Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-26 / 17. szám
/ Háztáji kalendárium Április utolsó, május első napjaiban a napi átlaghőmérséklet 14 C- fok körül mozog. A napi maximum április végén elérheti a 20, május elején pedig a 21 fokot. Gyümölcsfáinknak, amelyek törzse, koronája most nagyon intenzíven fejlődik, nagyobb mennyiségű tápanyagra van szükségük. Ezt kielégítendő négyzetméterenként szórjunk ki és dolgozzunk be a talajba 40-50 gramm nitrogéntartalmú műtrágyát. A szamócáról se feledkezzünk meg; mütrágyázzuk az ágyásokat, de ügyeljünk, hogy a levelekre ne kerüljön tápanyag, mert azok megperzselődnek. Távolítsuk el a szamóca felesleges indáit. A szőlőben - de a gyümölcsösben is - készüljünk fel a májusi fagyokra. Halmozzunk fel nyesedéket, lombot, nedves szalmát, teremtsük meg a permetezésszerű öntözés feltételeit. Az idén nem volt sok hó, ezért legalább a fiatal és a frissen telepített tőkéket öntözzük meg. Ha a szőlőkön araszolóhernyókkal, kendermagbogarakkal találkozunk, akkor permetezzünk. A szabadföldön a fagyok ellen a paradicsompalántákat vízporlasztással vagy feltöltéssel védjük. Az utóbbi módon - az egész bokor betakarásával - a korai burgonyát is megóvhatjuk. A fagyveszély elmúltával persze takarjuk ki a növényeket. A héten ültessük ki a fejes saláta és a kései szabadföldi káposzta- félék palántáit. Helybe vethetjük a dinnyét, tököt, csemegekukoricát, az uborkát. A melegebb napokon ne feledkezzünk meg a fóliasátrak szellőztetéséről. A magas hőmérsékletre főleg a paradicsom érzékeny, de a paprikának és az uborkának sem kedvez a 35 C-fok feletti hőfok. Már szedhetjük a legkorábbi zöldborsót, a zöld, hegyes csípőspaprikát, a rebarbara levélnyeleit, a spárgasípokat. Védekeznünk kell a borsóormányos, a levéltetvek, a földibolhák, a káposztalegyek stb. ellen. Ültessük át a szobanövényeket. A beteg növények földjéhez - 3:1 arányban - keverjünk folyami homokot. Közben távolítsuk el a beteg gyökér-, stb. részeket. Ha az időjárás megengedi, akkor most már a zárt helyiségben nevelt citromféléket cserepestül a szabadba telepíthetjük. Szakirodalom alapján *. Kála nevelése cserépben A tavaszi ablakok dísze a feltűnő, tenyérnyi nagyságú, fehér fellevelü kála (Zantedeschia aetiooica). Nagy, feltűnő erezetű, szív alakú levelei is mutatósak. Dél-Afrika mocsaraiból származó évelő növény, melyet nálunk főleg üvegházakban vágott virágnak nevelnek. Szobanövényként is terjedőben van, mert gondos kezelés mellett évekig él. Nagyobb, 14-18 cm átmérőjű cserépben neveljük. A nehéz, humuszban gazdag, enyhén savanyú földet kedveli, melybe istállótrágyát, foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat is keverhetünk. A hígított trágyaleves öntözést nagyon meghálálja. Nem kedveli a magas hőmérsékletet - virágzáskor az optimum 12-14 C-fok - így igyekezzünk a növényt hűvös helyen tartani vagy a helyiséget rendszeresen szellőztetni, leveleit vízzel permetezni. Vízigényes faj, de öntözését májusban hagyjuk abba, ilyenkor ugyanis vegetációs nyugalmi időszakba lép. A növényeket a nyáron át is a cserepekben hagyhatjuk, vagy a virágzást követő 6-8 heti pihenő után jól trágyázott földbe, a szabadba ültethetjük ki, majd szeptemberben ismét cserepez- hetjük. A kála valódi, sárga torzsavirágzata szinte elvesz a fehér fellevél ölelésében (P. R. felvétele) A kála a vegetációs nyugalmi idejének befejeztével - augusztus végén, szeptember elején - a gumós gyökértörzs osztásával szaporítható. Meleg helyen a levéltetvek, szárazabb helyen a takácsatkák, trip- szek támadják meg. A szürkepenész és a bakteriális rothadás is károsíthatja. pr Díszcserje a szobában 9 1991. IV. 26. (I. d. felvétele) A Délkelet-Ázsiából származó hi- biszkusz (Hibiscus rosa - sinensis) mutatós virágú, szobában nevelhető díszcserje, mely 2 méteresre is megnő. Rózsaszín, vörösbe hajló árnyalatú virágai márciustól októberig nyílnak. A virágzás alatt, valamint az intenzív növekedés idején sok vizet