Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-01 / 9. szám
i/asärnap ÍU ' ßr?' ~ j] /7 TW' in LJ J IiM //y\c2J Szerkeszti Pomichal Richard 9 1991. III. 1. HÁZTÁJ Ha az időjárási viszonyok megengedik, akkor március első hetében már sor kerülhet rá, hogy gyümölcs- és díszfáink, köztük a fügefa téli védelmét szolgáló anyagokat eltá- volítsuk. Ott, ahol már nyugodtan ráléphetünk a termőföldre, megkezdhetjük a száraz, sérült ágak eltávolítását. Itt van az ideje a rügypattanás előtti lemosó permetezésnek is. Elsősorban az almafélék és a ribiszke kaliforniai pajzstetű elleni védelmét végezzük el. Mikor a melegágyakban az uborkapalánták már elérték a négyleveles fejlettséget, tűzzünk melléjük 50-60 cm hosszú pálcát, kötözzük hozzá a növénykét és távolítsuk el a felesleges kapcsokat. A hónapos retek termesztői ügyeljenek rá, hogy a talaj 10-115 cm mélységig kellően nedves legyen, és ne feledkezzenek meg a fóliasátrak rendszeres szellőztetéséről sem. A hónapos reteknek nappal a 14-15, éjszaka a 10-11 Celsius-fokos hőmérséklet kedvez. Megkezdhetjük a karalábé, fólia alá a szaporítóládába vetett zöldborsó kiültetését. A karfiolhoz is készítsük elő a talajt. Most vetjük a szabadföldi paradicsom magvait is. A kelésig 20-22, mikor a sziklevelek kibújtak, nappal 14-18, éjszaka 11 -13 fokos hőmérsékletet biztoI KALEN sítsunk. Ha tüzdelés nélkül akarunk paprikapalántát nevelni, a magokat akkor már most el kell vetnünk. Az idén bizonyára jóval nagyobb fontosságot tulajdonítunk a burgonyatermesztésnek. A korai burgonya talajának elkészítésére fordítsunk ezért fokozott gondot. Ásó- nyomnyi mélységbe dolgozzunk be négyzetméterenként 4-5 kg érett trágyát, 40 gramm pétisót, 20 gramm szuperfoszfátot és 18 g kálisót. Hasonló módon készítjük elő a karalábé helyét is. A karalábé esetében azonban egy négyzetméterre 8-10 kg érett trágyát, 30 g pétisót, 10 g szuperfoszfátot és 8 g kálisót kell kijuttatni. Már vethetjük a sóskát, spenótot, a zöldborsót, póréhagymát, és a dughagymane- velésre szánt magot is. Hogy palántáink szépen, egészségesen fejlődjenek, jó, ha a magtakaró földet négyzetméterenként számítva 20-30 grammnyi Orthocid- del fertőtlenítjük. Vizsgáljuk meg a salátapalánták alsó leveleit, s ha ott a peronoszpó- rafertözés jeleit tapasztaljuk, akkor szedjük le azokat és Zineg vagy Orthocid 0,3 százalékos oldatával permetezzünk. A palackozott borok ára is jelentősen megnövekedett, így aztán jó DÁRIUM piaca lesz a háztájiban termett bornak. A gondos talajelőkészítésnek itt is nagy szerepe van. Ha lehet, mihamarabb fejezzük be a szerves- és a műtrágya bedolgozását, s ezt lehetőleg együtt végezzük. így jobban hasznosulnak. Nyissuk meg a befedett szőlőket és végezzünk rügyvizsgálatot is. Nem árt megemíteni, hogy'a metszést ne rutinszerűen, fajtáktól függetlenül, hanem azok specifikus igényeinek, a tőkék növekedésének és a korábbi trágyázás mértékének megfelelően végezzük. A fiatal szőlőben ne hagyjuk el a harmatgyökerezést. 20-25 cm mélységig bontsuk ki a tökét, s a harmatgyökeret tőből, csonk nélkül távolítsuk el. Ha a tőkén ilyenkor több és nagyobb sebet ejtünk, akkor a metszfelületet kenjük be gombaölő szert tartalmazó pasztával, s a földet csak akkor tartjuk vissza, ha a paszta megszáradt. Lakásunk legszebb tavaszi díszei a cserépbe ültetett hagymás, gumós növények - a sáfrányok, tulipánok, jácintok. Eljött az ideje annak is, hogy ezeket a vermelőbői, hűvös pincékből jóval melegebb, min. 22 Celsius-fokos helyiségekbe vigyük. Itt gyorsan fejlődésnek indulnak és kibontják virágaikat. Szakirodalom alapján Zsebkés „pórázon“ Kertésznek, természetjárónak, horgásznak komoly bosszúságot jelent, ha kedvenc