Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-01 / 5. szám
1991. február 1 XXIV. évfolyam Ára 4 korona ®a®^a<^an dviselhetetlenné vált az elet. Itt viszont egy iraki rakéta csapódott be Izraelben Nagyanyám elbeszéléséből tudom: nagyapám 1914 nyarán az aratás idején elrendelt mozgósítást követve búcsúzott családjától, hogy Szerbiát „früstökre“ felfalják és a cséplésre még vissza is térnek. A szerbiai „reggeli“ azonban elhúzódott, és négy év lett belőle. Többé nem látták, én meg nem is ismertem őt. A második világháborút Hitler úgy indította, hogy villámgyorsan végez ellenfeleivel, és hat héten belül a Szovjetuniót is lerohanja. A hat hétből végül is négy év lett, ötvenmillió halottal és a ma középkorúak milliói szintén nem ismerik nagyapjukat... Hányféle háborút is tart nyilván a történelem! Volt igazságos és igazságtalan, támadó és védekező, harmincéves és villámháború, szent háború és ópiumháború, helyi és világháború. De a tárriadó és a védekező mindenkor a maga háborúját tartotta igazságosnak. Soha egyik félnek sem sikerült meggyőznie a másikat, hogy ne neki lenne igaza. Ismét hullanak, rombolnak és szedik áldozataikat a gyilkos bombák. Mind a két fél ismét csak saját igazát bizonygatja. De hát a most dúló háborúban vajon kinek az oldalán is áll az igazság? Irak holmiféle történelmi megalapozott jogára hivatHÁBORÚ kozva durván lerohanta Kuvaitot, tehát agresszor. A világ felháborodott, s joggal. A népek összefogtak és az áldozatok védelmére keltek. Az országok kapcsolataiban elkezdődött új korszak diadalának tekinhetjük, hogy a világ szinte egységesen szembefordult az agresz- szorral. Lám, ha minden így történne! Óriási hadigépezet indult meg a megszállt ország felszabadítására. Azért a humánus jelszavak mellett érdemes arra is emlékeztetni, hogy ez az ország termeli a világ kőolajszükségletének jelentős hányadát. És hát az se egészen.mindegy, hogy ez a kincs kinek a birtokában van, és kinek az érdekeit szolgálja. Háború... Feltehető, hogy az Irán ellen nyolc évig tartó háborúban eladósodott Irak vezetőit sem kizárólag a hevenyében előkotort történelmi jog érvényesítésének szándéka késztette a szomszédos gazdag ország meghódítására. ■■■■■■■ Az egérke meg a pók halála Ozorai Katalin írása az alkoholistákról az 5. oldalon Kegyelemkenyéren Szabó G. László írása Várhegyi Terézről a 7. oldalon Nincs visszaút Péterfi Szonya írása egy hazánkbeli menekülttáborból a 3. oldalon Érzelmek nélküli gépember írásunk Ivan Lendlről a 16. oldalon Az agresszió ténye vitathatatlan. De megnyugtató érzés, hogy a világ az áldozat segítségére siet. Csakhogy az összefüggések megítélésében ez a világ se annyira egységes. Egyes arab országok azzal érvelnek, hogy Izrael éveken át arab területeket tart megszállva, a palesztinok azóta küzdenek önrendelkezési jogukért. És hát a Baltikumban szabadságukért küzdő népek is fegyverekkel néznek szembe... Hullanak a bombák, szállnak a rakéták. A szövetséges erők naponta két-, sőt háromezer (!) légitámadást indítanak Irak ellen. A gyors győzelem első napi ábrándja azonban alig egy hét alatt így is szertefoszlott. A háború kimenetelét már a józan hadvezetők is hónapokra becsülik. Tehát nincs minimális áldozatokkal járó gyors igazságszolgáltatás. A károk egyre nagyobbak, és mind több az emberáldozat is. S lesz-e e háborúnak igazi győztese? Mert a győzelem is felbecsülhetetlen áldozatokkal jár. S nem csupán a harcoló feleknek. A háború lángjai ugyan nem perzselik országunkat, de hatása máris érezhető. A kőolaj magas ára gyengélkedő gazdaságunk számára valóságos csapás, mert az energia drágulása láncolatszerűen emeli valamennyi termék árát. És hát a „sivatagi viharban“ jelképesen részt vevő kicsi katonai egységünk is elszenvedte első emberáldozatát. Tehát nem is olyan távoli ez a háború! Tombol a háború. A kezdeti becslésektől eltérően egy „früstöknyi“ időtől ez is jóval hosszabb ideig eltart. A népek egy lerohant nép megsegítésére szövetkeztek. E háború minden politikai, gazdasági vonatkozásán túl is legyen memento és elrettentő erkölcsi példa a hódítók számára, a világ bármely táján is tűnnének fel. Zsilka László
