Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-03 / 18. szám
Vasárnap 1991. május 5. A NAP kel - Kelet-Szlovákia:: 05.15, nyugszik 19.57 Kőzép-Szlovákia: 05.22,i nyugszik 20.04 Nyugat-Szlovákia: 05.28, nyugszik 20.10 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 01.08, nyugszik 09.58 Közép-Szlovákia: 01.15, nyugszik 10.05 Nyugat-Szlovákia: 01.21, nyugszik 10.11 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük GYÖRGYI nevű kedves olvasóinkat • Anyák napja • 1901-ben született Václav REZÁÖ cseh író (t 1956) • 1921-ben született Arthur Leonard SCHAW- LON Nobel-díjas amerikai fizikus. A VASÁRNAP következő számának tartalmából A158-AS TELEFONSZÁM Ordódy Vilmos riportja AU FLAUBERT Szabó G. László írása Kari Györgyiről A BOLDOGSÁG KÉNYSZERE Monoszlóy Dezső elbeszélése DÉNES GYÖRGY VERSEI KÉPERNYŐN A SPORTVILÁG ÁLUNDÓ ROVATAINK Gyermekvilág Házunk tája Humor Hogy mik vannak? Keresztrejtvény Hókuszpókusz.. Farkas Marianna olvasónk felvétele A szerkesztőségünkbe érkező levelek sokasága azt bizonyítja, hogy élvezzük olvasóink bizalmát. Ez jóleső érzés. Sokan azért fognak tollat, hogy segítségünket kérjék. Egyetlen panaszt sem hagyunk figyelmen kívül, mégis... Vannak, akik úgy gondolják, hogy problémájukat majd megoldja az újságíró, mert úgy érzik, előnytelen helyzetbe kerültek, igazságtalanság történt velük. Márpedig egyetlen szerkesztőség, egyetlen újságíró sem helyettesítheti a hivatalokat, szerveket, nem másíthatja meg a bírósági végzéseket, a törvényeket. Holott nem egy esetben ezt várják tőlünk az emberek, levelükhöz okiratokat csatolnak, melyekből kitűnik, hogy egy-egy üggyel évekig is foglalkoztak az illetékesek, és tudatták a panaszossal döntésüket. Ennek ellenére bizonyos ügyeknek utánajárunk. Ez rengeteg időt felemészt és a végeredmény: minden az előírások értelmében zajlott, az ügyintézők helyesen jártak el, nincs fellebbezés. Viszont a panaszos továbbra is úgy érzi, hogy nincs igazság, sőt az újságíró is rosszakaróihoz társult. Kevesen értik meg, hogy az ügyek ilyen vagy olyan alakulása nem rokonszenv kérdése. Hónapokkal ezelőtt néhány sort hozott a postás: „Nagy bajban vagyok, ügyemet nem tudom leírni, azt végig kell hallgatni.“ Válaszunkban megkértük az illetőt, próbálja írásban ecsetelni, miről van szó, hiszen az oda- vissza út háromszáz kilométer. Kisvártatva megérkezett a válasz: „Azt nem lehet leírni, de jöjjenek gyorsan, mert nagy a baj“. Az illető küldött még néhány táviratot, néhányszor telefonált is — hát leutaztunk. Nem emlékszem, hogy valaha is ennyit foglalkoztam volna egyetlen üggyel. Órákig hallgattam a történetet, egy megtört idegbajos nő történetét, aki úgy véli, hogy üldözik őt, s mivel összeférhetetlenségért, mások sértegetéséért, bántalmazásáért, rágalmazásért, tettlegelésért börtönbe is zárták, teljes rehabilitálást és kártérítést követel. Vagy kilónyi különböző hivatalos papírt — tárgyalási jegyzőkönyveket, bírósági végzéseket stb. - tanulmányoztam át, elmentem a belügyminisztériumba és az igazságügyi minisztériumba, telefonáltam és leveleztem. Nem részletezem, ha jól összeszámolom, ráment vagy tíz napom. Arról nem is beszélve, hogy az asszonyon segíteni akarva háromszor is leutaztam hozzá, sorba jártam a hivatalokat, órákig várakoztam az ügyet ismerőkre, azzal foglalkozókra, sőt, felkerestem a panaszos kezelőorvosát is. Végül is elmondtam neki, próbáljon belenyugodni a történtekbe, ha nem provokál, nyugta lesz, nem üldözi senki. Láttam, nem hisz nekem. Ezt kisvártatva levélben tudatta is velem: „Eddig jó véleménnyel voltam Önről, mert írásaiból azt vettem ki, hogy a gyengék, a sértettek, az elesettek igazságát keresi. Nagyon csalódtam. Az én ügyemben nem tett semmit. Ellenkezőleg. Ellenségeimmel szövetkezett, azokat is felkereste, meghallgatta. Most már maga is ellenem fordul?