Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-15 / 11. szám
T ✓ A menekültügyi kérdés a szövetségi belügyi tárcához tartozik, ezért fordultam kérdéseimmel e minisztérium szóvivőjéhez, MARTIN FENDRYCHhez. El kell árulnom, hogy az újságírók a legrokonszenvesebb szóvivőnek kiáltották ki, a minősítéshez most már én is csatlakozom. Türelmesen, részletesen válaszolt minden kérdésemre. • Mióta kezeli a belügyminisztérium kiemelten a menekültügyet?- Az első nagy hullám még november 17. előtt a keletnémetek tömeges menekülése volt. Egészen más körülmények között zajlott le, mint a következő 1990 tavaszán. A keletnémeteket a lakosság megértéssel fogadta, sőt támogatta. Menekülésüket a totalitárius keletnémet rendszerrel szembeni ellenállásként értelmezték és tisztában voltak azzal, hogy ittlétük átmeneti jellegű. Még most is magam előtt látom a Vlasská utcában, a keletnémet követség előtt összesereglett segítőkész prágaiakat. A jóformán kizárólag románokból álló második hullámot, a már megváltozott körülmények között, nem fogadta a lakosság ilyen szeretettel. A románok tulajdonképpen - mivel még egy-két hónap hiányzott az egységesítési dátumig - az akkori NDK-ba akartak jutni, a keletnémetek azonban rögtön lezárták a határokat. Emiatt rekedtek itt, és akkor létesült a híres sátortábor kb. kétezer román menekülttel. A helyzet kritikussá vált, nem volt mit enniük, vissza nem mehettek és nem is akartak. A kormánynak reagálnia kellett a helyzetre és akkor nevezte ki Jan Rumit, a belügyminiszter első helyettesét menekültügyi kormány- biztossá. Ez a kivételes és alapjában véve veszélyes helyzet megkívánta, hogy magas tisztséget viselő személy vegye kezébe az ügy intézését. Rumi úr haladéktalanul menekültügyi titkárságot létesített, amely a mai napig is működik. Vezetője Viktor Parkan, címe Celetná u. 31., Praha 1. Megkezdődött az ittreked- tekrői való gondoskodás, ami nem volt egyszerű, mert elsősorban pénzre, másodsorban megfelelő helyre volt szükség. Kézenfekvő megoldásnak mutatkozott, hogy e célra a szovjet hadsereg után megüresedett kaszárnyákat használják fel. így esett a választás a Mi- mon melletti Jablonécekre, csakhogy nem számoltak a lakosság könyörtelen ellenállásával. Végül mégis itt lett az első állomás. A szerencsétleneket máshol nem tudták elhelyezni. Úgy-ahogy sikerült működőképessé tenni, az ENSZ menekültügyi biztosa is felkereste és kielégítőnek találta. De a hideg beálltával a tábort nem lehetett tovább üzemeltetni. Áthelyezték Bélá-Jezo- vá pod Bezdédem helységbe, amelynek ideális a fekvése, fenyöer- dő veszi körül és nincs közvetlen kapcsolatban a helybeli lakossággal. • Hol vannak menekülttáborok?- ÚSti nad Labem -Trmice, Krás- ná Lípa és Zastávka u Brna községekben, Bélával együtt összesen Beszélgetés Martin Fendrych belügyminisztériumi szóvivővel 1100 fős kapacitással. A Szlovákiában nemrégen megnyílt Lest'ben ugyancsak ennyi a férőhely. További megfelelő helyeket is keresünk. Sajnos, amint újabb objektumokat szemelünk ki, a lakosság nyomban tiltakozik. Nagy segítség a Szlovákiában megnyílt Lest', de ott is keresnek további alkalmas helyeket. Ök is hasonló nehézségekkel küzdenek, mint mi. A menekültügy egyébként szövetségi hatáskörbe tartozik, szövetségi költségvetés finanszírozza. Negyedévenként maximum 50 millió az e célokra fordítható összeg. • Ebben benne van a személyzet, az egy főre eső költség és minden egyéb?