Vasárnap, 1991. július-december (24. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-05 / 27. szám
-Jt+■ r 0 DOBOS LÁSZLÓ Úgy tartják, hogy a jó kenyér alapja a kiváló minőségű gabona. Ezt a tételt a termelők is nagyon jól ismerik, s az előző években megi- deologizált gazdaságpolitikai stratégiánk arra épült, hogy a gabonatermelésben elérjük az önellátás szintjét. Csak a jó öreg anyaföld tudná megmondani, milyen áron, de a nyolcvanas évek közepétől elértük a kitűzött célt. Az idén azonban az előző évektől eltérően nem a meny- nyiség okoz fejtörést a mezőgazda- sági üzemeknek. Ha ugyanis valamilyen természeti csapás, jégverés vagy szélvihar nem szól közbe, valószínűleg nagyon szép termést takaríthatnak be. Az ágazatban uralkodó jelenlegi állapotok azonban azt mutatják, mégsem felhőtlen ez az örömteli várakozás. A zselizi Garamvölgye Mezőgazdasági Szövetkezetben Virág László, a zselizi gazdasági részleg vezetője a kedvező előjelek ellenére nincs valami rózsás hangulatban:- Nagybn szép termésre van kilátás, átlagosan mintegy 6 tonnás hektárhozamra számítunk. Vis'zont úgy látjuk, hogy hiábavaló volt a gabonákra fordított sok munka és törődés. Pár héttel az aratás előtt ott tartunk, hogy a megtermelt gabonánk a kutyának sem kell. A felvásár-. ló üzemek potom árat kínálnak érte. Hiába jelezte a mezőgazdasági minisztérium, hogy az idén a gabonának is garantált ára lesz, a garantált áraknak se hírük, se hamvuk. A felvásárlók által ajánlott 210-270 koronás mázsánkénti ár még rekordtermés esetén is alig fedezi a ráfordítási költségeket. Úgy tűnik tehát, hogy az idei gabonaterméssel egyben a saját sírunkat is megássuk. Ha kénytelenek is leszünk az említett áron eladni a gabonát, még úgy sincs biztosítékunk arra, hogy megkapjuk érte a pénzünket. Talán azt a menynyiséget, amit úgyis visszavásárolunk tőlük, megveszik, a többiért valószínűleg még mi fizetünk majd tárolási díjat. Ha ebben a kérdésben nem történik változás, sportnyelven szólva padlóra kerülünk, kiütnek bennünket. Néha szinte az az érzésünk, hogy a legfelső vezetés és a kormány célzatos tudatossággal teszi tönkre a termelőket, s velük az egész ágazatot. Mert ha ez így megy tovább, félő, hogy pár év múlva nálunk is sorakozni fognak az emberek az alapvető élelmiszerekért. Mégis, mi a jó gabonatermés titka? - kérdeztük az időközben hozzánk csatlakozó Martosy Györgyöt, a szövetkezet agronómusát. Kiderült, nincsenek titkok. A gabonatermesztésnek ma már mindenhol pontosan és részletesen kidolgozott termeléstechnológiai eljárásai ismertek, ezekhez kell igazodni, s ha az időjárás is kedvező, az eredmény nem (Folytatás a 2. oldalon) Évekkel ezelőtt a boszniai hegyekben egy mohamedán családnál láttam, hogy felfor- rósított kövön lángossütéssel kezdik a reggelt. Erdélyben, Beretkén az evangélikus dómtemplom tövében valamikor békítőház működött. Egyetlen szoba, benne egyetlen ágy, egyetlen szék, s az egyetlen asztalon kenyér. Az emberi világ legelején a nagy természet volt, mindenki természete, s valamilyen formában az őskenyér már itt Is jelen volt. Szerelem, bánat, halál - az élet elemi fogalmai. Ám a kenyér Is az. Gondolom, hogy a kenyér a világ minden nyelvében egyetlen szó, amelyhez társítható, köthető, kapcsolható az emberi jóérzés minden fogalma. A kenyér minden. Aratások után kévébe kötötték, keresztbe rakták a kalászosokat, de amikor elkezdődött a hordás, a paraszti porták kertjeibe már az életet sze- kerezték. A kenyér: élet. A kenyér megtermése