Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-31 / 22. szám

Mandela asszony A FEHÉR ELNÖKNEK FEKETE MENYE LESZ? dotta, lehet, hogy a vádlott nem volt jelen a bűnténynél, de később tudo­mást kellett szereznie róla, ezért Mandela asszony bűntárs. Hat évi börtönre ítélték. A védőügyvéd kö­zölte, hogy elindítja a fellebbezési eljárást. Az ügy még hónapokig el­húzódhat. Winnie Mandelát egyelő­re óvadék ellenében szabadlábra helyezték... Frederik de Klerk elnök igazán elmondhatja: még az ág is húzza azt, aki Dél-Afrikában komolyan gondolja a faji megkülönböztetés fel­számolását. Eddig is épp eleget tá­madták a kiváltságaikat féltő konzer­vatív fehérek, most meg már kárör­(A CSTK felvétele) Dél-Afrika hallatán sok fajsúlyos kérdés jut az ember eszébe, köztük olyan szenzáció is, mint Frederik de Klerk államfő és Nelson Mandela két hét előtti titkos találkozója. Az sem kicsi­ség, hogy az elnök Mandelának bársonyszéket ajánlott fel az eljövendő kormányban. Megfigyelők ebből azt a következtetést vonták le, hogy a dél-afrikai demokratizálás immár visszafordít­hatatlan, és Mandela révén az új kormányzat maga mögött tud­hatná a nyolcmilliós ANC jelentős részét. Persze, a helyzet nem ilyen egyszerű, szinte már polgárhábo­rús állapotok uralkodnak a zulukat tömörítő Inkát ha és az ANC (Afrikai Nemzeti Kongresszus) közötti véres összecsapások miatt. Folyik a politikai harc is: fehérek a feketék ellen, fehérek egymás között, s nincs felhőtlen összhang az ANC mérsékel­tebb (Mandelát támogató) és radikális szárnya között sem. IDŐZÍTETT ÍTÉLET? Mindezt el kellett mondani ahhoz, hogy érthető legyen a már jó ideje húzódó legkínosabb botrány. Fősze­replője: Winnie Mandela, az élő le­genda felesége, akit Dél-Afrika „nagyasszonyának" is szoktak ne­vezni. Jelzőkben igazán nem szűköl­ködik: a hűséges feleség mintaképe, aki kitartott majd három évtizeden át bebörtönzött férje mellett. Hűséges lelki támasz, megbízható harcostárs, ugyancsak vezető egyénisége a pol­gárjogi mozgalomnak. Mégis, február elején megindult ellene a per egy 1988-as véres ese­mény miatt. Winnie sowetói villájá­ban megkínoztak négy fiatal fiút, s egyiküket, a 14 éves „Stompie“ Mokhetsit később elvágott torokkal találták meg egy szeméttelepen. Winnie testőrei, az úgynevezett Mandela Futball Klub tagjai kínozták meg, azt akarták, hogy vallja be: rendőrségi besúgó volt és homosze­xuális viszonyban állt egy fehér pap­pal. A „focicsapatot“ azóta felosz­latták, „edzőjét", Jerry Richardsont pedig halálra ítélték. Hogy pontosak legyünk: Mandela asszonyt a bíróság a következőkkel vádolta: emberrablás, súlyos testi sértés és gyilkosságban való rész­vétel gyanúja. Óriási megdöbbenést keltett, amikor a három -életben ma­radt fiú azt vallotta, hogy a kínzások­nál Winnie is jelen volt, sőt, saját kezűleg korbácsolta őket. De a per akadozott, az egyik tanút elrabolták, a másik kettőt állítólag megfélemlí­tették. Nelson Mandela kiállt a fele­sége mellett, az ANC is rágalomról beszélt, s még a meggyilkolt fiú anyja is szolidaritást vállalt e szerve­zettel, gyereke haláláért a fajüldöző­ket tette felelőssé. Valami bűzlik az egész ügyben. Vannak, akik Winnie-ért a tűzbe tennék a kezüket. Tény, hogy a ha­tóságok két évig vártak a perrel, s kezdetét akkorra időzítették, ami­kor beindultak Nelson Mandela és Frederik de Klerk tárgyalásai az apartheid-rendszer felszámolásáról. Túlzott naivság lenne nem keresni politikai szándékot e mögött: a fele­ségén keresztül akarják Nelson Mandelát lejáratni, lehetetlenné tenni. Megint mások bűnösnek tartják a „nagyasszonyt", mondván: meg­változott, elvesztette a józan eszét, a radikális feketékhez csatlakozott. Azokhoz, akik nem akarnak tárgyal­ni a fehérekkel, nem