- Igén, benne van a szállás, étkezés, ruházat, zsebpénz, személyzet, alapvető egészségügyi ellátás, oktatás (a táborokban nyelvoktatás és tanítás folyik az iskolaköteles gyerekek részére), és a kiszemelt kaszárnyák renoválása is. A szovjetek katasztrofális állapotban hagyták, a felújítás sokba kerül. • Milyen a pillanatnyi helyzet? Naponta érkeznek új lakók?- Ezt nem mondhatom De a menekültek száma enyhén emelkedő. A kép eléggé összetett, egyesek újból és újból megkísérlik illegálisan átlépni a német határt. Január elsejétől életbe lépett a menekültekről hozott törvény, ami a gyakorlatban a menedékjogért benyújtott kérvények elbírálását jelenti. • Mi történik azokkal, akik elutasító választ kapnak?- Fellebbezhetnek. Ha a kérvényt az elsőfokú hatóság elutasítja, a belügyminiszterhez fellebbezhetnek. Ha itt se találnak meghallgatásra, bíróság elé vihetik az ügyet. Ez esetben a szövetségi belügyminisztériumnak meg kell indokolnia a döntését Ilyen esetünk persze még nem volt, hiszen a törvény csak január elsején lépett életbe. Akiket végleg elutasítanak, azok az ún. tartózkodási törvény alapján tartózkodási engedélyt kaphatnak, ha magatartásuk kifogástalan és találnak munkát. Ha nincs munkájuk, bizonyos idő múlva el kell hagyniuk az országot. Törvénysértés, közbiztonságot veszélyeztető magatartás esetén (erre is volt példa) kiutasítják őket az országból. • Tegyük föl, hogy valaki Új-Zé- landba szeretne kivándorolni. Van mozgási lehetősége? Rendezheti a dolgait?- Ha valaki nálunk nem kapja meg a menedékjogot, kicsi a valószínűség, hogy máshol megkapja. A normák mindenütt hasonlóak. Áki csak átutazási szándékkal érkezik ide, annak is kérnie kell a menedékjogot, különben törvénytelen az ittléte. Miután a táborban letelepedett, felkeresheti a követségeket, de mi eleve nem számolunk azzal, hogy nagyobb számban sikerülne Nyugatra jutniuk. A bevándorlási lehetőség erősen korlátozott és a feltételek igen szigorúak. Az USA pl. még azt is pontosan megszabja, hogy hány, milyen korú és szakmájú személyt enged be, ugyanakkor az angol nyelvtudás természetes követelmény. • Milyenek a menekültek munka- vállalási esélyei?-A helyzet nem olyan kilátástalan. Vannak vállalatok, ahol a vietnamiak helyett keresnek munkaerőket. A határvidéken is szaporodnak a munkalehetőségek. Vannak szakmák, ahol kimondottan kevés a munkaerő. Akik menedéket kapnak, ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a csehszlovák állampolgárok, azon kívül, hogy nem szavazhatnak és nem teljesíthetnek katonai szolgálatot. • Könnyű személyzetet kapni a táborokba?- Ma már ez egyszerűbb. Vállalatok szűnnek meg, kezdődnek az elbocsátások, van a környékről elég jelentkező. Nyugaton pl. a tábor bizonyos mértékig biznisz lett. A táborlakók olcsó munkaerők, ugyanakkor új vásárlóréteget jelentenek, felélénkítik a községek életét. Tábor létesítése ellen nem tiltakoznak, sőt. • Megtelt a négy tábor? Mennyi a gyerek? Milyen nemzetiségűek a lakosok?- Gyakorlatilag megtelt, talán ötven ágy üres. Általában 10-15 százalék a gyerek. A legtöbb menekült, kb. 70 százalék román, de vannak bolgárok, angolaiak, néhány jugoszláv, törökök, kurdok stb., 100 orosz, sőt a Dél-afrikai Köztársaság is képviselve van. • Az utolsó hónapokban állandóan ismétlődő téma, hogy megindul a nagy népvándorlás, milliós tömegek várhatók a Szovjetunióból.- Véleményem szerint ez részben mende-monda, részben érdekes módon nyugati propaganda. Először nálunk keltek szárnyra az erősen eltúlzott becslések. Mi alaptalannak tartjuk a nagy aggodalmat. Már maga az a tény is nyomós ellenérv, hogy Csehszlovákiába naponta átlag 2400 turista érkezik, és összesen 100 szovjet állampolgár kért menedékjogot. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a keleti határ ma már annyira védett és lényegében „légmentesen" zárt, mint valaha a cseh-szlovák vagy a cseh-nyugatnémet határ volt. A Szovjetunió gazdasági helyzete sem olyan, hogy az emberek dúskálhatnának az anyagi javakban és amikor eszükbe jut, elutaznak külföldre. Kissé naiv az az elképzelés, hogy egysze(re milliók útnak indulnak a határaink felé. Sok minden függ persze attól, hogyan alakul a gazdasági és politikai helyzet a Szovjetunióban. A menekülök száma kétségtelenül nőni fog, de sza- bályozhatóan és rendszeresen fogják a határt átlépni. Gondoljunk csak vissza a nagy kivándorlási hullámokra a Szovjetunióból. 1918-ban a nemesek és az értelmiség hagyta el az országot, az értelmiség a későbbi évek során is folyamatosan emigrált. A Szovjetunió lakosságának zömét a sorsa, életmódja évszázadok óta helyhez köti. Szerintem a Nyugat próbálkozik, hogyan reagál a fenyegetettség veszélyére a frissen demokratizálódó volt keleti blokk. • És mi lesz, ha mégis mindenki megkapja a beígért útlevelet?- Ehhez pénzre, elsősorban valutára van szükségük. Honnan teremt elő az ország egyszerre annyi valutát? Aki átlépi a csehszlovák határt, attól megkérdezzük, rendelkezik-e az előirt pénzösszeggel, és mik a szándékai. • A belügyminisztériumhoz tartozik a volhínai csehek áttelepítése is?- Nem, ők hazatérnek, ez a külügyminisztériumhoz tartozik. Nemcsak róluk van szó. Aránylag elég nagy etnikum van Romániában is. • Állíthatjuk tehát, hogy a menekülttáborok létesítése nálunk rendes, európai civilizált országhoz méltó folyamat, és tesszük ezt azért, hogy a menekülteknek átmeneti vagy végleges otthont nyújtsunk?- Pontosan így van. Tegyük még hozzá, hogy egyúttal minden eshetőségre is felkészülünk. • A törvény harmadik hónapja van érvényben. Mit gondol, mennyien kapják meg a menedékjogot?- A kérvényezők mintegy negyven százaléka. A törvényben megszabott feltételek szigorúak, de a nemzetközileg elfogadott kritériumokon kívül elismerik a humanitárius és emberjogi védelemből fakadó okokat is, ami lehetővé teszi, hogy az egyéni szempontokat is figyelembe vegyék. Kis Éva agy érdeklődéssel olvastam az Új Szó 1991. február 2-i számában Miklós Istvánnak, a Szövetségi Gyűlés független képviselőjének, az MKDM- Együttélés parlamenti klubja tagjának Strasbourg után cím alatt megjelent nyilatkozatát. A képviselő úr többek között említést tesz az országunk Európa Tanácsba történt felvételével kapcsolatos jelentéséről, melyet Jacques Baumel francia képviselő terjesztett elő. Ez a jelentés Miklós István véleménye szerint: ,,Túlságosan derűlátóan ítéli meg a nemzeti kisebbségek jogainak kiteljesedését". Felháborodásom és elkeseredésem jogosságát remélem egyértelműen igazolja az alábtji. idézet képviselőnk válaszából: ,,A jelentés kidolgozóinak értesülésem szerint olyan információi voltak, hogy a csehszlovákiai magyarok képviselői nem fejtenek ki kellő aktivitást ügyük érdekében, s teljesen integrálódnak az adott rendszerben, és semmilyen problémára nem mutatnak rá. Ez az állítás azzal volt kapcsolatban, hogy közülük sokan megszavazták az SZNT- ben elfogadott nyelvtörvényt, s ezt ilyen felfogásban magyarázzák az ET tagjai előtt. “ Kérdem én, hol élnek azok a felelős képviselőink, akik ilyen értelemben tájékoztatják az ET tagjait? Nem jut el tudatukba kisebbségünk hátrányos megkülönböztetésének mindennapi gyakorlata? Nagy megnyugvásomra szolgálna, amennyiben derűlátó véleményüket néhány gyakorlati