Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-18 / 3. szám
üasárnap ■ GY KERTÉSZKEDŐ VÉLEMÉNYE A TYÚKHÚRRÓL A vegyszerek és műanyagok elterjedt használatára alapozott termelési technológiák térhódítása évtizedeken át arra tanított és ösztönzött bennünket, hogy válogatás nélkül tüzzel-vassal irtsuk a kultúrnövények között előforduló gyomokat. Újabban sokat vitatott téma, hogy barátja vagy ellensége-e a kertbarátnak a kertben megtelepedett gyomnövény? Ilyen összefüggésben talán a tyúkhúrról esik legtöbb szó. A gyomok gyógyító hatásáról szólva Alwin Seifert, a biológiai kertművelés nagy ismerője és népszerűsítője a hasznos növények közé sorolja. Most mégsem az ö érveit, inkább Simon Dezső magyarországi kertbarát szavait tolmácsolva próbálunk választ adni azoknak az olvasóinknak, akik az egyszer lúdhúrnak vagy madárhúrnak, máskor csillaghúrnak nevezett tyúkhúrt (Stellaria media) hasznossága iránt érdeklődnek. Éveken át kíméletlenül irtottam a pirosribiszke meg az örökzöldek között burjánzó tyúkhúrt, mert attól féltem, feléli a kultúrnövények elöl a vizet és a tápanyagokat, s idővel egyeduralkodóvá válik. Csak a biológiai kertművelés alapelveinek tanulmányozása után döbbentem rá, milyen nagy kincs futóhomokos kertünkben ez az örökzöld növényszőnyeg. Ma már kimondottan keresem a gyomok hasznát. Nevezetesen a tyúkhúrral kapcsolatban a következőkre jutottam. Valamikor az egyetemen azt tanultam, hogy a tyúkhúr az ország legterhesebb gyomnövénye, de egyben gyógynövény is. Virágos hajtása szaponint, ásványi sókat és illóolajat tartalmaz, vese- és epekőműködést serkentő hatása van. A szaponinok az élő szervezetbe történő felszívódást segítik, míg az illóolajok főként az emésztést serkentik, a gyulladási folyamatokat csökkentik, és baktériumölő hatásuk is van. Nem lehet véletlen tehát, hogy a baromfi szívesen fogyasztja, különösen télen. Megfigyeltem, nem csupán márciustól szeptemberig virágzik, ahogy egyes könyvekben olvasható, de enyhébb idő esetén egész télen át. Rácáfol az egyéves megjelölésre is, mert oldalágai legyökereznek és szőnyeget alkotva védi saját alsó hajtásait a kifagyástól. Bár az irodalom a nyirkosabb talajok gyomnövényeként említi, de nagy a valószínűsége, hogy kiválasztódhat egy homoki szárazságtűrő változata is. Gyökerei csupán a talaj néhány centiméteres felső rétegébe hatolnak be, száraz időben szinte csak a reggeli harmatból él a növény. Vagyis nem rivalizál nem von el vizet és tápanyagot a mélyebben gyökerező kultúrnövényektől. Sót, szőnyegként elterülve védi a talajt a hirtelen mélyebb kiszáradástól, a nagyfokú felmelegedéstől. A legcsekélyebb csapadékot is összegyűjti és pára formájában továbbadja környezetének. Megfigyeltem, hogy ahol nem ritkítottam meg a tömegét, ott később fagyott le a talajfelszín, nem folyott el az értékes hóié, mert korábban kiengedett a föld fagya Egy kiadós havazás után a 20 cm-es hótakaró alól is néhány óra alatt előbújt, elolvasztva maga körül a havat. Elsősorban a bogyósoknak szánt területen vehetjük hasznát, de még a veteményeskertben is