Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-18 / 3. szám

Több mint egy esztendő telt el azóta, hogy a szovjet Szergej Makarov, a többszörös világ- és olimpiai bajnok jégkorongozó a kanadai Calgary Flames klubhoz szerződött. Ez a szerződés is, akárcsak játékostársaié (Fetyiszov, Larionov, Krutov), nagy visszhangot váltott ki a Szovjetunióban. Mindenről beszéltek: a lelépési öseszegröl, a klubon belüli kapcsolatokról, a szovjet korongozók jövőjéről. Sokan kétségbe vonták, hogy a szovjet hokisok képesek megállni helyükat az NHL csapataiban. Szergej Makarovot az elmúlt bajnoki évben nyújtott teljesítménye alapján az NHL legjobb újoncának nyilvánították. A Szovjet­unióban egyre-másra írtak róla az újságok,, sőt fényképét is közölték, amint szmokingban (ez aztán szokatlan volt az olvasóknak!) átveszi a trófeát. Külföldi lapok alapján „beszélgetünk“ a kiváló korongozóval. 1020 Wl 'S“ 43/222/2690-17 it Manapság divattá vált má­sok zsebében kotorászni. 375 000 dollár: sok ez vagy kevés?- Éppen elég. Először: 40 száza­lékát elviszi az adóhivatal. Másod­szor: a házat, amelyben lakunk, ma­gam vettem. it Hány emeletes?- Kettő. A garázsban két Fordunk ★ Szergej, mielőtt a Calgary- hez igazolt volna, a szakemberek úgy beszéltek önről, mint veterán­ról. Hogy érezte magát 32 évesen a legjobb újonc szerepében?- Nem titkolom, nagy megtisztel­tetés számomra a díj. Bár be kell vallanom, nem ért váratlanul. Arról, hogy a trófea egyik legnagyobb vá­rományosa vagyok, már a bajnoki év felénél beszéltek. ★ Egy esztendő alatt nem ke­vés tapasztalatot szerzett a tenge­rentúlon. Hogyan is járja a profi klubokban? Miben különböznek a szovjet egyesületektől?- Most elmondhatom: ha hiszik, ha nem,amíg nem kezdtem játszani a Calgaryben, tulajdonképpen sem­mit sem tudtam a kanadai hokiról. Akárcsak sok szovjet edző, én se értettem. Annak ellenére,* hogy a CSZKA színeiben többször szere­peltem a profik ellen. Eleinte az volt az érzésem, mintha először lépnék jégre Amerikában. Nehéz beszélni a különbségekről. Könnyebb felso­rolni azt, ami megegyezik: az ütő és a korong. És a többi? Még a pálya méretei is mások. A nyilvánvaló elté­rés: a hokihoz való hozzáállás, mint szakmához, mint életet kitöltő já­tékhoz. ★ Ha önnek is meglepetést je­lent a profi jégkorong kulisszák mögötti világa, akkor mit szólja­nak a szovjet szurkolók, akik hosszú esztendőkig csak azt hal­lották: „Ilyen hokit nem akarunk. “ Számukra még érthetetlenebbek e népszerű sport törvényszerű­ségei.- Először is, a kanadaiak nem szívesen passzolnak, akkor se, ha a társ jobb pozícióban van. Az NHL- ben saját kapujánál megszerzi vala­ki a korongot, átkígyózik vele öt ellenfele között és kapura lövi. Ha nem sikerül, senki se fogja elítélni, senki se sértődik meg. Sót, a társak megveregetik vállát, mondván, mi­lyen szép volt. A tengerentúlon min­denki magáért játszik. A kezdet kez­detén talán éppen ezért voltam min­dig korong nélkül. Lepasszoltam, a „pakot“ és vártam, hogy visszaka­pom. De hiába. Amikor megértet­tem, hogy ez miért van Így, „rekvali­fikálnom“ kellett magamat, ami az én koromban már nem egyszerű dolog. Hogy most hogyan korongo- zom? Nehéz megmondani. Nem könnyű teljesen feledni a korábbi beidegződéseket, amelyekben azért van némi ráció. Erről kezdtem be­szélni a trénernek is, ez nem szokás az NHL-ben. Igyekeztem kifejteni véleményemet a kombinatív játék előnyeiről. Terry Crips figyelmesen meghallgatott, és ezzel vége lett-. Semmi sem változott. Ezután hatá­roztam el: meg kell változnom. ★ Együtt játszott Prjahinnai, akinek bemutatkozása nem volt valami sikeres. Miért?