és magas páratartalmat igényel. Ha azt akarjuk, hogy szépen fejlődjön, akkor tavasszal és télen hetente tápoldattal kell trágyázni. Kedveli a sok fényt, a közvetlen napsütéstől viszont kíméljük meg. Telelte- tésére a 12-15 C-fokos hőmérsékletű, világos helyiség a legalkalmasabb. Az idősebb növényeket nyáron át a szabadban, széltől, erős napsütéstől védett helyen is tarthatjuk. Februártól márciusig; majd augusztusban szaporítható. A szárvagy csúcsrész 22-35 C-fokon három hét alatt gyökerezik meg. Leggyakrabban a növénytetvek, takácsatkák és más szívogató rovarok károsítják. I. d. Levélsarok T anácsok szerkesztői üzenetek jó hatásfokkal alkalmazható a nyugati országokban is törzskönyvezett Lanirat-B. Tudomásunk szerint mindkét szer árusítását már nálunk is megkezdték, Magyarországon pedig általában könnyen beszerezhető. SZERKESZTŐI ÜZENET A RÁGCSÁLÓK ELLEN Egyik olvasónk arról panaszkodik, hogy sem mérgezett búzával, sem egérfogóval nem tud megszabadulni a házi egerektől... Nos, ha már a klasszikus módszerek, a macskát is beleértve, csődöt mondtak, akkor azt tanácsoljuk, próbáljon ki valamilyen új rágcsáló-, azaz egérirtószert, mint például a bábolnai Mezőgazdasági Kombinát angol hatóanyagból készített Ta- lon-B elnevezésű készítményét. A szer egyszeri fogyasztás esetén is hatásos. Alumíniumfóliával lezárt műanyag tálcán forgalmazzák. Ott, ahol a rágcsálók erősen elszaporodtak, a szerből 5m2-ként 1-2 adag kell, s minimum 10-14 napig kell kihelyezve hagyni. A patkányok és az egerek ellen is Kérjük olvasóinkat, ha kérdéseikre levélben kívánnak választ kapni, akkor teljes nevüket és címüket tüntessék fel! A szerk. Atkák a rügyben A ribiszkerügy gubacsatkákat Magyarországon először az 1930-as években észlelték. Mikroszkopikus méretű, megnyúlt, féregszerüen gyűrűzött testű, négylábú veszélyes kártevő a Cecidophyopsis ribis nevű faj, amely a rügyek elpusztításával közvetlenül is termésveszteséget okoz, egyúttal a ribiszke atavizmusa néven ismert mikoplazmás betegség kórokozójának egyedüli terjesztője is. Károsítja a piros-, a fehér- és a feketeribiszkét, a vad fajokat, az alanyként szolgáló aranyribiszkét, valamint a köszmétét. A gubacsos rügyek gömbölyűek, jóval nagyobbak az egészségesnél, bennük tömegesen található a kártevő, s a hajtás- és virágfürt-kezde- mények nem, vagy csak csökevé- nyesen fejlődnek ki. Kevesebb atka a rügyek rejtett fertózöttségét okozza, ami sokkal veszélyesebb. Az atkának évente 4-5 nemzedéke van; a 4. és az 5. már az újonnan fertőzött rügyekben fejlődik. A megtermékenyített anyák telelnek át. Március végén, közepén kezdődik a tömeges peterakás. A 1. nemzedék május végére fejlődik ki. Április közepétől, a ribiszke virágzásának kezdetétől június közepéig tart a kártevő vándorlása az új rügyekbe. A kémiai védekezésre csupán a vándorlás időszakában, a ribiszke virágzásától egészen a bogyók érésének kezdetéig nyílik lehetőség. A hatásos szerek választéka nagyon kicsi (Thiodan 35 EC, Thio- dan 50 WP, Thionex 35 EC, Thionex 50 WP stb ), ezért inkább a kártevő behurcolását kell megakadályozni, a növények természetes ellenálló- képességét kell növelni. A pirosribiszkénél mindenképpen javasolható a melegvizes kezelés: a dugványokat ősszel 45 C-fokos vízbe mártjuk 15 percre, majd hideg vízben lehűtjük. Mélyfekvésű, hideg, kötött, rossz levegő- és vízgazdálkodású vagy meszes talajokon a ribiszke fogékonyabb a kártevőre. A sűrű ültetvényekben nagyobb a kár, mint a tágabb, 3,0x0,7-1,5 méteres térállásúakban. Kerülni kell az egyoldalú és túlzott nitrogéntrágyázást, mert az fokozza a fertőzést. Csökkenti a károsítást a nagy atlagú (40-60 t(ha) szervestrágya, valamint a kétszeri lombtrágy.izás komplex levéltrágyákkal, az intenzív hajtásfejlődés időszakában (áp'ilis- május). Fokozza a kárt a korai lombveszteség, ezért a szárazság okozta lombhullást 2-4-szeri, bogyófejlö- dés, valamint rügyképződés időszakában (május-június, illetve július -augusztus) végzett