Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-06-14 / 24. szám
Vasárnap 1991. június 16. A NAP kel: - Kelet-Szlová- kia: 04,38, nyugszik 20.41 Közép-Szlovákia: 04.45, nyugszik 20.48 Nyugat-Szlovákia: 04.51, nyugszik 20.54 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 09.21, nyugszik 23.33 Közép-Szlovákia: 09.28, nyugszik 23.40 Nyugat-Szlovákia: 09.34, nyugszik 23.46 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük JUSZTIN - BLANKA, valamint ARANY, BENNÓ és TINA nevű kedves olvasóinkat • Juszitin nevünk a latin Justinus rövidülése, ez pedig a Justus továbbképzett alakja. Jelentése: igazságos, igazságszeretö (ember, férfi). • DÉL-AFRIKA HARCOLÓ NÉPÉVEL VÁLLALT SZOLIDARITÁS NEMZETKÖZ! NAPJA • 1822-ben született Ján KALINClAK szlovák író (t 1871). A VASÁRNAP következő számának tartalmából GYERMEKRABLÁS FÉNYES NAPPAL (?) Sebök Ágota riportja KRITIKAI GONDOLKODÁS ÉS ERKÖLCS Dusza István írásának 2. része MÁTYUSFÖLD MÁRTÍR PAPJA Zilizi Tihamér írása LELKIISMERETI VÉTSÉGEK Nadine Gordimer elbeszélése ÁLLANDÓ ROVATAINK Házunk tája Gyermekvilág Hogy mik vannak? Humor Keresztrejtvény HELYREIGAZÍTÁS A figyelmetlenség múlt heti számunkban két hibával is elcsúfította a 2. oldalt. Helytelenül jelent meg Lelovics Melinda neve, amiért elnézését kérjük. A „rekvslifikációról“ szóló jegyzetünkben pedig „zseniálisan“ százezerrel csökkentettük a munkanélküliek számát. A statisztika szerint ugyanis áprilisban 128111-en voltak. Reméljük, a hasonló tévedésektől a jövőben megkíméljük olvasóinkat. (Folytatás az 1. oldalról) rális holdon gazdálkodott. Mintagazdaságot vezetett, a szarvas- marha törzsállományt Svájcból hozatta. Még szakiskolások is jártak hozzánk tapasztalatcserére. Nyugodt, békés életünk 1946. március 26-án megszakadt. Földünket, házunkat, a gépeket, állatokat, egyszóval mindenünket elvették, és egyik napról a másikra nagynéném nincstelen albérlői lettünk. Húszévesen talán fel sem fogtam a történtek valódi súlyát, de most, hogy a földtörvény adta lehetőség keretében intézni kezdtem a visszakapható vagyon ügyét, a konfiskáció okozta családi tragédia újra felelevenedik emlékezetemben. Mindenekelőtt édesapám, akit - míg szívbaja el nem vitte - nvomasztottak a történtek. Úgy érzem, hogy amit most visz- szakapok, erkölcsi elégtétel lesz a szülök fájdalmáért. Ezért örülök a lehetőségnek és üdvözlöm a törvényt, de sajnos egyúttal tapasztalom, hogy néhány hivatalban még olyanok ülnek, akik számára a földtörvény szelleme idegen. Ha az ember tanácsot kér, igyekeznek a lehető legrövidebb úton letudni, anélkül, hogy érdemben segítettek volna. A földet természetesen visszakérem, és az elvett ház, major ügyében is teszek lépéseket. Attól tartok, hogy a gépekért, gazdasági eszközökért és állatokért semmit sem kapunk, hiszen azokat nem tudni, hogy kik hordták szét, tehát nem a szövetkezet vette át. Koromra való tekintettel gazdálkodni már aligha fogok, és egyébként is a birtok négy, s ezen belül további négy részre oszlik. Pillanatnyilag úgy gondolom, hogy földemet átengedem a szövetkezetnek használatra. A borona a napokkal korábban felszántott táblán hatalmas porfelhőt kavar. Traktor csak akkor válik láthatóvá, amikor leáll a gép és feloszlott a porfelhő. MATUS LÁSZLÓ enged a kérésnek, egy kerülő erejéig pihenőt tart. A földtörvénnyel kapcsolatos nézeteiről, elképzeléseiről kérdezem. A Vásárúti Földműves- szövetkezetben eltöltött harmincöt év tapasztalatai intik, „várjunk még egy kicsit azzal a húszegynéhány hektárnyi földdel“, amivel a szülők utáni hagyatékként számolni lehet.