Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-28 / 26. szám

r Már benne járunk a nyárban. A Kárpát-medencében július első hetében az átlagos napi középhömérséklet 20,1, a maximum 25,2 a minimum pedig 15,2 C-fok. A meteorológiai megfigyelések szerint ebben az időszakban gyakori a zivatar, a jégverés. A jég a gyümöl­csöt leveri vagy legalábbis felületi sérüléseket okoz rajta. A sebek támadási felületet biztosítanak a különféle gombáknak. Jégeső után ezért mindig permetezzünk ellenük és szedjük össze a lehullott gyümölcsöt. Permetezéssel védekezünk az almát ez idő tájt károsító liszthar­mat, a varasodás, az almamoly és a kaliforniai pajzstetü ellen is. Használjunk Bi-58-EC-t. A birsalmafák kezelésekor adjunk hozzá lisztharmat elleni szert (pl. Thiovitot) is. Érik a málna. A málnában óvatosan szüreteljünk. A levert, lehullott gyümölcsöt külön gyűjtsük, s levét préseljük ki. A szamócásban a szüret után is akad munka. Csípjük vissza az ostorindákat (gyengítik a töveket). Az ágyásokba pedig dolgozzunk be négyzetmé­terenként 100 g vegyes műtrágyát. A zöldségeskertben fontos teendő a paprika fejtrágyázása - négy­zetméterenként 7 g szuperfoszfátot, 15 g pétisót juttassunk ki. Fejezzük be a közepes tenyészidejű sárgarépa vetését, de vethetünk még őszi és téli retket, kiültethetjük a halványító zellert és az őszi fogyasztásra, téli tárolásra szánt céklát. Július elején támad a burgonyavész. Ellene a burgonyát és a paradicsomot 10-14 naponként Dithane M-45-el vagy Zinebbel kezeljük. Itt van az ideje a gördög- és a sárgadinnye terméskötódésé- nek is. Ilyenkor kell ezt a két növényt a peronoszpóra és a kallototri- humos termésfoltosság ellen (pl. Zinebbel) permetezni. A vegyszerek alkalmazásánál mindig legyünk tekintettel azok élelmezés-egészség­ügyi határidejére! A csapadékmennyiségtől függően öntözzünk. A tojásgyümölcs 30-60, a fejes- és a vöröskáposzta 15-20, a kel- és a bimbóskel 20-30, a karfiol 15-25, a karalábé 4-5 naponta 5-15, a fejessaláta (porhanyítás mellett) 10-20 mm vizet igényel. Ha a vártnál kevesebb a csapadék, akkor öntözzük a csemegesző­lőt is, így több, szebb és jobb termést kapunk. A karós művelésű szőlőben harmadszor is kötözzünk. Gondoskodjunk a zöldoltásokról, gyomtalanítsunk, ellenőrizzük a tőkéket, nem jelenik-e meg rajtuk a lisztharmat. A rózsák és más díszbokrok alvóra szemzését is megkezdhetjük. A vad tőhajtásokat metsszük ki. Már kiszedhetjük a tavaszi virágok hagymáit. Ezeket szikkasztás után 20 C-fokos száraz helyiségben tároljuk. Nyáron a gladióluszon és a szegfúféléken egy apró, karcsú rovar, a tripsz károsít. Ellene Bi-58 EC-t ajánlunk. Ha kevés a csapa­dék, akkor a díszcserjéket is öntözni kell. A vízigényes fajoknak 40-50 liter vizet adjunk. A lágyszárú dísznövényeket egy-egy alka­lommal 20-25 liternyi vízzel locsoljuk. Gyepesítés a gyümölcsösben Dél-Szlovákia háztáji gyümölcsö­seiben egyre gyakrabban figyelhető meg, hogy azok talaját gyepesítik. Természetesen ez nem véletlen. A gyümölcsöskert talajának gyepe­sítése mellett több érv szól. A gyep hatására a gyümölcsök színeződése sokkal szebb, ízük pedig jobb lesz. A gyepesített gyümölcsösben sokkal könnyebb a gyomok elleni harc, s a környezet is kellemesebbé válik. Rengeteg talajmunkától szabadul­hatunk meg. Az egyetlen, amit el kell végezni, az a tavaszi gereblyézés. A