Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-06-14 / 24. szám

deujgse/i 4 V 15 1991 VI 14 VAGY A KÉPERNYŐ ÁRTALMAI Mindjárt másképp fest a munkahely, ha az írógép, a régi számítógép vagy a számológép helyére személyi számítógép kerül. Az első időszak a géppel való ismerkedéssel telik: meg kell tanulni az új technikát. Ahogy múlik az újdonság varázsa, kezdjük észrevenni, hogy az asztal talán egy kicsit alacsony, a munkaterület túl kicsi. Kényelmetlen az ülés, s a képernyőben visszatükröződik a szoba egy része. Már az első PC (személyi számítógép) üzembe helyezésekor számolni kell azzal, hogy az eddigi munkahelyen egyet s mást meg kell változtatni. A monitort (képernyő, display) úgy kell beállítani, hogy ne tükröződjön. Rosszabb esetben az egész helyiséget át kell alakítani, ki kell cserélni a lámpákat vagy legalább ernyövédöt kell felszerelni. A billentyűzetnek és a dokumentumoknak is megfelelő nagyságú helyre van szükségük. A zajos eszközöket, például a ventilátort és a nyomtatót úgy kell megválasztani, hogy azok minél halkabban működjenek. E beruházások megvalósításakor azonban ritkán kérdezik meg azo­kat, akiket később a személyi számítógépek mellé ültetnek. Márpedig ha a számítógépkezelök hátfájásra, nyaki bántalmakra, vállízületi problé­mákra panaszkodnak, akkor ez elsősorban a képernyő előtti munkavég­zÁssf-! hozható kapcsolatba. ELEKTROSZTATIKUS MEZŐBEN A képernyő bekapcsolásának pil­lanatában elektrosztatikus és elekt­romágneses hatások lépnek fel. A környező levegő ionizálódik, s a képernyő előtt ülő személy a por­szemek áramlatába kerül. Ahol klí­maberendezés működik, ott ezek a por- és baktériumrészecskék szét­szóródnak a levegőben is. A kép­ernyőn jelentkező elektrosztatikus hatás a lebegő porszemcséket könnyen a bőrbe juttatja. A bőrpír, pattanás, ekcéma, hólyagos kiütés igen gyakori panasz a monitor előtt dolgozók körében. Ezen a hőmér­séklet és a levegő relativ páratartal­mának megváltoztatása sem segít. Mérésekkel igazolták, hogy a készü­lék közelében az elektrosztatikus mező felerősödik, ami azt jelenti, hogy a képernyő többnyire pozitív, az előtte ülő ember töltést mutat. Ez a töltéskülönbség az oka annak, hogy - különösen az arc bőre - ál­landó finom porhatásnak van kitéve. Az optimális természetesen az volna, ha a berendezés túlnyomó- részt természetes anyagok felhasz­nálásával készülne. így kerülhető el ugyanis a legjobban a feltöltés. Már az is nagy előrelépést jelent, ha párologtatót helyezünk a fűtőtestre, vagy néhány szobanövényt tartunk környezetünkben. Ezek természetes úton javítják a terem levegőjét. A képernyő’ elé helyezett antisztati- kus szűrő további lényeges javulást eredményez. A legtöbb panasz az izomfájdalmakkal és a szemproblé­mákkal kapcsolatban jelentkezik. A szem fokozott igénybevételét el­sősorban az okozza, hogy a képer­nyőn megjelenő karakterek (betűk, parancsjelek stb.) apró pontocskák együtteséből épülnek fel. Ha valaki naponta közvetlenül a képernyő előtt ülve végzi munkáját, szinte már nem is látja az összefüggő értelmes képet, csak a betűk, jelek tömkele­gét. Minél nagyobb a képernyő fel­bontása, minél finomabbak a pon­tok, annál jobb a leképzés, annál jobban felismerhető a karakter. A vi­lágos alapon megjelenő fekete be­tűk olvashatók a legjobban. Amíg az operátorok, gépírónők, programfej­lesztők és felhasználók nagy része katódcsöves képernyők előtt kényte­len dolgozni, e szemproblémák visz- sza-visszátérő gondot okoznak. To­vább javíthatók a látási viszonyok, ha a villogást és a tükröződést is megszüntetjük, s a kép élességét a monitor látótávolságával együtt helyesen állítjuk be. Ismert, hogy a számítógépen dol­gozók zöme előbb-utóbb szemüve­gessé válik, s aki már szemüveget hord, rövidesen erősebb lencsét igé­nyel. Ajánlatos, hogy a képernyő előtt dolgozók egészségét időnként ellenőrizzék. Általában ötévenként, a 45. életév felett pedig hároméven­ként. Kaphatók már speciálisan kép- ernyóhasználatra kifejlesztett szem­üvegek is. Nagyon fontos, hogy a képernyő előtt ülök időnként szüne­tet tartsanak, az