Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-05 / 14. szám
I I zászló zmák ítkiesés kel- 'og, de még i olmsmire 'alaki, amit néltóság an- >b, minél ne- artani. tberck min- zemberekre édekeznek. lenek meg- a más véle- ik szemben i közel is. Ida ragadóAz Úristen, aki - mint biztos forrásból értesülök - mindnyájunkat teremtett, nagyon mostohán bánt el velem. Egy domináló nagy tulajdonságot oltott belém, melynek abszolúte semmi hasznát nem veszem, sót csak kárát látom. Miért kellett neki úgy sietnie Sha- kespeare-rel? Nem várhatott volna még kétszáz éyet, s nem önthette volna belém a nagy drámaíró tehetségét? Nem teremthetett volna engen nagy szobrásszá, nagy festővé, nagy föltalálóvá? Igenis teremthetett volna, és nem tette. Nyugodtan kell néznem, hogy mások szobrot faragjanak, fessenek, és föltaláljanak. De én mindezért nem elégedetlenkedem. Ha mások szidják a teremtésemet, én csak mosolygok, és hallgatok: nem árulom el. hogy mennyire igazuk van. Amiért elégedetlen vagyok, az, hogy a föntebb említett domináló tulajdonságot belém oltotta. Mi ez? Ez nem egyéb, mint a vadállatok szeretete és a háziállatok gyűlölete. Különös, de tény, hogy rendkívül boldog vagyok, és meg vagyok hatva, ha egy oroszlánt látok. (Természetes. hogy ilyenkor vagy nekem, vagy az oroszlánnak egy biztos ketrecben kell lenni. Mind a ketten szabadok, vagy mind a ketten a ketrecben nem lehetünk, mert akkor ő a boldogabb, én néni.) Erősebb érzeshullámok támadnak keblemben az elefánt láttára is. Odaadó rajongással tekintek a vaddisznóra. Gyöngéd tisztelettel veszem körül a fókát. Zajos ovációkban részesítem a medvét, s ünnepet ülök, ha a véletlen egy zsiráfot vezet elém. Mi következik ebből? Az. hogy én minden pénzemet arra költőm, hogy a vadállatokban gyönyörködjem. Vagyis minden pénzemet az állatkertre költőm. Gazdag, de becsületes családból származtam, s teljesen elszegényedtem. Nem a jegyek tettek koldussá, hisz ezek olcsók, de én az állatokat etetem is. A majmoknak zsemlyét, az elefántoknak és a medvéknek kenyeret, sőt az oroszlánnak és tigriseknek húst is vittem. Hogy az állatok színvonalát emeljem. megtettem néha. hogy a kenyérre vajat kentem, gondosan megsóztam, és ügy nyújtottam át. Eleinte a fejemhez vagdalták, de aztán megették. Az a remény kecsegtetett, hogy lassanként a sörözésre s a főzelékek és paprikás ételek fogyasztására is rá fogom őket kapatni. Önzetlen kísérleteim eredménye az volt, hogy egypar majom megdöglött, a medve gyomorhurutot kapott, az elefánt pedig a tömérdek vajaskenyér meg nem emésztése következtében annyira elbutult, hogy az ormányát nem tudta a farkától megkülönböztetni. Aminek a gyászos következménye az lett, hogy amikor inni adtak neki, mindig a farkát mártotta a vízbe. És megdöglött szomjan. Ez a nagy csapás rám zúdította az állatkerti körök haragját. Eddig tiszteltek, mint nagy állatbarátot, de most azt jelentették Serák igazgatónak, hogy ha én továbbra is táplálom az állatokat, kipusztul az egész kert. Kiadta a rendeletet, hogy ezentúl az állatokat etetnem nem szabad, és az őrök már a kapuban kikutattak, hogy nincs-e nálam valami ennivaló. Dühöngtem, és bosszút forraltam. Ügy tettem, mintha belenyugodnám az intézkedésbe. Bár keblemben viharok dühöngtek, látszólagos nyugalommal sétáltam kedveltjeim közt. kik közül a medve karlszbádi kúrát használt. Azt vettem észre, hogy Serák állatkerti igazgató minden délután két és három óra közt egy óriási csörgőkígyóval sétál a fák alatt. Elül ment Serak, és utána vígan csörgedezett a kígyó. Elámultam, és megdöbbentem. Kreischtől Mihálkán keresztül Pap Jánosig minden állattanban úgy tanultam, hogy a csörgőkígyó a legveszedelmesebb állat, melynek csípése föltétlenül halálos. Hogy sétálhat vele egy ember, még ha állatkerti igazgató is? Vagy talán Serák hindu kígyóbűvölő volna? Mikor Serák észrevette félelmemet, barátságosan odaintett.