Vasárnap, 1991. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1991-02-08 / 6. szám

m Új olajbeszerzési lehetőség után kutatva HA ELZÁRNÁK A CSAPOT A Szovjetunióból az idén hét és fél millió tonna kőolaj várható, további, legalább hatmillió tonna beszerzése szükséges. 11 millió tonna alatt már be kell vezetni a fejadag-elosztást. Tartalékaink normálisak: tizennégy napra elegendőek. Csehszlovákia továbbra is rendkívül függő helyzetben van a szovjet kőolajtól. Lehet ezen segíteni? Igen, a megoldás a TAL-köolajvezeték csehszlovák szár­nyának megépítése, ám ez legalább 2-3 évbe beletelik. KEVESEBB KŐOLAJ A SZOVJETUNIÓBÓL Egészen 1990-ig hazánk évi 16-17 millió tonna kőolajat impor­tált, gyakorlatilag kizárólag csak a Szovjetunióból. Behozatalunk 94,3 százaléka még 1989-ben is a keleti szomszédunktól származott. A szovjeteknek túlnyomórészt kész­termékkel egyenlítettük ki a szállí­tást, a kőolajárak pedig az ún. buka­resti árelv alapján szilárdan rögzítve voltak a KGST keretén belül. Az iménti szerződés azt jelentette, hogy az ötéves világpiaci árfolyamok átla­ga adta meg a KGST-olajárat, kikü­szöbölve a nagyarányú ingadozáso­kat. A kiküszöbölés olyan jól sikerült, hogy egyfajta „Csipkerózsika-álom- ba“ ringatta gazdaságunkat, jelen­tősen elodázva az energiatakaré­kosságot és a szerkezetváltást. A ki­egyensúlyozott és folyamatosan nö­vekvő szovjet köolajszállítások szendergésünket egészen 1990-ig biztosították. Ám tavaly gyors, majd­hogynem riadószerű volt az ébre­dés. A szovjetek által ígért 16,6 millió tonna kőolajmennyiségből csupán 13,2 millió tonna érkezett meg. Már ez a csökkenés is súlyos következményeket vont maga után: a feldolgozott olajtermékek tőkés exportjának leállítását és kígyózó sorokat a benzinkutak előtt. Nyugat­ról kisebb mennyiségű kőolaj beho­zatalára kényszerültünk, továbbá az eddig kihasználatlan Adria-vezeté- ket először használtuk ki: a hazai olajfinomítókba mintegy 150 ezer tonna iráni kőolaj áramlott rajta ke­resztül. OLAJ VAN - CSAK DRÁGA Ez volt hát a múlt év. És idén? Bár az olajszállítás terén hosszú távú szerződésünk van a Szovjetunióval, a viharos kelet-európai és a szovjet­unióbeli változások után ez gyakor­latilag érvényét vesztette. Ott és úgy kell bevásárolnunk, ahogyan tu­dunk. Ma csak készpénzért adnak kőolajat - mondja Emil Czakó mérnök, a Cseh Gazdasági Minisz­térium osztályvezetője. Nézzük te­hát végig vásárlási lehetőségeinket! A szovjetekkel tavaly decemberben kötöttünk új megállapodást 7,5 millió tonna olaj behozataláról; ebből 2 millió tonnát gépipari termékekkel, 5,5 milliót kemény valutával egyenlí­tünk ki. További kőolajmennyiség behozataláról tárgyalunk a tagköz­társaságok és a köolajtermelö vidé­kek képviselőivel. A Szovjetunió tehát továbbra is jelentős, de már nem egyetlen ener­giaszállító marad. Honnét szerezzük be a hiányzó - legalább 6 millió tonna - olajmennyiséget? Jelenleg komoly nehézségekbe ütközik na­gyobb és több évre előre lekötött mennyiségű olaj beszerzése - mondja Jan Finferle mérnök a Külkereskedelmi Minisztériumból. De talán mégsem olyan reményte­len a dolog. 