Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-10 / 19. szám
üasärnap f * 19 91. V. 10. ... kél héttel a megnyitás előtt "' - --- - ■' .^_^_^j-—. __= ,.- ................^- - ~£_--- ..--3^------------------ 1____ _ _ ' ~ ~LLr-~ :f------------- ■ ' __ ~ ■ -~~ ........ — . . ------.......................................— ...... ; ' -1-^11—‘1 -:. .. ■■■■■=.; . ■ i ■■ ■■■■■...-■■■ --------B A főépület egy száz évvel ezelőtt készült tollrajzon Prágában ismét, immár harmadszor, százévenként megrendezik az Általános Kiállítást. Az általános szócska azt jelenti, hogy a kiállítás tartalma végtelen, hogy bárki bármivel pályázhat, helyet kaphat, ha színvonalban megüti a mércét. Persze, ez nem egészen így van, mert egy kiállítás nem zsibvásár, annak egy nemzet profilját kell tükröznie - sokrétűen. Ezért a Július Fucík nevét viselő volt Kultúra és Pihenés Parkjában május 15-től október 15-ig megtekinthető mindaz, amivel országunk az utóbbi száz évben gazdagodott, de leginkább az, amit ma a világnak nyújtani képes. A MÚLTAT IDÉZVE Az első Általános Kiállítást Prágában rendezték meg, amikor II. Lipó- tot cseh királlyá koronázták. 1791- ben az ő tiszteletére sorakoztatták föl azt, minek ura, örököse és felvi- rágoztatója lesz. Annak idején Európában egyedülálló eseményként könyvelték el a látnivalókat, mégin- kább a tényt, hogy Európa szívében, Prágában fejlett az ipar, sok az ügyes kézműves, virágzó a kultúra. Száz évvel később, 30 hektáron, 120 pavilonban - tulajdonképpen a mostani harmadik kiállítás helyén - rendezték meg a Jubileumi Kiállítást. Akkor két és fél millió ember tekintette meg a látnivalókat, sokan érkeztek Amerikából is, ám a legnevesebb vendégként I. Ferenc József császárt tartják számon a krónikást?^. Akkoriban épült fői a Nemzeti Színház, akkoriban készültek a pil- zeni Skodában az. első autók, piacot hódított a Poldi Kladno, híressé vált a cseh textil- és üveg- meg porcelánipar. HARMADS20R Már évekkel ezelőtt felvetődött az a gondolat, hogy száz év múltán ismét meg kellene rendezni a Jubileumi Kiállítást. Akkoriban egészen más indítékaik voltak a javaslóknak, nem a hagyomány ápolása fűtötte őket. Úgy vélték ez a kiállítás jó alkalom arra, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt 70. évfordulóján felvonultassák a munkásmozgalom történetét és demonstrálják a párt vívmányait. Ilyen szellemben el is készült az „ideológiai tervezet“. Sőt, a pártközpontban „előkerítették“ a szükséges, pénzt is. Csak hát fordult egyet a kocka, a novemberi forradalom megdöntötte a párt egyeduralmát és így dugába dőlt a „nagy terv“. Aztán 1990-ben néhány párt képviselője úgy vélte, hogy a kiállítást mégis meg kell rendezni, hogy tudtul kell adni a világnak, ez a nép dolgos, az ország fejlődőképes. Mások úgy vélték, nincs mivel dicsekednünk, hiszen ötven éven keresztül tulajdonképpen pusztítottuk a természetet, kialakítottuk az egészségtelen életkörülményeket, elkorcsosítottuk az ipart, megnyomorítottuk emberi mivoltunkat. H vita közepette mégis megszületett az „új terv“, melyet a szövetségi kormánynak kellett volna jóváhagynia. Ám az ügy egyre húzó,- dott, nem került be a napirendi pontok közé. Nagy sokára mégis megszületett a döntés: Kiállítás lehet, de pénz nincs. Mindezt dr. Václav Bromtól a Társaság szóvivőjétől tudtam meg. A kormány döntése után öt lelkes fiatalember létrehozta a Társaságot, kidolgozta a koncepciót és fölvette a kivitelezéshez szükséges egymilli- árd-száznegyvenmillió korona kölcsönt.- Ekkora merészséget, hiszen ez rengeteg pénz - ájuldoztam. - Hol a garancia, hogy a banknak vissza tudják fizetni?