- Úgy gondolom, Szergej nem korongozik rosszabbul társainál, de az edzők ritkán küldik jégre. Ezt azzal magyarázom, hogy a tréne­reknek nem tetszik különösebben a szovjet korongozók stílusa. Amikor a klub megkötötte velünk a szerző­dést, senki se kérte ki az edző véleményét. eavforrna. SZERGEJ MAKAROV Gólt LÓ AZ ELLENFÉLNEK MAKAROV ÉS FELESÉGE, VERA ★ Azt mondja, az NHL-ben nem szokás „okítani“ a trénert. Mielőtt társaival Nyugatra igazolt volna, a szbornaja híres ötösfoga­tából ezt egyesek írásban is meg­tették - az újságok hasábjain.- Az NHL-ben a kapcsolatok ilyen jellegű „megvitatása“ egyszerűen elképzelhetetlen! Amikor valaki pro­fivá lesz, egyszer és mindenkorra a fejébe kell vésnie: a társakról, az edzőkről és a vezetőkről vagy jót, vagy semmit. Ne adj Isten, hogy valamilyen butaságot nyilatkozzon az ember. Rögtön elfordulna tőle az egész csapat. ★ Amit most mondott az edző és a játékos kapcsolatáról, azt jelenti, hogy a kanadai klubokban olyan katonás fegyelem uralko­dik, mint a CSZKA-ban, ahol a be­osztott köteles teljesíteni a pa­rancsnok minden kívánságát?- Semmi esetre sem! A „szolgá­lati fegyelem" Kanadában csak a lé­gen érvényes. Azon kívül mindenki egyforma. Ha például bejön az öltö­zőbe a menedzser, a játékosok jókat mulatnak számlájára; például érté­kelik új öltönyének vagy ingének előnyeit, hátrányait. El tudom kép­zelni, milyen grimaszt vágnának ilyen esetben a szovjet edzők.. * Emlékszünk Tyihonowal va­ló konfliktusára; mégis részt vett az edző kérésére az 1990-es világ- bajnokságon.- Én a szbornajába jöttem játsza­ni, nem Viktor Tyihonov csapatába! Segíteni akartam barátaimnak. * Nehéz volt beilleszkedni az új szovjet válogatottba?- Mondhatom, igen. De alapjában véve könnyebb dolgom volt, mint eleinte az NHL-ben. A svájci vb-n úgy éreztem magam, mintha egy évig bal kézzel tanultam volna ko- rongozni, és utána vissza kellett vennem a hokibotot a jobb ke­zembe. * Elmondható, az NHL-ben már akklimatizálódott, megkapta a trófeát...- ... és a szmokingot, amelyet az ünnepélyes díjátvevésre a kltib var­ratott számomra. k A Szovjetunióban az embe­rek azt gondolják, akinek szmo­kingja van, mindene van.- Nem minden, de sok minden. A szerződés értelmében kapom az évi fizetésemet, 375 ezer kanadai dollárt, ami nekem és a családom­nak gondtalan életet biztosít. Külön­ben ugyanennyit inkasszált értem a Szportkomityet. Külföldi szereplé­sem előtt sokan azt állították, a szovjet korongozók eladnák ma­gukat egy villamosjegy áráért. Ez nem igaz! Keresetem természete­sen alacsonyabb Wayne Gretzkyé- nél, de hát ő kanadai nemzeti hős. Fizetésemmel valahol a lista köze­pén leledzek. Larionov például klub­jában a legjobban fizetett játékos. van. Az enyém es a feleségemé. Ezért nem fizettünk. Ingyen kaptuk a cégtől, neki ez reklám. * Egyes külföldön szereplő sportolók nyelvi nehézségekkel küszködnek...- Én az angol hokiterminológiát már jóval korábban tudtam, így nem okozott gondot a játékosokkal és a trénerrel való kommunikálás. Ha azonban nem lett volna az a sok önkéntes, aki segített nekünk az elején, bizony akadtak volna nehéz­ségeink. Artyom fiam már kanadai iskolába jár, csaknem ugyanolyan jól beszél angolul, mint oroszul. Nem volt sok honfitársam, akinek eszébe jutottam volna. A Szportkomityetból és a Szovinterszportból egész év­ben még csak telefonon sem hívtak fel. * Hogyan tölti szabadidejét?- Kanadai viszonylatban közepes életszínvonalon élünk: mint általá­ban, a család egyik tagja keresi a pénzt. Megszerettem a golfot, kitű­nő játék, négy-öt órát tölt az ember a természetben. Feleségem és a fi­am síel, járunk lovagolni, ellátoga­tunk a fittnessközpontba, ahol lehet úszni, napozni, sört inni... ■k Szóval megszegi a sportsze­rű életmódot...