Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-11 / 2. szám
tek, japánok, kínaiak, amerikaiak, arabok, örmények és nagyon sok alap- és középiskolás török fiatal. Ennyi nemzet fia, s egyik sem akarta elgázosítani, megsemmisíteni, elhallgattatni a másikat, pedig köztudott, hogy egyesek nem éppen barátok. 1991. I. 11. Pál apostol, ha szabad így fogalmaznom, régi ismerősöm. Gyermekfejjel a csodáknak kijáró rácsodálkozással hallgattam a Saulból lett Pál történetét. Felnőtt fejjel meg azon töprengtem, képes-e megváltoztatni az embert egy nagy megrázkódtatás, érzelmi hatás. Úgy vélem, hogy igen, ha... ha a csodálatos külső hatás pillanatában már magában hordozza a változáshoz szükséges másság csíráit, a változás eredendőjét. Gyermekkori élményeimnek köszönhetem, hogy nekem a pálfordu- lás a jóra való törekvést jelenti, ítéletem megformálásában biztosan szerepet kapott Pál apostol imponáló, határozott, szeretettel teli egyénisége, szervezőmunkája, szerény, munkás élete. Hosszú éveken keresztül csak elvétve gondoltam Pál apostolra. Általában akkor, amikor engemet is elért az emberi gonoszság, a törtetés, a kíméletlenség, a mellőzöttség. Vigasztalásul szinte ösztönösen kezdtem idézni Pál apostolnak a korinthosziakhoz írott szép szavait: ,,Szóljak bár az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretetem nincs', olyanná lettem, mind a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És legyen bár prófétáid tehetségem, és ismerem bár az összes titkokat és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes hitem, hogy a hegyeket áthelyezhessem: ha szeretetem nincs, semmi sem vagyok. E szöveg ritmusára vert a szívem akkor is, amikor két évvel ezelőtt, egy verőfényes kora nyári délelőttön a régi Korinthosz főterén visszaléptem az ókorba, s megálltam egy márványlap előtt, amelyről - a hagyomány szerint - Pál apostol hirdette Krisztus igéit. Felebaráti szeretetre, emberségre, szerénységre és egymás megértésére buzdította a gazdag kereskedő- és kikötőváros lakóit. Korinthosz» élmények Pál apostol idejében Korinthosz az akkori világ egyik legszebb és leggazdagabb városa volt. Közel háromszázezer ember lakta. A város szélén, márványlapokkal kövezett főutcáját üzletsor szegélyezte. Az út végén, egy kis plató tetején megcsodáltuk a híres Apollótemp- lom romjait. Mindenütt romok, középületek, paloták, műhelyek romjai. Pál nem itt lakott. Hívei szegény zsidók és pogányok voltak. Közöttük élte napjait, sátrakat készített, mert a büszkesége nem engedte, hogy mások tartsák el. Közben térített, szervezte az új egyházközséget. Távozása után virágzó kis keresztény közösség gondolt rá tisztelettel és hálával. Távozóban keresni kezdtem azt a panorámát, amit Pál is a mai formájában láthatott. Megtaláltam, s a város romjai felett kéklö hegycsúcsnak intettem istenhozzádot. Athénban, . bevallóm, megfeledkeztem Pál apostolról. Az Akropolisz lenyűgöző hatására értelmem csak a görög és a római kultúra értékeire reagált. A Régészeti Múzeum kincsei, Agamemnon halotti íViaszkja, s a többi mi kénéi és még régebbi képzőművészeti emlék láttán elemi erővel kerítettek hatalmukba a görög mondavilág tragikus sorsú, önmagukkal, ellenségeikkel és barátaikkal szemben egyaránt kegyetlenül következetes szereplői. vannak mosolygó, készséges, udvarias fiatalokkal. Ők lennének a reménykedő őskeresztények reményteljes utódai? A Földközi-tenger törökországi partvidékén egy másik Pál Úgy éreztem, hogy e tolerancia alapja nem a „hely szelleme“, Mária és Pál emléke. Olyan demokratikus nevelés eredménye, ami ebben a környezetben elmélyült és kiszélesedett. Pál apostol nyomában Tesszaloniki keresztények Pál apostol Tesszaloniki templomaiban lépett újból elém. A helybéli keresztényekhez írott leveléből ismert, hogy egyházszervező és hittérítő munkája eredményeként távozása után is összetartó kis keresztény közösség élt ebben a városban. A tesszalonikiak boldog keresztények voltak, mert hittek Krisztus közeli visszatérésében. Krisztus még nem jött el, de Tesszaloniki templomai és utcái ma is tele apostol lépett elém. A hagyományok szerint