izmoknak is jót tesz egy kis mozgás. Nyissanak ablakot, aki pedig sokat ír, az írjon vakon és később korrigálja a szövegét, így kevesebbet kell néznie a villogó ké­pernyőt. A hagyományos megjelení­tők további hátránya a jelentős áramfogyasztás. A helyettesítésükre kifejlesztett folyadékkristályos ké­pernyők mind nagyobb teret hódi­hódítanak. KATÓDSUGÁRCSÖVES MEGJELENÍTŐK A katódszál a hevítés hatására elektronsugárzást bocsát ki, ezt nagyfeszültség (kb. 100 000 volt) gyorsítja fel. Az elektronok végül a vákuumcső foszforral bevont belső felületének ütköznek, és az általuk kiváltott felvillanások hozzák létre a képet. A folyamat során néha röntgensugár is keletkezik, de a tisz­tességesen elkészített csövekből ez nem kerülhet ki a környezetbe. Az elektronsugár nagy sebességgel vé­gigtapogatva a képernyőt, egyszerre mindig egy képpontot villant fel. Az összképben ez - a frekvenciától füg­gően - vibrálást eredményez, ame­lyet némelyek idegesítőnek vagy szemfárasztónak érezhetnek. A ka- tódcsövek ezenkívül infra-, ultravio­la, mikro- és rádiófrekvenciás sugár­zást is kibocsátanak, ezenkívül por­vonzó elektrosztatikus mezőt is ger­jesztenek. A katódcső az elektro­mágneses sugarakat hátrafelé bo­csátja ki! FÖL YADÉKKRISTÁL YOK A SZÁMÍTÓGÉPEKBEN A folyadékkristályos megjelenítő vitathatatlanul új, elegáns fejezet a technikai fejlődés történelem- könyvében. Lényegében vékonyré­teg-technikával feldolgozott szerves anyagra épül - ez a folyadékkristály -, amelyet két polárszürő fog közre. Ennek a szendvicsnek az egyik fe­lén a fényforrás helyezkedik el, a másik oldalt pedig valamilyen vé­dőfelület - általában üveg - borítja. E megjelenítők a kezdeti időkben kis méreteikkel és fogyasztásukkal sze­reztek népszerűséget. Nagyszerűen megfeleltek a kvarcórák, zsebszá­mológépek és hordozható számító­gépek céljaira. Hátrányaik közé tar­tozott viszont, hogy kicsik és lomhák voltak, halvány képet adtak, és az is csak bizonyos szögből látszott. Az elmúlt öt év hatalmas fejlődést ho­zott e téren. Hatékonyabb kristályo­kat kísérleteztek ki, a kép kontraszt­ját háttérmegvilágítással fokozták. Ma már a legtöbb folyadékkristályos képernyő villámgyorsan tudja meg­változtatni a képet, s nem kell szigo­rúan szemben ülnünk az ernyővel, hogy valamit lássunk is. A legjobb folyadékkristályos meg­jelenítők már-már behozták a ha­gyományos egyszínű monitorok képminőségét. Megmaradt hátrá­nyai közé tartozik, a magas áron kívül, hogy a színeket csak alig né- hányuk képes kezelni. Általában ki­sebb a fényerejük és a felbontásuk is, és a méreteik ugyancsak bizo- ' nyos határokig növelhetők. Ezek a gyengék állnak szemben a hagyományos megjelenítők egészségkárosító hatásával, s hogy melyik nyom többet a latban, az egyéni megítélés kérdése. A számí­tógéppel dolgozók egészségvédel­mét különben nem szabad pusztán a megjelenítőre szűkíteni, hiszen ebbe belejátszanak - esetleg sokkal nagyobb súllyal - olyan tényezők is, mint a helyiség világítása és fűtése, a bútorok kiképzése, vagy akár a padlószőnyeg minősége. Izsói Béla A számítógépes munkahely berendezésének alapkövetelményei • A képernyő első betűsora ne legyen a szemmagasság fölött; • A képernyő szöge változtatható legyen; • A szem és az olvasott dokumentum közötti távolság legalább 45-60 cm; • A nézés iránya párhuzamos a természetes megvilágítás irá­nyával; • A nem állítható magasságú munkaasztalok magassága 72 cm; • Az asztallap matt, a szék állítható magasságú és a háthoz jól igazítható;* Tanácsos lábtartókat beszerezni; • A munkahely hőmérsékletét 21 és 24 C között szabályozzuk; • A levegő páratartalma 50 és 65 százalék között megfelelő; • Mindenfajta zajforrást csökkentsünk a lehetséges minimumra; ezért a nyomtatót ne állítsuk a képernyős munkahely közvet­len közelébe; • A munkahely alapterülete legalább 10 négyzetméter; • Vegyük figyelembe, hogy a gépek hőtermelése (200-500 W) megváltoztatja a terem klimatikus viszonyait; • A képernyőt legfeljebb 45 fokos szögben nézhetjük oldalról; Érvényes, hogy a szem vízszintes mozgatása kevésbé