- Nem olyan egyszerű a dolog. Egyelőre még a kérdőjel is meglehetősen sok. Ötvenegy éves vagyok, a munkát bírom és szeretem. Ha csak rajtam múlna, magángazdaként minden bizonnyal nagyobb lenne a jövedelmem. De! A gabona igazán csak állatba fektetve fizeti vissza a munkát. Viszont ki veszi meg az állatot? Itt van például az ólak kérMATUS LÁSZLÓ dése. A napokban felmértem az udvart, és bizony a kiskonyha, kamara meg garázs mellett az ólaknak nehezen találnék helyet. Eszközök, gépek kellenének, állatot is venni kéne, és mindez pénzbe kerül. Az igaz, szüleimtől elvettek ezt-azt, két lovat, néhány tehenet, két igavonó ökröt, sertést, tyúkokat, szekeret meg egész sor eszközt, de erről semmilyen okmányom sincs. Már rákérdeztem, állítólag a szövetkezetben az elvett dolgokról létezik kimutatás. Szeretnék beletekinteni, már csak azért, mert az elmúlt évtizedekben nagyon sok kézen ment az keresztül. Látja, gondolkodom, mérlegelek, mint sokan mások, de egyelőre marad a szövetkezet. Annál inkább, mivel-szerintem a tulajdonrészek kiszámításával új helyzet áll elő. A fény, hogy a földtulajdonos vagyonával együtt kiléphet a közösből, vagy néhányan összefognak és szövetkezetét alakítanak, a vezetés és az irányítás jellegét is megváltoztatja. A tagok tudni fogják, hogy kinek mekkora a vagyona, ami, ha nyereséges a szövetkezet, gyarapszik, ha veszteséges, egyre fogyogat. Szekér - hetvenszázalékos állapotban Laikusok és szakmabeliek számára egyaránt izgalmas olvasmány a földtörvény. Kinek milyen lehetőségeket rejteget? - kérdeztem FEHÉR TIBOR szövetkezeti jogásztól, aki magánszemélyként sem tud megszabadulni attól a „szakmai ártalomtól“, hogy ne csupán az egykori földtulajdonos nagyszülő unokájának szemüvegén keresztül, hanem hivatalból is véleményezze a paragrafusokat.- Problémákkal számolni kell — kezdte mély lélegzetvételt követően -, annak ellenére, hogy szövetkezetünk a törvény minden betűjét tiszteletben fogja tartani. Az illetékes hivatal által igazolt tulajdonjogot elismerjük, akitől amit elvettek, azt visszakapja. De kitől és mit vettek el, ki s miként igazolja tulajdonjogát? Mert’ egy ilyen hárommondatos levél- mutatta a megfelelő „dokumentumot“ -, melyben az illető tudtunkra adja, hogy édesapjának ennyi és ennyi hektár földje volt, nem elég a kiadáshoz. Főleg, ha annak idején még a hagyatékot sem tárgyalták le, vagyis semmi bizonyíték, hogy valóban az igénylő a jogosult személy. Jellemző a helyzetre, hogy a szövetkezeten kívül állóktól eddig beérkezett közel húsz igénylésből jogilag csak egy megalapozott. Elsősorban FEHÉR TIBOR nem azért, mert a kérelmezők mindegyike ennyire felületes, hanem mert az illetékes hivatalok már eddig sem győzték a munkát. Nem szólva arról, ami jön, hiszen a földtörvény értelmében a tulajdonjogát annak a szövetkezeti tagnak is bizonyítania kell, aki nem akar önállóan gazdálkodni. Szerintem ebben a szövetkezetek is aktív szerepet vállalnak. Aki elhozza a szükséges okmányokat, azzal