Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-25 / 4. szám
Ez nem robban fel! A tökéletesített fűrészporos kályha Az energiahordozók árának emelkedése jócskán megdrágítja az egyébként is meglehetősen költséges hajtatást, így nagy a valószínűsége, hogy a háztáji szerződéses árutermeléssel foglalkozó kertészkedök, illetve a zöldségtermesztésre szakosodott egyéni gazdálkodók közül sokan visszatérnek a hetvenes évek derekán elterjedt fűrészporos kályhák használatához. Igen- ám, csakhogy ez a fűtési mód fölöttébb kockázatos, ugyanis gyakran előfordul, hogy a nagy gonddal megtömött fűrészporos betétben beomlik a légjárat, s üzemelés közben a kályha felrobban. Annak idején sokan éppen ezért hagytak fel ezzel a fűtési módszerrel. Itthon és külföldön egyaránt sokan kísérieteztek a módszer tökéletesítésével, de teljesen üzembiztos megoldás nem született. A publikált megoldások közül Tóth István magyarországi kertbarát ötlete tűnik a legjobbnak, ezért lényegét - a Kertészet és Szőlészetben megjelent cikk alapján - az alábbiakban ismertetjük. A kertészkedő a kályhatestnek felhasznált olajoshordó fenekén 16x19 cm-es nyílást készített, s ezen helyezte el a széntüzelésű kályháknál használatos, a készített nyílásnál valamivel nagyobb rostélyt. A rostélyra állította a 150 mm átmérőjű, a hordónál mintegy 20 cm-rel magasabb fémcsövet, melynek a felső végére két lyukat fúrt, hogy a cső kihúzásához félcolos csodarabot bújtathasson át rajtuk. A rostélyra állított béléscsövet megtölti brikettel, majd a cső köré bedöngöli a fúrészport. Állítása szerint ennél a módszernél a légszáraz fúrészpor is bátran felhasználható, nem kell tartani a beomlás veszélyétől. A döngö- lés három részletben történik, vagyis egyszerre a hordó harmada tölthető meg fúrészporral. Utána a béléscsövet feljebb kell húzni, mert a háromnegyedéig vagy teljesen megtöltött hordóból nem bírnánk kihúzni a csövet. Ha a kályha megtelt, a béléscső helyén visszamaradt brikett tetejére papírt, gázolajjal meglocsolt gyújtóst helyez, letakarja a kályhát, majd a köldökrésznél begyújt. Véleménye szerint a köldöknyílást a kályha felső részén, pontosan a 120 mm átmérőjű füstcsővel szemben kell kialakítani. Ezt ó úgy oldotta meg, hogy egy másik hordóról levágott beöntönyílást erősített szegecseléssel a kályhatesten kiképzett, mintegy 40 mm átmérőjű köldöknyílásra. Erre a légző- vagy begyújtónyilásra addig van szükség, amíg meg nem gyullad a szén; 10-15 perc múlva a nyílás elzárható, hisz később a huzatot az alsó ajtóval szabályozzuk. Mivel itt brikettet is kell használni, ez a módszer drágább a hagyományos fűrészporos kályhák használatánál, viszont nagy előnye az üzembiztonság. A levegő a betöltött szénen keresztül áramlik az égéstérbe, s a szán nem engedi beomlani a fúrészport. Ez a fűrészporos kályha egyszeri töltéssel 9-12 órán át üzemel, s mivel a fűrész- poron kívül mintegy 10-15 kg szén is elég benne, a hagyományos kályhánál több meleget szolgáltat, tehát nagyobb légtér kifútésére alkalmas. Ha valaki tud jobb hazai vagy külföldi megoldásról, örömmel helyt adunk írásának. (ká) Hobbikertészek, háztáji kertészkedök részére fejlesztették ki a képen látható ER-45 A jelű, elektromos Üzemelésű talajlazitó kapát. Gyártja a Frenstát pod Radhostém-i Javorník Fsz. (Méry Gábor (elvétele) Télen ritkábban öntözzünk Télen a kertben kevesebb a tennivaló, ezért több időnk jut a szobanövényekre. Ilyenkor igénylik is a gondoskodást, amit az is jelez, hogy a téli hónapokban általában többen panaszkodnak: sárgulnak a legszebb növények levelei, sőt egyik-másik hullajtja is a lombját. Sokszor elmondtuk már, hogy ezeket a tüneteket