1990 december végén idézte az ÍRNA iraki hírügynökség a teheráni ipari miniszter kijelenté­sét: az iráni kormány egyetért azzal, hogy évente hárommillió tonna kő­olajat és egymillió tonna földgázt szállítsanak Csehszlovákiának. Az iráni miniszter egyébként négyna­pos látogatást tett Prágában, ahol jegyzőkönyvet irt alá a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi együttműködésről. A Cseh Iparügyi Minisztérium közlése szerint január­ban 105 ezer tonna olaj érkezett, februárban pedig 113 ezer tonna érkezik a lekötött mennyiségből, mégpedig az Adria-vezetéken ke­resztül. A biztató iráni szerződés sem feledteti további, legalább 3 mil­lió tonna olaj hiányát, pontosabban eddig nem biztosított érkezését. Re­ménykeltő Marián Őalfa tavaly őszi észak-afrikai körútja, (Marokkó, Tunézia, Algéria), ahol a tárgyalások homlokterében egyebek mellett ép­pen a kőolaj behozatala szerepelt. Persze, a behozott mennyiséget ki is kell fizetni, s talán ez a nehe­zebb feladat. Kuvait iraki megszállá­sa előtt alig 18 dollár volt az olaj barrelenkénti (159 liter) ára; az an- nektálás és különösen a háború óta pedig jelentős kilengéseket mutat. A világpiacon egyébként van bőven a fekete aranyból. Irak és Kuvait termelésének kiesését már pótolták, sőt decemberben az OPEC teljesít­ménye napi 23,8 millió hordó volt, vagyis 1,3 millióval több, mint az öböl-válság előtt meghatározott li­mit. A fő gondot tehát az ár okozza, amelyet immár dollárban kell megfi­zetnünk. Ezt saját zsebből nehezen tudnánk állni. Egyszerű a megoldás: kölcsönözzünk! Hogy kitől? A Nem­zetközi Valuta Alap (IMF) január vé­gén 1,78 milliárd dollár hitelt hagyott jóvá Csehszlovákiának, ebből az olajár-emelkedésekből adódó több­letkiadások fedezésére az idén szeptemberig 690 millió dollár szol­gál. A hitelben szerepel még 210 millió dollár, amelyet akkor vehetünk igénybe, ha a kőolaj világpiaci ára a vártnál nagyobb mértékben emel­kedne. Reméljük, erre nem kerül sor. MENNYI OLAJRA VAN SZÜKSÉGÜNK? Vajon mennyi olajra van szüksé­günk, és mennyivel lehet csökkente­ni a fogyasztást? A kérdés jogos, hiszen közismert gazdaságunk pa­zarló energiafelhasználása. A té­nyek elgondolkodtatóak: ezer dollár bruttó nemzeti termék előállításához a fejlett országok Csehszlovákiához képest negyedannyi acéltermelést, feleannyi cementet, alig 40 száza­léknyi energiát és egyötödnyi vasúti teherfuvarozást igényelnek. Vagyis, ha hatékonyan és korszerűen mű­ködne gazdaságunk, a jelenlegi energiamennyiséggel a mostaninál mintegy kétszer nagyobb bruttó nemzeti összterméket állíthatnának elő. Sajnos, az energiatakarékosság terén tavaly sem történt lényeges előrelépés. Tavaly 13 millió tonnából sáfár­kodtunk, így a szövetségi kormány által kidolgozott három forgatókönyv egyikében ezt a számot vették kiin- dulópontnak. Ekkora mennyiséget a szakemberek kiegyensúlyozott ál­lapotnak minősítenek, a piac ellátá­sa folyamatos, csupán a feldolgozó kapacitások működnének alacso­nyabb kihasználtsági fokon. Tizenegy millió tonna kőolaj be­hozatala Svoboda mérnök, a Litví- novi Vegyi Üzemek igazgatóhelyet­tese szerint minimális, de már kriti­kus mennyiség gazdaságunk zökke­nőmentes működtetése szempont­jából. Ez a mennyiség gyakorlatilag csak a benzingyártásra volna ele­gendő, hiányozna a fűtőolaj, a petro- kémiai-ipar pedig az ún. technoló­giai minimumon üzemelne. Czakó mérnök szerint 8-9 millió tonna már fejadagok bevezetését vonná maga után, a szigorított ren­delkezések a