- Ezt a kifejezést már elfelejtet­tem! Kanadában nem tartják alko­holnak a sört. Meccs után a kabin­ban is ihatunk. * Hobbijaiból ítélve sok a sza­badideje. ..- Sokkal több, mint a Szovjetuni­óban volt. A bajnoki évben egyszer sem volt kétfázisos edzésünk. Hogy optimális formában legyünk, elég a napi egy tréning. Kanadában nin­csenek gyűlések és tanácskozások, közös meccselemzések és összejö­vetelek. * Hogyan tud ezek nélkül meglenni?- A jót hamar megszokja az ember. k Előfordulhat, hogy lejár a szerződése, nem újítják meg, és nem fog akarni leszokni a jóról...- Arra gondol, hogy Kanadában telepednék le? Nem. Ellenkezőleg. Visszavágyom Cseljabinszkba, ahol szüleim, barátaim élnek. k Nehéz szezon után van. Nem fáradt?- Csodálkozni fog, de egyáltalán nem érzek fáradtságot. Játékommal örömet szerzek az embereknek, és ez a tudat új és új erőt ad nekem. Frázisként hangzik, amit mondok, de számomra nem az. (tv) SPORTVILÁG ■ Guayana fővárosában Georgetownban évente négyszer rendeznek kecskeversenyeket, amelyek iránt óriási az érdeklő­dés. A zsokék pórázon tartják az állatokat, és szaladnak utánuk. A versenyzők mezítláb futják le a 200 méteres távot, s a legjob­bak ideje 22 másodperc körül mozog. Persze mindez attól függ, hogyan rajtolnak a kecskék. ■ A torontói Globe and Mail című napilap nemrégen időszerű statisztikát közölt, melyből megtudhatjuk, kik keresik a legtöbbet az észak-amerikai profi jégkorongligában (NHL). Az évi keresetek „top­listája“ a nyári átigazolások után a következőképpen alakult (a számok természetesen amerikai dollárban értendők): 1. Gretzky (Los Angeles) 3 millió, 2. Lemieux (Pittsburgh) 2,3 millió, 3. Hull (St. Louis) 1,7 millió, 4. Yzerman (Detroit) 1,6 millió, 5. Chelios (Chicago) 1,2 millió, 6. Roy (Montreal) 1,13 millió, 7-8. Bourque (Boston) és Stevens (St. Louis) 1,1 millió, 9. Savard (Montreal) 1,09 millió, 10-11. Maclnnis (Calgary), Messier (Edmonton) 870 ezer. ■ Erich Schoenfeldt, a népszerű norvég sportoló a bergeni házasságkötő teremben kimondta a boldogító igent. Semmi különös - gondolhatnánk. Igen ám, csakhogy az asszonyka néhány óra múlva egyedül maradt. Az újdonsült férj ugyanis délben interjút adott a rádiónak, délután a helyi futballcsapatban szerepelt, este pedig bajnoki kézilabda-mérkőzést játszott. Másnap Schoenfeldtné beadta a válókeresetet... ■ Nagy érdeklődésnek örvendett a Wimborn - Hillington mérkő­zés. A két futballcsapat nem az angol bajnoki címért vagy a kupáért játszott, hanem a szigetország legrosszabb együttesének címéért! Az első helyen említett csapat 26 egymás utáni meccsen nem tudott nyerni, a másik eggyel többön, és ráadásul 280 gólt kapott! Az eredményről lapzártáig nem érkezett jelentés. (ie) Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság ® 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: ® 210/4460 és Miklósi Péter: » 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László 9 210/4454. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: S 550-18, sportrovat: 9 506-39, gazdasági ügyek: S 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Apollopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanoviőova 25, S 586-07. Fényszedéssel készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyek­nek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5. 9 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanoviőova 25, 17. emelet, 9 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 26,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097

Next

/
Thumbnails
Contents