rendszerint nem kártevők vagy betegségek, hanem gondozási hibák okozzák. Például a levélsárgulást általában túlöntö- zés idézi elő. Sajnos a virágkedvelők gyakran elfelejtik, hogy télen kevesebb a fény, lelassul a növények fejlődése. Ha ezt figyelmen kívül hagyva ugyanúgy öntözünk, mint nyáron, levegőtlenné válik a földlabda, s ez a levelek sárgulásához vezet. Télen tehát ritkábban és kisebb vízadagokkal öntözzünk. Napfényes időszakban fele, borús időben harmada is elég a megszokott nyári vízmennyiségnek. A folyosón vagy más hűvös helyiségben telelő növényeknek - főleg a kaktuszoknak - egészen minimális a vízigénye, tehát elég havonta egyszer enyhén megöntözni őket. A szintén gyakori levélpergést megfázás okozza. Szobanövényeink szellőztetés közben fáznak meg legköny- nyebben. Minél hidegebb van odakint, annál óvatosabban kell szellőztetni. A hidegre legérzékenyebb fikuszokat és tarka levelű krotonokat célszerű télire elvinni az ablak közeléből, hogy még véletlenül se érje őket az ablakon beáramló hideg levegő, esetleg a szoba távolabbi részében a huzat. (szét) A kerti bútorok választéka meglehetősen szerény, ezért - külföldi szaklapokból ellesett ötletek, vagy saját elképzelés alapján - legtöbben maguk készítik el a pihenösarok .. w . v v. berendezéséhez í.,. . '\ .v\’- .<V,> .< szükséges kellékeket. A szívesen barkácsolóknak figyelmébe ajánljuk az ábrán látható kerti asztalkákat, melyek idény után egymásba helyezve tárolhatók. Enyhébb téli napokon megkezdhetjük a gyümölcsfák mechanikai tisztogatását. A munka megkezdése előtt célszerű a fa ala fóliát teríteni, hogy összegyujthessük es elégethessük a kaparékot es egyeb hulladékot, beleértve a kártevők telelő alakjait is. Lassan megkezdhetjük a szabadföldi termesztésre szánt fejeskáposzta- palánták előnevelését. A trágyafütésű melegágyakba négyzetmeterenkent 2-2,5 gramm magot vessünk. Ugyanígy vethetjük a vörös- és kelkáposztát. Tereprendezés ésszerűbben Ha alaposan szemügyre vesszük a házikerteket és kerttelepi kiskerteket, mindenütt megfigyelhetjük azt a régi rossz hagyományt, hogy a zöldsógágyások, virágfoltok, rózsatövek és díszcserjék környéke valósággal kimagaslik a környezetből Ez azért helytelen, rtiert az egynyáriak, a zöldségfélék, de a virágok és az évelők többsége is vízigényesebb a gyepnél. Márpedig a sír- hantszerúen felpüposított ágyások felszínéről az eső- és öntözővíz nagy része a környező gyepre, onnan pedig a rendszerint legmélyebben fekvő utakra folyik. így aztán a felmagasított talajú ágyások és más területrészek gyorsan kiszáradnak, miközben a kerti utakon diszló gyomok bőséges nedvességhez jutnak. Ez méginkább fennáll a veteményeskertben, ahol a zöldségágyá- sok közötti utak a helytakarékosság miatt olykor szűk árokká mélyülnek. Ezen a helytelen gyakorlaton a téli és kora tavaszi munkák során érdemes változtatni. Akkor beszélhetünk helyes terepalakításról, ha a vízigényes növényeknek szánt területek, a virág- és zöldségágyások, valamint a rózsa- és cserjecsoportok területe alacsonyabban helyezkedik el, mint a gyepesített terület vagy a kerti utak. Mivel néhány centiméteres szintkülönbség tökéletesen elegendő, a tereprendezés nem kíván feltétlenül kőlapokkal való szegélyezést. A talajfelszín, illetve a gyepfelület enyhe lejtése is elegendő. Ugyancsak enyhe felszíni lejtéssel vezethetjük az éltető csapadékot az újonnan telepített fák, illetve önálló díszcserjék tövéhez. Ha így rendezzük el kertünk felszínét, a természetes csapadékot és az öntözővizet egyaránt oda tudjuk irányítani, ahol a legnagyobb szükség van rá, és ahol a legjobban hasznosulhat. (Ezermester) 1991. I. 25.
