Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-04 / 1. szám

i/asárnap A lakás dísze lehet Aki szeret barkácsolni, egy kis kézügyességgel - esetleg baráti segítséggel - könnyen elkészítheti a mellékelt ábrán látható, a házgyári lakások levegőjét rosszul tűrő növények számára tervezett, dísznek, aján­déknak sem utolsó mini üvegházat (florárium). Évekre szóló örömet és kellemes időtöltést nyújthat a virágot kedvelőknek. A florárium új, dekoratív belsőépítészeti elem, hatását nem helyettesíti néhány cserép virág. Akárcsak az elkészítése, a betelepítése és gondozása is körültekintő munkát igényel. Azonos igényű növényekkel kell beültet­ni, aljára a növényegyüttes talajigényének megfelelő rétegeket kell teríteni. A növények vízigényétől és a kör­nyezet hőmérsékletétől függően, mindig csak annyi vizet adjunk, amennyit a virágok képesek felhasználni, illetve amennyire az optimális páratartalom fenntartásához szükség van Heti kétszeri öntözés a floráriumban általá­ban elgendö. Növényeink többsége 18-22 fok melegben kielégítő­en fejlődik. A túl napos vagy meleg hely kedvezőtlen. Ne tegyük a floráriumot a fűtőtest közegbe, de a televízió fölé se. A szükséges fényt télen mesterséges megvilágí­tással pótolhatjuk, ami a mini üvegházat látványosabbá is teheti. Az ablak közelében elhelyezett floráriumban sötétebb hátteret kell kialakítani, hogy a növényzet hangsúlyos szerepet kapjon. Beültetésénél vegyük figyelembe, hogy például a páf- rányos-borostyános növényegyüttes gyakori öntözést kíván, viszont az ilyen üvegház az ablaktól távolabb, sőt az északi fekvésű szobában is helyet kaphat. Ezzel szemben a pozsgásokkal, kaktuszokkal betelepített flo­rárium fényigényes, viszont szárazságtűrő, s egy-két órán át a nap is sütheti az ilyen növényegyüttest. Ne feledjük, hogy a légcsere létfontosságú. Lehet teljesen zárt az üvegház, de akkor naponta szellőztetni kell. A florárium gondozási munkái közé tartozik a beteg, elszáradt növényi részek eltávolítása, a talaj időnkénti fellazítása, levegőztetése, valamint a felső üveglapot elért hajtások visszacsípése. A termesztőközeget évente célszerű kicserélni. K. Sz. Az első igazán hideg na­pokat követően, most gyorsan kivirágoztatha- tunk néhány, díszcserjéről (aranyvessző, babarózsa, japánbirs, vagy gyümölcs­fáról mogyoró, gesztenye, cseresznye, meggy) vá­gott vesszőt. A megsze­dett vesszőket hideg helyi­ségben hagyjuk akklimati- zálódni, majd tegyük őket 10-12 órára 30 fokos vízbe (vagy 50 percre legfeljebb 50 fokos vízbe). A vessző­ket valamilyen nehezékkel nyomjuk teljesen víz alá. Fürdetés után készít­sünk jó hosszú metszlapo- kat, majd langyos vizet tartalmazó vázában állít­suk a vesszőket az ablak közelébe. Ha naponta megpermetezzük, esetleg megfürdetjük langyos víz­ben a vesszőket, s kevés szalmiákszeszt is teszünk a vízbe, néhány nap alatt tavaszi hangulatot vará­zsolhatunk a szobába. Óvjuk a fiatal leveleket Ha véletlenül megsérülünk, természetesnek vesszük, hogy a seb rövidesen beheged, begyógyul. Növényeink nagy részének levelein a sérülések akkor sem hegednek be, amikor a levelek még növeke­désben vannak. Amikor pedig a levél már elérte teljes nagyságát, a sejtek szaporodása leáll és kezdetét veszi a fejlődés hanyatló szakasza. Ismeretes, hogy az asszimiláták előállításában milyen fontos szerepet játszik a zöld festékanyag. Ebből sokan tévesen arra következtetnek, hogy minél sötétebb zöld színe van a levélnek, annál többet produkál. Sajnos, a látszat ebben az esetben csal. A levelek életük első felében állítják elő