Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-29 / 13. szám
Vasárnap U Dr. Tiso már a második világháború előtt Hlinka Néppártjának vezető egyéniségei közé tartozott. Tudvalevő, hogy ez a párt az első köztársaság idején a prágai parlamentben erélyes küzdelmet vívott a szlovák nemzet önállóságáért. A szlovák népnek ez az óhaja a sors iróniájaként csak a Csehszlovák Köztársaság München utáni végnapjaiban válhatott valósággá. Hitler ugyanis a cseh-szlo- vák viszályt, a szlovák önállósági törekvéseket sem hagyta ki számításaiból. Sőt! így állt elő az a történelmi kuriózum, hogy Hitler 1939 márciusában, Cseh- és Morvaország lerohanása után durva nyomást gyakorolt Tisóra, akitől az önálló szlovák állam kikiáltását követelte. Tehát az önálló szlovák állam megalakulása nem a szlovák nemzet önállóságáért vívott küzdelmének természetes ki- csúcsosodása, hanem furcsamód, egy fasiszta idegen hatalomtól kikényszerített aktus volt. így a szlovák állam Hitler által kierőszakolt kikiáltása már önmagában is kétségeket kelt az ilyen önállóság értéke iránt. Érdemes megemlíteni, hogy Hitler ekkor is kijátszotta a ,,magyar kártyát“ és a szlovák politikusokat a Horthy részéről fenyegető veszéllyel rémisztgette, aki szerinte ugrásra készen állt Szlovákia lerohanására, s Hitler Tisoék tudomására hozta, hogy elsősorban tőle és Tiso döntésétől függ, sor kerül-e erre az ugrásra. HÁBORÚS BŰNÖS VAGY SZENT? Tiso politikai tevékenységének értékelése felettébb ellentmondásos. Az elmúlt évtizedek folyamán a hazai hivatalos propaganda és történetírás egyöntetűen a fasiszta állam tízezrek haláláért felelős vezéreként, Hitler szolgálatkész csatlósaként, háborús bűnösként emlegette. A szlovák állam visszasírói és a háború utáni szlovák emigráció a szlovák nemzet hőseként, az első önálló szlovák állam megalapítójaként, sót, szent emberként állította be. Ezeknek az emigránsoknak a többsége viszont épp a felelősségre vonás elől menekült Nyugatra. De nem kell messzire a múltba kalandoznunk. A szlovák állam megalakulásának idei évfordulóján Tisót a pozsonyi sírjánál rendezett emlékünnepségen vértanúként, a szlovák katonák ezreinek megmentőjeként, a szlovák nemzet hőseként emlegették, teljesen elhallgatva számos bizonyítható bűnét. Ha a megemlékezés résztvevőit egyöntetűen aszerint ítélnénk meg, hogy az ünnepség keretében Tiso érdemeit méltatva egyesek karja a rossz emlékeket idéző fasiszta üdvözlésre lendült, már nem is csodálkozunk az első szlovák elnök dicsőítésén. Máig is vitatott kérdés, Tiso szerepelt-e a háborús bűnösök nemzetközi listáján. Járt Smo- iec, a Tatrapress Könyvkiadó igazgatója a könyvhöz írt bevezetőjében a kérdést tisztázatlannak minősíti. Ugyanis a szövetségi miniszterelnök állítása szerint az volt, míg a főügyész ennek ellenkezőjét állította, aki viszont ezt követően hirtelen benyújtotta lemondását (ami önmagában is gyanús körülmény). A sajtóban ugyanakkor azt is közölték, hogy Tiso neve a listán milyen szám alatt szerepelt. Rasla vádló visszaemlékezésében Tiso háborús listán való szereplését kész ténynek veszi. Ezért Tisóra teljes mértékben vonatkozott a szövetséges hatalmaknak a háborús bűnösök megbüntetéséről szóló megegyezése. A német csapatokkal Nyugatra menekült Tiso kiadatása és hazaszállítása azért húzódott el, mert bizonyos körök megkísérelték ennek megakadályozását. Tény viszont, hogy sem a Vatikán, sem az amerikai kormány nem tett érdemleges lépést Tiso valamiféle megmentése érdekében. Sőt, a háborús bűnösök megbüntetéséről létrejött