Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-17 / 20. szám
ifcsárnap i * Há ztáji kalendárium Itt van a nyárelő. Szlovákia déli területein a napi középhőmérséklet eléri a 15,5 Celsiust, a maximum pedig 23 fok is lehet. Az Orbán-nap (május 25.) azonban okozhat kellemetlen meglepetést is. Régebben Orbánt egy másik szenttel, Donáttal együtt a szőlők, a szőlészek védőiéként „tisztelték“. Ha jó időt hozott, felvirágozták, ha hideget, sőt fagyot, akkor szobrát kővel, sárral dobálták meg a szőlősgazdák. A gyümölcsösben itt van az ideje a korai cseresznye szüretének. A szedésnél ügyeljünk rá, hogy a fa kérgét, a termőrészt meg ne sértsük, le ne törjük. Ha fel kell másznunk a fára, akkor húzzunk puha talpú sportcipőt. Ne hagyjunk gyümölcsöt a fán, mert azok múmiái a kórokozók, kártevők „melegágyává“ válnak. Szedjük le és égessük el az amerikai fehér szövőlepke fészkeit, a szövödarazsak, a pókhálós körtedarázs lárváinak levelekből szőtt búvóhelyeit, a hajtásher- vasztó darázs által károsított hajtásvégeket stb. A rajzó szilvamolyok ellen - kártételükre június második feléig számíthatunk - szerkombinációban Perozin 75 B (0,3 százalékos), Metation E 50 (0,2 százalékos) vagy Bi-58-EC (0.1 százalékos) oldatát alkalmazhatjuk. Fokozottan ügyeljünk a szamócaültetvényekre. Most már ne öntözzünk, mert termésünket könnyen tönkreteheti a nedves gyümölcsön könnyen megtelepedő szürkepenész. A zöldségeskertben - trágyázott talajba, 50-60 cm-es sortávolságban - palántázzunk paprikát. Egy négyzetméterre 8-10 növény kerüljön. Palántázható a késői fejeskáposzta és a bimbóskel is. Júliusi kiültetésre vethetjük (melegtalpra) a paradicsomot, s az őszi paprika magvait is. A nyári és a késői hagymafajtákat a peronoszpóra és a hagymalégy ellen kell védenünk A szőlőben továbbra is a kötözés és a hajtásválogatás, valamint a szálvesszőkön nőtt meddő hajtások kitörése az aktuális teendő. Megkezdődhet a zöldoltás. Ha az időjárás kedvez a kórokozóknak, akkor szükségessé válhat a szölöperonoszpóra elleni permetezés is. Ehhez több hatásos szer (pl. Kuprikol, Novozir, Perozin, Curzate, Mikai, Ridomil, Sandofan stb.) áll rendelkezésünkre. Ha az időjárásnak köszönhetően borospincénk légterének hőmérséklete emelkedik, akkor reggel és este szellőztessünk. A virágoskertben - amennyiben sírjaink őszi díszítésére virágot akarunk nevelni - itt van az ideje a krizantémpalánták beszerzésének és kiültetésének. Szakirodalom alapján Hogyan védjük szegfűinket A különféle gombás fertőzések a szegfűt sem kímélik. Az üvegházakba, fóliasátrakba került kórokozók az egész állományt veszélyeztetik. Ha a fertőzést egyszer már behurcoltuk, akkor csak nehezen szabadulhatunk meg tőle. Ezért sokkal előnyösebb megelőzni, gombafélék fejlődését akadályozó körülményeket teremteni, mint drága, munka- igényes permetezéssel védekezni. Köztudott, hogy a gombák fejlődését a magas páratartalom elősegíti, ezért ne feledkezzünk meg a rendszeres szellőztetésről, s az esőztető öntözés helyett inkább a növények tövéhez juttassuk ki a vizet. A kertiszegfű „rozsdásodását', a szegfürózsák az Uromyces dianthi, a török szegfűét a Puccinia arenarie okozza. Ellenük megelőzésképpen