Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-28 / 26. szám

A csehszlovákiai magyar­ság eszmélésének egyik meg­nyilatkozása a második világ­háború és az azt követő jog- fosztottság évei után - a ma­gyar nyelvű sajtó megjelené­sével, a magyar iskolák meg­nyitásával, a Csemadok meg­alakulásával egyidőben - a műkedvelő színjátszás új­jáéledése. Falvainkban, váro­sainkban sorra alakulnak a színjátszócsoportok, fiata­lok és idősebbek látogatják a próbákat. Az előadásokra zsúfolásig megtelnek a kul- túrházak, lelkes a színészgár- da és a közönség örül, hogy újra anyanyelvűn szólhat, művelődhet. szórakozhat. Egy-egy előadást többször is megismételnek, tájolnak a közeli környéken. (Ekkor még tévé sincs, hogy elvonja a közönség érdeklődését.) Nem tudom, színházi szakelőadóink, intézménye­ink, szövetségeink illetékesei közül vállalkozott-e már va­laki arra, hogy felkutassa: harmadvirágzásunk kezdeti időszakában hol alakult meg az első színjátszócsoport, hol játszottak először magyarul, melyik volt az első bemuta­tott színházi alkotás. Egyike volt az elsőknek a pozsonyi Déryné Színkör. AZ ALAKULÁS ÉS AZ ELSŐ ÉVEK 1950 novemberében a Práca, a szakszervezet lapkiadó vállalatá­nak egyik főnöke, bizonyos Benau elvtárs, magához hívatta a vállalat reklámosztályán dolgozó Lörincz Já­nost: — Hallottam, hogy valamikor szín­darabot játszottál. így kezdődött. Lörincz János - aki eredetileg a fényképészetet tanulta ki - világéletében a színház megszállottja volt. Műkedvelő pá­lyafutása még az első köztársaság utolsó éveiben kezdődött. A Práca Kiadóvállalat a Fiisi Föld­műves-szövetkezet védnökségi üze­me volt. Füsön akkoriban egy pékség felavatására készülődtek, erre kapott meghívást a védnökségi üzem, a magyar nyelvű esztrádműsorral akart a helybelieknek kedVeskedni. Így kapott megbízást Lörincz János, hogy szervezzen egy csoportot és tanítson be valamilyen kultúrmű­sort. A nyomda, a könyvkötészet és a propagációs részleg magyar dolgo­zóiból összeáll az alkalmi társulat. A füsi esztrádműsor után is együtt­maradt, s elhatározta, hogy egész estét betöltő színdarabot tanul be. Szigligeti Liliomfijára esik a válasz­tás. Az első bemutató időpontja 1951. április 4., Pozsony felszabadu­lásának évfordulója, színhelye a Moszkva utcai (ma már nem léte­ző) üzemi kultúrterem. Nagy a siker, a lelkesedés, s még nagyobbak a ne­hézségek. A csoport egy évig tarto­zott csak a Prácához, itt színpada, próbahelyisége is volt, 1952-től a vá­rosi közszolgáltatási üzemhez ke­rült. Ekkor a Wolker utcán próbál­nak fűtetlen klubhelyiségben. A cso­port tagjai vagy télikabátban próbál­nak, vagy otthonról hozzák a fát, szenet, hogy befüthessenek a kály­hában. A második bemutató Csiky Gergely Ingyenélők című drámája. A csoport közben tájol, ekkor veszi fel a Déryné Színkör nevet. Közön­ségsikere óriási, hivatásos együtte­seknek is becsületére váló sorozato­kat ért el: a Liliomfit 75, az Ingyené­lőket 97 alkalommal adta elő. A CSEMADOK NEM TÁMOGATJA A SZÍNKÖRT Érdekes, hogy Pozsonyban a Cse­madok nem találja meg az utat a vá­ros magyar nemzetiségű polgárai­hoz. Ennek több oka is van: elterjed a városban, hogy a Csemadok Köz­ponti Bizottsága nem támogatja ma­gyar gimnázium megnyitását Po- zsonyban(l), egyes tisztségviselői a kor szellemének megfelelően „esz­tartanak rá, de mégis sokat jelent. Megvalósulni