“ Az asz- szonyt nagyon sajnálom, de lelki gyötrődésén segíteni nem tudok. A probléma csak az, hogy ő ezt sohasem fogja megérteni és végül is az újságíróra neheztel. Egyre szaporodnak azok a levelek, melyekben íróik nem tárják fel ügyeiket, csupán azt kérik, keressük fel, hallgassuk meg őket, és segítsünk bajukon. Az említett és hasonló esetek után az ilyen írásokat bizony fenntartásokkal fogadjuk. Leginkább akkor, ha a levél alján nem szerepel aláírás, cím. Mert üyenek is érkeznek. „Jöjjenek, tegyenek rendet, főnökünk basáskodik, önkényeskedik... stb.“ Az üzem neve ugyan szerepel a levélben, de az aláírás helyett ott áll: „Tizenhat igazságot kereső ember“. Hát mit lehet egy ilyen levéllel kezdeni? Szép számmal érkeznek olyan levelek, amelyekben a férjek, feleségek élettársukra panaszkodnak. Igaz, közlik nevüket és címüket is, de azt kérik, csak velük beszéljünk, az érintett féllel ne. Nyilvánvaló, hogy ilyen vagy olyan oknál fogva nem is kívánnak változtatni helyzetükön, csupán meg akarják osztani sérelmeiket, fájdalmukat, meghallgatásra vágynak. Szerintem az újságíró kötelességei közé tartozik odafigyelni, foglalkozni a panaszokkal. Ám olyan konkrét ügyekkel, melyeknek tárgyi alapjuk van, melyek nem csak egyetlen, a panaszos nézőpontját tükrözik. Mert minden éremnek két oldala van. Ha ezt valaki rosszallja, nem is keresi őszintén az igazságot, csupán a saját igazát akarja igazolni. Ehhez pedig ne várja független újságíró segítségét. Mit tehet hát az újságíró? Csupán annyit, hogy érzékenyen reagál az olvasók leveleire. Azt azonban senki sem kívánhatja tőle, hogy túllépje a törvényesség határait és igazságtalanul tájékoztasson. Ozorai Katalin Többek érdeklődésére közöljük az Új Szó és a Vasárnap előfizetési díját: HAVI ELŐFIZETÉS: Új Szó 1 VasárnapJ együtt 88 korona (a napilap hétfőtől szombatig) Új Szó 71 korona Új Szó J- együtt 76 korona (a napilap hétfőtől Vasárnap péntekig) Új Szó 59 korona Hétfőtől péntekig NEGYEDÉVI ELŐFIZETÉS: Vasárnap 52 korona ATHÁUA TEHETSÉGEKET KERES A Kassai Thália Színház tudatja mindazokkal, akik a művészet iránt érdeklődnek, hogy a felvételi vizsga 1991. május 25-én szombaton 8.00 érkor lesz Kassán. A felvételire érettségizett (esetleg harmadikos közép- iskolás) fiatalok és idősebbek jelentkezhetnek. A jelentkezők legalább két vers ill. prózai mű és dal előadásával készüljenek. A jelentkezést Írásban küldjék 1991. május 15-éig a színház titkárságára (040 01 Koáice, Tajovského 12). A szegénység az emberiség szégyene. Szegények mindig voltak és mindig lesznek - állítják a bölcsek. A szegénység a bűnözés melegágya, a bűnözők utánpótlásának kimeríthetetlen tartaléka. A szegénységnek számos fokozata van a nincstelenségtől a súlyos, feneketlen nyomorig. A szegénység az emberi méltóság meg- gyalázása, mivel semmibe veszi a szellemi képességet, az alkotó erőt, a fizikai rátermettséget. Én a szegénységet nemcsak a klasszikus irodalomból ismerem. Nemcsak Móricz Zsigmond Egyszer jóllakni elbeszélésének főhősét nem tudom elfelejteni. Nemcsak József Attila „de szeretnék gazdag lenni“ sorai csengnek a fülemben, vagy a csehszlovákiai magyar irodalom felé fiatalon versekkel tapogatózó Szabó Béla versének sorait jegyeztem meg az Éhes vagyok kötetből: „Csend... (halljátok?) álmom: /kenyér meg tej kopog az ablakomon.