Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-15 / 7. szám
i/asárnap k ■# - ■ 1991. II. 15. Gyomorfekély ellen U-vitamin A karalábéban és káposztában van legtöbb belőle A szakirodalom által rendszerint S-metilmetionin néven emlegetett U-vitamin a zöldségfélék kevésbé ismert nutritiv összetevői közé tartozik. A kénes vegyületek tanulmányozása során fedezték fel, hogy a metionin eme aktív aminosava fontos szerepet játszik a gyomor- és bélfekély megelőzésében, illetve gyógyításában, továbbá a máj elzsirosodásának, és egyéb betegségeknek a megelőzésében. Bátran állíthatjuk, hogy az U-vitamin legnagyobb természetes forrását a zöldségfélék adják. Legtöbb S-metilmetionin a karalábéban és fejes káposztában található (lásd a mellékelt táblázatot). Persze nem árt tudni, hogy beltartalmi szempontból gyakran igen nagy a különbség az egyes fajták, illetve hibridek között. És persze a termőhely talaj- és éghajlati viszonyai, valamint az agrotechnika is kihat a termés valós U-vitamintartalmára. A SZAKEMBEREK NEM VÉLETLENÜL SZORGALMAZZÁK A SPÁRGATERMESZTÉS ÉS -FOGYASZTÁS FELLENDÍTÉSÉT, A CSEMEGÉNEK SZÁMÍTÓ SPÁRGASÍPOKBAN SZINTÉN FIGYELMET ÉRDEMLÓ MENNYISÉG TALÁLHATÓ AZ U-VITAMINBÓL Amikor az egyes zöldségfélék vitamintartalmát, illetve annak a szervezetünkre gyakorolt jótékony hatását értékeljük, a valós vitamintartalmon túlmenően azt is figyelembe kell vennünk, hogy az adott zöldségféléből évente mennyit fogyasztunk. Nevezetesen a karalábéban ugyan lényegesen több (kilogrammonként 91,3 milligramm) U-vitamin van, mint a paradicsomban (33,2 milligramm), viszont a statisztika szerint karalábéból csupán 2,8, paradicsomból pedig 6,3 kilót fogyasztunk évi és személyenkénti átlagán. Vagyis - táplálkozási hagyományainkat alapul véve - a kevesebb U-vitamint tartalmazó, viszont nagyobb mennyiségban fogyasztott zöldségfélék fontosabb szerepet játszhatnak egészségünk védelmében, mint a nagy vitamintartalommal jeleskedő, de az étrendünkben csak elenyésző mennyiségben szereplő zöldségfélék (retek, zeller, póréhagyma, csemegekukorica, petrezselyem stb.). Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az S-metilmetionin termobil anyag, vagyis jelentős része a konyhai feldolgozás vagy tartósítás hatására lebomlik. A hagyományos tartósítás esetén 30-70 százalékos veszteséggel kell számolni, ezért az U-vitamint tartalmazó zöldségféléket célszerűbb fagyasztással tartósítani, ahol minimális a veszteség. A friss zöldséget tárolni sem érdemes huzamosabb ideig, mert a vitamintartalomban - fajtól és tárolási időtartamtól függően - 5-30 százalékos veszteség következhet be. (Záhradkár) Zöldségfélék U-vitamintartalom mg/kg-ban Évi átlagfogyasztás (kg/fó) Káposzta 70,9 11,9 Karalábé 91,3 2,8 Karfiol 26,0 3,0 Retek (téli) 48,5Hónaposretek 18,0Paradicsom 33,2 6,3 Zöldpaprika 12,3 4,4 Zeller 65,4 1,3 Póréhagyma 65,5Vöröshagyma 9,7 6,3 Petrezselyem 48,6 3,1 Sárgarépa 3,5 8,3 Saláta 12,1 1,1 Spenót 33,4 0,2 Céklarépa 52,6Spárga 43,6Csemegekukorica 75,1Lóbab 33,5Dinnye 1,5 2,8 Uborka 0 3,7 Egyéb zöldségfélék _ 4,2 Ártalmas a nagy sótartalom Főleg a hobbikertészek, de a háztáji szerződéses árutermelésre berendezkedett kertészkedők közül is sokan használnak üzletben kapható, tözeges földkeveréket a palántaneveléshez. A gyakorlati tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy a zsákokban vagy tasakokban forgalomba hozott, tözeges szubsztrátum gyakran rendkívül sok sót tartalmaz, mert keveréskor fölöslegesen sok tápláló ásványi sót adagolnak bele. Ezt a tényt soha nem szabad szem elől téveszteni, mert a nagy sótartalom a csíranövények gyökérzetének károsodásához vezet, ami természetesen kihat a palánták fejlődésére és egészségi állapotára is. Természetesen lehet palántát nevelni az ilyen, boltban vásárolt földkeverékben, csak előbb ki kell mosatni belőle a fölösleges sókat. Ennek legegyszerűbb módja, ha a palántanevelő ágyban (asztalon, speciális ládákban) elterített földkeveréket alaposan megöntözzük (négyzetméterenként 50-80 liter víz). A kilúgozott talajban nevelt palántákat később csak akkor kell fejtrágyázni, ha a növények túl gyengén fejlődnek, vagy feltűnően halványzöld marad a levélzetük. Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, ugyan miért kell telni a talaj, illetve a földkeverék esetleges túlzott sótartalmától, amikor az ásványi sók tápanyagot jelentenek növényeink számára? Igen ám, csakhogy a csíranövények vagy palánták zsenge gyökérkéi a nagy sótartalmú közegben könnyen megperzselődhetnek, s az így keletkezett sérülés utat nyit a növényt fenyegető betegségeknek (pl. a fuzáriumos hervadást okozó Fusarium oxysporum gombának). A paprikahajtatásra szakosodott termelők gyakran panaszkodnak, hogy a kezdetben szépen fejlődő tövek közül virágzás kezdetén sok egyszerűen fonnyadni kezd és elpusztul. A fuzáriumos hervadás okozta kiesést pedig nehéz pótolni, tehát érdemes nagyobb gondot fordítani a palántaneveléshez használt földkeverék megválasztására és előkészítésére. (Zv) ÖTLETSAROK Fóliavasalás könnyebben A fémvázas fóliaházak elejére és hátuljára vasalással erősítik fel a fóliatakarót. Ez meglehetősen körülményes, segítséget is igényló munka, melyet műanyag csődarabokból készített, egyszerű segédeszközökkel, szorító bilincsekkel lehet könnyebbé és egyszerűbbé tenni. Ha a vázrendszerhez használt csövek átmérőjének megfelelően megválasztott, műanyag csódara- bokból a mellékelt ábra alapján elkészítjük a szoritókat, akár egyedül is megbirkózhatunk a fóliaház elejének és hátuljának be- borításával. Az ábrán látható segédeszköz 8 mm falvastagságú, 40 mm külső átmérőjű műanyag csőből lett leszabva, s a 3/4-1 colos csövekből készült vázrendszer beborításánál használható. Vékony, festett vagy pácolt lécekből egyszerű és mégis mutatós térelválasztót vagy kerítést készíthetünk a kerttelepi kiskertben. Ha a léceket előregyártón, egymáshoz illeszthető keretekre szegeljük, késó ősszel akár szét is szedhetjük, és télre száraz helyre vihetjük a kerítéselemeket, jelentősen meghosszabbitva ezzel az élettartamukat. (Kádek Gábor felvétele) Mire ügyeljünk a palántanevelésnél? A termesztöközeget - főleg ha melegágyi földet használunk palántaneveléshez - lehetőség szerint fertőtlenítsük. Ez történhet hevítéssel, gőzöléssel vagy Nematin segítségével. A lényeg, hogy elpusztítsuk a növényeket fenyegető kártevőket, a palántadőlést (a), fuzáriumos hervadást stb. okozó gombabetegségek csíráit, és megsemmisítsük a gyommagvakat. Aki hozzájut tiszta tőzeghez, abban is nevelhet palántát, csak éppen gondoskodnia kell