metszökését, bicskáját elveszíti. Ezt némi munkával és költséggel könnyen elkerülhetjük. Kellékek: 1 db egyszerű fémkarika, 1 db forgókapocs, 1 db kisebb kulcskarika és egy olcsó karabiner, valamint megfelelő hosszúságú ún. szemüvegzsinór. (Az utóbbi olcsón csak ritkán kapható, ezért helyette egy megfelelő hosszúságú műanyag sátorkötéldarab is megfelel.) A „szerelék“ összeállítása nagyon egyszerű. Mindössze arra kell ügyelnünk, úgy fúrjuk át a kés nyelét, hogy a pengék vagy a mozgó részek (rugók, biztosító szár) meg ne sérüljenek, illetve azok mozgása ne korlátozódjon. A vastag markolatú kombinált vadászkések nyelét nem szabad és nem is kell átfúrni. Elegendő, ha a nyél mindkét oldalán - lehetőleg egymással szemben - egy-egy megfelelő méretű lyukat fúrunk. Ebbe erősítjük a kettévágott, megfelelően formált „fémkarika" végeit. Előzőleg azonban fűzzük fel a forgókapcsot. A kisebb késekhez a vaskereskedésekben kapható egyszerű, hajlított forgókapocs helyett jobban illik a horgászok által használt nagyobb forgókapocs. (Nálunk ilyen csak ritkán, Magyarországon azonban csaknem mindig kapható.) A zsinórt a kapocs szabad karikájába kötjük. Jó, ha a csomóból „kilógó" zsinórvéget szorosan egymás mellé tekercselt rozsdamentes fémhuzallal a fő- zsinórhoz erősítjük. A zsinór másik végére a kisebb kulcskarika kerül. Ebbe fűzzük a karabinert, melyet a szíjunkon vagy másutt lévő karikába, fülbe kapcsolunk. Végül még annyit: a forgókapcsot éppenséggel mellőzhetnénk is, de jobb, ha mégsem tesszük. Mégpedig azért, mert ha a zsebkésünket csavarhúzóként használjuk, hiányában a zsinór a markolatra vagy a kezünkre csavarodik. -prA MAGYAR BEGYESGALAMB A Magyarországon kitenyésztett galambfajták közül a legimpozánsabbak egyike a magyar begyesgalamb (Columba domestica gutt. Hunga- ricus). Ezért gyakran díszgalambként tartják. A madarak tollazata általában fakó, előfordulnak viszont bronz színű, sárga, vörös, kék és fekete példányok is. A standard fajtának sima a feje, hosszúkás, domború homloka és hosszan ívelő tarkója van. Melle széles és sima. Széles vállú galamb, melynek háta a farok felé jól láthatóan kes- kenyedik. Szárnyai kard alakúak és a testhez simulnak. A szakemberek szerint azok a példányok az értékesek, amelyek begyüket fel tudják fújni - golyvát fújnak. A magyar begyesgalamb a nemesítés során jelentős méretekre (a csór csúcsától a farok végéig 50-52 cm, testmagassága 30-40 cm) és testsúlyra tett szert. A hímek elérik az 1, a tojók a 0,80 kilogrammot. így azok a példányok, amelyek díszgalambként kevésbé értékesek, húsgalambként hasznosíthatók. A fiókák körülbelül egy hónap alatt érik el a vágósúlyt. A más fajtáknál is használt tápokkal etethetők. Arra azonban vigyázni kell, hogy a nem friss vagy a rosszul előkészített tápra, áporodott ivóvízre nagyon érzékenyek. Ugyanis azok a begyben erjedni kezdenek, és így különféle mérgező anyagok keletkeznek, melyektől a beteg madár elpusztul. Ha megbizonyosodtunk arról, hogy galambjainknak a rossz táplálék, a poshadt ivóvíz ártott meg, akkor esetleg begymetszéssel próbálkozhatunk. Ez azonban köztudottan nagyon kockázatos művelet. Szakirodalom alaoián Tavaszváró virágvesszök A tél végi, kora tavaszi hónapok kedvelt lakásdísze a hajtatott arany- vessző (Forsythia). Ha azt szeretnénk, hogy a virágrügyekkel megrakott ágacskák gyorsan kivirágozzanak, akkor áztassuk őket 10-12 órán át 30 Celcius-fokos vízben. Utána a vesszők alján éles késsel vágjunk jó hosszú metszlapot, és langyos vízzel telt edényben tegyük őket meleg és világos - de nem napfényes - helyre, hogy a kinyíló virágok szépen kiszínezödjenek. Az edény vizét naponta cseréljük. Jó, ha erre langyos és nem hideg