hadigazdálkodási vi­szonyokhoz hasonlítanának. A gáz­olajhiány megbénítaná a mezőgaz­daságot, az építőipart és a közleke­dést. Még ennél is kevesebb meny- nyiség esetében a gyárak egy részét le kellene állítani, ötmillió tonnánál gyakorlatilag bekövetkezne a gaz­dasági katasztrófa: csak az alapellá­tásra, a mentők, a rendőrség és tűzoltóság számára jutna benzin. OLAJVEZETÉKEK NÉLKÜL NEM MEGY Mi történne, ha a Szovjetunióban valóban beütne a gazdasági káosz, és egy csepp olajat sem kapnánk? Ez számunkra is a teljes összeom­lást jelentené, hiszen hozzánk az olaj mindeddig egyetlen úton érke­zett: a Szovjetunióból a Barátság­kőolajvezetéken keresztül (kapaci­tása évi 20 millió tonna). Gazdasági létünk gyakorlatilag ettől az egy köl­dökzsinórtól függ. Mivel az előző rendszer nem épített ki stratégiai tartalékokra alkalmas tárolókat, így készleteink vészesen alacsonyak; mindössze 14 napra elegendők. Tény, az egyre barátságtalanabb Barátság-vezetéken kívül még egy vezet Csehszlovákiába, mégpedig a közös jugoszláv-magyar-cseh- szlovák Ádria-kőolajvezeték. Az 1978-ban átadott létesítmény a rá­következő évben történt olajárrob­banás miatt egészen 1990 decem­beréig kihasználatlanul állt. Bár üzemképes állapotban van, mégis csak részben enyhít gondjainkon, ugyanis évi kapacitása 10 millió ton­na, de ebből a felét Magyarország jogosult használni; így Százhalom­batta és a csehszlovák Tompa kö­zött csupán 5 millió tonnát képes továbbítani a vezeték. Olajellátásunk „házhoz szállítá­sában“ lényeges fordulat 1994 tájé­kán következik be. Már tavaly inten­zív tárgyalásokat kezdett a kormá­nyunk a TAL-huiózatba való bekap­csolódás érdekében. A Triesztből kiinduló, Ausztrián és az NSZK-n keresztül haladó vezeték határaink közelében húzódik, így több ponton is csatlakozhatunk hozzá. Szlováki­át közvetlenül a schwechadti (Bécs mellett) esetleges leágazás érinti, alig hatvan kilométeres vezetéket kell építeni a pozsonyi Slovnafthoz. A szlovák és az osztrák kormány már tárgyalt ez ügyben, a tervek szerint akár jövőre üzembe helyez­hető az új vezeték. Egy bökkenője azért van a dolog­nak. a TÁL osztrák kapacitása vi­szonylag csekély, legfeljebb 4 millió tonna kőolaj érkezhet a megépíten­dő vezetéken. S ez még mindig kevés. Olajéhségünket a német TÁL hálózat Ingolstadtól Kralupy nad Vltavouig- megépítendő olajvezeték csillapítaná megnyugtató módon: ez kezdetben 5 millió, a későbbiek so­rán akár 10 millió tonna olaj továb­bítására is alkalmas lenne. A két végállomás közti 325 kilométeres távot három év alatt építenénk meg, 450-500 millió márka költséggel. Mindaddig, amíg a TAL-hálózat két csehszlovák szárnya nem készül el, energiaellátásunk, s ezáltal egész gazdaságunk ingatag lábakon áll. (só) Vasárnapi krími Fájdalmat érzett a mellében, a gyomrában, a lábaiban... Felmerült előtte egy lány alakja, aki nagyon han­gosan énekelt „Én..." - gondolja, és keresi a megfelelő szavakat - „elvesztem.. „Hogyan történt?" - töprengett. A lány énekel, hangosan, ami na­gyon zavarja, érzi, hogy a tudata kezdi elhagyni. Nem érti a helyzetet. Talán elaludt? Hogy' aludhatott el? Ébren akart maradni... bizonyosan ez a halál... „Jó éjszakát! Jó éjszakát!" A fények kialusznak, a műsor véget ér. Most saját magát látja, amint elsiet a páholyok között, ragyogó