látszik az az elképze-« lés, hogy a három pozsonyi együttes - a Déryné és a Forrás mellett a Jó­zsef Attila Ifjúsági Klub, valamint egy-egy meghívott vendégegyüttes biztosítani tudja a kis- színpad állandó jellegét, heti egy előadással, minden pénteken. Né­hány hónapig működik is. Az 1966 novemberi műsorterv - a fennma­radt sokszorosított szórólap tanúsá­ga szerint - például így fest: Nov. 4: Figueiredo: A róka meg a szőlő (Déryné Színkör), nov. 11. és 12. (szombat, délután 15.00 és este 19.00 órai kezdettel) a Csallóközi Színház vendégjátéka: Tenesse Wil­liams: Üvegfigurák, Szuchy M. Emil rendezésében, Orsolya Erzsi, a bu­dapesti Nemzeti Színház művésznő­je vendégfelléptével, nov. 18-án újra A róka meg a szőlő, nov. 25-én Csokoriái Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak a Forrás előadásá­színészt, mint a Déryné. Innen került a szép emlékű Faluszínház magyar csoportjához Rappkay Lili, Huber László és Kovács Ottó, a maiak kö­zül innen indult Dráfi Mátyás, majd Lelkes Júlia, Goda Marika, az éne­kesnő, Boráros Imre, s innen került a Magyar Területi Színházhoz Var­sányi Marika is. S ide kívánkozik egy nem hivatá­sos név is, Derzsy Sarolta neve. Az alakulástól kezdve haláláig ő volt a csoport dramaturgja. A rendezőn kívül az ő érdeme, hogy a csoport mindig ügyelt az igényes darabvá­lasztására, sohasem elégedett meg csak az olcsó szórakoztatással. MIT MONDOTT LENIN A TÖKMAGRÓL? Recenziók, méltatások (Tjraolvasá- sa közben számos tanulságos és vi­KUBICSKÓ MÁRIA ÉS GÖRCS ÉVA FIGUEIREDO A RÓKA MEG A SZŐLŐ CÍMŰ SZÍNMŰVÉBEN mei alapon“ idegenkednek a város „polgárinak, láspolgárinak „minő­sített rétegeitől. A pozsonyi magyar­ság, amely ekkor már alig lehet pol­gári, hiszen alaposan megtizedelte a háború és az utána következő évek, bizalmatlan volt a Csemadok iránt, mivel az nem volt (mert nem lehetett) a magyarság érdekvédelmi szervezete. így nem csoda, hogy a pozsonyi városi szervezet szétesik, s évek telnek el, amíg újjáalakul. Még ha akarná, sincs hozzá ereje, hogy felkarolja a színjátszókat. Pe­dig azok töretlen lelkesedéssel dol­goznak. A csoport nemsokára újra gazdát cserél, a ligetfalusi Zsdanov Ütcai Népművelési Otthon karolja fel. Itt hosszabb ideig otthonra talál, van olyan éve, amikor 50 előadást tart. 1952-ben a EUT (népi alkotó­verseny) országos seregszemléjén, 1953-ban a hronovi Jirásek-ünnep- ségen - a legjobb magyar csoport­ként az országos versenyen vesz részt. Mivel itt a nemzetiségi csopor­tok csupán 30 percet kaptak, s nem akartak csupán valamilyen részlettel szerepelni, erre az alkalomra beta­nulták Tamási Áron Bor és víz című egyfelvonásosát. Ekkor már híre és rangja van a csoportnak. 1953-ban a szocialista dráma fesztiválján is részt vesznek Komáromban. Ez a Jó­kai Napok „elődje“ volt. TOVÁBBI MAGYAR SZÍNJÁTSZÓCSOPORTOK POZSONYBAN A Déryné Színkör mellett Po­zsonyban az ötvenes és a hatvanas években még két másik színjátszó­csoport is működik. Egyik sem a Csemadok keretén belül. A cérna­gyáriakat, amelynek Kelecsényi Ár­pád a vezetője, a szakszervezet üze­mi klubja támogatja, a főrévit pedig az ottani magyar iskola szülői mun­kaközössége hozza létre azzal a cél­lal, hogy anyagilag segítse az iskolát. A szülői szövetség 1956. április 18- án tartott gyűlésének jegyzőkönyve rögzíti, hogy a csoport 9 alkalommal vitte színpadra Gárdonyi