Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-15 / 7. szám
ifasärnap H IT Th 117 4 TT^T T7T TT Tóll/TTYTVI ITI * TIT i TV A TTVT f- Di n ~~ (tYS 1 »«B Forr a világ. A Perzsa-öbölben dúló háború, a baltikumi helyzet, a jugoszláviai válság... és még sokáig sorolhatnánk azokat a tájakat, országokat, ahol az emberek aggodalommal tekintenek a jövőbe. - Beleértve hazánkat is -. A világpolitikai helyzeten, a valamennyiünket érintő országos gondokon kívül mindannyiunknak megvan a saját gondja-baja. Az utca emberétől ezúttal azt kérdeztük: Milyen kérdések foglalkoztatják önt napjainkban? HAJDÚ KATALIN 47 éves, a dunaszerdahelyi könyvesbolt vezetője:- Engem elsősorban a családom problémái foglalkoztatnak. Huszonhárom eves, nős, egy gyermekes fiam alias nélkül maradt, es meg csak munkanélküli segélyben sem részesül. Támogatjuk okét ahogy tudjuk: a rádtójavrtó férjem helyzete iseleg, m zonytalan. így előfordulhat, hogy hamarosan az en keresetemre leszünk utalva valamennyien. Persze, a könyvesbolti munkahely sem túlságosan biztos, hiszen a Slo- venská kniha mint allarm vállalat áprilistól megszűnik. Hogy a magunk erejéből mire leszünk képesek, arra nehez válaszolni. Annyi biztos, , az emberek jelenleg inkább élelmiszerre költik a pénzt mint könyvekre. Forgalmunk erősen csökkent. A szokásos napi 15 ezres bevétel 5-6 ezerre esett vissza, öt alkalmazottunk közül ketten anyasági szabadságon vannak, de a forgalom csökkenése miatt nem is érezzük hiányukat. Harminc éve dolgozom a szakmában, de még soha olyan sokan nem mondták, miután megpillantották, mennyibe is kerül a kiválasztott könyv, „inkább megyek a könyvtárba“. Lassan elveszítjük leghűségesebb vásárlóinkat. „Ne haragudjon Katika, hogy már nem magánál vásárolok, de a maszek standon olcsóbban jutok olvasmányhoz“ - hallom nemegyszer. A diáklányok, akik gyakori vásárlóink voltak, egyre inkább elmaradoznak. Ha megjelenik egy-egy érdekesebb könyv, valamelyikük megveszi, és körbeadja. Feletteseink most arra gondolnak, esetleg elektronikai cikkek árusításával fellendíthetnénk a forgalmat. Ezt nem tartom jó ötletnek. Nemcsak azért, mert az ilyen árunak semmi keresnivalója sincs a könyvesboltokban, de abból a szempontból is, hogy a szaküzletekben is pang a forgalom. Béla <~yőRéalvi G» 1 É^ekúiva'-. 58évesre»*», valegH^k dése aggaszt. arányú ,.A ahol dol'yOZ ka? pásokat. M háiókocsin Era állampolgár h^. pozsony- gába ébredt, csak az alsovérrsküe ««*í£SÍ5 gozom, uaP ^k'bmtalitas 'van^rtólvajlásn^. nak, arC±másunk több u. Nemreg aUoI" tt. Két nap vasúti kocsit kP£ Rilkében múlva az ;,ldbea bőrüléseket 1 állomaKSSSn A Vasárnap ankétja KELEMEN ANDREA 21 éves butikos, Komárom: „ és aüe-—- Még radt, amiben ^ p^ema ciP6^ ló utasokat lopí^. csaVc ^ . uqqv valaki Se felszáll a kirnegy a í°' P°ggyasza búcsúzni, és egy lyosóra elb megf°r' perc m^'V?’ak már csak hűlt dúl, táskádnak ^últkonban helyét ^ lószemelt magaegY “^ aranyién«» lan^; nak egy duit a vonat, leAmikor elindult ^ téP« nya^erencsére sikerült leugrott- bzer eicsipnünk. divatba “ SSSöí»"»”“" fenyegető , ünk után ki kellett u^"ttukaz eUz állomást, lea^ot és ala- összes érkéz- környékétjukat. Bk % Amikor kibéreltük és rendbe- tettük ezt a nemrég még nagyon elhanyagolt helyiséget, nem sejtettük, mennyi nehézség, buktató áll előttünk. Most nemcsak a papírok körüli ügyintézésekre, az adóbevallás bonyodalmaira és az anyagbeszerzés körüli hercehurcára gondolok, de olyan emberi tulajdonságokra, mint az irigység. Anyuval öt évre béreltük ki ezt a kis üzletet. Természetesen a lakók jóváhagyásával. Ennek ellenére mindig akadnak gán- csoskodók, akik képtelenek belenyugodni, hogy megpróbálunk saját erőnkből boldogulni. Többen minden erejükkel