példával is alá tudnák támasztani. Sajnos, még nem tapasztaltam, hogy jogos igényeinknek könnyebben lehetne érvényt szerezni, sérelmeinket kisebb fáradsággal lehetne orvosolni, mint a levitézlett pártállamban. Ugyan szabadon beszélhetünk, panaszos sirámaink azonban az illetékeseknél süket fülekre találnak. Hivatalos szerveink különféle kiagyalt okokra hivatkozva rendre elutasítják követeléseinket. Példaként hozhatnám fel közös igazgatású iskoláink szétválasztásának lehetetlenné tételét, a tévé magyar nyelvű adásának megkurtítását minden tiltakozásunk ellenére. Szinte legyőzhetetlen akadályokba ütközik egy-egy magyar nyelvű óvodai osztály beindítása ott is, ahol erre igény mutatkozik. Teljesen megoldhatatlan problémának tűnik nagyvárosaink - de vonatkozik már ez új lakótelepekkel bővülő kisebb városainkra is - magyar nyelvű bölcsődei, óvodai és iskolai hálózatának kiépítése. Vegyesen lakott városainkban a lakosság lélekszámának gyarapodását, területünk növekedését nem követi a magyar nyelvű oktatási intézmények számának növekedése. Már hagyományosan csak egy magyar nyelvű óvoda, egy iskola (magyar nyelvű bölcsődéről már inkább csak álmodhatunk) működik ezeken a helyeken, valahol a régi városrészben. Ezek az intézmények általában még a magyar nyelvű oktatás beindításakor kerültek ide, s azóta többnyire megkopot- tan, távolról sem ideális feltételek között, az új lakótelepektől távol működnek. Ilyen körülmények között nem mindegyik szülő vállalja gyermekei bejáratását magyar nyelvű oktatási intézménybe. Ezen a területen sem tapasztalom az őszinte segíteni akarás gyakorlati megnyilvánulásait. Csehszlovákia a mai napig sem helyezte hatályon kívül a Kassai Kormányprogram azon pontjait, melyekben kollektiv bűnösségünket rögzítették. S utoljára hadd szóljak a minket legérzékenyebben érintő nyelvtörvényről. E területen, megítélésem szerint, még a régi állapotokat sem sikerült átmenteni, hanem bizonyos fokú' visszalépés következett be. A kétnyelvűség gyakorlati alkalmazására irányuló követeléseinket a különböző szervek gyakran éppen az új nyelvtörvényre hivatkozva utasítják el. Gondolok itt elsősorban a helységnevek, közintézmények, hivatalok, „ közterületek kétnyelvű megnevezésére irányuló törekvéseink elutasítására. Mi ez, ha nem jogaink besz-űkitése a korábbi állapotokhoz képest? Általában véve nem következett be a kétnyelyűség térhódítása a közéletben, hivatalos érintkezésekben -, de az élet egyéb területein sem. A felsoroltak ellenére még mindig akadnak egyének - kisebbségünk választott képviselői között -, akik elégedettek helyzetünkkel, s ilyen értelemben tájékoztatják az ET illetékeseit is? Ez pedig szerény megítélésem szerint már nem apró taktikai, hanem alapvető stratégiai hiba részükről, és egyenesen felelőtlenség a csehszlovákiai magyarsággal szemben, hisz érdek- képviseletünket szavazataikkal az ő kezükbe helyeztük. Mindnyájunk számára nyilvánvaló, hogy a nemzetiségek helyzetének megnyugtató rendezése csak nemzetközi normák alapján és nemzetközi felügyelet mellett lehetséges. Szükséges, hogy a problémákról minden nemzetközi szerv valósághű tájékoztatást kapjon, mert csak ezek ismeretében tehet lépéseket helyzetünk javításáért. Képviselőinknek pedig ajánlom, ereszkedjenek le a rózsaszínű áfom- világból a dél-szlovákai élet kemény valóságának talajára, figyeljék nyitott szemmel környezetüket, és saját tapasztalataik alapján alkossanak képet ügyeink állásáról. Együd László 1991. III. 15. Kép a Brno Zastavka-i menekülttáborból Méry Gábor felvétele