Géza A bor című népszínművét Kardos Oszkár rendezésében. (Nem érdek­telen, hogy Főréven az iskola szülői munkaközössége segítségével ala­kult meg a Csemadok helyi szerve­zete. Az 1958. május 21-én kelt jegyzőkönyvből érdekességként az is kiolvasható, hogy a szervezők kö­zött található Csanda Sándor ismert irodalomtörténész is, aki ekkor a Csemadok önkéntes tisztségviselő­je is volt). A főrévi színjátszók ké­sőbb 10 alkalommal sikerrel játszot­ták Szigligeti A csikós című népszín­művét. Ekkor Szilvásy Endre a cso­port vezetője. 1961-ben már Csema­dok-csoportként mutatják be A kavi­ár és lencse című vígjátékot. TERMÉKENY ÉVTIZED A Déryné Színkör legterméke­nyebb időszakát a ligetfalusi nép­művelési központban töltött évek jelentik. Több esztrád, egyfelvoná- sost követően Szigligeti A cigány című népszínműve következik, ezt a 91. előadás után veszik le a műso­rukról. Zapolska lengyel írónő Dulszka asszony erkölcse című mű- _ ve „csak“ 37-szer, Figueiredo A ró­ka meg a szőlő-je 106-szor kerül színre. A csoport újabb bemutatója, Hans Pfieffer A lampionok ünnepe című színműve 64 előadást ért meg. Közben - egy színdarabon belül is - megváltozik a szereposztás, a lá­nyok férjhez mennek, családi, mun­kahelyi, iskolai problémák jönnek közbe, mint ahogy az már az amatő­röknél általában lenni szokott. A be­tanult színdarabokat hosszabb ideig műsoron tartják - A róka meg a sző­lő 1958-tól 1962-ig „ment“ -, csak így térülnek meg a kiadások. A cso­port önellátó, nincs anyagi támoga­tója. Ilyen körülmények között még arra is futja erejéből, hogy másokat támogasson. A fentebb említett jegy­zőkönyv tanúsítja, hogy 1958. már­cius 19-én az iskola igazgatónője arról tájékoztatja a jelenlevőket, hogy a Déryné Színkör a Főréven tartott előadásának tiszta bevételét felajánlotta az iskola tanulói év végi kirándulásának a támogatására. A CSEMADOK KISSZÍNPADA 1964-ben újjáalakul a Csemadok óvárosi szervezete, s a színkör ettől kezdve ennek keretében működik. 1964-ben a Duna utcai gimnázium Forrás Irodalmi Színpadával közö­sen Madách-emlékműsort készít. Az Új Színpadon bemutatott összeállí­tásnak, melyben többek között Az ember tragédiája öt színe is színpad­ra került, nagy visszhangja van, a közös műsor a következő évben a Jókai Napokon arany fokozatot kap. A Déryné és a Forrás együttmű­ködéseként megvalósul egy régi el­képzelés: a Csemadok Május 1. téri nagytermében létrejön a Csemadok Kisszínpada, amelyet a két együttes tagjai maguk építenek, ácsolnak, dí­szítenek. Kicsi ugyan a terem, erősen kamarajellegű, befogadóképessége 100, pótszékekkel 120 ülőhely, a színpadra hátulról nem lehet feljut­ni, de a sajátjuk. A folyosón büfét, ruhatárat lehet „rögtönözni“. Igaz, hogy itt különböző gyűlések, össze­jövetelek is vannak, többen igényt ban. Ezt a dramaturgiát bármelyik hivatásos színház ma is megirigyel­hetné! De a kisszínpad, sajnos, nem volt hosszú életű. Mivel a JAIK szín­játszó csoportja egy-egy nekibuzdu­lás után nem volt képes a folyamatos munkára, a másik két csoport nem bírhatta el, hogy hetente új műsort hozzon. A megszűnés másik oka a Csemadok Központi Bizottsága Titkárságának határozata, hogy fel­számolja a saját kisszínpadát. Meg is tette. Lebontották a színpadot, csak a pódium maradt meg, amelyen az­tán évekig ott díszelgett az elnökségi asztal. De a Déryné Színkör dolgozott tovább. Újabb bemutatók következ­nek. Thurzó Gábor Hátsó ajtó, Mi­roslav Krleza Agónia, Dávid Teréz Időzített boldogság, Herczeg Ferenc Szendrey Júlia, 1976-ban Ivan Bu- kovcan Luigi szíve című komédiája. 