Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-21 / 25. szám
Hallod, hogy zengenek a fák? Hogy sír, hogy zúg, hogy vonaglik az erdő? Remegő kökénybokrokon lobog a könnyű csipkekendő. A termékenység jár a fák közt, a szívdobogtató csoda, szivárványt perget szüntelen a galagonya ágboga. Gyöngéd levelek sugdolóznak, egy nyírfa halkan feldalol, gyémántot csorgat a fenyő, I ! mézharmat reszket a gazon. Táncol, kering a tölgyek lombja, zöld lángok kergetőznek, és összebújnak gyolcspuhán a fátylas szemű őzek. A termékenység jár a fák közt, a megújuló szép mese, jön, jön aranyos köntösében virágos lombok kedvese. A cserfák lábujjhegyre állnak, és mélyet sóhajt a pagony, s egy rigó, egy sárgarigó fütyülve repdes valahol. (1962) FERÓ SPÁCIL felvétele DÉNES GYÖRGY Nyári gondolatok Termés- és gyümölcsérlelő nyár... Állok a kertben és elbűvölve nézem az elém táruló képet. A kápráztató napfény ezernyi vékonyka sugárban tör át a fák lombjain. Mintha megannyi fényes nyilacska fúródna a felforrósodott júniusi földbe. Micsoda fényözön! A természet varázslatos szépsége furcsa gondolatokat ébreszt. A Nap most delel a türkizkék égbolt legmagasabb pontján. Mennyire is van ez a legmagasabb pont? Milyen messzeségből érkeznek forró sugarai, hogy a földbe hullt magot életre keltsék és gyümölcsöt érleljenek? Állj meg szárnyaló képzelet! A teremtés titka amúgyis megfejthetetlen. Kár a töprengés. Élvezzük a pillanat varázsát. A nyár a beteljesülés évszaka. A mag terméssé érik. Az embert is bűvkörébe ejti, várakozással tölti el. A nyár a beteljesülés-vá- rás évszaka. Sok-sok ezer év óta újra és újra ismétlődik, mégis mindig izgalmakat hevít. Mindig ugyanaz, mégis más. Változik a természet és az ember is. Az ismétlődésben is a változás csírája rejlik. Az ember ősidők óta ki- sebb-nagyobb sikerrel törekszik a természet meghódítására, hogy saját szolgálatába állítsa. Az ember könyörtelen, de a természet szívósan dacol. Nem adja meg magát. Az évezredek óta tartó küzdelemnek máig sincs abszolút győztese... A kert előtt magasra emelt partok között csatorna húzódik. Nem a természet, emberi kéz alkotta. A helybéliek zsidó-csatornának hívják. Itt ember embert kényszerített a természet megváltoztatására. Mert azóta az egykor mocsaras rét helyén gabonatábla ring és tengeri érleli kalászát. Ám a csatorna építői nem élvezhették munkájuk gyümölcsét. Többségük gázkamrában végezte. Ember oltotta ki ember életét... Az őslakók elbeszélése szerint az áldást hozó csatornában még alig két évtizede is kapitális pontyok és csukák úszkáltak. Közben az ember a csatorna partján gyárat épített. Termékei életét gazdagították, javát szolgálták. De szennyvize megmérgezte a csatornát. A halak, sőt már a halacskák is eltűntek. Az élet kihalóban benne. Ez is az ember műve... Fél évtizeddel ezelőtt a csatorna szélét szegélyező sás még a békák - e ma már védelemre szoruló hasznos állatkák birodalma volt. Holdfényes nyári éjszakákon koncertjük messzire elhallatszott. A gyár közben ontotta a szennyet, zavarossá téve az egykor kristálytiszta vizet. Ma a csatorna éjszakánként már csendes. Vége a koncertnek. A természeti hangjáfék egyik felvonása befejeződött. Szereplői elpusztultak, vagy szebb tájakra menekültek. Halaknak, békáknak lassan hírmondójuk se marad. Ez is az ember műve! Lám, ismét nyár van. S mennyivel más, mint fél évszázaddal vagy fél évtizeddel ezelőtt volt. Mi minden megváltozott földgolyónk eme parányi darabkáján is! Korábban talán szebbek voltak a nyarak? A nyár most is szép. De valami mintha mégis hiányozna a természet e kis csücskéből. Talán csak a hal? Vagy a béka? És csak itt? Verőfényben úszik a kert, a csatorna, a közeli erdő. Az egész táj. A rovarvilág soksok ezer képviselője - méhek, darazsak, szúnyogok, legyek, bögölyök, dongók zsongása, zümmögése festi alá a pacsirták, a rigók énekét. Ismét itt a nyár. Verőfényes, madárdalos. Mint mim denkor, most is csodálatosan szép. Szeretném a költővel kiáltani: Ó, természet, ó, dicső természet!... Valóban, ki és mi is versenyezhet véle? A nyári nap tüzében is megborzongok. Vajon tíz, húsz, száz év múlva is ilyen szép lesz-e az első nyári nap? A természet csodálatos színpadának díszlete nem szegényedik-e tovább az ember kíméletlen beavatkozása következtében? Vagy az ember - a nagy rendező - a természettel békés együttélésben új színekkel gazdagítja ezt a még mindig gyönyörű természeti képet? Zsilka László MOST MINDANNYIAN SZEGÉNYEK VAGYUNK Pákozdi Gertrúd interjúja 'Milan Kubalák munka- és szociális ügyi » miniszterhelyettessel a 3. oldalon KRITIKAI GONDOLKODÁS ÉS ERKÖLCS Dusza István írásának 2. része az 5. oldalon