hasznunkra lehet. Ugyanis nincs még egy hozzá hasonló kom- posztnedvesítö zöld tömeg, amellyel locsolás nélkül is állandóan nyirkosán tartható a halomba rakott anyag, meggyorsítható a komposzt érése. Talán azt sem árt hangsúlyozni, hogy ahol megtelepszik, gátat vet a víz- és széleróziónak, s nem engedi haszontalanul elfolyni a nyári záporok alkalmával lezúduló víztömeget. Szerintem a gyümölcsösökben és a kordonmúvelésú szőlőkben - főleg az eróziónak fokozottan kitett domboldalakon, homokföldeken és teraszokon - talán még a telepítésével is érdemes volna foglalkozni. Csak kiegészítésül szeretném megjegyezni, hogy ez a sokak által haszontalannak mondott növény télen keresett táplálékul szolgál a rigók és cinkék számára. Érdemes átvizsgálni a fákat A hideg téli napokon, amikor mást úgyse nagyon tehetünk a kertben, alaposan vizsgáljuk át gyümölcsfáink törzsét és vastagabb ágait. Ugyanis ilyenkor könnyebben felfedezhetjük az egyre gyakrabban károsító fará- góknak, a kis farágólepke (Zeu- zera pyrina) és a nagy farágólepke (Cossus cossus) hernyóinak jelenlétéről tanúskodó járatokat, hisz a lomb nem takarja el a bejárati nyílásokat. Általában azt szokták tanácsolni, hogy a hernyókat mechanikai úton, a járatba szúrt keményebb dróttal pusztítsuk el. Igen ám, csakhogy a járatok többnyire meglehetősen zegzugosak, s dróttal a fa testébe mélyen befurakodott hernyót csak ritkán lehet megsemmisíteni. Garantált viszont az eredmény, ha a felfedezett bejárati nyílásokba kevés kámfort vagy molyirtót teszünk - Vanek Gáspár, A gyümölcstermő növények, szőlő és zöldségnövények betegségeinek és kártevőinek atlasza című könyv szerzője szénkéneg, petróleum vagy benzin befecskendezését ajánlja -, majd a nyílást bedugaszoljuk vagy földdel betapasztjuk. A nyílás kevés cementtel, esetleg oltóviasszal is lezárható. Az a lényeg, hogy a gőzök ne illanhassanak el s biztosan elpusztítsák a kártevőt. Egy-két hét múlva tisztítsuk ki a nyílást, s ha napok múltán nem találunk benne, esetleg alatta a földön vagy a hó tetején újabb, fúrész- porszerú ürüléket, munkánk sikerrel járt. A sebet ismét zárjuk le, esetleg a beforradás elősegítése céljából a nyílást éles késsel faragjuk simára. Ha szőlő is van a kertben, a tőkék idősebb részeit is ajánlatos szemügyre venni, mert a nagy faragólepke - vagy ahogy korábban emlegették, nagy farontó pille - ezeken is előszeretettel károsít. A fákat vizsgálva, ne csupán röpnyílásokat keressünk, de próbáljuk felfedezni a gyapjaspille (Lymantria dispar) taplószerú tojáscsomóit, a barna gyapjas szövőlepke (Eriogaster lanestris), a galagonyapille (Aporia crataegi) és az aranyfarú pille (Euproc- tis chrysorrhoea) jellegzetes hernyófészkeit, valamint a gyűrűs- pille (Malacosoma neustria) gyűrűszerűén lerakott tojáscsomóit is. Ezek összegyűjtésével és megsemmisítésével sok tavaszinyári bosszúságnak elejét vehetjük, ráadásul csökkenthetjük a termelést drágító és a környezetet szennyező permetezések számát. (ká) A GALAGONYAPILLE JELLEGZETES ÚN. TÉLI KIS HERNYÓ- FÉSZKE (1), ÉS A GYÜRÜSPILLE GYŰRŰSZERŰÉN LERAKOTT