gombaölő szerekkel is védekezhetünk, ezeket 5-7 alkalommal kell kijuttatni. A Heterosprium echinolatum nevű gomba növényeink ún. heterospórás vagy szárazfoltosságát okozza. A jelenlegi fajtaválasztékon belül elsősorban a fuzáriumos hervadással szemben rezisztens fajtáknál gyakori, főleg akkor, ha azokat nehéz, nedves talajokon termesztjük. A szegfű kevésbé gyakori, de veszélyes megbetegedése az alterná- riás foltosság is, amely a hűtőházakban hosszabb ideig tárolt palánták leveleit, tövét támadja meg. A beszerzett ültetőanyagot ezért a telepítés előtt gondosan vizsgáljuk meg. Az alternáriás foltosság ellen ugyanazokat a fungicideket használjuk, melyeket táblázatunk a H. echinolatum ellen ajánl. Gombaölő szer Szegfűrozsda ellen Alternáriás és foltosság a töménység lékban szárazszázaBaycor 25 WP 0,2Bayleton 25 WP 0,05-0,1Dithane M 45 0,3 0,3 Novozir MN 800,3 Orthocid 50 0,3 0,2 Perozin 75 B 0,2-0,4Plantvax 20 EC 0,3Polyram combiRovral 50 WP 0,125 0,1 Sápról-ldSzmogot tűrő fák Magyarországi vizsgálatok szerint a nagyvárosok szennyezett levegőjében a bálványfa (Ailanthia altissima) lombja károsodik a legkevésbé. A tévesen ecetfának nevezett faj alkalmazkodóképessége rendkívüli, a városi ártalmakat szinte károsodás nélkül elviseli. Hozzá hasonlóan a városi viszonyokat csak a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) tűrte. A kőrisfajok közül a legjobban a keskenylevelű kőris (Fraxinus angustifolia) szerepelt a legjobban, s a harmadik helyre került. A dekorativ, sárga virágait nyáron hozó csörgőfa (Koelreuteria paniculata) némi meglepetésre megelőzte a közismerten tűröképes fehérakácot (Robinia pseudoacacia) és japánakácot (Sophora japonica). A mészhiányról röviden 17 1991. V 17. A hajtatott uborkán nagyon sajátosak a mészhiány tünetei: a felső levelek a fonák irányába kanalasodnak, pödrödnek, súlyos esetben a hajtásvégek elpusztulnak, elnyálkásodnak, az uborka „kivakul“. Hasonló elváltozások tapasztalhatók a mészhiányos dinnyén és spárgátokon is. A mészhiányos salátalevelek széle elhal. Hasonló tünet tapasztalható a fejes- és a kelkáposzta levelein. A kalciumhiány a paradicsombogyókon úgynevezett csúcsrothadás formájában jelentkezik. Sokan tévesen napégésnek vagy baktériumos foltosságnak vélik. A paprikán, főleg a fehér termésúeken, is gyakran látható olyan csúcsrothadás, amely kalciumhiányt jelez. Mindenki tudja, hogy az állatoknak szüksége van sóra is. Arra azonban kevesen gondolnak, hogy a sertések sóigénye és sótürése nem azonos az emberével és eltér más állatfajokétól is. A túladagolással komoly bajt is előidézhetünk. Tudományos kísérletek és a gyakorlati tapasztalatok szerint a sertéseknél 1 kg takarmány nem tartalmazhat Kevesebb só is elég 3 g-nál, vagyis 0,3 százaléknál több sót. Ha ennél kevesebbet kapnak sertéseink, abból nemigen lehet probléma A német és holland sertéstápokban pl. ennél kevesebb van. Tapasztalataink szerint akkor sem jelentkeznek hiánytünetek, ha csak 1 százalék só van a takarmányban. Ennyi azonban szükséges. A túl sok só az állat szervezetében az ásványi anyagok arányának elváltozását okozza. Ezt arról lehet észrevenni, hogy idegesebbek lesznek, sőt