megállapodás szerint jártak el. A VÁDLOTTAK PADJÁN Az akkori Nemzeti Bíróság elnöke dr. Jozef Tiso perének tárgyalását 1946. december 2- ára tűzte ki. Tisóval együtt ült a vádlottak padján Alexander Mach, a szlovák állam volt belügyminisztere és Ferdinand Durcansky, a szlovák állam volt külügyminisztere. A külföldre menekült Durcansky fölött távollétében ítélkeztek. A vádirat 213 oldalt tartalmazott, a bizonyítási anyag pedig több ezer oldalt tett ki. Már a pert megelőzően is furcsa események játszódtak le. A vádiratot se kézbesítették a megszabott határidőben, amiért a védő halasztást kért. A véA szlovák könyvpiac érdekessége a Tiso-per- ről megjelent kiadvány (Proces s dr. J. Tisom címmel). A dokumentumokkal kiegészített könyvnek két szerzője: Anton Rasla. a per egyik vádlója (ügyésze) és Ernest Zabkay, Tiso védője. Negyvenkét évnek kellett eltelnie, hogy itthon a tárgyilagosságra törekvés igényével készült kiadvány napvilágot láthasson. E szándékot támasztja alá, hogy egymás mellett szólalt meg vádló és védő. A könyv időszerűségét a szlovák állam megalakulásának idei 52. évfordulója alkalmából lezajlott események is alátámasztják. A Tiso sírjánál elhangzott megnyilatkozások és a megemlékezés fél évszázad előtti légkört idéző kerete sokakat elgondolkodásra késztetett és kiváltotta az érdeklődést az első szlovák állam elnökének személye és politikai tevékenysége iránt. Mindezt csak tetézte a pozsonyi Sznf téren a felkorbácsolt szenvedélyektől izzó tüntetés és ennek keretében a köztársasági elnök nem éppen szívélyes „fogadtatása“, amit a hivatalos szlovák körök is olyan eseménynek minősítettek, amelyre az újkori szlovák történelemben nem volt példa. delem kifogással élt a bíróság elnöke, dr. Igor Daxner személyével szemben, akit elfogultsággal vádolt. Itt egyrészt vallási szempontok játszottak közre (Daxner ugyanis evangélikus volt), másrészt ugyancsak jogász testvérét, Cyril Daxnert a szlovák állam idején bebörtönözték, majd a mauthauseni haláltáborba hurcolták, ahonnan betegen tért haza és 1945 júniusában meg is halt. A védők javaslatát visszautasították, így a szenátus elnöke Daxner maradt, aki a szemtanúk állítása szerint a tárgyalás folyamán se palástolta a vádlottal szembeni elfogultságát. A tárgyalás 1947. március 19-én ért véget, majd elnapolták. Az ítélet kidolgozása hosszabb időt vett igénybe, így kihirdetésére csak 1947. április 15-én került sor. AZ ÍTÉLET A tárgyalás a szabadnapokat leszámítva 171 napig tartott. Minden nap a késő esti órákban ért véget. Színhelyét, a pozsonyi Kertész utcai Igazságügyi Palota környékét megszállta a katonaság és a rendőrség. A háztetőkön géppuskákat állítottak fel. A lezárt területre csak engedéllyel lehetett belépni. Bár a tárgyalás nyilvános volt, a per szervezőinek válogatása alapján csupán kevés belépőt adtak ki. A halálos ítélet nem keltett meglepetést. A háborús bűnökre vonatkozó törvények, amenyA németekkel elmenekült Tisot megbilincselve háborús bűnösként szállították haza (Képek az ismertetett kiadványból) nyiben elkövetésük bizonyítást nyert, enyhébb büntetést aligha tettek lehetővé. A Tiso elítélése körüli problémák nem is itt kezdődtek. Ugyanis a Tiso-pártiak elvárták, hogy Eduard Benes köztársasági elnök jogával élve kegyelmet ad az elítéltnek. A Tiso-ügy politikai aláfestést kapott, mert a Demokrata Párt választási kampányában Tiso kegyelmi kérvényének pozitív elbírálását ígérte. Történtek is kísérletek Benes befolyásolására. Ám a sors iróniája, hogy bár Benes köztársasági