Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-14 / 24. szám
*% L eheletfinom, sok pirossal fiatalító kendő a vállán, szorosan egymás mellett kis számlapú órák a csuklóján. „Az egyik szép és drága, briliánsokkal van kirakva, de hogy mennyi az idő, azt le nem olvasom róla; a másik olcsó volt és régi már, de ránézek és azonnal látom, menynyit mutat.“ Tisztán csengő, telt, erős hang, pontosan formált, hibátlanul kiejtett szavak. Muráti Lili 1946-ban, második „nekifutásra“ hagyta el Magyar- országot, azóta spanyol földön él. Budapesten sztár volt, a legjelesebb színésznők egyike, Madridban ma is az. Nevét öles betűkkel hirdetik a plakátok, játékáról, izgalmas, fanyar egyéniségéről ódákat zengenek a kritikusok. 1932-től 1944-ig Pesten is csak elismerő jelzőket kapott. Aztán elment és megpróbálták befeketíteni. Kígyót-békát összehordtak róla, nyilas parazitának, Szálasi- szimpatizánsnak, véresszájú uszító- nak titulálták. Nagy szerepek helyett ilyen-olyan bűnlajstromokat küldtek utána. Madridban ünnepelték, Pesten - „beintésre“ - szapulták. Harminc évig a nevét sem lehetett leírni, „okos éberek“ a filmjeit, A csúnya lányt, az Elnökkisasszonyt, az Álomsárkányt, Az éjszaka leányát, a Kölcsönadott életet is betiltották. Murádból legenda lett, de újabb tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy bebizonyosodjék: politikai vétséget, hazaellenes bűnt nem lehet a nyakába varrni. A díva csupán a „felszabadulás“ elől menekült - és ez az, amit sokáig nem tudtak megbocsátani neki. 0 Énekelt egyszer, valamikor a negyvenes évek első felében egy érzelmekkel teli, felkavaró dalt, amelyből nagy-nagy sláger lett később, az volt a címe, hogy Egy nap a világ. Azóta is így látja, valóban egy nap a világ?- Igen, de ismételni kell és már megy is tovább. Egyébként nemcsak a dal, a film is gyönyörű volt és ugyanezzel a címmel futott. Sajnos elveszett, pedig tudom, ma rengeteg pénzt adnának érte. • Önnek mit jelentett ez a film?- Hát nézze... ha valaki egy évig játszik egy színdarabot, az Egy nap a világot, s azt megfilmesítik majdnem ugyanazokkal a szereplőkkel, akkor az ugye, nem akármilyen siker. 1944-et írtunk... Pager Antal játszotta a katonatisztet, én voltam az ápolónő. Halálos szerelem, elválás, a férfit kiviszik a frontra, a nőnek azt mondják, meghalt, egyszer csak találkoznak... képzelheti, micsoda film volt ez akkoriban. Mintha csak egy adott pillanatra időzítették volna! Én ma is úgy érzem: az Egy nap a világ pontosan tükrözte a kor hangulatát, sőt még az államhatalom ízlését is, „hibájául“ csupán azt tudták felróni, hogy megmutatta a háborús szenvedéseket. Rengeteg magas beosztású vezető kedélyét borzolta fel ezzel, akik rám és Páger Antalra is ferde szemmel néztek, mert elvállaltuk a főszerepet. De hagyjuk! Spanyolországban én sokkal nagyobb karriert csináltam, mint itthon, és ezért sem bánom, hogy elmentem. • Elment, mert el kellett mennie? — Ilyesmiről szó sem volt... én önként hagytam el az országot. Először 1944 decemberében indultunk el Janival, Vaszary Jánossal, a férjemmel. Karácsony napja volt, a bátyám telefonált, hogy azonnal menjünk, mert jönnek az oroszok. Úgy emlékszem, huszonöt kilométer lehetett már mögöttünk, amikor sehol semmi, egyszer csak megáll a kocsink és kész, nem mozdul többé. Akkor jöttek a katonák, megfogták és félretolták, hogy mehessenek az emberek, mert ezrek és ezrek áradata hömpölygött az