Máriának, Krisztus anyjának emlékét terjesztette Efeszosz lakói között. A legenda szerint Jézus halála után a Jeruzsálemet elhagyó János/nagá- val hozta ide Máriát, istápolója, fia helyett fia lett, s a zajos nagyváros felett a Szlovák Paradicsom regényes szépségét idéző hegyi környezetben építtetett neki házat. Hatalmas fenyők árnyékában találtunk rá a ház helyén álló templomocskára. Közelében igazi búcsus hangulat uralkodott. Rengeteg náció, s mindenki anyanyelvén beszélt és imádkozott. Angolok, némeEfeszosz hegyei között Efeszosz törökországi utam egyik nagy meglepetése. A meredek hegyek övezte völgyből a hegyoldalra felkúszó hatalmas kikötőváros összes jelentős épületét feltárták, de még így is sok munka vár a terepen dolgozó osztrák régészekre, akik a török kormánnyal kötött szerződésük alapján megkapták a kiásott leletek egy részét. így elevenednek meg a bécsi Kunsthistorisches Museumban a feledhetetlen efeszoszi élményeim. Pál apostol Kr. u. 55-58-ban élt ebben a fényűző városban. Járt a 10 méter széles, a város északi és déli kapuját összekötő, hófehér márvánnyal borított, oszlopokkal és szobrokkal díszített úton. Végig kellett mennie a kikötőt a várossal összekötő 21 méter széles úton is, amely alatt folyt ki - a napjainkban is használható csatornán - a városi szennyvíz. Láthatta az épülő stadiont, a négyszögletes, oszlopokkal és üzletekkel övezett Agorat. Biztos, hogy felkereste a Pál sírja fölé emelt kis templomot is. A világ hetedik csodájának tartott Artemisz szentélyben láthatta az életadó, sokkeblű Ar- temisz-szobrot. Utolsó lakhelye a várfal közelében levő börtön volt. Itt őrizték a városból való kiűzetése előtti napokban. Véleménye a városban uralkodó közerkölcsökről nem volt valami jó. Híveihez írott levelében kiemeli a családi szeretetet és a házastársi hűséget. Aggodalma megalapozott lehetett, mert a hatalmas, minden kényelemmel felszerelt fürdő szomszédságában ott állt a méreteire tisztes piroslámpás ház. Sok-sok szobája még ma is tanúsítja a nagy forgalmat. Feljegyzések beszélnek a ház fényűző berendezéséről, de a kiásott értékes szobrocskák és más csecsebecsék is ezt tanúsítják. Pál nem láthatta a Nagyszínházat, a Velsus Könyvtárat és sok más, megcsodált épületet. Szerencsés lesz az a halandó, aki úgy egy fél évszázad múltán áll meg Efe- szoszban, mert akkor megcsodálhatja a hegyoldal lakóházait is. Ezek egyikében lakott Pál is. Mitetoszi emlékek Pál Jeruzsálembe tartva rövid időre megállt Miletoszban, a forgalmas kikötővárosban. A hatalmas városból eddig csak a színházat, a stadiont, a keleti kapu maradványait és több kisebb kultikus épület alapjait tárták fel. A város még alszik. Álmát évente ugyan megzavarják az olasz régészek, de ilyen lassú munka mellett a feltárásra még egy évszázad sem lesz elegendő. A színháztól úgy 20 percnyi járásra van a főtér, amely ma mocsaras, hínáros, békák brekegésétől hangos terület. A romvárost járva az egyik mélyebb árok előtt szinte megmerevedtem. Nem mertem rálépni az árkot átszelő márványoszlopra. Inkább kerültem. Hiába, Mi- letosz nem oszmán emlék. A török kormánynak nincs pénze az ásatásra. A törököknek iskolákra, közlekedésre, új munkahelyekre van szükségük. Most kellene ide Pál apostol. Csodát tehetne. Vagy elegendő lenne az a pénz is, amit a fegyverkezés világméretű csökkentésével megtakaríthatnánk? Pál apostolra, életútjára gondolva akaratlanul is megfogalmazódik bennem a kérdés: Honnan ered optimizmusa, em- berszeretete, az emberi gyarlóság megértése, toleranciája és hite, hogy az emberiség a kereszténység jegyében a jó felé indult el. A tauruszi zsidó családban és a környezetében elfogadott hellenizmusból, a hellenisztikus ember kultúráltságá- ból? Bevallom, nem tudom. A válaszadás hivatott kutató feladata, de a görögországi és törökországi élményeim alapján még jobban tisztelem a korabeli leírások szerint törékeny, beteges, kopaszodó Pált, az egyházszervező hittudóst, aki életében egyenlővé tette a fizikai munkát és a tudást. Vadkerty Katalin AZ ATHÉNI AKROPOUSZ PÁL APOSTOL SÍRJA FÖLÉ EMELT KIS TEMPLOM EFESZOSZBAN (TOROKORSZÁG).