össztermelésük 60-70 százalékát, vagy talán ennél is többet. A továbbiakban egyre rosszabb hatásfok­kal dolgoznak mind a fajlagos viz- és tápanyag-felhasználás, mind pedig a fényenergia hasznosítása szempontjából. A növény ezt azzal igyekszik ellensúlyozni, hogy folyamatosan - vagy a tenyészidó egy bizonyos részétől - új, fiatal leveleket fejleszt. Ebből következik, hogy helytelenül jár el a kertészkedő, ha növényeiről fiatal leveleket, illetve hajtásokat távolít el. Jó tudni, hogy azok a levelek, amelyek taitaléktápanyag-felhalmo­zás céljára (termés, gumó, répatest stb.) termelnek asszimilátákat, a fokozott igénybevétel miatt gyorsabban öregszenek, hamarább pusztulnak el. (ba) A pihenésre is gondoljunk 1991. Kertünk építése, alakítása során előbb-utóbb felmerül bennünk az igény egy, a pihenést, a társas együttlétet szolgáló zug kialakítására. Ehhez nyújt ötletet - a jövőre vonatkozó tervezgetést segítve - a mellékelt ábra. Tervünk megvalósítására árnyékot adó fákkal, térhatároló cserjékkel keretezett helyet válasszunk ki a kertben. Előnyös, ha a kisháztól rövid úton megközelíthető. Mint az ábra is mutatja, a tűzálló téglából épített túzteret három oldalról fal védi a széltől. A tűzhely két oldalán munkaasztalként szolgáló faburkolat van, alatta tartható a tűzifa vagy a faszenes zsák. A padokkal egybeépített, kecskelábú piknikasztal fenyőből készült, színtelen páccal kezelték. A pihe­nőrészt négyzetesen faragott terméskőlapokkal vagy műkővel burkolhatjuk, s 120 cm magas téglafallal vehetjük körül. A pihenörész egyik oldala feltétlenül maradjon nyitott, mert teljesen körülfalazva a bezártság érzetét keltené. (SZÍ) Tárolni csak gondosan átválogatott, egészséges, sérülésektől mentes burgonyát érdemes. Még az ilyen termést is csak akkor tudjuk károsodás (fonnyadás, romlás), illetve csírázás nélkül eltartani, ha a tároló hőmérséklete 3-7 fok, levegőjének nedvességtartalma pedig 90-95 százalék között állandósul. Nagyon fontos, hogy a hőmérséklet ne csökkenjen a jelzett 3 fok alá, mert a burgonya megédesedik, 0 fok alatt pedig meg­fagy, üvegesedik és használhatatlanná válik. Ezzel szemben 7 foknál melegebb környezetben a gumók gyor­san kicsíráznak, száraz tárolóban megfonnyadnak, rán­cosodnak. Palántanevelés a lakásban Tavasszal valószínűleg az eddigi­nél is drágább lesz a piacon a palán­ta, ezért aki csak teheti, próbálja maga kinevelni a szükséges ültetöa- nyagot. Aki kizárólag önellátási cél­lal kertészkedik, annak nincs feltét­lenül szüksége üvegházra, meleg­ágyra, kicsiben a lakásban is lehet palántát nevelni. Verandán, világos folyosón, esetleg üvegezett erkélyen szaporítóládába vethetünk-tűzdel- hetünk, kisebb helyiségben az ablak közelében elhelyezett tejfölöspoha­rakban, tejeszacskókban, hurkasze- rüen megtöltött, fektetett fóliatasa­kokban, műanyag flakonokban, esetleg papírból készült tartókban, erkélyládákban és kisebb virágcse­repekben nevelhetünk palántát. Ha földtartó edény gyanánt tejfö­löspoharakat vagy tejeszacskókat használunk, az aljukat feltétlenül lyuggassuk ki, esetleg végjük le a sarkakat, hogy a fölösleges öntö­zővíz elszivároghasson. Az ecetes, desztiláltvizes vagy más flakonokból nyitható földtartót készíthetünk. A flakon alját és tetejét vágjuk le, majd a testrészt hosszában hasítsuk fel. Az edényt előbb két helyen ra­gasszuk körbe szigetelőszalaggal, csak azután töltsük meg földkeve­rékkel. Ki ültetéskor a tartó könnyen leválasztható a földlabdáról, ha el­vágjuk a szigetelőszalagot. A hurka- szerűen megtöltött, majd összete­kert