azon fáradoznak, hogy minket innen kieb- rudaljanak. A többi komáromi vállalkozónak sincsenek jobb tapasztalatai. A Kitti butik kirakatait például már kétszer betörték. De hogy másról is beszéljek. A komáromi parkok siralmas állapota nem vet jó fényt városunkra. Elhanyagoltak, a padok, a gyerekhinták java töroft. A járdák piszkosak, tele vannak eldobott dobozokkal és más lim-lom- mal. Tudom, hogy pillanatnyilag vannak sokkal fontosabb dolgok is, de azt hiszem, ha a tiszti pavilon melletti öreg parkot rendbetétetnék, ennek itt mindenki örülne. TÓTH IRÉN 33 éves hivatalnok, Nagysalló: Falum határain belül maradok, és két olyan problémát említek, melyek aránylag sok embert, elsősorban gyermekes szülőt érintenek. Községünkben felépült egy korszerű, egészségügyi központ; szakrendelőkkel, patikával, sőt orvosi lakásokkal. E téren minden rendben is lenne, egy valamit kivéve. Már több mint fél éve nincs gyermekorvosunk. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az ide tartozó 6-7 falu kisgyerekes szülei betegség esetén kénytelenek Zselizre utazni. Nincs mindenkinek gépkocsija, és hogy mit jelent lázas csecsemővel vonatozni, buszozni, mindenki tudja. A másik dolog ugyancsak a gyerekekkel kapcsolatos. A két szomszédos, magyar és szlovák iskola egyikének sincs tornaterme. Annak idején én is ott tanultam, és a helyzet azóta sem változott. A gyerkőcök télen, illetve rossz idő esetén a folyosó betonlapjain tornáznak, ami nemcsak kényelmetlen, de balesetveszélyes is. Szóba került, hogy összekötő folyosóval, illetve tornateremmel egymáshoz kapcsolják az iskolákat. Bízom benne, hogy fiatal polgármesterünk támogatásával ezt a tervet előbb vagy utóbb sikerül majd megvalósítani. A szülői szövetségben, melynek tagja vagyok, az iskolai étterem áldatlan állapotáról is gyakran vitázunk. Távol van az iskolától, a gyerekeknek át kell menni a forgalmas főúton, ami elég veszélyes. szakképzetlen, viszont csak a szakmunkások iránt van érdeklődés. A legfájdalmasabb számomra, hogy nincs garantált eszközrendszerünk a problémák enyhítésére. Hosszú távon a munkaköri átképzés hatásos lehet, ám egyelőre az üzemek nagy része még csak töpreng a termelési programon. És ha szabad még egy gondolatot hozzátennem: Fontosnak tartottam és támogattam a Garam völgyében megjelent felhívást, mely arra kérte a magyar szülőket, hogy gyermekük iskolába íratásakor a szívükre hallgassanak. ZOLLER MIHÁLY 41 éves, a járási munkahivatal igazgatója, Léva: Többek között az is foglalkoztat, hogy mikor szűnik mar meg a tudathasadásos állapot Közép-Kelet-Európá- ban, az emberek mikor találják meg az egymáshoz vezető utat, mikor szűnnek meg a mesterségesen szított ellentétek ott, ahol alapvető nézeteltérések sohasem voltak. Optimista alkat vagyok, így bízom a józan ész győzelmében. Januártól a járási munkahivatal igazgatója vagyok. É'etemben nem dolgoztam ennyit, mint most. Rendkívül szomorú munkahely az enyém. Biztonságukat kereső, stresszelt, szerencsétlen emberek járnak ide. Ezért munkatársaim megválasztásánál a szakmai hozzáértés mellett a toleranciakészséget és az emberséges magatartást tartottam a legfőbb szempontnak. Mi még nem is vagyunk olyan rossz helyzetben, hiszen itt a munkanélküliség, néhány kelet-szlovákiai járástól eltérően az egy százalékot sem éri el. Jelenleg 650-en részesülnek munka- nélküli segélyben. Legjavuk 4, PATASSY ILONA a Gar>mka,"::r-— ^ a végzősök sem , k’latastalannak tűrni% ^dja. Az is szóba X Zf ,CS2’ ™ biztos ahn] Igeun TOsszuJ kezdődői kapcso,ata a nagyXLht:pban.. »--Xe évisem garantálhatja, Wíjig, &° nek munkalehetőségek A; SZUksé6 Községünkben n a helyzet. ** « a ^asi székhelyen^ „XTb Kép és szöveg: Ordódy Vilmos 991. II. 15.