- Ön bámul, ugye? - szólt nyájasan.- Hogy az ördögbe ne!- Pedig a dolog igen egyszerű.- Hogyhogy? Serák füttyentett, a kígyó fölemelte a fejét, es rászegezte a tekintetét.- Guttmann - kiáltott a kígyóra —, eredj a bokrok közé bogarat fogni. A kígyó igent intett, és eltűnt a bokrok közt, amerre Serák mutatott.- Ön a kígyóját Guttmann-nak nevezi?- Igen.- Miért?- Egy ravasz állatkereskedőről, aki már többször rászedett. Nos, tehát - folytató suttogva - hallja a titkot...- De miért suttog?- Hogy Guttmann meg ne hallja. Bizonyosan tudni fogja, hogy a kígyók hallása nem terjed messzebbre nyolc lépésnél. Az én kígyóm pedig tíz lépes hosszú...- Nem értem.- Mindjárt meg fogja érteni. Figyeljen ide: az én kígyóm a fülétől a farkáig tizenkét láb. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a boldogtalan állat nem hallja a csörgést, mert a farkának a legvége csörög...- Hát aztán?- Hát aztán? Ejnye, de nehézfejű ember az úr... A szerencsétlen állat tehát nem tudja, hogy ő csörgőkígyó.- És minek tartja magát?- Minek? Talán vidéki színésznek vagy lovassági karabélynak tartsa magát? Jól tudja ő, hogy kígyó, de ártatlan kígyónak hiszi magát... azt hiszi a szamár, hogy gyík... És Serák tele torokkal nevetett. Én is vele. E pillanatban megjelent Guttmann: egész szemtelenül a szeme közé vigyorodtam, mire ő - gyíksága tudatában - szégyenkezve lesütötte a szemét. Serák füttyentett, és tovább sétáltak. Én is tovább sétáltam, de ellenkező irányban. Egy fél óra múlva mégis rájuk bukkantam. Serák egy pádon ült, és aludt. Guttmann a lábainál hevert, és szintén szundikált. Pokoli gondolat villant meg a fejemben. Itt az alkalom, hogy bosszút álljak Serükön. Lábujjhegyen odalo- póztam, és a kígyót fölzavartam álmodozásából. Intettem neki, hogy kövessen. Utánam jött. Körülnéztem: egy lélek sem volt az igazgatón kívül az állatkertben. A füléhez hajoltam.- Guttmann úr - mondám, -, egy nagy dologról kell önt felvilágosítanom.- Miről?- Tudja-e, hogy ön egy elrabolt grófi gyerek, aki cigányok közt él, és azt hiszi, hogy maga is cigány. Zavart mosoly jelent meg Guttmann úr arcún.- Intelligenciám nem múlja fölül a kígyók átlagos intelligenciáját, s azért kérem legyen szíves velem egyszerűbb stílusban beszélgetni.- Guttmann úr - mondtam, erősen a szeme közé nézve -, önt félrevezették, önt megcsalták. Tudja-e, hogy ön csörgőkígyó? Guttmann elsápadt.- Igazán?- Becsületszavamra. Fenyegetően emelte föl a fejét, és irtóztatóan megcsörgette a farkát.