gyepesítés mellett szól az is, hogy a gyümölcsösben úgysem érdemes más kultúrnövényt termeszteni. Feltehetjük viszont a kérdést, ér­demes-e, lehet-e mindenütt a gyü­mölcsöst gyepesíteni, egyformán kedvez-e ez minden fajnak? Mivel a fűvel borított talaj a nyár folyamán nagy mennyiségű nedvességet pá­rologtat el, gyepesíteni csak ott he­lyes, ahol a természetes évi csapa­dékmennyiség meghaladja a 700 mm-t vagy pedig ahol a hiányt öntö­zéssel pótohatjuk. Az alma, a körte, a szilva és a dió jól érzi magát a gyepesített gyümölcsösben, de az őszibarack, a kajszi, a meggy job­ban kedveli a rendszeresen művelt talajt. Hátrányt jelent, hogy a táp­anyag-utánpótlást nehezebb elvé­gezni, s így kevesebb gyümölcsünk teremhet. A probléma viszont meg­oldható, mégpedig úgy, hogy a koro­nacsurgóba több lyukat fúrunk, azo­kat teleöntjük műtrágyaoldattal és így a tápoldatot a kívánt mélységbe jut­tathatjuk. A gyepesítés ideje általában a ta­vasz és a nyár vége. Legkedvezőbb A növényvédő A Decis és a Fendona méhek- re kifejtett „hatását“ méhészek bevonásával is megvizsgálták, akik nagy meglepetéssel ta­pasztalták, hogy ezek a szerek még nappali permetezéssel sem okoznak elhullást. Az igazi veszélyt a „méhekre kifejezetten veszélyes“ szerek jelentik, tehát az engedélyezett szerek 12 százaléka. Ezek közül is a Wofatox-készítmények a legveszélyesebbek. Ható­anyaguk, a metilparation ugyanis a méhekre a legveszé­lyesebb növényvédő szer. Köz­vetlen lepermetezésnél a gyűjtő- méhek kinn a táblán, hazatérés előtt elpusztulnak. A permetfel- hőn átrepülő méhek is áldozatul esnek. Az elsodródó szer be­szennyezheti a kaptárakat vagy a virágzó akácsorokat. Felszí­szerek hatása Mézelő A méhekre ártalmas növényvé­dő szerek kijuttatásánál ne csak a kaptárak közelségére, de a rova­rok útvonalaira, ivóhelyeire, az ál­taluk látogatott növényekre is le­gyünk tekintettel. (I. d. felvétele) a méhekre II. vódva megjelenhet a növények virágporában és nektárjában, s így bekerülhet a fiasításba. A permetezés után is veszélyes, mert azok a rovarok is elpusztul­nak tőle, amelyek a permetezés utáni időben repülnek a kezelt táblára. Meleg, nyári időben ez a hatás 1-2 nap alatt elmúlik, de tavasszal, hűvös időben' (pl. a gyümölcsfák virágzásakor) le­lassul ez a folyamat, és emiatt a szer maradékai 4-7 napon át is veszélyesek lehetnek. A Wo- fatox eddig azért volt annyira közkedvelt a mezőgazdák köré­ben, mert olcsó és a legtöbb kártevő ellen hatásos. A KGST- piac (a valamikori NDK gyártot­ta) megszűnésével raktári kész­letei elfogynak, s közben való­színűleg a szer megdrágul(t). Méhészet nyomán, rövidítve az augusztus végétől szeptember közepéig terjedő időszak, mivel ilyenkor általában a természetes csapadék mennyisége is elegendő a mag kezeléséhez, a fű pedig a tél beálltáig megerősödik. Meg kell azonban jegyezni, hogy ott, ahol a rendszeres öntözésre lehetőség van, bármikor gyepesíthetünk. Egy négyzetméternyi területre 30—40 gramm fűmagot számítsunk. Ne egyféle fűfaj magját vessük, ha­nem magkeveréket, amelyben gyen­gén és erősen bokrosodó, alacsony és magasra növő füvek is vannak. A gyep kemény magágyat kíván, ezért a talajt egy hónappal a vetés előtt ássuk fel, s négyzetméteren­ként dolgozzunk be 4-5 kg istálló- s mintegy 15 dkg-nyi vegyes műtrá­gyát. A talaj-előkészítés után vár­junk