek egy-két sörre, azok is hely- hezkötöttekké válnak. Teljesen kilátástalan a mozgásképtelenek helyzete. A magas küszöbök miatt nem tudnának közlekedni, nem is szólva a lépcsőkről. Kevés a fürdőszoba, az ágyhoz kötötteket nem fürdethetik, csak lemossák. Tragikus helyzetben vagyunk. HUDÁKOVÁ MÁRIA FŐNŐVÉR: -A személyzet ugyanolyan rossz helyzetben van, mint a lakók. Öltözőnk ugyan van, dé nincs zuhanyozónk. Ha ez így megy tovább, joggal nevezhetjük az otthont utógondozónak. Sokszor becsaptak bennünket - egy hivatalnok nem tudja megítélni, hozzánk vagy más intézetbe való-e a beutalt. Egyesek el tudják látni magukat, az öregek negyede ágyhoz kötött, mások segítségére szorulnak. SABOVÁ ZLATA IGAZGATÓ: — Mindenkit, akinek nincs hová mennie, föl kell vennünk. Azt sem tudom, hogy az új otthonban hogyan fognak mozogni - nekem is gondot okoz a tájékozódás. Az épület szép; egy-, két- és háromágyas szobák, minden szoba mellett WC, fürdőszoba. HUDÁKOVÁ MARTA: - Tizenöt éve, amikor idekerültem, még olyan lakóink voltak, akikkel lehetett beszélgetni; kézimunkáztak, kirándulni jártak. A mostaniak mintha csak a halálra várnának. SABOVÁ ZLATA:- A legnagyobb baj, hogy a hosszan tartó betegségben szenvedőknek nincs külön intézetük, otthonuk. Egészségügyi szempontból nem tudunk megfelelően gondoskodni róluk. Ha este rosszul lesz valaki, orvost kell hívnunk. Ez nem kórház, nincs állandó orvosi felügyelet. Az alapvető gondok egyike, hogy a nyugdíjasotthon lakói három hónapig nem fizetnek az ott-tartózkodásért. Hogy az ország többi otthonában hogy van, nem tudom, de Rozsnyón sokan téli szállásnak tekintik a nyugdíjasotthont, s ha letelik a három hónap, hazamennek. Addig sincs gond a fűtéssel, koszttal. Bár az igazgatónő szerint sokan csak azért elégedetlenek a koszttal, mert nem kedvelik a tésztát vagy a rizst, s míg drága volt a krumpli, addig ez volt a körítés. A hozzátartozók kíméletessége is megér egy misét. Sokan csak a nyugdíjfizetés napján jelennek meg, s elkunyerálják azt a kis zsebpénzt, ami havonta jár - kinek háromszáztíz, kinek kétszáztíz korona, attól függően, nyitott-e betétkönyvet. Nem szólva azokról, akik írásban lemondanak rokonuk - apjuk, anyjuk, testvérük - eltemetéséről, ezzel szemben az illető halála után jussukat követelik.- Szörnyű - mondta a főnővér -, az ember néha úgy érzi, a lakókkal együtt öregszik. Sebők Ágota A szerző felvételei A MAGYAROK III. VILÁGKONGRESSZUSA 1992-BEN MAGYAROK A XXI. SZÁZAD KÜSZÖBÉN A napokban hozták nyilvánosságra az 1992 augusztusában megrendezésre kerülő magyarok III. világkongresszusa védnökségébe felkért személyek nevét. E lista összeállításának szempontjairól és a kongresszus előkészületeiről beszélgettünk Komlós Attilával, a Magyarok Világszövetségének főtitkárával, a szervezőbizottság elnökével.- Információnk szerint a lista azok nevét tartalmazza, akik a felkérést már elfogadták. Nem végleges névsorról van tehát szó?- Ez egy olyan lista, amely ez év végéig még tovább bővülhet, a nagy érdeklődésre való tekintettel azonban már most nyilvánosságra hoztuk. Csak azok nevét közöltük, akik egész biztosan elfogadták a meghívást, de már csak a felkért személyek körülbelül húsz százalékának a visszajelzését várjuk.- Milyen szempontok alapján választ a szervezőbizottság? Jugoszláviából például hiányoznak a Vajdaság képviselői, Ausztriából a burgenlandi küldöttek, és a lista nem tartalmazza mindegyik csehszlovákiai magyar szervezet nevét...- A választás a legnehezebb rész, mivel több szempontot is figyelembe kell vennünk. Olyan magyar szervezetek vezetőit is meg kell hívni, akiknek nagy a tekintélyük a határainkon túl élő magyarságon belül; másoknak az életművük hozható valamilyen kapcsolatba a magyar emigráció sorsával. Ahogy a mostani névsor összeállításában haladtunk előre, úgy merültek fel újabb és újabb nevek, ám nem lenne jó, ha száznál többen lennének a védnökségben. Az előbb említett területek magyar szervezeteinek képviselőit azonban mindenképpen meghívjuk, ezek a szervezetek már most szinte alkotó tagjai a Magyarok Vi lágszövetségének.- Mikor volt az első két kongresszus?-Az első még 1929-ben, a második pedig 1938-ban. Az elmúlt rendszerben olyan nagy tehertételt jelentett a magyarsággal való törődés, az a propaganda amelyet a Magyarok Világszövetsége kénytelen volt felvállalni, hogy egész mostanáig nem lehetett összehívni egy újabb világkongresszust. A II. világkongresszuson hozták létre a Magyarok Világszövetségét, amelynek átalakítási folyamata 1989-ben kezdődött meg azzal, hogy újra önálló és független társadalmi szervezet lettünk. Ez az átalakulás 1992- ben teljesedik majd ki a III. világkongresszussal.- Melyek a jövő évi kongresszus legfőbb céljai?- Szeretnénk megmutatni a világnak, hogyan látja jelenlegi helyzetét és jövőjét a külföldön élő magyarság. Természetesen vannak különböző csoportosítások, mint például a nyugati szórványban élő magyarok és a szomszédos országok nemzetiségei. Most már egyébként beszélhetünk keleti szórványban élő magyarokról is, hiszen az elmúlt években $orra alakultak magyar szervezetek a Szovjetunió .különböző tagköztársaságaiban. A Magyarok Világszövetsége - az elmúlt évtizedek politikai tehertételétől megszabadulva - szeretné folytatni az első két kongresszuson megkezdett munkát.- Milyen időközönként kívánják ezentúl megrendezni a Magyarok Világkongresszusát?- Még nem döntöttünk, erről a magyarság küldötteinek kell majd határozniuk. Én azt fogom javasolni a kongresz- szuson, hogy a legközelebbi világkongresszust 1996-ban, a honfoglalás 1100. évfordulóján tartsuk. (NÉPSZABADSÁG) A huszonegyedik század küszöbén