megter­helő, mint a függőleges; • A billentyűzet legyen elmozdítható és matt szinú; • Színes képernyők esetében ajánlatos a világos színek haszná­lata (világospiros, -zöld és -kék); • Ami a mesterséges megvilágítást illeti, a megvilágítás ereje lagalább 500 lux legyen; • Tudjuk, hogy a nagy fényerejü felületek vakítóan hatnak. Ezért jó, ha a fal nem tiszta fehér, és nem dolgozunk fehér kö­penyben. Láu uuiiiriiw TECHniKH EGYÜTT A MARSRA! Az Amerikai Bolygókutató Társaság nagyszabású tudományos program előkészítését kezdte meg, amely hozzájárul az ezredforduló táján megvalósuló Mars-utazás sikeréhez. A nemzetközi együttműkö­désbe szeretnénk bevonni a fiatal generációk legtehetségesebbjeit is, akik majd az ember Marsra történő utazását megvalósítják. A kutatás szempontjából a legnagyobb vonzerőt a bolygók közül kétségtelenül a Mars jelenti. Külső bolygószomszédunk adottságai­ban sok tekintetben hasonlít Földünkhöz, így nem csoda, hogy az emberiség szeretné minél előbb személyesen felkeresni. Mint a Föl­dön is, vannak rajta szelek, felhők, zúzmara és időjárás, amely négy évszak váltakozását mutatja. Vannak vulkánjai, homokdűnéi, titokza­tos száraz folyómedrei, sarki hósapkái - melyek tavasszal elol­vadnak. A Mars az az égitest, amelyen legnagyobb eséllyel kereshetjük a Földön kívüli élet nyomait a Naprendszerben. Ennek felderítésére indult 1975-ben a két Viking űrszonda. Bár a Vikingek elvégezték tervezett feladataikat, mégsem lehet kísérleteik alapján teljességgel kizárni a Mars-beli élet lehetőségét. Az újabb, s talán már emberrel végrehajtható Mars-expedíciókra merészebbnél merészebb tervek tucatjai születtek, s ma már tulajdonképpen csak elegendő pénz kérdése megvalósításuk, melyre valószínűleg nemzetközi együttmű­ködéssel fog sor kerülni. Képünk: a Mars sarkvidéke a hósapkával. RAGASZTOTT HIDAK, HÁZAK A világ első teljesen ragasztott hídszerkezetét 1955-ben készítet­ték el az NSZK-ban. Az 55,80 méter fesztávú ragasztott ábélszerke- zetet csőtávvezetékek számára készítették, de egyben gyalogátkelő­ként is szolgált. Ragasztóként több komponensé, hidegen kemé­nyedé poliésztergyantát alkalmaztak. Azóta már több országban építettek kisebb-nagyobb ragasztott hidakat, amelyek mind megbíz­hatóan látják el feladatukat. A ragasztóanyagokra az építőiparban is nagy jövő vár, miután már jelenleg is többféle felerősítést és kötésmódot kiszorítottak, főleg a szerelőipar munkaműveletei során. Talán egykor majd a házgyári panelokat is ragasztással erősítik egymáshoz. A ragasztás tehát minden kétséget kizáróan betört az ipari techno­lógiák sorába. Ezt tanúsítja az is, hogy a világ ragasztóanyag­felhasználása évenként mintegy nyolc százalékkal növekszik, és mind újabb, mind jobb kötést adó ragasztók egyész sora jelenik meg a piacon. KORLÁTLANUL FELHASZNÁLHATÓ BETONKEVERÉK Ha már egyszer megkeverték a szokásos betont, menthetetlenül megköt. Amit néhány órán belül nem használtak fel belőle, az kárba vész, illetőleg ha nem idejében került a helyére, még bajt is okozhat. Az Egyesült Államokban most két olyan adalék anyagot fejlesztettek ki, amelyek ezt a gondot megoldják. Az egyik a tartósító (stabilizátor); ha ezt a betonhoz hozzákeverik, nem köt meg, s ezért korlátlan ideig felhasználható. Ez annak köszönhető, hogy a tartósító körülveszi a cement részecskéit, s elzárja előlük a vizet. A másik adalék anyag az aktivátor. Ez megszünteti a tartósító hatását, megindítja a hidra- táció folyamatát, s ezáltal a betont beépíthetővé teszi. A tartósító révén nagy megtakarítás érhető el a keverő-szállító kocsik (mixerkocsik) kimosásakor. Hatására ötödannyi vízzel mos­ható ki a kocsi, mint a közönséges beton után, s ez a cementmara­dékkal elkevert viz'sem vész kárba, mert felhasználható a következő keveréshez. DENEVÉREK - MUNKÁBAN Az elzászi Nittelsheim lakói az eddig telepítettekhez még további denevércsapatokat akarnak betelepíteni községükbe, hogy azok segítsenek leküzdeni a szúnyogáradatot Egy-egy denevér egyetlen nyáron mintegy 2,3 kilogramm szúnyogot fogyaszt el. »

Next

/
Thumbnails
Contents