minden valószínűség szerint mar gyorsan és komolyabb problémák nélkül megkötjük az egyezséget. A földtörvény rendelkezéseinek megfelelően földtulajdonos tagjaink a munkaviszonnyal járó tagság és a földdel való kilépés között választhatnak. A szövetkezeten kívüli tulajdonosok vagy művelni fogják földjüket, vagy eladják, illetve bérleti díj ellenében használatba adják a szövetkezetnek. Esetleg belépnek a szövetkezetbe, és a haszonbér helyett vagyonuk arányában részesülnek a nyereségből. Ilyen jellegű tagság azonban nem jár együtt munkaviszonnyal. Feltéve, hogy az őszre várható transzformációs törvény minderről majd nem rendelkezik másként. Sajnos, kicsi a remény, hogy a volt tulajdonosokkal, illetve azok örököseivel az élő és a holt inventár terjedelmében s értékében is nézeteltérések nélkül tudunk majd megegyezni. Ember legyen a talpán, aki a negyvenéves, megfakult, hiányos, óriási hanyagsággal és mindennemű hitelesítő aláírás nélkül készült feljegyzések alapján az átadott vagyon valódi értéket közmegelégedésre lesz képes megállapítani. Példának ókáért a mai, törzskönyvezett állatok korában ki és mit tud kezdeni egy olyan bejegyzéssel, hogy életképes üsző. Vagy: szekér - hetvenszázalékos állapotban. Nem szólva arról, hogy mar jelentkezett olyan is, aki kéri a szüleitől elvett két pár lovat. Ez rendjén lenne, ha az illető neve mellett felsorolt leltárban ló is szerepelPETER KUCHÁRSKY mérnök, a Kassai Területi Földügyi és Tájékoztató Szolgalat igazgatója nem titkolja elégedettségét a földtörvény megszületésével kapcsolatban.- Jo. hogy már megvan, hiszen a föld és más mezőgazdasági vagyon tulajdonjogi kérdéseinek rendezese- ben van miből kiindulnunk. Egyébként eddig ilyen téren nem volt itt nagy „mozgás". Máig 1462-en jelezték írásban, hogy igényt tartanak egykori földjükre. Van, aki azt kéri. hogy adják vissza a földjét, míg mások csak azt akarják, hogy legyen a nevükön, de nem akarnak rajta gazdálkodni, illetve nem az egész területen. Az eddig jeteniKezeu személyek összesen 929 hektáron akarnak önállóan gazdálkodni, s 1663 hektárnyi*az a terület, amit a tulajdonosai használati bér fejében művelésre átengednek a mezőgazdasági szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak vagy más társulatoknak. Jóllehet ezek az adatok a törvényben megszabott határidőig, tehát a jövő év végéig állandóan változni fognak. S az is biztos, hogy a vagyonjogi kérdések tisztázása sok esetben nagyon bonyolult ügy lesz. Éppen ezért javasoljuk a minisztériumnak. hogy legalább átmeneti időre egy hivatalba összpontosítsa a fontosabb ügyintézési jogköröket. Ezzel megkönnyítenénk az ingatlanok tulajdonosainak _ dolgát, s meggyorsítanánk az ügyintézést. 1992 után, amikorra hivatalosan is tisztázódnak a vagyonjogi kérdések, következetesen végre kell hajtani a határrendezést. Ma ugyanis Kassa környékén, s talán nem csak itt, rengeteg az olyan földtulajdonos, akinek ugyanazon község határában 15-20 apró parcellája van szétszórtan. Úgy gondolom, a földtulajdonosoknak és a föld megművelőinek sokkal gazdaságosabb lesz. ha a néhány áras parcellákat tömbösítik. Persze, erre alaposan fel kell készülni. AZ ÖSSZEÁLLÍTÁS ANYAGÁT ÍRTA: EGRI FERENC ÉS GAZDAG JÓZSEF fOOJát az egyetértésről A politikai életbe nem kisebb személyiség