a tápoldatos beöntözésről. Ugyanis a tiszta tőzegben szinte semmilyen tápanyag nincsen. Az ilyen közeghez átrostálás után Cereri- tet (10 liter tőzeghez 10 grammot) muszáj keverni, s egy heti pihentetés után használható magvetésre. Kelés után még így is tápoldatos beöntözést kell alkalmazni, mondjuk Harmavit, Herbapon vagy Herbasyn 3 0,1 százalékos töménységű oldatával. Házi palántanevelés esetén nagy kárt okozhatnak a gombabetegségek és a baktériumos betegségek. Leggyakrabban a paradicsomot fenyegető baktériumos foltosság (c) és szepto- riózis, a paprikát károsító bakteriózis, és a zeller szeptóriás, azaz késői nagy levélfoltossága szokott gondot okozni a termelőknek. Ellenük a Kuprikol lehet segítségünkre. A kelést követő 2-3 héten 0,4 százalékos töménységű oldattal célszerű egy- egy alkalommal megpermetezni a zsenge növényeket, később - ugyancsak egyhetes időközönként - töményebb, 0,6 százalékos oldatot használhatunk. A melegágyban vagy szabadföldi ágyásokban nevelt káposztaféléket elsősorban a repce- szárbarkó (repceszár-ormányos, Ceutorrhynchus quadridens) veszélyezteti (b). A nőstény többesével rakja le tojásait a keresz- tesvirágúak leveleinek nyelébe, főerébe. A kifejlődő lárvák behúzódnak a szárba, ahol járatokat rágnak. Az esetek többségében csak röviddel a kiültetés után figyelünk fel a kártevők jelenlétére, amikor sárgulni, fonnyadni kezdenek, majd elpusztulnak a palánták. Az ilyen növények szárában mindig megtaláljuk a kártevő fehér lárváit. A kártételt úgy előzhetjük meg, hogy amikor déltájban már rendszeresen 12-13 fok fölött alakul a hőmérséklet, 5-naponként megpermetezzük vagy beszórjuk Elocron- nal a növekvő palántákat. (Z) Ha hirtelen felmelegszik az idő Februárban már vethetünk mákot, petrezselymet Február még a téli hónapok közé tartozik, mégis gyakran előfordul, hogy hirtelen melegebbre fordul az idő, s főleg Dél-Szlovákia egyébként is melegebb éghajlatú körzeteiben kienged a föld fagya. Ha megszikkad a talaj és elkészíthetjük a magágyat, célszerű gyorsan elvetni azokat a zöldségféléket, illetve egyéb növényféleségeket, amelyek a duzzadás, csírázás és kelés időszakában jól tűrik a hideget, s akkor is képesek a talajban átvészelni a tavaszig hátralevő időt, ha netán ismét beköszönetnek a fagyok, vagy leesik a hó. Ilyen korán elsősorban mákot célszerű vetni, de földbe kerülhet a petrezselyem, fodros petrezselyem, sárgarépa, hónaposretek és vöröshagyma magja, elduggatható a vörös- és fokhagyma. Vethetünk metélőhagymát is, viszont a karottkával meg kell várni a végleges felmelegedést. A hagymaféléknél is számolni kell azzal, hogy tartós hideghatás esetén bekövetkezik a jarovizációs folyamat, és a növények nagy része magszárat fog nevelni. Bizonyos kockázattal borsót is vehetünk, persze nem cukor-, illetve vetöborsót, mert ezek a fajták 9-10 fok meleg talajt igényelnek a csírázáshoz. Földbe kerülhet a spenót is, bár előfordulhat, hogy az ismételt lehűlés következtében kifagy a vetés, tönkremegy a talán éppen csak csírázó vetőmag. Ha van ültetöa- nyagunk, beültethetjük a csicsóka számára kijelölt területet. Jó, ha figyelembe vesszük a vállalkozás kudarcának lehetőségét, s a biztonság kedvéért az adott növénynek szánt területnek csak egy részét vetjük be februárban. (éek)