1981-re, a 30. évfordulóra felújítják — immár harmadik szereposztásban- A lampionok ünnepét. A Déryné Színkör sok segítséget és támogatást kapott az Új Színpad igazgatóságától. 1964-től itt tarthat­ta bemutatóit, ingyen (!) használhat­ta a próbatermet, innen kölcsönözte a díszleteket, a kellékeket. Az ismert szlovák színész, Viliam Polónyi mű­vészi tanácsadója volt Krleza Agóni­ájának. Ez persze annak volt kö­szönhető, hogy annak idején Lörincz János a színház propagációs osztá­lyán dolgozott. ÁKIK INNEN INDULTAK Hazai magyar együtteseink közül egy sem „termelt ki“ annyi hivatásos dám történetet elevenítünk fel. Az egyik, anekdotának is beillő „sztori“ egyik mátyusföldi községünkben esett meg. A választások előtti idő­szakban, valamikor az ötvenes évek végén a csoport Pogogyin A Kreml toronyórája című művének egyik je­lenetét is besorolta. Ebben Huber László, a társulat jellegzetes karak­terszínésze Polezsájev professzort alakította. A történet arról szól, hogy ez a régi vágású tudós, a cári Oroszország híve, Leninnel való ta­lálkozása után az új rendszer támo­gatójává válik. Miközben Huber La­ci bácsi a nagy proletárvezér szug- gesztivitásáról beszélt a színpadon, a közönség kitartóan rágcsálta a tök­magot, s az első sorban ülők bizony a színpadra is köpködték a héját... í Tűrte Huber, tűrte, ameddig tűrhet­te, aztán - épp azt a mondatot félbehagyva,^iogy: „és akkor Lenin elvtárs azt mondta“ — kilépett a póz­ból s így folytatta: „Ha azonnal nem hagyják abba a tökmag rágcsálását, behúzatom a függönyt!“ Óriási sike­re volt. EPILÓGUS HELYETT: PORTRÉVÁZLAT A RENDEZŐRŐL Lörincz Jánossal nézegetem a cso­port fényképeit, plakátjait, műsorfü­zeteit. Mellesleg, ezeknek is ő a ter­vezője, akárcsak az egyes bemuta­tók díszleteinek, kellékeinek terve­zője, beszerzője, előteremtője. Ő a maszkmester Is. A szervezés is az ő gondja. Egy-egy előadás előtt gyakran olyan a „helyzet“, hogy szinte biztos: kitör a botrány. De aztán mégsem. Minden a helyére kerül. Az utolsó pillanatban, jobb esetekben öt perccel az előadás kez­dete előtt. Láttam azt is, hogy ő húz­ta a függönyt. |j* A Déryné Színkör utoljára tíz év­vel ezelőtt lépett színpadra. Lörincz János a mostani, 40. évfordulóra szerette volna felújítani az együttest. Azt tervezte, hogy Sütő András Ád- vent a Hargitán című művét tanítja be. Az írót pozsonyi látogatásakor már meg is hívta a bemutatóra. Te­hetséges fiatalokat fedezett fel, két hónapon át folytak a próbák. Az egyik főszerepet vendégként egyik hivatásos művészünk vállalta, aki később különböző okok miatt a sze­repet visszamondani kényszerült. Lörincz János így sem tétlenke­dik, energiáját, tenniakarását most a cserkészmozgalomra fordítja. Ő az országos cserkészszövetség tisztelet­beli elnöke is. Az idén lesz hetven­éves. Ma ő a Déryné Színkör. Egysze­mélyes intézmény'. Ha elolvassa ezt az írást, bizonyára neheztel majd a címben előforduló múlt idő miatt. Mert készül a következő bemuta­tóra. Kulcsár Tibor 1991. VI. 28. LÖRINCZ JÁNOS MINT AESOPUS A RÓKA MEG A SZŐLŐ CÍMŰ SZÍNMŰ­BEN (Tóthpál Gyula és archív felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents