Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-22 / 8. szám

Mire készül a Természet- gyógyászok Szövetsége? • Mit ajánl Ha- demar Bankho- fer, a hamburgi természetgyó­gyász? A tarackbúza hosszú szárú, szárított gyökérzetének a tisztítása és aprózása, jobbról balra: Magyarics József és a felesége A szerző felvétele Hogyan és mivel gyógyít a füvesember? Két, vonaton utazó asszony aka­ratlanul végighallgatott beszélgeté­séből:- Mindig rohantam, reggelenként futtában bekaptam valamit, irány a tejgyár. Fenn dolgoztam az emele­ten, ott jól fizettek akkoriban, hát hajtottam. Közben még büszke is voltam rá, hogy mindezt bírom, és szinte a levegőből élek...- Látod, Ilonkám...-Tudom, tudom, de hátépítettük a házunkat, kölcsönre, hitelre, kellett a pénz. Hajtottam, amíg egyszer, fenn a keverőben össze nem estem.- Mit állapított meg az orvos?- A májával meg az epéjével van valami, mondta, és két hétre kiírt a munkából. Kétféle tablettát is ren­delt, de nem lettem erősebb, sem egészségesebb.- Azután?- Még valami cseppeket is felírt, meg eltiltott az addigi munkámtól, merthogy árt a sok lépcsőzés. Leve­let küldött a gyárba, osszanak be másféle munkára. Magyarán szólva jól.. .hm, jól elbánt velem, mert a fő­nök tél közepén az udvarra küldött dolgozni, ahol másnap mindjárt fel is fáztam.- És nem panaszkodtál az or­vosnak?- Dehogynem, csak hát a vállát vonogatva a közmondást emlegette: Betegnek még az imádsága se egészséges, meg biztatott, csak szedjem a tablettákat, a cseppeket, és minél előbb gyógyuljak meg.- Látom, jól vagy.-Jól bizony. Csak hát nem az orvos gyógyított meg, hanem a fü­vesember.-Ki? x Könnyen rátaláltam, mert megfi­gyeltem a magyarázatot: a diószegi vasútállomás közelében, balra a fő­utcától, a 775-ös számú házban la­kik, Magyarics József a neve. Jó kedélyű, bizalomkeltő, idősödő férfi. Belső nyugalma, kiegyensúlyo­zottsága békességet áraszt, szoron­gást old, mégis körülményesen és lassan indul a beszélgetésünk. Meg­szoktam már, hogy keveset szólok, inkább csak indítom a társalgást, beszéltetem riportalanyaimat, ö meg a panaszkodók megfigyelését és tü­relmes végighallgatását szokta meg. Mondja is:- Kell a beteg embernek, nagyon kell, hogy meghallgassák. Higgye el, ha a körzeti orvosoknak több idejük jutna a meghallgatásukra, sokkal egészségesebb lenne ez a most nagyón is betegeskedő, hivatalos egészségügyi szolgáltatás. Aki nem kíváncsi a beteg érzelmeire, aki szenvtelen és személytelen, csak rendel, hát nem bizonyos, hogy gyó­gyít is. Köhög? Codein. Lázas? Röntgen. Ha a kép negatív: valami­féle pyrinkészítmény, ha pozitív: pe­nicillin, antibiotikum, és... Kérem a következőt...! Se megbeszélés, se tanács, késztetés valamilyen hasznos szokásra, semmi, lelkileg semmi, de semmi. Egyetértek vele, de nem akarom, hogy most szép egyetértésben a hi­bák, a téves intézkedések bírálatá­val töltsük az időnket, inkább elmon­datom, miként, mikor, kinek a hatá­sára kezdett a gyógynövényekkel foglalkozni.- Mindent a zavari plébánosnak köszönhetek - kezdi -, akinek Fándly, a neves természetbarát pap és író volt a példaképe. A mi öreg esperesünket meg a környékbeli pa­pokat mindig én, az akkor még fiatal sofőr-szerelő fuvaroztam hozzá, mert a betegségükre, a nyavalyáikra tőle kértek gyógynövényt, kezelési tanácsot. Panaszoltam neki egyszer én is, hogy a huzatos, fűtetlen autó-, ban átfáztam, szúrást érzek az olda­lamban. Türelmesen, figyelmesen meghallgatott, elővett egy zacskót, végigmentünk a hambiton, a gyógy­növényekkel telerakott zsákok sora előtt, és a zacskóba beleválogatta a nekem szánt adagot, öt vagy hatféle növényzúzalék került a zacs­kóba, egyik zsákból több, a másikból kevesebb. Azután a szemembe né­zett. Kell még bele, mondta, vértisz­tító gyermekláncfű, vagyis taraxa- cam officináié, de hát az megterem nálatok az udvaron is, szedd hát hozzá magad. Még szigorúbb, szin­te szúrós, igéző tekintettel nézett a szemembe. Szedd hozzá, ha mondom, ismételte, mert tudom, be­lőled is füvesember lesz. x Folytatjuk a beszélgetést, de ne­hogy hasztalan múljék az idő, a szo­kott házirend szerint feleségével a tarackbúza hosszú szánj, szárított gyökérzetének a tisztításába, apró­zásába kezdenek.- Nézze csak - mutatja -, vékony ugyan a tarackbúza, vagyis az ag- ropyron repens gyökere, de szára­dás után leszedhető a külső burka is. Megmarad a vékony, tiszta bél, ez már drog. Babramunka a tisztítá­sa, és még öt zsáknyi erre vár. Kezdeném sorolni az átlagos gyakorisággal használt, ismert gyógynövényeket: apróbojtorján, bodza, cickafark, ezerjófű, fehérü­röm, fodormenta, pipacsvirág, po- kolvarfú, csalán, sáfrány, útifű, de közbeszól:- Mi, kérem, százhuszonkilencet ismerünk, gyűjtünk, és tartunk kéznél. Csodálkozva kérdem:- Ilyen gazdag lenne az itteni nö­vényvilág? A felesége elmagyarázza:- Szó se róla, de mert csak tiszta helyről érdemes gyűjteni, kijárunk a Kis-Duna mellé a Sorjákos erdő­be, meg oda ahol gazdag lelőhelye­ket ismerünk. A hegyvidéki növé­nyeket a termőhelyükről hozzuk. Május első hetében, a Kis-Kárpátok­ban, a Baba-csúcs tövében gyűjtjük a...- Miért éppen akkor? Derül a naivnak tűnő kérdésen.- Az egyik növényt virágzásakor kell szedni, a másikat utána, vagy még később. Mindig annak megfele­lően, hogy a levelükben, a virágjuk­ban, a szárukban, vagy a gyökerük­ben rejlő hatóanyagot miként akar­juk kinyerni, hasznosítani. A férje mindjárt ismerteti is a gyógyszerkészítés sokféle módját:- Tea, teakeverék, főzet, kivonat, sűrítmény, kenőcs, tinktúra, gyógyi­tal lesz a növényekből, csak persze a szárítás után forrázni, főzni, felére főzni, megfőzni, belefózni, összefűz­ni, párolni vagy éppen borpárlatban áztatni, esetleg macerálni kell...- Macerálni?- Igen, ez a többszörös áztatás. Ami a jelenlegi készletét illeti: 59­féle készítmény saját recept alapján, 30-féle tea, 22-féle teakeverék. 10- féle tinktúra, 8-féle gyógyital.- Leginkább a veseteát keresik- tájékoztat de nem csoda, mert a keverék összeállításához általá­ban 14-16 gyógynövényt haszná­lok, a legerősebb és leggyorsabb hatású összeállításához pedig 28 félét. x Népi kultúránk hivatalos elismeré­séből neki eddig nem sok jutott, bár néha egy-egy cikk, tudósítás megí­rásával figyelmeztetni igyekezett: a népi orvoslás a samanisztikus széltan, a hippokratészi nedvtan és az újkori fizikális kóroktan hármas egységén alapuló természetgyógyá­szat - és nem kuruzslás. Az illetéke­sek a legjobb esetben megtűrték, elnézték a tevékenységét. A Természetgyógyászok Szövet­ségének tavalyi megalakítása óta- magyarázza - érezzük magunkat igazán szabadnak. Egyik alapító tagja a szövetség­nek, amelynek kereskedelmi refe­rense, a tőle jóval fiatalabb Kakas Ferenc, már évek óta társa a gyógy­növényeket gyűjtő kirándulásokon.