úton. Lassan, vak- sötétben lépkedtünk, de nem sokáig, mert elment a kedvünk a gyaloglástól. Forduljunk vissza, szólt Jani, és akkor visszajöttünk, fagyban, hidegben, a Hűvösvölgyben pedig elfogtak bennünket az oroszok. Falhoz állítottak, de csak azért, hogy ránk ijesszenek, én meg azt hittem, agyon akarnak lőni és elkezdtem ordítani. Aztán igazoltattak bennünket, pincébe zártak, majd kihallgattak, de egyetlen percig sem töprengtünk azon, hogy mit tegyünk. Fogtuk a batyunkat és mentünk. • Mi volt az úticéljuk?- Pári?s. Ott éltünk több mint három évig, és az glatt az idő alatt nem is játszottam. Aztán be kellett menni a hivatalba, hogy pecsétet kérjünk a letelepedési engedélyre, de még mielőtt ránk került volna a sor, a mellettünk várakozó férfi felugrott, közölt valamit az irodában ülő nővel, és a végén nemhogy pecsétet nem kaptunk, a papírjainkat is széttépték, és kiutasítottak bennünket Franciaországból. Ezek után aztán elmentünk Normandiába, egy kicsi kis faluba, ahol ismertük a polgár- mestert, és kilenc hónapon át minden nap ő hosszabbította meg huszonnégy órával az ott-tartózkodási engedélyünket. • Madridba hogy kerültek aztán?- Előbb San Sebastiánba mentünk, ahol egy híres ortopédsebész várt bennünket. San Sebastian a világ egyik legszebb fürdőhelye, amikor megláttam az ottani nőket, azt mondtam: meghalok a szégyentől. Egyetlenegy ruhám volt, egy kopott, ócska kis ruha, amit én varrtam, körülöttem meg mindenkin elegáns párizsi modell. Aztán vége lett a nyárnak és eltűntek a szép nők, mind hazautazott Párizsba, és én kezdtem jól érezni magam. Megismerkedtünk egy impresszárióval, aki nem akart hinni a szemének, hogy Vaszary János, az Angyalt vettem feleségül nagy sikerű magyar írója áll vele szemben, annak a darabnak a szerzője, amelyet Spanyol- országban is nagy sikerrel játszanak. Kocsiba ültetett bennünket és hogy durván bántak volna velünk, azt nem mondhatom. Még a kihallgatások sem jelentettek különösebb lelki tortúrát. Ha fájt valami, akkor csak az, hogy a tolmácsok, akik magyarul is beszélő szlovákok voltak, nem azt fordították, amit én mondtam, hanem amit ők gondoltak. 0 Milyen kérdések csengenek most vissza a fülében?- Hogy mit csináltam, miért akartam kimenni... de hát nem mentem ki, feleltem, hiszen itt vagyok, visz- szafordultam. Szabadon is engedtek, aztán újra elfogtak bennünket, ösz- szesen kilencszer. Amikor befagyott a Duna, a magyar hatóságok az And- rássy út 60-ba vittek. Későre járt már, kihallgatni nem tudtak... egy szentképet szorongattam a markomban, amit ott nyomott a kezembe egy ismeretlen nő, egyszer csak, miközben imádkozom, hallom, hogy két orosz katona ordítozik a folyosón. Ajtókat csapdostak, idegesen járkáltak, aztán megfogtak bennünket és visszavittek Budára, a pincébe. Nem tudom, mi történhetett, talán engedély nélkül vittek át a magyarok Pestre... mindegy, nem sokkal később ismét szabadok voltunk. Akkor elmentünk vidékre, a birtokunkra, ott akartunk meghúzódni, de a gazdatiszt már bent ült a házban, úgyhogy máshol kellett helyet találnunk. Kilenc hónapot töltöttünk a szomszédos birtokon, én ott szántottam, ^etettem, libát tömtem... 0 Mit tetszett tömni?