elnökké választásában az akkori ellenjelölttel szemben a Hlinka-párt és konkrétan Tiso szinte kulcsszerepet játszott, az elnöki kegyelem elmaradt. Fültanúk állítása szerint Benes már a szlovák állam létrejöttekor kijelentette, hogy ezért Tiso „akasztófára kerül“. S így is történt. Tisónak túl sok bűnt róttak fel. A szlovák nemzetet elsőként taszította Hitler igájába, messze megelőzve Pavelicet, Láváit, QuisHnget, Horthyt és Szálasyt. A csatlós államok közül Szlovákiában hagyták jóvá elsőként a zsidóellenes törvényeket. Több tízezer zsidót kiadtak a németeknek, akiknek többségét gázkamrába vitték. A szlovák állam minden zsidóért 500 birodalmi márkát fizetett, előlegként 100 millió koronát utalt át a német birodalomnak. (Persze, az itt maradt zsidó vagyon értéke ezt jóval felülmúlta, amibe azután a fasiszta állam hű kiszolgálóit ültették be.) Tiso katonai téren is együttműködött Hitlerrel. Sőt, a felke-- lés leverésére is német katonai segítséget kért, majd hálaképp e segítségért német tiszteket és katonákat tüntetett ki, Hitlernek köszönő táviratot küldött. A védelem természetesen mindent igyekezett „megmagyarázni“. Tiso felelősségét igyekezett úgy beállítani, hogy mindenkor kényszer hatására cselekedett, vagy döntéseiben a két lehető rossz közül a szlovák nemzet számára kevésbé rosszat választotta. TISO NEM AKARTA? Tiso a per folyamán maga is kijelentette, hogy 1939-ben nem volt szándékában az önálló szlovák állam megalakítása, mert ehhez hiányoztak a szakképzett emberek és a gazdasági feltételek. Ők a Csehszlovák Köztársaságon belüli autonómiáért harcoltak, ebben látták a szlovák önállóság kiindulópontját. Az anyag terjedelme miatt nincs lehetőség a vád érveinek és a védelem ellenérveinek ismertetésére. Tény az, hogy a halálos ítélet elhangzott és a köztársasági elnök a kegyelmi kérvényt visszautasította. Ezzel magyarázható, hogy a szlovák állam megalakulásának idei évfordulóján a Tiso sírjánál tüntetők Benest gyilkosnak nevezték. Az utóbbi napok, hetek eseményei igazolták, hogy a múlt árnyai tovább kísértenek és a Tiso-per tanulságai sok vonatkozásban a mára is érvényesek. Méghozzá szélesebb összefüggésekben ... A VÁDLÓ A VÁDLOTTAL EGY BÖRTÖNBEN A vádlottak sorsát ismertük. Kevésbé a vádlóét és a védőét. Az élet néha furcsa helyzeteket teremt. Ide sorolható mindkettő sorsa, további életútja. Anton Rasla vádló az ötvenes évek Sztálin és Gottwald ihlette politikai pereinek áldozata lett. Raslát életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték és a leopoldovi börtönben töltötte büntetésének egy részét, egészen rehabilitálásáig. Ugyanott, ahol Alexander Mach, akinek a Tiso-perben a vádlója volt... Ernest Zabkaynak, Tiso védőjének sorsa se volt irigylésre méltó. Tiso védelmét négy évtizeden át bűnéül rótták fel. Törölték az ügyvédek névsorából és hosszú időn át munkásként dolgozott. A könyv kiadása előtt keserűen megállapította:,,Negyven évig ütöttek azért, mert Tiso védelmét vállaltam. Ma dr. Anton Raslát ostorozzák azért, mert Tisót vádolta... Dehát a jog érvényesítéséhez vádló is szükséges. Mindketten hivatásunkból eredő feladatunkat teljesítettük. Hogy mennyire jól, majd az idő ítéli meg. “ Zsilka László A szlovák történelemben eddig a Tiso-per volt a legnagyobb. Tanulságának fontosságát az utóbbi hetekben zajló szlovákiai események csak aláhúzzák. Ezért lapunk hétköznapi számaiban folytatásokban részletesebben is ismertetjük. 1991. III. 29. Tiso kitünteti a felkelés leverésében „érdemeket“ szerzett német katonákat
