Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-25 / 4. szám
ÚBUJeSBfl * > » • 9 1991. I. 25. M. Márton felvételei Az emberek többsége érzékeli azt a pillanatot, amikor a kelleténél többet iszik, amikor naponta áztatja a torkát, s az ivás egyszerűen szokássá válik. Kezdetben poharazga- tásukhoz partnert, ürügyet keresnek, később már megelégszenek saját társaságukkal is, és még később tudatosan gondoskodnak a mindennapi itókáról. Rendkívül elszomorító, hogy rohamosan növekszik, a fiatalkorú alkoholista nők száma. Néhány példa Novotny főorvosnak, a Pozsonyi Alkoholelvonó Intézet rendkívül tapasztalt szakemberének feljegyzéseiből. Szinte hihetetlen, de a nők többsége a szülési szabadság alatt szokik rá az italra. Hosszúnak tartja az otthon töltött időt, sorstársakat keres, kismamákat, akik szintén sétáltatják a gyereket és tudják, mi a pelenkahegy, pénztelenség. A rendszeres gyereksétáltatásba aztán közösen beiktatják a presszózást Azonban ha valaki csak kávét, üdítőt fogyaszt, egyszerűen kinézik a vendéglőből. Kezdetben csupán ,,illembőr rendelnek az anyukák egy-egy konyakot, később azonban már a konyak kedvéért térnek be megszokott helyükre. Csakhogy az alkohol „vas ing", szorítja, nem ereszti azt, ki lazítást, felszabadulást remél tőle. A fiatal nők azonban a válás miatt is alkoholhoz, a mértéktelen gyógyszerfogyasztásba menekülnek. Nem mindenki tudja elviselni a magányt, sokan úgy vélik, a kellemes mámor feledést hoz. Persze, a kijózanodás után következik a depresszió. Ez ellen egyesek úgy küzdenek, hogy ismét a pohár után nyúlnak. ördögi kör... Novotny doktor rendelőjébe csinos, ápolt, huszonnégy éves fiatal- asszony lép be. Három gyermek édesanyja, elbeszélése szerint már hat éve csak pelenkát mos, takarít meg főz, a gyerekek betegségeivel küszködik, éjszakázik, mert ugye, ELÉG AZ AKARAT?- Akik rádöbbennek, hogy alkoholistákká lettek, akik ezt igazán tudatosítják, többnyire elhatározzák, hogy másnaptól nem nyúlnak a pohárhoz. Ezt este szentül el is hiszik. Csak azt nem tudják, hogy az ital náluk már sokkal erősebb. Már nem urai akaratuknak. Aztán ismét haladékot adnak maguknak. Mindaddig, Ami tiltott, az vonzó. Ha az italhoz szokottak nem kapták meg vodkájukat az üzletben, más forrásokhoz fordultak. Szinte nem akadt család, aki ne főzött volna pálinkát. Azt a lehető legkárosabbat... A Szovjetunió a történelmi tanulságokból nem okult. Mert lett volna miből! A húszas években az Egyesült Államokban vezették be a teljes prohibíciót. Hogy milyen következményei voltak? Aktivizálódott az alvilág. Egyesek hatalmas pénzeket vágtak zsebre, dúsgazdagok lettek. A legendás hírű AI Capone éppen az alkoholnak köszönhette vagyonát és hatalmát. Az alkoholt gyártották - titokban - és csempészték - titokban. A tilalom távolról sem jelentette az alkoholfogyasztás csökkenését. Ellenkezőleg. Utólag kimutatták, hogy azok is inni kezdtek, akik azelőtt nem nyúltak a pohárhoz. Egy jelentéktelennek mutatkozó törvény any- nyi kárt okozott, hogy számadatokban se tudták kifejezni. Nemcsak anyagi veszteség érte az országot, ennél sokkal súlyosabb volt az erkölcsi bomlás. Nem véletlen, hogy amikor F. D. Roosewelt az elnöki székre pályázott, programjába belefoglalta, hogy megszünteti a prohibíciót. A rossz nyelvek azt mondják, hogy győzelmét ennek az ígéretnek köszönhette ... VÁLTOZNAK A GYÓGYMÓDOK IS Az alkoholisták nem szívesen vetik magukat alá a gyógyításnak. Főleg azért, mert még a közelmúltban is a pavlovi módszer szerint kezelték a betegeket: erőszakos módon, hánytatással, fájdalom előidézésével próbálták leszoktatni őket az ivásról. Az csak természetes, hogy ezt a tortúrát önként kevesen vállalták. Bármennyire hihetetlen, a korszerű kezelés a pszichológián, annak felfogásán alapszik, hogy az ital káros, sejtbontó, elmét romboló, halálhoz vezető. Az ember számára az a természetes, hogy élni akar, boldog akar lenni. Ennek megértetése a gyógymód egyetlen útja. Az elvonóintézetek orvosai, szakemberei rendkívül türelmesek, sohasem adják fel a reményt. Azt mondják: nincs gyógyíthatatlan páciens. Csak idő kérdése, ki mikor fogja fel, hogy az alkoholfogyasztás nem gyógyír, s egyetlen problémára sem nyújt megoldást. Az alkoholizmus