-Libát. Rém egyszerű dolog... sós vízben megdagasztod a kukoricát, aztán a két lábad közé szorítod a libát, a térded fölött szétnyitod a száját, a másik kezeddel pedig elkezded tömni. Csak vigyázni kell, hogy a kukorica a gyomrába jusson, az ujjaidat szépen, finoman végig kell húznod a nyakán. Naponta tizenöt-húsz libát is megtömtem... én, ott nem a nagy színésznő voltam, hanem Muráti Lili, a menekült, aki hasznosan akarta eltölteni az idejét. Fent laktam egy félig lebombázott istálló padlásán, aminek az volt a nagy előnye, hogy nyugodtan aludhattam, ha az egerek is úgy akarták, mert senki, de senki nem gondolta, hogy ott lakik valaki. Onnan aztán, amikor jöttek az oroszok, egy másik birtokra mentünk át, ahol megint egészen más életet éltem. Hideg vízben mosakodtam, tornáztam, a búzában sütkéreztem, tejszínnel kentem az arcomat... néha kimondottan sajtszagom volt, a férjem szerint nem lehetett kibírni mellettem. 0 Eszébe jut olykor-olykor életének ez a szakasza?- Csak itthon, amikor rákérdeznek. Madridban én mással vagyok elfoglalva. Negyvenhatban, amikor sikerült átjutnunk a határon és Párizsba kerültünk, még a pesti utcaneveket is elfelejtettem egy időre. De nemcsak Pestről, arról sem beszéltem én soha senkinek, hogy színésznő voltam Magyarországon. 0 Színésznő, aki nem volt a nyilas párt szimpatizánsa, mégis bújkált, szökött, menekült. — Nem voltam nyilas, csak jobboldali, és ma is az vagyok, de ha arra kíváncsi, hogy miért mentem el, megmondom. Negyvenötben, amikor visszafordultunk, már tele volt a város mindenféle mendemondával. Rettenetes cikkek jelentek meg rólunk... Janinak három színház játszotta a darabjait, filmdirektor volt és ő írta a legjobb forgatókönyveket, Németországban is elismerték, és mivel az én pályám is magasra ívelt, irigyeltek bennünket. Rólam előbb azt terjesztették el, hogy gyűlölöm a zsidókat, aztán amikor jöttek a nyilasok, két újság is azt próbálta bebizonyítani, hogy egy Lévai nevezetű zsidó ügyvéd gyereke vagyok. Szegény édesanyám, én csak őmiatta éreztem kellemetlen helyzetben magamat, miatta, aki soha az életben meg nem csalta az édesapámat. Úgyhogy negyvenhatban, amikor lehetőségünk nyílott a kivándorlásra, már vitt, és mentünk is a legközelebbi előadásra. Hat hónappal később, Madridban pedig már én is színpadon voltam. 0 Az alatt a hat hónap alatt viszont újabb rossz pontot gyűjtött: a spanyol rádió magyar adásában ilyen-olyan híreket és kommentárokat olvasott fel.- Igen, bemondónő voltam, mert élnem kellett valamiből, de nem igaz, hogy én akkor Magyarország ellen beszéltem, én a Rákosí-kor- mány ellen beszéltem... elém tették a szöveget és felolvastam. 0 Spanyolul gyorsan megtanult?- Az első években csupán törtem a nyelvet, de a szerepeim is olyanok voltak, hogy erre épültek. A Barbarában egy amerikai filmsztárt játszottam, A francia szobalányban a címszerepet, a Tovarisban az orosz nagyhercegnőt. Lengyel Menyhért Ninocskája volt az utolsó darab, amelyben akcentusom lehetett, utána már spanyol szerzők műveiben játszottam táblás házak előtt, óriási sikerrel. Itthon, amíg el nem indultam a határ felé, felkapott voltam és rajongtak is értem, tudom, de nem hiszem, hogy olyan nagyon jó színésznő lettem volna. Én Madridban kezdtem el igazán jól játszani. • Rombolja a legendát?- Le van az már rombolva a sárga földig... engem most már nem is igen ismernek itthon, legfeljebb az idősebbek. Spanyolországban más a helyzet. Ott hétfő kivételével negyven éve naponta kétszer játszom. Este hétkor és éjjel tizenegykor. Most éppen Jósé Juan Elonsomillian darabjában, a Jaj, mamában. Éjjel egy óra tízkor befejezem az előadást Cordobában, átöltözöm és miután ugyanaznap este már Soriában lépek színpadra, beülök a kocsiba, és levezetek szépen ki- lencszáz kilométert. 