a természet csodálatos körforgása: ősz, tél, tavasz, nyár. A kenyér termelőjének meg kell mérkőznie minden évszakkal. A kenyér megörökli a természet nagy illatait: a szántásét, a vetőmagét, a kikeletét, a kalászét, a tarlóét, a szalmáét, a korpáét, a lisztét... S a valamikori nagy ceremónia: az esti kovászolás, a hajnali dagasztás, a kemence fűtése, s a cipó. Százféle formában útravaló a kenyér: az erőszak táboraiban egy darab kenyér életet menthet: megtarthatja s meg Is vásárolhatja. A természet jósága a kenyér. Krisztus megtöretett testét a reformátusok az úrvacsorái kenyérben fejezik ki és veszik magukhoz. A kenyérrel minden megszólítható: az icjő, a nap, az ember, az Isten... Add meg a mi mindennapi kenyerünket... Hányszor kérték és kérik Istent: mindennapi kenyerünket. .. A kenyér küzdelem, s ez a küzdelem befogja a földet. A föld: a kenyér anyja. Az elmúlt évtizedekben hozzászoktunk a mindennapi kenyérhez: volt kenyér. S mégis, mintha a föld és a kenyér eltávolodott volna egymástól. Elidegenedett tőlünk a föld, mert mi is elidegenedtünk a földtől: már-már le Is mondtunk róla. Az elmúlt évtizedekben sokféle jogfosztásban részesültünk, • de ezek közül talán a föld tulajdonlásától való megfosztásunk volt a legnagyobb. Most ismét sajátunk, tulajdonunk lehet a föld. Jogunk és kötelességünk a föld visszaszerzése. Kell a föld, hogy a paraszt szemével nézhessük a természetet. Kell a föld, hogy szűnjék bennünk a nlncstelen- ség, az idegenség érzése. Kell a föld, hogy távolodjék tőlünk a függőség, a kiszolgáltatottság érzése. A föld tulajdonosai akarunk lenni. Megtermeljük mindennapi kenyerünket. Négy évtized után vannak nemzedékek, akik az anyagi lét biztonságának érzését most kezdik felfedezni. Az idősebbek pedig újraélik földtulajdonos gyermekkorukat. A tulajdon érzése lehet áldás, lehet biztonság. Ám szülhet bennünk a szerzésvágy ördögöt, féktelen kapzsiságot, az önzés százféle formáját. A tulajdon érzésével megszerezhetjük emberarcúnkat, de el is veszíthetjük azt. ... Add meg a ml mindennapi kenyerünket. Tulajdonunk, Ismét megvallott tulajdonunk lehet az Isten. Elidegenedtünk az Istentől, lemondtunk róla. Sokszor lemondtunk ősi, elemi jogainkról. Pedig csak azt lehet elvenni az embertől, amiről önként lemond. Manapság gyakran halljuk: drágább lett a kenyér, elnehezült az élet, megnőtt a napok gondja. Igen, tudjuk és éljük. A boldogulás új útjait kell kitaposnunk. Munka és föld: ez lesz, ez lehet a váltópénzünk. Most többe kerül a kenyér, többet kell érte dolgoznunk. Kérdezhetnénk is: vajon az olcsóbb vagy a drága kenyér a jobb? Úgy érzem, éppen a drága kenyér vezethet el bennünket a saját és mások munkájának megbecsüléséhez, saját értékeink felismeréséhez. Évtizedeken át értékeink lefokozása, kiárusítása, lezül- lesztése és uniformizálása folyt: fontos, hogy kikerüljünk a függőség körforgásából. A kenyér tanítómester is. Meg kellett tapasztalnunk, hogy demokráciát csak anyagi jólét, anyagi függetlenség teremthet. A szegénység és nincstelenség a diktatúra forrása és szülője. A kenyér ünnepre hívó harang is. A kenyér ünnepe a hétköznapokba veti az embert, küzdelembe - társat keresni, kezet fogni, szövetkezni, erősödni. A kenyér üzenete: az emberi világ legelején a nagy természet volt, mindenki természete. Add meg a mi mindennapi kenyerünket, ember. Add, hogy a drágább kenyér a munka Igazi megbecsülését hozza, s önmagunk létének nagyoob megbecsülését eredményezze. * Lesz elég kenyérnekvaló jövőre?