vizet használunk, mert az utóbbi lassítja a hajtatást. Az aranyvesszön, s persze a közismert füzeken, mogyorón kívül más fajokkal is sikeresen próbálkozhatunk. (Persze, csak olyanoknál érünk el sikert, ahol a csúcsrügyekben a virágkezdemény már télen megvan.) Nagyon dekoratív a rózsaszín virágú babarózsa (Prunus triloba) és a japánbirs (Chaenomeles lagenaria) vagy a különféle színes lombú fák és cserjék ága. -prÉszak ajándéka a homoktövis A homoktövist (Hippophaé rhamnoides) nálunk eddig jobbára csak dísznövényként ismerik, (gy aztán sárgás bogyói a tavasz beköszöntőig is ott maradnak a termés egyedek ágain. Észak-Európában és a Szovejtunió egyes vidékein viszont keresett gyümölcs. A-, B,-, B2-, B6-, C- és E-vitamint, valamint értékes olajokat tartalmaz. Egy kilogramm érett bogyó egy felnőtt ember C-vitamin szükségletét 100-200 napig biztosítja. A bogyók azonban csak nehezen szedhetők. Erősen tapadnak a kocsányhoz, s a bokor tövisei is megnehezítik a gyűjtést. Finnországban ezért inkább a bogyók levét „gyűjtik“. Egyszerű kézipréssel az ágakon sajtolják ki és fogják fel levüket. Egy átlagos terméshozamú bokor öt liter levet ad. Egy literért a piacon 50-100 finn márkát is adnak. -IdMihez mit, milyen hőfokon? Az italfogyasztás kultúrájával általában vajmi keveset törődünk, pedig nem mindegy, hogy mit mihez, miből, milyen hőmérsékleten fogyasztunk. A zsíros halból, harcsából, pontyból készült ételekhez vörösbor - Egri vagy Szekszárdi bikavér, Kadarka, esetleg rosé vagy vöröspezsgő - illik. Aki nem fogyaszthat szeszes italt, annak szolgáljunk fel Márkát, Vineát vagy Traubisódát. A sültekhez jól illik a Badacsonyi szürkebarát, a rizling és a különféle gyümölcslevek. Rántott húsokhoz Rizlingszilvánit, Tramint, a vörösborok közül Oportót, Medoc noirt fogyasz- szunk. A disznótoros ételekhez könnyű rosé, száraz Kövidinka vagy vörösbor, esetleg savasabb gyümölcsbor való. Kocsonyához tüzes, száraz fehérbort vagy szölölevet, a füstölt nyers szalonnához alföldi Ezerjót, Kadarkát adjunk. A sült szalonnához legjobb a Móri ezerjó, a Kiskőrösi kadarka, a Kékfrankos. Persze a borok - de más szeszes és alkoholmentes italok - zamata igazán csak akkor érvényesül, ha azokat megfelelő hőmérsékletre hűtve vagy „melegítve" fogyasztjuk. Az italok temperálásáról viszont általában keveset tudunk. Erre mi sem utal jobban, mint az az elterjedt vélemény, hogy a vörösborokat szobahőmérsékleten kell felszolgálni, márpedig az 21 fok. A szakemberek szerint viszont a vörösborok zamata legjobban 14—16 Celsius-fokon érvényesül. Hogy az italok élvezeti értéke ne csökkenjen, jó, ha az alábbi táblázat ajánlatát betartjuk. Asztali borok Pecsenye borok Csemege borok Vörösborok Szénsavazott borok Habzó borok Pezsgők Sör Gyümölcslevek Paradicsomlé 10 12 12-14 14-16 6- 8 6- 8 6- 8 10-12 6- 8 8-10 Celsius-fok Celsius-fok Celsius-fok Celsius-fok Celsius-fok Celsius-fok Celsius-fok Celsius-fok Celsius-fok Celsius-fok Szakirodalom alapján MIT TEGYÜNK AZ ÉGETT ZSÍRRAL? Hétköznapi környezetvédelem A városi lakások háziasszonyainak gyakran gondot jelent, hogyan szabaduljanak meg az étel készítésére már alkalmatlan égett zsiradéktól, étolajtól, amely tovább már használhatatlan, nem is beszélve arról, hogy rákkeltő hatású. Nem megoldás, ha azt a mosogatóba vagy a WC lefolyójába öntjük. Tartsunk inkább kezünk ügyében egy homokkal telt üvegedényt, s ide öntsük a zsirt vagy az olajat. Homok helyett kávézacc is megteszi. A zsíros, olajos homokot, zaccot nyugodtan a kukába dobhatjuk, így sokkal kevésbé terheli a környezetet, mintha a szennyvízbe kerülne, s persze a lefolyónk sem koszolódik és dugul el olyan hamar. -M(Pomichal Richárd felvételei)