értenek egyet azzal, hogy az ANC lemondott a fegyveres harcról. A cikkek emlé­keztettek arra, Winnie 1988-ban (a férje még börtönben volt) alakította meg „focicsapatát“: felfogadott egy tucatnyi izompacsirtát, MUFC - Mandela United Football Club - fel­iratú trikókat csináltatott nekik. Állí­tólag kettős feladatuk volt. Egyrészt Winnie testi épségének a védelme, másrészt bizonyos kényes ügyeket kellett gyorsan és simán lebonyolíta­niuk. Például nem egy esetben szét­verték azokat a gyűléseket, amelye­ket az ANC-nek a kormánnyal ki­egyezésre törekvő tagjai tartottak. Nem tudni, mi a teljes igazság. Az ANC korábban nem éppen kesztyűs kézzel bánt azokkal, akik együttmű­ködtek a fajüldöző rezsimmel. S tény az, a per már eddig is sokat ártott Winnie-nek. Az apartheid-ellenes mozgalmakat tömörítő UDF már ki­zárta tagjainak sorából, s hiába pá­lyázta meg az ANC Női Ligájának elnöki tisztét, nem választották meg. Ezután következett május tizen- harmadika: a johannesburgi bíróság Winnie-t vétkesnek találta ember­rablás bűntettében. A bíró azt mon­vendően mosolyognak is rajta, pletykálnak a családjáról. Történt ugyanis, hogy az államfő húsz éves fia, Willem de Klerk egy rendkívül vonzó fiatal hölgy mellett kapott he­lyet egy repülőgépen. Megállapítot­ták, hogy egyidősek, azonos szakon tanulnak az egyetemen, s mindket­tejük apja politikus. Ahogy a nagy­könyvben meg van írva: szerelem első pillantásra. A dolog pikantériája az, hogy a lány színes bőrű... Willem el is jegyezte Erica Adam­set, s a papának a gyakorlatban is le kellett nyelnie a békát, bizonyítania, hogy tényleg nem ellenzi a fajok keveredését. Egyébként Willemre és Ericára még pár évvel ezelőtt börtön várt volna az akkoriban érvé­nyes apartheid-törvények szellemé­ben. Az előkelő fehér családok ért­hetetlennek tartják a dolgot, hiszen Willem nagyapja, Jan de Klerk fana­tikus protestáns és konzervatív poli­tikus volt, aki tiszta rasszistának val­lotta magát. A bulvárlapok pedig Willemet és Ericát elnevezték „az apartheid Rómeójának és Júliájá­nak". Hát ez is valami... MANDELA BÖRTÖNCELLÁJA TURISTA ÉRDEKESSÉG? Ha már szó volt egy Mandela- botrányról, említsünk egy Mandela- üzletet is. Igaz, a különbség óriási, mert nem ő üzletel, hanem az ő hír­nevéből, szenvedéseiből akarnak most a túlságosan is lelményes vál­lalkozók pénzt csinálni. Robben Island: hírhedt börtönszi­get Dél-Afrika csücskénél, a Table- öbölben. Állítólag lehetetlen innen a szökés, ezért itt tartották fogva a legveszélyesebb politikai elítélte­ket. Köztük Nelson Mandelát és az ANC-nek még sok közismert vezető­jét: Walter Sisulut, Govan Mbekit és így tovább. Őket ráadásul egy szu­perbiztonságos részlegen őrizték, amelyet majd tíz méter magas fal választott el a börtön többi részétől. Cellájuk egy kétszer két méteres szűk lyuk volt. Azóta a polgárjogi harcosok több­ségét szabadon bocsátották. De a börtön megmaradt, s az üzletem­berek valamiképpen hasznosítani szeretnék. így született meg az ötlet: a börtönszigetből turistaattrakciót csinálnak, azt remélik, maga a hír­hedt börtön puszta látványa is oda­csalogatja a pénzes külföldieket. És aki elég gazdag, az Mandela egykori cellájában is eltölthet egy éjszakát. Az ízlések és pofonok tényleg különbözők... (-nák) Együttélés lengyelül Wspólnota Az Együttélés politikai mozgalom keretében a lengyel nemzeti kisebbség is élénk tevékenységet fejt ki. Az Együttélés lengyelül: Wspólnota. Székhelye: Cesky Tésín. A Csehszlovákiában élő nemzetiségek jogai szava­tolásának követelményén kívül a mozgalom képviselői széles körű kapcsolatot teremtettek a nemzetiségi jogok védelmével foglalkozó nemzetközi szervezetekkel is. A Zmena című független szlovák hetilap közölte munka­társa beszélgetését