TOJÁSAI (2) ÉS HERNYÓJA (3) 1991. I. 18. A létrán sokszor és tartósan dolgozók (festők, szerelők, faápolók) praktikus kiegészítő eszköze lehet a maradék faanyagokból a létrához illeszkedőre elkészíthető létraasztal, amelyre elhelyezhetők, s munka közben lerakhatok az éppen nem használt anyagok, szerszámok. EGYSZERŰ ÉS PRAKTIKUS KERTI BÚTOR A VESELÍ NAD MORAVOU-I FÖLDMŰVES-SZÖVETKEZET KÍNÁLATÁBÓL (Méry Gábor felvétele) Vegyszer helyett - gyöngytyúk? Kevesen tenyésztik, következésképpen valószínűleg a baromfitenyésztők sem tudják, hogy minőség tekintetében a gyöngytyúk adja a legértékesebb tojást. A tyúktojás ka- rotintartalmának több mint háromszorosa, A-vitamin-tartalmának az öt-hatszorosa található a gyöngytyúkéban. Ha nagy erővel az asztallap széléhez ütjük, vagy késsel rácsapunk - a héja keményebb, mint a tyúktojásé -, s feltörve tányérra öntjük, azt tapasztalhatjuk, hogy a tojás nem terül el, kis dombként magasodik a tömény sárgája és a sűrű fehérje. A gyöngytyúk tojása persze kisebb, mindössze 40-45 grammos, a tyúké pedig átlagosan 55-60 grammos. A gyöngytyúk ma már ritkaság- számba menő házi szárnyas. Ennek legvalószínűbb oka, hogy kedvelt környezete, a tanyák füves, bozótos környéke alaposan megfogyatkozott. Márpedig a gyöngytyúk jó éle- lemkeresó, kóborló természete miatt ilyen helyekre, a tarlók bejárására, az elhullott magvak összeszedésére való. A régi gyepes udvarokon és tanyák környékén egyebek között azért tartották nagy előszeretettel, mert vele meg a pulykákkal szedették össze a lucerna- és répaföldeken a kultúrnövények kártevőit. Ugyancsak a gyöngytyúkok csipegették fel a legelőkön az ormányos bogarakat, pajorokat, sáskákat, féregpetéket és álcákat. Most, amikor egyre többen érdeklődnek a biológiai kertművelés iránt, talán a növényvédelemben megint igénybe vehetnénk a gyöngytyúk segítségét: nem kapar, tehát akár egész évben „bejáratos" lehetne a veteményeskertbe, ahol sok kártevőt összegyűlhetne. Élősúlya a tyúkénak csupán kétharmada, esetleg fele, jól repül, látása akár a sasé, de sajnos kellemetlen rikácsoló hangja van. Csapatban szeret kóborolni, s ha teheti, az éjszakát legszívesebben a fák vagy bokrok ágain tölti. A fészket általában elkerüli, eldugott, sötét, zugos helyekre tojik. Mell- és combhúsa száraz, szalonnával spékelve készítik el, levese a fácánéhoz hasonló, sárgán gyöngyöző. Tapasztalt tenyésztők állítják, hogy ahol van egy-két rikácsoló, örökké mozgó gyöngytyúk, onnan az egér és a patkány elmenekül. Néhányan ezért a tulajdonságáért is tartanak a többi baromfi között gyöngytyúkokat is. Előfordul, hogy maga kikölti tojásait, mégis jobb összegyűjteni, s a tyúk- vagy puly- kakotlóval kikeltetni. A gyöngyöscsibék 6-8 hetes korukig felettébb érzékenyek, s akárcsak a kispulykák, fehérjében gazdag eleséget igényelnek. A felnőtt állatokat sokkal kevesebb betegség fenyegeti, mint a tyúkokat. Edzettsége félvad életmódjából következik. Tenyésztői körökben az a mondás járja, a gyöngytyúk csak akkor pusztul el, ha agyonütik. Mint a legtöbb barofmifaj, a gyöngytyúk is az első