“ Szerencsés ember vagyok, hogy életem alkonyáig még nem éheztem. De azt hiszem, hogy ez a minimális ajándék az élettől. Azonban az éhezőket saját szememmel láttam az első Csehszlovák Köztársaságban a kertalatti földkunyhókban. Aztán Magyar- országon a hegyoldalba vájt odúkban. Abban a rendszerben még kisparaszti rokonságomnak sem tellett egy pár cipőtől többre és aratáskor még a szúrós tarlón is mezítláb jártak. Azonban az igazi nyomort Kairó és Casablanca szegénynegyedeiben láttam, amit európai ember el sem tud képzelni. És a világon tízmilliókra rúg a legalapvetőbb emberi szükségletet nélkülözők, sót éhenha- lók száma. Az ENSZ és más szervezetek már hányszor kitűzték a szegénység elleni harc magasztos jelszavát! A világsajtóban időnként fel-fellobban az észak-dél, vagyis a fejlett és nyomorgó országok közötti vérlázító különbségek megszüntetését sürgető szép szavak szalmalángja! De aztán minden marad a régiben. Hol vannak már azok a nagy tervek, amelyek a fegyverkezési kiadásokból megtakarított milliárdokat a szegények megsegítésére javasolták? Valami mindig közbejön. Legutóbb az Öböl-válság emésztette fel a milliárdokat. S közben a világ szegényeinek tábora hihetetlenül gyorsan nő. A pápa és a hatalomból kicsúszott politikusok néha még figyelmeztetnek az emberiség szaporodásának felgyorsulására, arra, hogy a születő milliók a legszegényebbek táborát növelik. A szegénység azonban Európában is gyorsan terjed. Főleg a volt szocialista tábor országaiban. Az elmúlt évtizedekben nálunk tilos volt a koldulás. Azt azonban valamennyien tudjuk, hogy az ország lakosságának többsége egy elviselhető szinten stagnált. Igaz, hogy nyomor nem volt, azonban az életszínvonal a fejlett nyugati országokét meg sem közelítette. A rendszerváltás, a gazdaság átszervezése, vagyis a reform teljesen új helyzetet teremtett. Nem demagógia, ahogy egyes politikusok gyakran a kellemetlenné váló tényeket nevezik, hanem bántó valóság, hogy Csehszlovákiában is gyorsan növekszik a szegények tábora. Elsősorban a hárommillió nyugdíjas, a napról napra szaporodó munkanélküliek és pályakezdő fiatalok szegényednek el. A szegénységről pedig a reformot mindenáron gyorsítók nem szeretnek beszélni. Kerülik, mint macska a forró kását. Amikor a miniszterek a tévében magyarázzák a gazdaság gyors átalakulására irányuló kemény intézkedéseket, a szegényekre legfeljebb fél mondat jut, az is a szociális intézkedések globális problémakörébe csomagolva. Az egyszerű választók tudják, hogy a reform kell, ezért áldozatokat is hoznak, amit bizonyít a szociális béke. Azonban milliók elszegényedése túlságosan magas ár a gyors ütemért. Reméljük, hogy a klasszikus kapitalizmusból ismert szegénység már csak irodalmi emlék marad Közép-Európában. Az egyszerű emberek millióinak a felnövekvő költő- nemzedékek egyetlen toliforgatójának sem kell a jövőben világgá kiáltania, hogy „éhes vagyok!“. Szűcs Béla « * 1991. V ilasárnap a szegénységről