vezette be a consens iuris kifejezést, mint Cicero (i. e. 107-43), a leghíresebb római szónok, aki a nézetek egyezésében, az egyetértésben látta a köztársaság létének és erejének feltételeit. A konszenzust azóta is minden rendszer kipróbálta és napjainkban is naponta halljuk, olvassuk. A legismertebb szótárak egyebek között egyezségnek. egyetértésnek, megállapodásnak fordítják, vagyis „közös cselekvésben részt vevő személyek társadalmi értékekre, magatartási formákra vonatkozó egyetértése.“ Ilyen lexikális bevezető után felteszem én is a nagy kérdést, amely naponta milliókban ötlik fel: hogyan is állunk a rendszerváltás másfél éve után a társadalmi egyetértéssel, vagyis a konszenzussal? A válasz röviden: nincs mivel dicsekedni. A bársonyos forradalomban, a totalitarizmus eltávolításában egyetértett a társadalom nagy többsége. De amikor elkezdődött a küzdelem az új hatalom megszerzéséért, porondra léptek a pártok és mozgalmak, amelyek között már a választások idején megbomlott az egyetértés. A koalíciós kormány megalakulása után pedig a pártokon belül is erős differenciálódás kezdődött, amely Csehországban és Szlovákiában is a győztes mozgalom kettészakadásához vezetett, amit Pozsonyban kormányátalakítás követett. Ha nem is sikerül a választásokat előbbre hozni, egyre erőteljesebben kibontakoznak a választási előcsatá- rozások. A tét a hatalom megszerzése. Hiszen minden politikai küzdelem végső célja ez. A kormányprogram kihirdetésekor tapasztalt konszenzus már a múlté. Új politikai egyetértésre pedig nincs nagy kilátás. Hiába, még csak tanulgatjuk a demokráciát. Csehszlovákia nyugati barátai hiába mondogatják, hogy a közös nevezőt meg lehet találni akkor is, ha az egyes politikai irányzatok nem értenek mindenben egyet. A konszenzushoz elegendő, ha a többiek egyetértése nem irányul egyikük ellen sem. Azonban a nyugati tanácsadók nem veszik figyelembe a rendszerváltás utáni, a tartós konszenzus útjában álló súlyos problémákat. Említsük meg legalább a legalapvetőbb kérdéseket, amelyekben egyelőre nem sikerült egyetértésre jutni: • Gazdasági reform. Mindenki akarja, mindenki támogatja, de mindenkinek van néhány, a fő irányvonaltól alapvetően eltérő nézete. Klaus miniszter optimista - a napi ezer fővel szaporodó munkanélküliek viszont pesszimisták és nem értik, miért éppen nekik kell áldozatokat hozniuk. • Alkotmány. Szünet nélkül folynak a szakértői megbeszélések, azonban a cseh és a szlovák sajtó latolgatásaiból ítélve egyhamar nem lesz új alkotmány. • Nacionalista türelmetlenség mindenütt: Szlovákiában, Csehországban és Morvaországban. A jövőkép ködös és valószínűleg itt lesz a legnehezebb a konszenzusz megteremtése. Ha a föderáció meg is marad, a probléma nem szűnik meg. • A feddhetetlenségi vizsgálatok malomkerekei ki tudja hány embert őrölnek ki a mozgalmakból egy-két év alatt. S közben választások lesznek. A világközvélemény pedig mindezt látja, a külföldi tőke vacillál, a nagyhatalmak politikusai vezetőink vállát veregetik és támogatást ígérnek. Azonban ezért egy kis egyetértést, országos konszenzust várnak tőlünk, mert enélkül nincs demokrácia, humanitás és felemelkedés. Ezt már 2000 évvel ezelőtt Cicero is tudta. Bár őt is meggyilkoltatták... Szűcs Béla * > 1991 VI. 14 Uasärnap