tojóévben rakja a legtöbb tojást, ezért az állományt rendszeresen cserélni kell. Termékeny tojásokra csak akkor számíthatunk, ha 5-6 tojóhoz meghagyunk egy kakast. Tojásait kotlóval és gépben egyaránt 26-27 napig kell keltetni. Lehet, hogy a biokertészkedés - és a farmergazdálkodás! - térhódításával a gyöngytyúkok tenyésztése iránti érdeklődés is fellendül? (Szabad Föld) Nem szabad elkapkodni! Az új kerttulajdonosok többsége azonnal nekiesik a földnek: fát, bokrokat telepít, zöldségféléket termel. Okosabban tennék, ha az első évben zöldtrágyázásra alkalmas növényfélókét vetnének, majd a laboratóriumi talajvizsgálat eredményéből kiindulva, céltudatos istállótrágyázással, műtrágyázással készítenék fel kertjük talaját a használatba vételre. Ősszel (homoktalajokon tavasszal), mielőtt leszántják vagy beássák a zöldtrágyának vetett növényféléket, terítsék el az érett istállótrágyát, s szórják szét a talajvizsgálat eredménye alapján kiszámított műtrágya- mennyiséget. Aki valamilyen okból nem végeztetett talajvizsgálatot, 10 négyzetméterenként legalább 1 kg szuperfoszfátot és ugyanennyi 60 százalékos kálisót használjon. Fontos tényező a talaj kémhatása, melyet meszezéssel szabályozhatunk. Jó tudni, hogy a pH-érték 1 fokkal történő módosításához a könnyű talajokon hozzávetőlegesen 0,5 kg, a humuszban gazdag, nehéz talajokon 1,5 kg égetett mészre (vagy kétszer ennyi őrölt mészkőre) van szükség 10 négyzetméterre számítva. Ezt az adagot 20 cm mélyen lehet bedolgozni. Ha 40-60 cm mély talajforgatást tervezünk, akkor mészböl kétszeres-háromszoros adaggal kell számolni. (Záhradkár) TANÁCSOK - EGY MONDATBAN A gyümölcs- és díszfák kérgén megtelepedett mohát, zuzmót kéregkaparó és drótkefe segítségével távolíthatjuk el. Beüvegezett verandán, világos előszobában, két- háromhetenként öntözve teleltessük a mirtuszt, leán- dert, rozmaringot és szerelemvirágot. Az erős vegetatív növekedésű, de gyenge elágazó- dási készségű alma- és körtefajták (Gloster, Topred, Red Rome, Bőse kobak) termörefordulást siettető elágazódásának serkentésére Magyarországon Pa- turyl 10 WSC néven speciális készítményt gyártanak és forgalmaznak. A virágkötészetben is előszeretettel alkalmazott, árnyékban, meszes talajokon is szépen viruló, télen is zöld csodabogyót (Ruscus) áprilisban tóosztással, szeptember-októberben magvetéssel szaporíthatjuk. A díszcserjeként ültetett japánbirs termése (4-6 cm- es almácskák) rendkívül fanyar, ezért csak feldolgozva, sajtnak vagy zselének elkészítve fogyasztható. A piros- és feketeribiszkéröl, esetleg riszmétéról (josta) vágott, tavaszi dugványnak szánt vesszőket kötegelve, homokba vermelve a pincében tárolhatjuk | tavaszig. Körtéhez, ananászhoz hasonlítható íze van a filo- dendron (Monstera deliciosa) gyakran egy évig érő termésének, de nagyon óvatosan kell fogyasztani, mert tele van tűszerű kristályokkal. Óvatosan hajtassuk (sötét süveg alatt, pincében vagy többszörös fekete fóliával takarva) a cikóriát, mert ha fényt kap, megzöldülnek, fogyaszthatatlanná válnak a hajtásai. (dek) Barát vagy ellenség?