Stanislav Gawlikkal, a Wspólnota elnökével a köztársaságunkban élő lengyelek politikai tevékenységéről. Ezt ismertetjük kivonatosan. A mozgalom elsősorban is a nemzeti kisebbségek és a többségi nemzet együttélé­sét szorgalmazza a közsé­gekben, városokban és ré­giónokban a nemzetiségi jo­gok érvényesítése alapján. Egyik törekvése az anya­nyelv használatának jogi ga­rantálása az iskolákban és a kulturális életben. JOGOK SZÁJKOSÁRRAL Sokszor hangzik el a kér­dés: egyáltalán mit akartok? Vannak iskoláitok, könyveket adhattok ki és olyan vívmá­nyokat élvezhettek, amilye­nekkel a kisebbségek a fejlett európai országokban se ren­delkeznek. Ez is igaz. Bizo­nyos jogokkal a múltban is rendelkeztünk. Ám ennek az volt az ára, hogy el kellett fogadnunk az uralkodó párt paternacionalizmusát. A jo­gokkal együtt szájkosarat is kaptunk és szolgálni kellett e párt eszméit és céljait. A másik veszély a saját sors miatti önsajnálat. E szemlélet is káros. Külön fejezet az árvái ésr a szepességi lengyelek prob­lémája. Horaloknak nevezik és szlovákoknak tartják őket. 9000-BŐL MARADT 3000 A hetvenes évek iskolare­formja a lengyel nemzeti ki­sebbséget is érzékenyen érintette. A nagy iskolák lét­rehozásával számos kisebb iskola megszűnt. Főképp a hegyvidéken, a települése­ken és a kisebb községek­ben. Jelenleg 28 lengyel alapiskola működik az Észak- morvaországi kerületben. Ezen kívül a prágai lengyel nagykövetség szervez tanfo­lyamokat az érdeklődők szá­mára. 1961-ben még 9000 lengyel diákot tartottak nyil­ván, ma már csak 3000-et. A monarchiában a statisz­tikák szerint csupán Sziléziá­ban 215 000 volt a lengyelek száma. 1920 után számuk 70 000-re apadt, amihez az is hozzájárult, hogy Szilézia egy részét Lengyelország­hoz csatolták. Az 1930-as ki­mutatás szerint Csehszlová­kiában 109 589, ebből Cseh­országban 103 521 és Szlo­vákiában 6059 lengyel nem­zetiségű állampolgár élt. Stanislav Gawlik megemlí­tette, hogy az első köztársa­ságban a szavazólapok há- romnyelvűek voltak s ezt ak­kor természetesnek tartották. LENGYEL POLITIKAI PÁRT? Megalakítását főképp az idősebbek szorgalmazták. A Wspólnota elnöke ellenzi nemzetiségi párt létrehozá­sát. Félő, hogy felülkereked­nének a soviniszta irányzatok. Ugyanakkor az Együttélés keretében mégiscsak nem­zetiségi érdekeiket védve po­litizálnak. Mi most a lengyel nemzeti kisebbség legfonto­sabb érdeke? Elsősorban a nemzetiségi jogokat bizto­sító alkotmány kidolgozása és a köztársaság szövetségi elrendezése. Arra a kérdésre, hogy a je­lenlegi kormány- és állami szervek részéről tapasztal- ható-e valamiféle hátrányos megkülönböztetés a nemze­tiségekkel szemben, Gawlik nemmel válaszolt. Ugyanak­kor hasonló megkülönbözte­tés észlelhető egyes hata­lommal rendelkező egyének részéről. HÁNY LENGYEL ÉL KÖZTÁRSASÁGUNKBAN? A Cseh Köztársaságban 65 000. Szlovákiában szét­szórtan élnek, számuk felte­hetően 5600 (ugyanis ennyi vallja magát lengyelnek). Természetesen a lengyel nemzetiségűek is megtalál­hatók más pártok (Nyilvános­ság az Erőszak Ellen, Ma­gyar Keresztény Demokrata Mozgalom, Szlovák Nemzeti Párt) támogatói között. Egye­sek viszont semmiféle nem­zetiségi vagy politikai mozga­lomban nem vesznek részt. A parlamenti választáso­kon a Wspólnota 5700, Szlo­vákiában pedig 10 000 prefe­rált szavazatot szerzett. A helyhatósági választások­ban már jobb eredményeket értek el. Cseh- és Morvaor­szágban mintegy 70 000 szavazatot kaptak. A legtöbb jelöltet Prágában,-Ostraván, valamint a Frydek-Místek-i és a Karvinái járásban állítot­ták. Negyven év után egy képviselőjük bekerült a Szö­vetségi Gyűlés Népi Kamará­jába is. * BROSÚRÁK Ami elég... (Novoje Vremja) 1991. V. 31 Q -/asörnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents