Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-24 / 21. szám
i/Ésárnap i '4 3 9 91. V. 24. Beszélgetés dr. Roman Kováccsal, a Cseh és Szlovák Szakszervezeti Szövetségek Konföderációjának elnökével • A kormány, a munkáltatók és a szakszervezetek január végén általános egyezményt kötötteK, melynek célja a szociális feszültség megelőzése és a társadalmi béke megőrzése. Úgy érzi, a dokumentum elérte a célját?- Véleményem szerint az általános egyezménynek nagymértékben köszönhető, hogy egyelőre nyugalom van. A szak- szervezetek keresték a megoldást, s az a tény, hogy az egyezményt mind a három fél elfogadta, megnyugtatóan hatott a társadalomra. Az emberek a létbiztonságot látják benne, a kormány és a munkáltatók pedig a szociális béke biztonságát. Az egyezményben mi nagyon korszerűen közelitettük meg a kormány és a szakszervezetek együttműködését, s ezt különösképpen sem a társadalom, sem a munkáltatók, de mindenekelőtt a kormány nemigen értékelte. A lényeg azonban az, hogy a dokumentumban foglaltakat teljesítsék. Úgy tűnik, egyes pontokat nem hajtanak végre, de néhány esetben csak azért nem, mert a kormányhivatal még nem hozott nyilvánosságra minden jóváhagyott kormányrendeletet, márpedig kevés vállalati igazgató fogja a várható minimálbér-rendelkezést akceptálni, ha az még nem jelent meg a Munka Törvénykönyvében. Egyes pontokat azonban valóban nem tartanak meg, ilyen a minimálbér valorizálásának a kérdése. Ezt másképp értelmezi a kormány és a szakszervezetek, de a nyilvánosság reagálása sem egységes. Sokan azt tartják, miért legyen nekem szakképzettséggel és többévi gyakorlattal csak száz koronával magasabb fizetésem, mint annak, aki minimálbért kap. A bérek valorizálását illetően beleegyeztünk, hogy ez nem kötelező, vagyis hogy nem mindenkinek a bérét kell valorizálni. Attól függ, hogy a vállalat nyereséges-e vagy nem. Ahol a termelés biztosított, lehet valorizálni. A kormány csak szabályozza a bérek emelkedését, de nem szankcionálja azokat a vállalatokat, amelyek azt emelik. 0 Április elején Kolodéjében tárgyaltak a szakszervezetek képviselői a kormánnyal a gazdasági reformról és az általános egyezmény megtartásáról. Elégedett a tárgyalással?- A gazdasági helyzet elemzésével igen. Kimondták, hogy az állami kasszát nemcsak óvni kell a kiadásoktól, hanem meg kell találni a módját annak is, hogyan töltsék fel. Az állam egyelőre nem bújhat ki az irányítás alól. A munkavállalók ellen vét, ha megszünteti a vállalatot. A kormánynak havonta kellett volna ellenőriznie a gazdálkodást. A másik dolog a külföldi töke beáramlása. Minden beruházót a szövetségi pénzügyminisztériumnak kell jóváhagynia, amit képtelen elvégezni... Az egyezményt illetően kissé csalódtam. Januárban mind a három fél elfogadta, s a miniszterelnök úr világosan megmondta, hogy a kormány egyetért vele. Kolodéjében viszont a szövetségi miniszterek kijelentették, hogy kezdettől fogva nem értenek egyet. Ezt nem tartom korrektnek. A három partnert képviselő hét-hét személy többségének egyet kellett értenie; tehát a hét miniszter közül legalább négynek. A jegyzőkönyvben pedig fel kellett volna tüntetni, kik nem értenek egyet. Lehetőségük volt, hogy ellenvéleményüket kifejezzék, de nem éltek vele. Az aláírás pillanatában nyilván mások voltak az elképzelések a létfenntartási költségek alakulásáról. A vita tárgyát a minimálbér valorizálása képezte, a kormány az egyszeri valorizálást szorgalmazta. • Ezért volt szükség az üjabb tárgyalásra április 17-én, ahol a minimálbér összege és valorizálása volt a téma. Érdemleges döntés ismét nem született, a felek csak abban állapodtak meg, hogy majd a következő alkalommal döntenek. ..- Ha valamelyik fél rájön, hogy nem tudja teljesíteni a vállalását, az egyezmény jogot ad rá, hogy felszólítsa a másik két partnert, tanácskozzanak más javaslatról. Ez történt most is. A kormány megkérte a szakszervezeteket és munkáltatókat is, hogy tűzzék újra napirendre a minimálbérek valorizálását - mivelhogy kiderült: gazdaságunk képtelen a teljesítésre... Az újabb tárgyalás sem hozott megoldást, s.öt április végén is csak abban állapodtunk meg, hogy a következő alkalommal... 0 Miller miniszter úr elég élesen fogalmazott, amikor kijelentette, hogy a szakszervezeteknek semmi beleszólásuk a minimálbér összegének megállapításába. ön szerint milyen joguk van ma a szakszervezeteknek? Mi a szakszervezetek feladata?- Manapság az emberek másképp néznek a szakszervezetre, mint azelőtt. Korábban csak amolyan szociális szerviz volt, beutalókat osztogatott, gyereknapot tartott, nőnapon törülközőket ajándékozott, de a bérpolitikába nem szólt bele. A modern szakszervezetek tevékenységében a szociális szerviz elhanyagolható, nagyobb részét a bérpolitika és a létbiztonság védelme tölti ki. Sokan nem tudatosítják, mit tesz értük a szakszervezet, tudniillik hogy valóban beleszól a kollektív szerződés megfogalmazásába. Harcol azért, milyen legyen a munkaidő, a bérek, s milyen hosszú a szabadság. Az első pillanatban úgy tűnik, a szak- szervezet visszahúzódott, mert kevesebb látványos dologgal foglalkozik, de ha az ember megnézi a fizetési szalagot, láthatja, hogy a szakszervezet azért tesz valamit. • Hogyan szólhat bele a szakszervezet vállalati szinten a bérekbe, ha a kormány sem tartja meg az egyezményt?- Azért kérte az újabb tárgyalást. A szak- szervezetek erősek, és a kormány tudja, hogy ha a szakszervezetek nyugtalanságot szítanának, és sztrájkkal fenyegetőznének, a gazdaság még mélyebbre süllyedne. Azt hiszem, az erőnk éppen abban rejlik, hogy a kormány a kompromisszumot nálunk keresi. A munkáltatók könnyebb helyzetben vannak - a kormány most inkább őket védi... • Mégis, mire számíthatnak az üzemi szakszervezetek ?- Óriási előnyük van az általános egyezménnyel szemben. A kollektiv szerződés törvény, ha a vállalat megszegi, felelősségre vonható és büntethető. • De milyen szavuk lehet a szakszervezeteknek a kollektív szerződés megfogalmazásában ?- Az a szakszervezeti vezetők határozottságától és tekintélyétől függ A kollektiv szerződés nagyon erős fegyver, és a szakszervezetek ezt tudják is. Nem feltétlenül a szakszervezeti elnöknek kell tárgyalnia az igazgatóval a kollektív szerződés kötésekor, ha úgy érzi, képtelen keresztülvinni a szakszervezet érdekeit. Az ágazati szak- szervezethez fordulhat segítségért. Mi ún. hivatásos tárgyalókat képezünk ki, akik a vállalati szakszervezet nevében tárgyalnak a kollektív szerződés kötésekor. 0 Van értelme a szakszervezeti tagságnak?- Két működési területe van a szakszervezetnek. Az egyik a szociális, amely eddig is létezett: az üdülések, a különböző juttatások, amelyek anyagi előnyökkel járnak. A másik - szerintem fontosabb dolog -, hogy nekem mint szakszervezeti tagnak jogom van előterjeszteni a javaslataimat, követeléseimet, ötleteimet az üzemi szak- szervezetnek, sőt egész magas szinten is, és a javaslatommal foglalkozniuk kell - amennyiben ésszerű, megvalósítják, adott esetben a kollektív szerződésbe is bekerülhet. Ha nem vagyok szakszervezeti tag, nem tehetek javaslatot - de akkor is élvezhetem azokat az előnyöket, amelyeket a szakszervezeti tagok helyettem kiharcoltak. A szakszervezeteknek joguk van fellépni bérkövetelésekkel, s védik a munkalehetőségeket. 0 Sokan mégis kilépnek a szakszervezetből; az emberek kedvetlenek, szkeptikusak...- Igen, ezt a kor hozta magával, amely mindent bizonytalanná tett. Most rossz a helyzet, de én hiszem, hogy jobbrafordul. Polgártársaink határtalanul toleránsak, s ez a magas fokú intelligencia megnyilvánulása. Az áremeléseket is nagyobb rebellió nélkül tűrik. Az árliberalizációnak ugyan be kellett következnie, de lehetett volna szakaszosan csinálni, az egyes élelmiszerfajtákat, mondjuk, hathetes időközökben drágíthatták volna. Az energia drágításának is megvan a gyenge pontja. Elképzelhetetlen, hogy azok, akiknek a lakbére jelentősen emelkedik, gyorsan olcsóbb lakásba költözhessenek. 0 Nincs is hová.- Mert nálunk nincsenek úgynevezett szociális lakások. Ezért kellene a nehéz helyzetbe jutottakon valahogy segíteni. A nyolcvankoronás kompenzáció jelentéktelen összeg, ha a lakbér 5-600 koronával emelkedik. Sok levelet kapok. Egy nyugdíjas asszony elpanaszolta, hogy saját házacskája volt, fával fűtött, a fát az erdőből hordta, tehát a fűtése nem került pénzbe. A múlt rendszerben a házát elvették, lebontották, pont arra vezetett az út, őt pedig panelházba költöztették. A lakbére most úgy megemelkedik, hogy a nyugdíjból egyszerűen nem tudja kifizetni. Sokan vannak olyanok, akik akaratuk ellenére kerültek bérlakásba, most pedig a lakbért nem tudják fizetni. 0 A szakszervezet korábban szociális szerviz volt, beutalókat osztogatott, mondta az előbb. Mi a helyzet az üdülési lehetőségekkel most?-Véleményem szerint ugyanolyanok a lehetőségek, mint azelőtt. Az üdülőközpontok viszont nehéz helyzetbe kerültek. A jövőben önköltségeseknek keli lenniük. Nyilván sor kerül a személyzet csökkentésére, de úgy, hogy a szolgáltatás színvonala megmaradjon. Ennek ellenére úgy vélem, lesznek problémák, mert mindenütt érdektelenséggel találkozunk. Mivel megnyitották a határokat, sokan azt tartják, inkább elmennek Velencébe ahelyett, hogy egy hétig a Tátrában pihenjenek. 0 Mert Velence sem drágább...- Igen, a beutaló drágább; viszont a múltban a tagdíjak 50 százaléka maradt az alapszervezetnél, jelenleg pedig 80 százaléka. Tehát üdülési hozzájárulást az alapszervezet fizethet. De tény, hogy nem mennek az emberek üdülni, mindenki fél, a megtakarított pénzét rosszabb napokra tartogatja. Az üdülőközpontok megoldást keresnek, olyan formában például, hogy külföldi szakszervezeti tagokat üdültetnek, akiknek - még ha 300 százalékos felárat fizetnek is, így is olcsó. Arról tárgyalunk, hogy egyes üdülőket olyan kuvaiti gyerekek rendelkezésére bocsátunk, akiknek az otthona romokban hever. Itt élhetnek a tanítóikkal akár 4-6 hónapig is. 0 Nehéz feladat a szakszervezetek legfőbb vezetőjének a munkája?- A klasszikus szakszervezeti munkát a múltban nem ismertem, mert a társadalombiztosítási bizottságban dolgoztam, de az semmi volt ehhez képest. Most nagyon nehéz. Egyrészt, mert változik a szakszervezetek tevékenységének jellege, és az emberek a legkritikusabb időkben élik meg a változásokat. Ha ez az átmeneti időszak akkor lenne, amikor a gazdaság kiegyensúlyozott, amikor már minden rendesen működik, sokkal könnyebben birkóznánk meg a feladatokkal. Mindenki tisztában van vele, hogy bizonyos áldozatokat kell hozni. Ez az adó a rendszerváltásért. A szakszervezeti vezetőnek azon kell lennie, hogy ez az áldozat a lehető legkisebb legyen A szak- szervezet a kormány és a munkáltató amolyan lelkiismerete, azáltal, hogy folyton rámutat bizonyos intézkedések áldatlan következményeire. 0 ön az orvosi hivatását cserélte fel a szakszervezeti vezető posztjával. Nem sajnálja?- Határtalanul szeretem a hivatásomat, és sajnálom, biztosan vissza is térek hozzá Nem tudom, meddig fog ez tartani, de nem hiszem, hogy évekig maradnék Tudja, ez valamiféle messiáskomplexus. Életünk folyamán mindegyikünk kerül olyan helyzetbe, amikor azt hiszi, most megválthatja a világot. 0 Csakhogy még senkinek sem sikerült.-Tudom, de ez olyasmi, mint amikor az ember valamiféle kötelezettséget érez önmagával szemben: hogy segítenie kell. Azt szeretném, ha ez a társadalom előbbre jutna, mind erkölcsi, mind gazdasági vonatkozásban működőképessé válna. 0 Akár azon az áron is, hogy elveszíti a jó állását, vagy hogy az emberek szidni fogják?- Talán azon az áron is. 0 Nem haragszik meg, ha megkockáztatom, hogy ez megszállottság?- Igaz. De ez a kor megköveteli a megszállottságot. Kopasz-Kiedrowska Csilla KÖTÉLHÚZÁS’ Vladimír Martinka felvétele