0 Nem sok az egy kicsit?- Nem értem, hogy lehettek ti olyan fáradékonyak... Én három dolgot szeretek az életben: színházat játszani, autót vezetni, és vásárolni. 0 A hatvanas években, gondo- lom, filmezni is szeretett.- Kevés filmet forgattam én Spanyolországban. Kikötő Tenerifában, Szerelmesek zuga, Hogy lehet hét nap alatt megházasodni? Formentor homokpartja... nálam a színház volt az első, másra nem is nagyon értem 0 David Lean világhírű alkotásá- ban, a Doktor Zsivágóban hogy ka- pott szerepet?- Rém egyszerűen. Megkeresett egy ügynök, aki tudta, hogy sztár vagyok Spanyolországban, szólt, hogy csináltassak magamról néhány képet Juan Cyenessel, a Madridban élő világhírű magyar fotográfussal, aztán elvitt és bemutatott az Oscar- díjas Leannek. „Mi az elképzelése a szerepről — kérdezi Lean —, hogy akarja eljátszani?“ Ne haragudjon, amíg nekem a rendező nem mondja el, hogy mit vár tőlem, addig én nem képzelek el semmit, feleltem. Rendben, bólintott Lean, és elém tette a szerződést. Hatalmas összeget fizettek, rengeteg sok pénzt, de meg kell hogy mondjam azt is: hajszálon múlott, hogy életben maradtam. Kendőben, parasztszoknyában futottam a peronon... Omar Sharif volt a partnerem, neki kellett felrántania a mozgó vonatra. Rosszul fogta meg a kezemet, leestem a peron és a vágány közé, a kerék bekapta a ruhámat, s ahogy forgott, engem is megforgatott. Szörnyű volt. A mozdonyvezető idegösszeomlást kapott, a rendező őrjöngött, engem meg azonnal kórházba szállítottak, de csodák csodája, nagyobb bajom nem esett. • Ha most ilyen-olyan okok miatt holnaptól nem játszhatna, sírna?- Még csak szenvedni sem szenvednék, ilyen a természetem. A rossz dolgok nem hagynak nyomot bennem. Ha nyomot hagynának, itthon is éjjel-nappal sírnom kellene... elmegyek a házunk előtt, semmi, lemegyek a birtokra, semmi, körülnézek Szegeden, ahol a gyerekkoromat töltöttem, semmi,... az égvilágon semmi nem az enyém, csak amit magammal hozok. Sírni egyébként azért sem szoktam, mert beálltam egyszer a tükörbe, hogy lássam, hogy nézek ki, amikor folynak a könnyeim, és iszonyú volt! Egy ronda dög nézett rám, piros orral, felduzzadt szemmel. Egyébként én elég optimista vagyok, akarom mondani, nem vagyok abszolút pesszimista. Úgy veszem az életet, ahogy kapom. Ha a szükség úgy hozná, szobalánynak vagy szakácsnőnek is beállnék, elvégre egészen jól főzök, s ha muszáj, ki is takarítok. Tudja, amikor elmentem innen, mindent elveszítettem, annak örülhettem csupán, hogy életben maradtam. Most meg van pénzem elég, s ha jól belegondolok: bármi történik is velem az elkövetkező években, a sorsomnak mindenképpen hálás lehetek, mert szép, tartalmas életet éltem. 0 A magány, az egyedüllét nem zavarja?-Nem érzem én egyedül magamat soha. Nyolckor ébreszt a kutyára, kimegyek vele a parkba, ott vannak az ismerőseim, megtárgyaljuk a politikát és az időjárást, aztán bevásárolok, délután pihenek és tévét nézek, és már jön is az este, mehetek játszani. Van egy csodaszép lakásom Madrid szívében, most írnak egy újabb darabot számomra, egészséges vagyok... nincs miért elégedetlenkednem. Spanyolországban élek, de magyarul imádkozom, ezt írja még meg. Muráti Lili megmaradt Muráti Lilinek. Szabó G. László 4* : * m ■■■■■■■■■■ R i/Bsűrnap Mu ráti Lili — negyvenöt év után