-Tőle tudom - folytatja -, hogy a szövetség nemrégiben megnyitott pozsonyi teaháza közkedveltségnek örvend. A hétvégeken ott tartanak előadást, tanácsadást és rendelést a nevesebb természetgyógyászok. Hamarosan gyógynövényboltot is nyitnak. Megígértem, tőlem telhető­én segíteni fogok, ha kell. Több, külföldi természetgyó­gyásszal is baráti kapcsolatot tart. A Szilasmenti Termelőszövetkezet néhány gyógynövénytermesztöjével meg a halinbai gyűjtőkkel már re­ceptet is cserélt. És nem véletlenül említi meg a hamburgi Hademar Bankhofer, a Neue Welt képes heti­lap természetgyógyász munkatársá­nak üzenetét:- Csak írjatok, beszéljetek a tevé­kenységetekről minél többet - idéz leveléből -, akik már megérezték és megtapasztalták a természet gyó­gyító erejét, tanúskodni fognak... x Végül is szóba hozom a vonaton hallott beszélgetést, az epe- és máj­beteg asszony esetét.- Ismerem - mondja -, az orvos helytelenül ítélte meg a betegségét, vészes vérszegénységről volt szó. Három hónapig kéthetente járt ide a füvekért, a tablettákat, a cseppe­ket egyáltalán nem használta, egyébként hát az orvos igazolást adott neki, hogy meggyógyította, a régi munkahelyére is visszakerült.- Nagyszerű - lelkesülök -, ez kiváló példa. Furcsán, elkeseredetten moso­lyog.- Szó se lehet róla. A múltkor is járt nálunk az asszonyka, megemlí­tettem neki, hogy példaként, bizony­ságul leírnám a történteket, ponto­san és hitelesen. Nagyon megré­mült, de hát én értem... És merészen, bátran kérdi tőlem:- Tudja, hogy hitelrontás, kuruzs­lás, meg szemfényvesztés és bo­szorkánykodás címén mi lehetne abból? Hajdú András Vasárnapi A szél kísértetiesen sü- zászokott a parancsoló hang- il vített a megkopasz• hoz. Ez volt az ára annak, tott tölgyfaágak között, és az hogy a villában lakhatott és első villámok is lecsaptak. a nagybácsi kegyeit élvez- Tom komor arccal állt a villa hette. ablakánál és a viharos éjsza- - Ne ácsorogj! Fogd már kába meredt Az időjárás tel• meg! - gurult dühbe a bácsi jesen megfelelt a kedélyálla- Tom megfogta. A kezébe pofának. kerülő első cseréppel úgy fej­Három bét múlt már el bevágta Kari bácsit, hogy az azóta, hogy közölték veié élettelenül zuhant a fűre. a hírt, de még érezte a bénító Egy darabig állt Akkor rémületet, amely hatalmába körülnézett, egy vastagabb kerítette, amikor Kari bácsi ágat keresett, és felemelte kifejtette házassági terveit a legközelebbit A letört ág Lydia tapintatosan kiment azonban korhadt volt, senki a szobából. Érthető. Utóvég- sem hinné el, hogy ez okozta re az ő, Tom menyasszonya Kar! bácsi vesztét, volt Nyolc hónapja mutatta Tom tovább keresett Ren­be a nagybácsijának. geteg ág hevert szerteszét, de Hogy Kar! bácsi és Lydia egyik sem volt megfelelő, között Tom távollétében sze- Hirtelen idegesség fogta el. relmi kapcsolat alakult ki, ezt Kiment az utcára, és miután még álmában sem gondolta körülnézett, bebizonyosod­volna. Hiszen Kari bácsi 33 ván, hogy egy lélek sincs se­évvel idősebb Lydiánál és erős reumatikus fájások gyötrik. Kemény esőcseppek kop- pantak az ablaküvegen. A nagy kert elülső részében hajladoztak a kopasz töl­gyek. Sok helyütt törött ágak zuhantak le, a szél tovaso­dorta őket. Egy újabb szélro­ham lerántotta a nejlont, amelyet az új tetócserepek soraira terítettek, míg fel nem kerülnek a helyükre. A nej­lon vitorlaként csapkodott a gondozott pázsit felett, amelynek egy igazi angol kertész viselte gondját Kati bácsi megengedhette magá­nak ezt a luxust: élelmisze- bolt-láncolata szépen jöve­delmezett Tom kinyitotta a legfelső emeleten levő hálószobájá­nak az ablakát A jéghideg szél és szinte korbácsoló eső jót tett szesztől lángoló ar­cának Lent a kertben Tom vala­mi mozgásra lett figyelmes. Kar! bácsi alakja volt, a lobo­gó nejlon után sietett Lydia valósággal csodát müveit ve­le: úgy mozgott, akár egy fiatalember. Ilyesmit mon­dott három hete is, amikor az újdonságról beszámolt. Egyáltalán nem szégyellte magát azért, hogy elszerette unokaöccsének a menyasszo­nyát Sőt, látszott, hogy élve­zi a helyzetet. Tomot azóta harag és gyű­lölet fűtötte. Azután újabb érzés csatlakozott hozzá: fé­lelem. Az örökségét féltette. Villámszerűén csapott be­le a felismerés! Becsukta az ablakot és lerohant a lépcsőn. Nem kellett lopakodnia, mert Lydia, szerencsére, még nem lakottá villában. Ennyi tapin­tat azért volt benne. A vihar majdnem kitépte Tom kezéből a bejárati ajtót Kari bácsi is hiába küszkö­dött a nejlonnal, nem tudta elfogni a hatalmas szárny­ként csapkodó ponyvát- Gyere segíts! - kiáltott az unokaöccsének aki hoz­y hol (éjfélkor mit is keresné­nek kint?) tovább kutatott Az utca végén megtalálta amit keresett A bácsi halán­tékáról szivárgó vérrel be­kente az ág egyik felét, majd a halott mellé tette. Az eső, szerencsére, nem esett már olyan hevesen, a vérnyomok megmaradnak. * * ‘ * A mentőorvos azonnal lát­ta, hogy késő. Az ápolók gya­korlott mozdulattal emelték hordágyra a testet majd be­tolták a mentőkocsiba. Tóm­nak nem sokat kellett magya­ráznia. A véres ág tűnt a halál okozójának Egyáltalán nem aggasztotta, hogy a mentők elvitték az ágat is. Másnap kora délután láto­gatók érkeztek a villába. Két rendőr volt, civilben, Becker felügyelő kérésére, aki rutin­látogatásnak minősítette megjelenésüket, Tom meg­mutatta a helyet, ahol a bácsi meghalt Jól játszotta a szere­pét Drámaian eljátszott fáj­dalma valódinak tűnt-A bácsi már régóta ki akarta vágatni a régi tölgye­ket - mondta fájdalmas arc­cal, majd hozzátette: - Sok fényt vesznek el Becker felügyelő és a he­lyettese felnézett a csupasz ágakra-Szép tölgyek - mondta a felügyelő. Tom bólintott- A nagybácsi elődje ültet­te őket- Gesztenyefa nincs?-Nincs - válaszolta Tom készségesen. - A birtokon nincs. Azt hiszem, az utca végén van egy gesztenyefa. Miért? Amint kimondta, össze­rezzent A felismerés való­sággal letaglózta Idegességé­ben az éjszaka egy geszte­nyefaágat kapott fel! Még a legerősebb orkán sem tudta volna a saroktól idáig sodorni azt az ágat! Tehát...- Velünk kell jönnie. Ugye, megérti? - mondta a felügyelő. Kiváló alkalom a gyilkosságra ANNE TAYLOR

Next

/
Thumbnails
Contents