öntözéssel előzzük meg. Alkalmanként 30-40 mm-nyi vizet juttassunk ki. A tőhajtások kora nyári válogatása a későbbi kémiai védekezés hatását növeli. A kártevőre legkevésbé a Neo- szüpajuscsajaszja, a Silvergieter F-59 feketeribiszke, közepesen a Fertödi 1-es fogékony. Ellenállóak a ribiszke-köszméte fajhibridek, a Rikö és a Josta rügyei. A ribiszkerügy-gubacsatkák elleni kémiai védekezés elég nehéz. Az élelmezés-egészségügyi várakozási idők szigorú betartásával a vándorlás időszakában 1-2 hetente legalább 3-4 áztatásszerü permetezésre (1000-1300 liter/ha) van szükség. A műveletet, hogy a hasznos rovarokat némileg megkímélhessük, délután végezzük. Hatásos készítmények a Thiodan 35 EC és 50 WP, a Thionex 50 WP és 35 EC 0,2-0,3 százalékos oldata, valamint a kén és az azt helyettesítő készítmények Karathane LC 0,05 százalékos töménységben Kertészet és Szőlészet (rövidítve) GALAMBJAINK EGÉSZSÉGÉNEK MEGÓVÁSA IV. Kokcidiózis, bélférgek, paratífusz, galambpestis, ornitózis A KOKCIDIÓZIS Ez a betegség nagyon sok állatfajnál, így a galamboknál is előfordul. A kokcidiózis azonban fajspecifikus (ezért például a nyúltól vagy a baromfitól nem kaphatja el a galamb). A kokcídiumok a bél nyálkahártyáján élősködnek, minden esetben felemésztik a gazdaállat vitaminkészletét, melyet a saját szervezetük számára bontanak le. A kokci- diózisnál ezért mindig vitaminhiány is fellép. A beteg galambok ürüléke a bélgyulladás miatt zöldes, híg. Ha a betegség lassú lefolyású, akkor fejlő- désbeni elmaradást, angolkórt, ferde mellcsontot, jelentős májkárosodást okoz. A felnőtt galambok lesoványodnak, tolláik töredeznek, a csőr nedves és fekete lesz. Ráte- kintésre. gyakran semmiféle tünet nem állapítható meg. Az ürülék is normális, mégis tömegével találhatók benne mikroszkóppal kimutatható élősködők. BÉLFÉRGEK Szabad szemmel ezek a paraziták sem láthatók. A belekben élősködnek, tápanyagot szívnak el a szervezettől, összeroncsolják a bélfalat, utat nyitva ezzel alegkulönbözöbb kórokozók számára. A mikroszkóppal kimutatható peték ellen egy-egy gerezd fokhagyma le- nyeletése gyakran jó eredményt hozhat. A PARATÍFUSZ A paratífuszos megbetegedést baktériumok okozzák. A baktériumok az ürülékkel kerülnek a szabad- ba, és hosszú hónapokig képesek életben maradni. Mivel a ferözés elsősorban szennyezett takarmánynyal, ivóvízzel történik, különös figyelmet igényel a megelőzés. A betegségnek különböző formái vannak: ha a baktériumok az sgyba kerültek, akkor annak ferdén tartott fej, bénulás, ferde repülés lehet a következménye. A baktériumok leggyakrabban az ízületekben, a belekben és a nemi szervekben telepednek meg. A szárny- és ritkábban a lábízületekbe kerülve bénulást okozhatnak. Ha a beleket támadják meg, akkor az állatok lázasa <, étvágytalanok és nagyon szomjasak. Az ürülék zöld, nyálkás, bűzös. A nemi szervek megtámadása esetén a galambok terméketlenné válnak. A GALAMBPESTIS (PARAMIXOVIRÓZIS) A galambbetegségek közül ez okozza a legsúlyosabb veszteségeket. Két változata ismert: az idegi, egyensúlyzavarokat okozó és a belső szerveket megtámadó. A beteg galambok elveszítik egyensúlyérzéküket, táplálkozni is csak segítséggel tudnak. A belső formánál olyan mértékben vizes az ürülék, mintha kidőlt volna rá az itató vize. Mindkét forma végzetes, kevés galamb éli túl. AZ ORNITÓZIS Ezt a kórt szintén vírus okozza. Általában csak másodlagosan bete- gít, vagyis ha már trichomoniázis vagy kokcidiózis lépett fel. Tünetei: szemkönnyezés, a szem beragadása, a szemhelyek megduzzadása. Kísérője lehet tüdőgyulladás, köhögés, hörgés vagy légszomj. A rendszeres megelőzés - takarítás, fertőtlenítés - mellett a vírusok okozta fertőzések ellen ma a vakci- názás nyújthat megnyugtató védekezést. Ne feledkezzünk viszont el arról, hogy a gyógyszerrel kezelt galambok húsa emberi fogyasztásra alkalmatlan. Az utolsó gyógykezelés után legalább egy hetet várni kell. Kisállataink c. lapból rövidítve (folytatjuk)