fóliatömlök előnye, hogy a pa­lánták erőteljes fejlődése idején a tömlő egyszerűen szétnyitható, te­hát tüzdelés nélkül is növelhető a növények élettere, ritkítható az állomány Papírból szintén készíthetünk földtartót. Ennek előnye, hogy a földlabdás palánta akár a tartóval együtt is kiültethető, hisz a papírbo­rítás a földben gyorsan elbomlik. Kisebb palánták előneveléséhez ki­tűnően megfelelnek a villanykörték csomagolásánál használatos kar­tondobozok. Nagyobb palánták ré­szére a sima felével lefelé fordított kartonlapokból, esetleg több réteg­ben összehajtogatott újságpapírból készíthetünk hasonló földtartókat. A papírcsíkok ragasztással vagy iro­dai tűzőgép segítségével rögzíthe­tők, olvasztott padlóviaszba, étkezé­si ecetbe vagy viz üvegbe mártva tehetők vízhatlanná. Egyes növényfélék csak nagy pá­ratartalmú környezetben fejlődnek kielégítően. Ezek számára úgy biz­tosíthatunk optimális feltételeket, hogy a palántanevelő edényt na­gyobb fóliatasakba helyezzük, vagy a földtartó edényre jó fényáteresztő flakonból süveget készítünk. (Er) Édesebb és mag sincs benne Mármint abban a görögdinnyé­ben, melyet ötven évi munkával egy amerikai biológusnak sikerült kine­mesíteni. A farmerek máris csaknem ezer hektáron termelik a speciális hibridet, melynek gyümölcsei iránt főleg a repülőjáratok utasai számára ínyencségeket készítő vállalatok ér­deklődnek. Egyesek azt jósolják, hogy az amerikai dinnyetermó terü­letnek legalább 10 százalékán rövi­desen mag nélküli görögdinnyét fog­nak termelni, amely édesebb is a kö­zönséges dinnyénél. Gyümölcse a hagyományos 8-9 százalék he­lyett 11-12 százalék cukrot tar­talmaz. Az újdonságnak vein még egy igen jó tulajdonsága: a szedés pilla­natában leáll a gyümölcs érése, te­hát a piacon háromszor hosszabb ideig tartható friss állapotban, mint a közönséges görögdinnye. Vetőmagja, melyet diploid és tet- raploid dinnyék keresztezésével, a legnagyobb titoktartás mellett állí­tanak elő, hozzánk egyelőre nem jutott el. Talán nem is baj, mert valószínűleg ügy lennénk vele, mint a héjatlan napraforgóval, vagy az olajtök héjatlan magjával: Jó, de iga­zi élvezetet csak a rendes rágcsálni­való nyújt. (ká) Ha a kertben és a ház körül nem akad egyéb munka, marxiék deszkából, lé­cekből készít­sünk falra akasztható, kü­lönleges virág­tartót. Ha a föld­tartó vályúkba bádogból betétet csinálunk, meg­hosszabbíthat­juk virágtartónk élettartamát. (Kádek Gábor felvétele) Fűszer is, gyógyszer is A majoránna már az ókor­ban is ismert és kedvelt nö­vény volt. Európába Elö-ln- dián, Arábián és Egyiptomon keresztül jutott el. Melegked­velő növény, kezdetben gyógyszerként használták. Főleg az illóolaj-tartalma értékes, de csersavat (tan- nint), gyantát és vitaminokat is tartalmaz. Segíti az emésztést, a belső elválasz- tású mirigyek működését kedvezően befolyásolja. Szerves savai a zsírok bom­lását serkentik. Görcsoldó, szélhajtó hatású. Teáját gyermekek is ihatják. Kese­rűanyagai az étvágyat növe­lik, ami főleg a legyengült, lábadozó betegeknél fontos. Teája vagy öblögető olda­ta köhögéscsillapító, nyugta­tó. Antiszeptikus anyagai a száj- és orrüreg gyulladá­sát csökkentik. A szénanátha enyhítésére is használható. Ecetes lében, olajban vagy borban tartósítva étele­ink ízesítésére használhat­juk. Levelét frissen is a salá­tákra szórhatjuk. Húsételein­ket a sütés vége felé ízesítjük tört majoránnalevéllel (egye­seknél gyomorégést okoz­hat). A kedvező hatások fokoz­hatok édeskömény, ánizs és majoránna egyenlő arányú keverésével. (o)

Next

/
Thumbnails
Contents