- Már ma tudjuk, hogy veszteségesek leszünk, de kérelmünkhöz sikerült olyan tervet csatolnunk, mely szerint a kiállítás után sem oszlik fel a Társaság, hasonló jellegű tevékenységgel foglalkozik majd, maximálisan kihasználja a kiállítás területén levő létesítményeket és öt éven belül letörleszti adósságát. Nyilván elfogadhatóan érveltünk, ha a kölcsönt megkaptuk. Én nagyon is nyereségesnek tartom ezt a kezdeményezést.- Mire alapozza optimizmusát?- Számításaink szerint a Jubileumi Általános Kiállítást hatmillió ember. tekinti majd meg, ezt reálisnak tartom, hiszen a múlt év nyarának két hónapjában 17 millió külföldi látogatott Prágába, szerintünk az idén ez a szám még magasabb lesz. Tehát az alap a belépőjegyekből származó bevétel. Az egyes területeket' a kiállítóknak bérbe adtuk, ami nem csekély összeget tesz ki. Egymillió sorsjegyet bocsátunk ki, a haszon 140 millió korona lesz. Ezenkívül számtalan szórakozási lehetősé- geTnyújtunk, szolgáltatásokat kínálunk, bár ezeket szerződéses partnereink valósítják meg, bevételükből bizjonyos százalékot nekünk juttatnak. Miután ez. a kiállítás bezárja kapuit, más kiállításokat rendezünk, van már néhány nagyon Ígéretes koncepciónk, aztán meg bérbe adjuk a pavilonokat stb. Hosszú távon egy ilyen vállalkozás nem lehet veszteséges. KAPUNYITÁS ELŐTT Tíz és egynéhány nappal a kiállítás megnyitása előtt képtelen vagyok elhinni, hogy minden időre elkészül. Pedig tudom, hogy így lesz, mert így kell lennie, a határidőt nem lehet elodázni. Egy hatalmas építkezés kellős közepén állok a teherautóktól és daruktól körülvéve, s bár meleg, napsütéses a délelőtt, cipőm olyan sáros, akár ősszel egy kiadós eső után. Az utaknak, járdáknak, sétányoknak még nyomuk sincs, csak sejtem merre vezetnek majd, mert ott földgépek és csákányozó, lapátoló emberek dolgoznak. Másutt üvegezik az ablakokat, mázolják a tetőszerkezetet, földbe rakják a vízvezetékcsöveket, az ácsok fűrészelnek, fúrnak, faragnak, néhány teherautóról hatalmas fákat raknak egyenest a már kiásott gödrökbe - csak azon töprengek, mikorra eresztenek gyökeret, mikor zöldellnek majd. Ugyanakkor parkosítanak is, az épületek belsejét takarítják és némely pavilonban szerelik a „kulisszákat“, standokat, polcokat. Akárcsak egy hatalmas hangya- v boly... A kiállítás területén több mint ezer építőmunkás dolgozik - és majdnem annyi takarítónő, kertész, szállítómunkás - s ki tudná sorolni hány szakma képviselteti magát e hatalmas területen, melyet egy nap alatt be sem lehet járni. A meglévő épületeket kívül-beliil tatarozták, kicserélték a villany- és vízvezetékeket, telefon-, telex és telefaxkábeleket helyeztek el, faburkolatokat és padlókat, csempéket cseréltek, hatalmas lámpákat szereltek fel a épületekbe. Mindezt a látogató aligha veszi észre, viszont az öt új pavilon nem kerülheti el figyelmét. Valóban hatalmasak és látványosak, bár szerintem nincsenek összhangban a múlt század elején épült kétszárnyas, impozáns főépülettel és azokkal a kis pavilonokkal, kastélyokkal, melyek azt keretezik. Ezenkívül túl zsúfoltnak tartom a’ trójai szigetet - mert így nevezik e városrészt - és arra gondolok, hogy a bennünket követő generációk tán átkozni fogják korunk emberét, hogy csak vasban, betonban. üvegben volt képes gondolkodni, megalomániában szenvedett. Mi LESZ MAJD LÁTHATÓ? Lehetetlen mindent felsorolni. A lényeg, hogy lesz egy állandó kiállítás, mely felméri az elmúlt száz évünket és külön dicséretes, hogy a forgatókönyv szerint nemcsak hencegni, hanem bírálni is fogunk. Mondjuk ökológiánkat, erdeink, vizeink állapotát, üzemeink elévült gépparkját, paneldzsungeleinket, lakosainkat szociális és egészségügyi helyzetünket. Ám az ember nem azért megy egy kiállításra, hogy elszomorodjék, inkább szépet, reménykeltőt akar látni. Ebből is akad majd bőven. A kiállítás összefogó jelszava: „A világ, melyben élni akarunk". E/. azt sugallja, hogy a kiállítás eszmei szerzői kitekintenek már a jövő századba is, bizonyságot tesznek arról, hogy képesek vagyunk megújhodni, változtatni életmódunkon, gondolkodásunkon.