- Nem hallok semmit - monda csüggedten. Megragadtam a farkat, és az orra előtt hatalmasan megcsörgettem. Iszonyú jelenet következett ekkor. A kígyó szeme tüzes karikákat hányt. Szája sziszegett és tajtékzott... Kibontakozott előttem a csörgőkígyó egész félelmetes nagyságában. Reszkettem. Serákra mutattam. Guttmann dühvei rávette magát és megcsípte. Elfutottam, de meg voltam bosz- szulva. Mily nyugtalan vagyok azóta! Alig várom Serák nyilatkozatát, melyben kijelenti, hogy az egész történet sült hazugság. ASKENAZY győzés módszeréről aálca függött a nadrágszíj tetése mellett st is betöltött, sak a hózentrá- 1 csökkent, ha- jrú gyermekek ntkező haladó tdásával is. jggyőzés módik a nevelés- s módszer, de :pőek. ryan törtük be e nem is mi, , és ez volt az tében. Milyen ivegcsörömpö- tően hangzott in. Addig még Link el, csak <ok a földön :mesterné me- iz még jobban gkört. lmére! - kiál- sterné. - Az lek gyerekére nevelné őket, ilésre járnak! ónk rá a be- ességére. ekés életet él- í kávésbögrét illeti, az úgyis csorba volt. De most, ahogy mondani szokás, maga az élet szólt közbe.- Ki vagy? - kezdtem azt a bizonyos beszélgetést.- Gyerek vagyok - felelte.- No látod, gyerek vagy- mondom. - Én is voltam gyerek. Ugye tudod, hogy én is voltam gyerek?- Szép gyerek voltál, vagy csúnya?-Várj csak, ne okoskodj, ez nem tartozik ide - mondom.- Hát tudod, egész szép gyerek voltam... De nem ezen múlik. Beszélgetni akarok veled. Neked, barátom, szerencséd van, hogy egy új korban élsz, olyan korban, amikor már beszélgetnek a gyerekkel. Mert velem senki se beszélgetett: Volt apám, apámnak meg egy szíja... Arra volt kíváncsi, vajon ka- toriaszíj volt-e.- Nem - feleltem -, civil szíj volt, de nem ezen múlik. Mindezt azért mesélem el, hogy megértsed: ma már másképp bánnak a gyerekekkel. Ti manapság úgy éltek, mint azelőtt soha senki. Mert a jövő számít rátok. De egyáltalán... hogyan jutott az eszedbe, hogy csúnya gyerek voltam?- Ne mérgelődj, apu, nekem így is tetszel - felelte.- No látod! - folytattam céltudatosan. — Elmondom, mit is akarok tulajdonképpen mondani. Manapság meggyőzünk benneteket. Mi nagyok, a kicsinyeket. Mellétek ülünk, elbeszélgetünk veletek, és így tovább. Ne fészkelődj, a mindenét! Ülj egyenesen, ha veled beszélek!- Igen - mondta alázatosan.- No látod! - folytattam.- Mit ebédeltél ma? Burgonyagombócot evett.- Na nézzük csak. Burgonyagombócot evett ebédre... És ezt csak úgy mondod.. Tudod-e, mit jelentett nekünk a burgonyavagy zsemlegombóc? Én... - hüppög - apúúú:...- Ne szakíts félbe - mondom. — Szerencséd van, hogy éppen öt évvel ezelőtt születtél. Lehetséges, hogy ha korábban jössz a világra, minden másképp történik veled... Manapság a meggyőzés módszerét kívánjuk alkalmazni. Te... de hogyan jutott az eszedbe, hogy én csúnya gyerek voltam?- Apúúú - kezdte újra, immár teljesen letörve.- Mi az, mit akarsz?- Apúú... nem adhatnál egész kivételesen ma inkább egy pofont? Rettentően sietek... játszunk ... A meggyőzés módszerének természetesen árnyoldalai is vannak. Alkalmazzák mértékkel. Fordította: K. Cs. GERGELY JÓZSEF Nem ordítok Már nem ordítok. A tehetetlenség béklyóiban hangtalan üvöltök. És felvonulnak halottaim. Negyvenöttől tele emlékkel, de inkább halottakkal. Negyvenötben Somodiban megverték a dobot s elvitte apámat a málenkij robot meg a vérhas valahol a Kaukázus tövében, bamba kancsukások közül. Élt harmincegy évet. Anyám után nem maradt csak huszonkilenc év halottszag a középső szobában és egy saxofonos pünkösdhétfő meg a sávolyi búcsú. És amerikás Sándor nagyapám. A bógáromi kőbánya, a bostoni vagongyár jussa, gürc és hét hektár. Nem ment le a torkán a paradicsom. Ötvenkettőben koppant deszkáján a novemberi rög. Bajusz-szemöldökű tankok és huszonkét évig magam is halott. És most kilencven májusában a köpönyegforgatás a gerinctelenség a bürokrácia labirintusában megint késik a húsvét.