gyakran izgalmi állapotba kerülnek. Súlyosabb esetben izomrángásokat, idegrendszeri elváltozásokat tapasztalunk, és elhullás is bekövetkezhet. Ha a sertésnek módja van rá bármikor vizet inni, akkor a többlet só egy része a vízzel kiürülhet. Gondoljunk arra, hogy az ember is több vizet iszik, ha sósabb ételt fogyaszt. Ha azt tapasztaljuk, hogy a sertés általában - vagy csak az egyik-másik jószág - feltűnően sokat iszik, akkor rögtön túlsózásra kell gyanakodni. Többlet sóhoz juthatnak egyes sertések akkor is, amikor a tápban nem egyenletes a só elkeverése. Ügyeljünk tehát arra, hogy ne összecsomósodott sót tegyünk a takarmányba és igen alaposan keverjük el benne. Az elkeverés egyenletessége legtöbbször a házi összekeverésnél szenved csorbát. Különösen a moslé- kos takarmányba adagolt só elkeverése nem szokott sikerülni. Ha moslékot etetünk, mindig gondolni kell arra, hogy milyen összetételű a moslék Emberi ételmaradékok, a sajtgyári savó stb. mindig túl sok sót tartalmaz a sertésnek. Aki csak gazdasági abrakfélét etet - bár ez nem helyeselhető - és a nedvesített darákhoz sót akar adni, az a túladagolást úgy előzheti meg, ha legalább egyszer kiméri például a vödör takarmány súlyát, ehhez lemér 2 százalék sót, amit erre méretezett kis méröedénnyel adagol a továbbiakban. Kistermelők Lapja A császárkorona A virág és az illat egymástól szinte elválaszthatatlan kapcsolatként él bennünk. Akad azonban néhány olyan dísznövény is, amelynek nem illata, hanem szaga van, sőt büdös. Ilyen a keleti népek ősi dísznövénye, az impozáns virágú császárkorona (Fritillaria imperialis) is. Európába a törökök közvetítésével jutott el. Első hagymái 1576- ban jutottak el Bécsbe. Innen kerültek el hozzánk is. Korábban a falusi kertekben is nagyon kedvelték, mostanában viszont mintha csökkent volna a népszerűsége, pedig zöld „üstökű“, hosszú szárú, nagy, téglapiros virágai rendkívül attraktívak. Harang alakúak, bennük feltűnően nagy mézgödrök vannak. A császárkorona bokra leginkább magánosán - pl. örökzöldek előterében, kőfalak előtt, fal- és lépcsőszögletekben, beugrókban - érvényesül a legjobban. A meleg, üde talajokat kedveli. Legegyszerűbben vegetatív úton, fiókhagymával szaporítható. Beporzott, megtermékenyített magvai csak átfagyás után csíráznak. Hagymáit 20-30 cm mélyre, ha lehet, már augusztusban ültessük el. Leggyakoribb kórokozója a Sclerotinium tuliparum nevű, rothadást okozó gomba. P RKépszöveg: A császárkorona latin elnevezése - Fritillaria - a fritillus = „kockavető“ pohár nevéből származik, annak alakjára utal (A szerző felvétele) IIIIIIIIIUIIIIlUillllllUllffM Óvatosan a nitrogénnel A virágkedvelők gyakran felteszik a kérdést, vajon lehet-e nitrogéntartalmú műtrágyákkal fejtrágyázni a tarka levelű dísznövényeket? Mint minden más növény, a tarkalevelű szobanövények is különféle tápanyagokat igényelnek fejlődésükhöz. Tehát természetesen nitrogénre is szükségük van. Mivel a kerti földben valamennyi fontos tápelem jelen van, a rendszeres időközökben átültetett növényeket tulajdonképpen nem szükséges tápoldatozni, fejtrágyázni. Ezzel szemben a tőzeges földkeverékben tartott növények igénylik a tápanyagpótlást, hisz