Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-11 / 2. szám
Amit ma megvehetsz,,. ... ne halaszd holnapra! Klaus pénzügyminiszter úr bocsássa meg nekem, de ezt gondoltam, amikor az árakról szóló törvényt olvastam. S még inkább így vélekedem ma, amikor a néhány napja hatályba lépett jogszabály halasztást nem tűröen érezteti hatását pénztárcámban. Miért e nagy reformerünk számára lehangoló vélemény? Először is azért, mert irtózom a szerződéses, vagy ha úgy tetszik szabad áraktól. Legalábbis jelen körülményeink között. Tudom, minden jól működő piacgazdaság ezekre az árakra épül, csakhogy mi itt és most egyelőre az átmeneti időszaknál tartunk. S nincs egyebünk, rhint a hiány. Nem is a költségvetési hiányra gondolok, mert ilyenről szó sincs, hanem a piac telítetlenségére, az áruhiányra. Eme állapot logikus következménye pedig, hogy a piacon továbbra is a gyártók, az eladók vannak előnyben, tehát tényleges ármegegyezés a legtöbbször számításba sem jöhet. Akkor mire jó a törvény adta lehetőség? Pillanatnyilag talán csak arra, hogy a csillagos égig emelje az árakat, fokozva ezzel létbizonytalanságunkat. Persze, nemcsak az általános áruhiány szól a szabad árak ellen, hanem az a tény is, hogy gazdaságunkat még mindig a monopolhelyzetben levő nagyvállalatok uralják. Olyanok, amelyek azon túl, hogy diktálják az árakat, másra nem nagyon képesek. Különösen arra nem, hogy rugalmasan reagáljanak az állandóan változó piaci helyzetre. Nehézkes mozgásuknak „köszönhetően“ az egyszerű fogyasztó hiába tiltakozik a magas árak ellen, hiába mond le egyre több fogyasztási cikkről, mert mire azt a monopólium csúcsán is meghallják, már késő. Tönkremenésre nem méltó vállalataink is csődbe juthatnak a szabad árak „jóvoltából“. Amit ma megvehetek ... Folytathatnám a gondolatot, de már nem merem. Teljesen elbizonytalanodtam, mert a törvény a szerződéses árakon kívül számos tiltásról, árbeje- lentési, átárazási és egyéb kötelezettségről is szól, s roppant tartok teljesítésüktől, illetve megszegésüktől. Különösen azért, mert nem kevés esetben akár árcsökkentés is számításba jöhetne, ha erről az illetékesek nem feledkeznének meg... Amit ma megvehetek, ki tudja, holnap is megvehetem-e?! Egyre inkább foglalkoztat a kérdés, amely egyébként szövetségi pénzügyminiszterünket, s még néhány kollégáját - úgy tűnik - nem érdekel különösebben. Hisz a szabad árakról és a befagyasztott bérekről a piacgazdaságokban ismert szociális háló említése nélkül is mosolyogva tudnak csevegni. Igaz, máris csodálatos, amit okos törvényeikkel elértek; az árak irigylésre méltó rugalmassággal változnak, de érdekes módon mindig csak felfelé. Közben a bérek feltartóztathatatlanul az ellenkező irányba tartanak. Erről jut eszembe: amit ma megvehetsz... Kovács Edit Látogatóban Ondrej Markus - lelkésznél Péterfi Szonya írása az 5. oldalon Sztálini jogsértések Csehszlovákiában Kiss József cikke a 8. oldalon Irodalmi esemény 1980-ban Tőzsér Árpád írása a 11. oldalon Magáncsaták Szabó G. László beszélgetése Cserhalmi Györggyel a 14. oldalon Méry Gábor felvételei A régi ár áthúzva. Már ez is ennyibe kerül!?