néhány hetet, hagyjuk azt üle­pedni. Az ülepedést hengerezéssel segíthetjük elő. Ha a terület kigyo- mosodott, kapáljuk meg. Közvetle­nül a vetés előtt a talaj felszínét gereblyével egyengessük el. Az ap­ró magot - hogy a vetés egyenletes legyen - ajánlatos egy vödörben nyirkos homokkal jól összekeverni. Száraz időben a munkálatokat meg­előzően ajánlatos a területet alapo­san megöntözni. Vetés után a ge­reblyével a magot úgymond beka­páljuk, majd a bevetett területet le­hengereljük és permetszerű öntö­zéssel alaposan beáztatjuk. A jó vetés már 10-12 nap után zöldell. Ahol a fű hiányosan kelt, ott pótoljuk. A gyep ápolása a rendszeres kaszá­láson kívül műtrágyázásból, öntö­zésből és pótvetésből áll. Miklós Dénes kertészmérnök 1991. VI. 28. Permetezési tudnivalók A bőséges, jó termés egyik feltétele a korszerű nö­vényvédő - rovarölő, gomba­ölő — szerek alkalmazása. Nem elég a megfelelő per- metszer kiválasztása, a kis­termelők számára néhány hasznos tudnivalót is köz­lünk. Egészség- és környezet- védelmi okok miatt csak tö­kéletes permetezőgéppel szabad dolgozni. A régit cél­szerű felújítani, a szelepeket, csöveket kicserélni. A tömlő­ket toldozgatás helyett uj, vászonbetétes vezetekre cseréljük. Fontos a különbö­ző mérőeszközök beszerzé­se. Pontos növényvédőszer- dózisok méréséhez minden kertészkedőnek érdemes be­szerezni konyhai mérleget, mérőhengert, mércézett po­harat és a permetlé keveré­séhez vödröt. A növényvédő szerek fel- használása előtt figyelmesen olvassuk el az útmutatást a szer alkalmazásának mód­járól, s tartsuk be az előírt egészségügyi és munkavé­delmi előírásokat. Használ­junk védőfelszerelést. A vá­rakozási időt tartsuk^ be. Többféle növényvédöszer kombinálása esetén mindig a leghosszabb várakozási idejű készítményre előírt idő- pont az érvényes. A haszna- lati útmutatásban előírt per- metlétöménység megfelelő biológiai hatást nyújt, a túl­adagolás felesleges, esetleg káros is lehet. A növényvédő szereket jól elzárható helyen, egyéb anyagoktól elkülönítve tartsuk. A szermaradékot, csomagolóanyagot elége­téssel, összezúzással ela- sással semmisítsük meg, s ügyeljünk arra, hogy allo- vagy folyóvízbe véletlenül se jusson. A növényvédő szerrel végzett munka során kerüljük a dohányzást, ne fogyasz- szunk szeszes italt. A kister­melő, aki rendszeresen érté­kesíti termékét, vezessen permetezési naplót. -tgá­BORTÁROLÁS Hordó a pincében Ahhoz, hogy a borász jó minősé­gű, egészséges bort készíthessen, és hogy évtizedekig használhassa eszközét, tudnia kell, mit kell és mit lehet tennie év közben a hordóval. Az érlelésnél a hordó fája segíti az átalakulásokat, sőt egyes anyagai bele is kerülnek a borba. Az erjedés­hez szükséges oxigén útja az ako- nanyíláson, a fahordó eresztékein és kis mértékben a fa pórusain át vezet. Az íz, a zamat, az illat fejlődé­séhez szükséges vegyületek (a gal- luszsav, a tannin, az aromaanya­gok) is kioldódnak a fa szöveteiből. Ezen folyamatokhoz azonban meg­felelő borospince, tiszta és egészsé­ges hordó kell. A borospincében más anyagokat ne tároljunk, mert a hordó könnyen átveszi az idegen illatot, s ez borunk minőségét csök­kenti. Fontos a szellőzés és a meg­felelő páratartalom tartása is, hiszen alacsony páratartalomnál az apadá- si veszteség nagy, ellenkező eset­ben a kiima a penészgombák sza­porodását segíti. Az