- - 1 újszerűén hat a főkapu, mely fölé üveggel fedett vaskonstrukció került. A főépület mögé, a már meglevő szökőkút mellé építették azt az amfiteátrumot, melynek befogadó- képessége 4500 személy és ahol naponta 23 óráig szórakozni, mulatni lehet. Szembetűnő a piramis alakú, 37 méter magas, ezüst fóliával bevont épület, melyben gépiparunk száz évét mutatják majd be. A sörözőknek külön pavilont építettek és egy másikat, cirkuszi sapitóra emlékeztetőt azok számára, kik szívükön viselik egészséges környezetünket. Engem mégis leginkább a gyermekpavilon ragadott meg. Aki ide belép, egy csodálatos, szinte mesevilágba kerül. Habzsolhatja a váratlan meglepetéseket. A terem közepére egy hatalmas elefántot állítottak fel, melynek ormánya arra szolgál, hogy a kicsik az állat gyomrába mászhassanak, majd, elnézést, a popóján keresztül, kicsúszhassanak. Az. elefántot egy hatalmas labirintus övezi, ahol el lehet tévedni, meg lehet ijedni, kacagni lehet, kulcslyukakon és ilyen-olyan nyílásokon be lehet kukucskálni a mesevilágba, találkozni lehet élő hamupipőkével, Jancsival és Juliskával, a herceggel meg a boszorkánnyal. És természetesen megannyi kedves mesealakkal, állatkával. Az első emeleten viszont kötetlenül lehet játszani, festegetni, ker- getőzni, barátkozni. A következő szinten a gyerekek sportolhatnak, több tornaterem áll rendelkezésükre és meghallgathatják szívük dobogását is a megterhelés előtt és utána. Igazi gyermekparadicsom ez.. AMIBŐL A VtLÁGON TÖBB NINCS A Laterna Magicát Smetana építész találta ki. Annak idején párját ritkította. Most új ötlettel jött, melynek a világban szintén nincs mása. A hengeralakú mozit a kiállítás alkalmával színházzá alakították. De nem akármilyen színházzá! A hatszáz néző - ennyien férnek be egyszerre - kört alkotva, állva nézi végig a produkciót. Tekintetét egy mély gödörbe szegezi, ahol a cselek- mény pereg. Smetana kihasználta a technika minden vívmányát, kulisszákat mozgat, filmeket és diákat vetít, árnyakat mozgat, fényekkel, hangokkal és muzsikával „játszik", s mindebbe egy élő színészt helyez, aki I. Ferenc Józsefet személyesíti meg. A műsor húsz percig tart; de naponta nyolcszor ismétlik majd. KÉTHETENKÉNT MÁS A kiállításnak lesznek olyan részei, ahol tizennégy naponként változik a kínálat. Ezt a lehetőséget leginkább a könnyűipar képviselői választották, így néhány hónapon belül valóban csaknem mindent felvonultathatnak, ami ez országban készül. Hasonló ciklusokban cserélődnek az egyes nemzeti konyhák, melyek közül nem hiányzik majd a magyar sem. Aki viszont szereti ,a különleges ételeket, az üljön be a kínai, japán, olasz és még sok más. 98-féle étterembe. És aki maradandó emlékkel akar hazatérni, az vegye meg azt az ezüst- vagy aranyérmet, melyet a kiállítás alkalmából bocsátanak ki és minden bizonnyal tárgyi értéke mellett évek múltán gyűjtői értéke is lesz. A kiállításnak minden bizonnyá^ lesznek hiányosságai is, mégis azt tanácsolom, aki csak teheti, nézze meg a látnivalót, mert ki tudja, élünk-e száz év múlva... Ozorai Katalin Az ezüst és arany emlékérem két oldala Petr bubin felvételei Milyen lesz a prágai Általános Kiállítás?