a tőzegben gyakorlatilag nincs semmilyen tápanyag. Tarka levelű dísznövényeinknek a mértékkel alkalmazott, speciális trágyaféleségek nem ártanak. Persze ajánlatos előnyben részesíteni azokat a készítményeket, melyekben nem nitrogénből, hanem foszforból és káliumból van több, hisz a nitrogénfölösleg ugyanúgy kihatással van a levelek színeződésére, mint például a fényviszonyok. Legjobb, ha a tarka levelű dísznövények tápanyagpótlásához Flórán, Vega- flor, Herbapon vagy Hydroponix, illetve hasonló speciális készítményeket használunk. L.T. A spárgatermesztés alapjai A spárga korábban az „úri“ kertek évelő növénye volt. Az ötveneshetvenes években nagyon kevesen termesztették, most azonban sokan újra felfedezik, és munkaigényes volta ellenére hozzálátnak telepítéséhez. A spárgát ún. magoncokról - lényegében palántákról - neveljük. Helybe vetni nem lehet. Magját késő tavasszal vagy késő ősszel vetjük. Méterenként, 8-10 cm-es sortávolságokban, mintegy 20 darab magot vessünk ki, hogy a fejlődő növénykék gyökérzete egymást át ne szője. A magoncok ágyasait rendszeresen gyomtalanitjuk, nitrogén tartalmú műtrágyával fejtrágyázzuk (áranként 0,5-t,0 kg szükséges). Nyár végén - főleg ha szárazság van -, mikor a tárológyökerek intenzíven fejlődnek, öntözzük. Október végén a magoncokat, vigyázva, hogy meg ne sérüljenek, kiszedjük, a földtől megtisztítjuk, s hűvös pincébe téve tavaszig tároljuk. Pince és egyéb helyiség hiányában a spárgát a kertben is elvermelhetjük. Ilyenkor barázdát húzunk, a növénykéket hármasával-négye- sével beléhelyezzük úgy, hogy csúcsuk egy magasságban legyen és öntözés mellett annyi földet húzunk a gyökerek közé, hogy csúcsuk alatt 2-3 ujjnyi gyökér szabadon maradjon. A magoncok kiületetését tavasz- szal a talaj felmelegedése után végezhetjük el. Ehhez 130-140 cm-es sortávolságban 20 cm mélységű árkot ásunk. A továbbiakban a magoncok növekedési ütemének megfelelően töltjük fel az árkot, míg végül őszre megtelik. A vegetációs idő folyamán az ágyásokból rendszeresen távolítsuk el a gyomnövényeket. A telepítést követő 2. évben már vagy egy tucat 14-16 cm hosszú hajtás fejlődik. Az év végén az ágyások közé áranként 350 kg jól érett trágyát dolgozzunk be. A következő évben az elsőhöz hasonlóan ápoljuk a növényeket. Ha halványított, etiolizált hajtásokat akarunk nyerni, akkor a harmadik évben a spárgát bakhátazni kell. A zöld spárga termesztésénél erre persze nincs szükség. A spárgát akkor lehet szedni, ha „sípjai“ már 15- 20 cm hosszúak. A negyedik évben a növényt a harmadikhoz hasonlóan ápoljuk. Célszerű, ha a talaj felmelegedését követően - április végén, május elején - 20-30 mm-es vízadagokkal kéthetente megöntözzük. Később havonta egyszeri locsolás is megteszi. Helyes ápolás mellett a spárga 16- 20 évig is terem. A legnagyobb hozamot azonban a 7-10 éves telepek adják. Befejezésül csak annyit, hogy aki spárgatermesztéssel kíván foglalkozni, az alaposan tanulmányozza át a szakirodalmat, pl. Fehér Bélá- né dr. a Mezőgazdasági Kiadó által 1984-ben megjelentetett, A háztáji új növénye a spárga című könyvét, s a növény kártevőivel foglalkozó könyveket, cikkeket. Szakirodalom alapján l.d. £ Tm