új hordót megfelelő előkészí­tés nélkül nem használhatjuk. Elő­ször hideg vízzel kell áztatnunk, majd ezt követi két-három alkalom­mal a forrázás. Erre hektoliterenként tíz liter vizet használjunk. A legfonto­sabb művelet a szódás mosás, ami­kor két százalékos forró szódaoldat­tal (Trisóval, Fotoszódával) töltjük meg a hordót. A melegvíz hatására túlnyomás jön létre a hordóban, az akona kinyitásakor keletkező vá­kuum pedig kitisztítja a fa pórusait. A lúgos kémhatást - amelyet a szó­da okoz - egyszázalékos kénsav oldattal kell semlegesíteni. A keze­lés végén ismét forró, majd hideg vizes áztatás szükséges. Az így elő­készített hordót használhatjuk ez­után, lehetőleg újbor érlelésére. Tavasztól a legfontosabb mun­kánk a kiürült hordó mosása, kar­bantartása. Mindig vizsgáljuk meg, tavaly óta van-e rajta új hiba. A don­gákon repedéseket, korhadásokat keressünk és ellenőrizzük az abron­csokat is. Szagoljunk bele a hordóba -- ahol egészséges borillatot kell éreznünk. A félrekezelt bor és a rossz pinceklíma okozta hibákat is ki kell javítani. Az ecetes szagot a kénezést követő hideg vizes mo­sással, a külső és a belső felület penészesedését gyökérkefével, a dohosságot a hordó kifenekelése után a beteg rész kikaparásával, kigyalulásával szüntethetjük meg. A repedt, korhadt dongákat ki kell cserélni. Az ilyen kezelés munkaigé­nyes, de a hordónkat meg kell óvni a nagyobb károktól, ezért a legap­róbb hibákat is azonnal ki kell javíta­ni. Bármilyen károsodást javítottunk ki, hordónkat mindig úgy kell kezelni, mintha újat vásároltunk volna. Hasz­nálata előtt el kell végezni az előké­szítés összes műveletét. Az üres hordók mozgatása egy­szerű, ezért ilyenkor célszerű az ászok, a párnafák ellenőrzése, javí­tása. A hordó abroncsai a magas páratartalom miatt gyorsan korrodá­lódnak. Mosáskor jó, ha végignéz­zük, nem repedtek-e meg, át kell-e festeni őket. Ha alacsony a levegő páratartalma, üres hordóink köny- nyen kiszáradnak. Ilyenkor az ab­roncsok meglazulnak. Meg kell húz­ni őket, hogy a dongákat össze­tartsák. A hosszabb időn át üresen álló hordókat havonta kénezzük, fokoza­tosan csökkentve a mennyiséget. Első alkalommal 1,5-2 gramm kén szükséges hektoliterenként. (Egy kénszelet tömege 5 g.) A második hónapban fele, a harmadikban egyharmad mennyiséget használ-' junk. A nagyobb adagok később kel­lemetlen szulfátos mellékízt adhat­nak a bornak. Az évek folyamán lehetőség sze­rint azonos típusú borokat tároljunk egy-egy hordóban. A vörösborból kioldódó színanyagok ugyanis - ha utána fehérbort tartunk a hordóban - pirkadttá teszik azt. Egy hordó átlagos élettartama öt­ven év. Megfelelő karbantartással azonban borászok nemzedékeinek lehet fontos eszköze. Kertészet és Szőlészet Gyakran tapasztaljuk, hogy a fólia alatti, de a szabadba ültetett paradicsom is erősen gerezdes terméseket nevel. A jelenségnek több kiváltó oka lehet. Az utóbbi években legtöbbször a túladagolt vagy rosszul megválasztott gyomirtó szerek, valamint a mestersége­sen kijuttatott hormonok okozzák. Nem ritka ilyenkor az sem, hogy a bogyó a kocsány felőli oldalán csillag alakban felreped. Az ún. többrekeszű fajták, ha virágzáskor megfáznak vagy rosszul kötnek, általában hajlamosak a gerezdesedésre, bár az utóbbi termésalakváltozás inkább szögletes formákra emlékeztet.

Next

/
Thumbnails
Contents