egyre súlyosbodó betegség - időben, kell felfedezni, időben kell kezelni. Az alkohol semmiért sem felelős. Se nem rossz, se nem jó, az egyszerűen van. Az embernek kell eldöntenie, iszik-e vagy sem. Meg kell határoznia a fogyasztás mértékét. Érdekes, hogy ételből csak egy bizonyos mennyiséget vagyunk képesek fogyasztani, de ha italról van szó, nem ismerjük a határt. Ez nagyon veszélyes. Az étkezésnél a szervezet sokkal intenzívebben védekezik, mint az ital esetében. Ezért szükséges, hogy poharazga- táskor jobban hallgassunk az eszünkre, hogy időben megálljt parancsoljunk magunknak. Ozorai Katalin míg eljutnak abba az állapotba, hogy már egy-két pohár bortól is berúgnak. Ekkor következik be az az állapot, hogy egyszerűen tagadni kezdik italozásukat, felvették új életformájukat, és olyasmit „mesélnek" a hozzájuk közelállóknak, hogy: „hiszen mindenki iszik", „ettől még nem dói össze a világ“, „nem kell cirkuszolni egy féldeci miatt", és ígérgetnek a végtelenségig. Nagyon kedvesek és figyelmesek tudnak lenni. Az idült alkoholistáknak a szakemberek segítségére is szükségük van. Egyszerűen eljutottak abba az állapotba, amikor már nincs akaraterejük, képtelenek parancsolni maguknak. Aki időben érkezik, rádöbben „betegségére“, azon rendszerint tudunk segíteni. Aki elodázza problémája megoldását, azzal sokkal nehezebb a helyzet. MIT OKOZ A TILALOM? A prohibíció - a szesztilalom -, amint azt a tapasztalatok bizonyítják, nem old meg semmit. Tudvalevő, hogy az ember gyarló lény, a tiltott gyümölcs ízlik a legjobban. Bizonyára valamennyien emlékszünk Gorbacsov rendelkezésére: a Szovjetunióban meg kell gátolni a szesza férje plusz állást is vállalt, hogy anyagilag biztosítsa a családot Reggel hatkor indul a munkába, és csaknem éjfél van, mire hazaér.- Már csaknem elfelejti, hogy hívják a gyerekeit... - panaszolja a fiatalasszony. - Egyszer mind a három gyerek beteg volt, s nagyon kiborultam. Azt sem tudtam, melyiket borogassam, melyiknek adjak orvosságot. Sírtak, bömböltek... Ekkor kinyitottam a bárpultot, és alaposan felhajtottam a konyakból. Leültem, vártam és azt vettem észre, hogy a gyerekek sírása már nem zavar. Megkönnyebbültem. Aztán másnap ugyanezt tettem.- Később, amint felkeltem és a férjem elment a munkába, ezzel kezdtem a napot. Úgy éreztem, ez erőt ad, jobban megy a munka és a gyerekek sem idegesítenek annyira. így megy már több mint egy éve. Míg a múltban minden nap főztem, most inkább szalámit vásárolok, azelőtt rendszeresen takarítottam, most előfordul, hogy háromnaponként mosom el az edényt... A férjem is rájött, hogy iszákos vagyok. Egyre több pénzt költők, már eladtam az anyám ékszereit is...- Doktor úr, tudom, ez így nem megy tovább, segítsen... Szeretem a férjemet, imádom a gyerekeket, de most már a családom részegesnek tart, a szomszédok is inkább elfordulnak, csak hogy ne kelljen köszönjük ... Szégyellem magam. Istenem, mivé lettem egy év alatt... Ugye, meggyógyít? Igazán akarom... Miután a doktor úrral magunkra maradtunk, elmondta, hogy a fiatal- asszony hetente bejön, segítséget vár, de gyógyulásáért nem tesz semmit. Amint elhagyja a rendelőt, betér egy presszóba, mert kocsmába nem megy, ez nem méltó hozzá.- Csak akkor tudunk igazán segíteni, ha a beteg is akarja... A férje is felkeresett, elmondta, hogy tulajdonképpen rendezetten élnek, hogy szereti a feleségét, és nem rossz anya... csak hát... Elvonókúráról egyikük sem akar hallani - mit is kezdene az a szerencsétlen férj a három gyerekkel... fogyasztást! Erre az elhatározásra akkor jutott, amikor megtudta, hogy 1950-hez képest 1960-tól 1980-ig kétszeresére nőtt a szeszfogyasztás. A Szovjetunióban 1980-ban öt millió alkoholistát vettek nyilvántartásba. Az alkoholizmus következtében 20 ezer ember halt meg évente! Persze, ez károsan hatott a következő generációkra is. Egyre több volt az egészségkárosult újszülöttek száma. 1988-ban egymillió elmefogyatékos gyermek született! Az iszákosság valóságos járvánnyá fajult. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja már 1985- ben elfogadta a prohibíciós törvényt Lehetséges ez? - tették fel a kérdést azok, akik a törvényt megszavazták. A magyarázat nagyon egyszerű. Lörincz János felvétele