mosollyal, biztos léptekkel, hangos taps közepet­te. Szerda este van. a képernyőn - mint minden héten ilyenkor - este nyolctól kilencig a Don-Denton-Show a „Don- Denton-Live" - az ö műsora fut... Már megszokták, hogy a műsort dél­utánonként veszik fel. Denton minden alkalommal figyelmesen végignézi a show-t, ilyenkor egyedül ül a készülék előtt, és senki sem zavarhatja. És nem­csak azért, mert magát is szívesen látja a képernyőn, de a hibákat így jobban észleli, mint a stúdióban. Az Athén Étteremben Nancyval és Herbbel elfogyasztott vacsora után ha­zasietett. Kevert egy italt magának, leült a hatalmas foteljébe, magához vette a jegyzetblokkot. Ó volt a színpadon, nevetgélt, beszélt, tréfálkozott, és ó a fotelben biccentett hozzá. A másik Denton egy énekesnőt mutatott be, amikor...- Don, én mindent megtettem. .- El is várom! Mi lennél nélkülem?- Don, kérlek.., nekem a hét végén Bostonba kell utaznom!- Kedvesem, te az egész hétvégén próbálni fogsz, mégpedig itt. Ne felejtsd el, szerződve vagy nálam! Tönkre tud­lak tenni... Igen, lehet, hogy Eddie Blake volt. Ö ismeri az egész show-t, mint a tenye­rét. Dehát... képes lenne? ... Aztán Nancyre gondolt, a felesé­gére és Herb Martinra, az íróra.-Szeretném a válást... - hallotta Herb hangját. *-Nem!- Nem értelek téged, Don! Te már nem szereted ót és ö sem téged. Mire való ez? Denton Nancyre mutatott: - Ó hoz­zám tartozik. Érted?- A válást a te beleegyezésed nélkül is el tudom intézni - szólt közbe Nancy - például Nevadában.- Ha válás lesz, én leszek a panasz- tevő, kedvesem - ellenkezett a felesé­gével. - És ahhoz el sem kell utaznom. Házasságtörésről van szó, ha szabad rá emlékeztetnem téged.-Ami pedig téged illet - fordult Herbhez - ne kívánd, hogy kedveljem az írásaidat, amiket véleményre se tar­tok méltónak.- Hagyd meg nekem azt az őrömet, hogy valaki elgázoljon... - szólt Herb kényszeredett mosollyal, de Nancy rá­szólt:- Az ilyesmivel nem szabad tréfálni! ■ Nem tréfálok... - hangzott ekkor Donald E. Westlake- ^JQ ÉJSZAKÁT!“ Ez a kép ismét előjön és megérti, hogyan történt... valaki a háta mögött benyitott a lakásba, a szobába, amikor senkinek sem szabad öt zavarnia! a másik Denton hangja a képernyőről. - Ann és Dán pillanatnyilag a legújabb táncosaink... Nói, vagy férfi alak volt? Akár férfi is Dühösen fordult hátra, és szinte kia­bált:- Megy az adás! A teringettét! Az egyetlen égő lámpa a betolakodó mögött világított, akinek csak a sziluett­je volt látható. Vastag télikabát, feltúrt gallér, arca a kalap alatt sötétben ma­radt. Denton dühösen szólt rá:-Ki az ördög...? Pici láng villant, a sziluett jobb olda­lánál, és egy csattanás hallatszott. És amit legközelebb hallott, az a nagyhan­gú lány éneke... Ott ült a fotelben. Tehát valaki rá- tött... Próbálta megállapítani, hol sebe­sült meg. A hasában erős nyomást érzett, a lábai zsibbadtak, de egyik sem a lövéstől fájt. Inkább feljebb, jobbol­dalt, a mellében .. igen, ott érzett égő fájdalmat, amely az egész testére átter­jedt. Tudta, hogy komoly a sebesülés, gyors segítségre lenne szüksége. Másodszor is elveszítette az eszmé­letét... aztán... ismét látta magát a kép­ernyőn, most adja át a helyét a komi­kusnak. Közvetlenül a készülék mellett van a telefon. Segítséget kell hívnia! A go­lyó a mellében... életveszélyben van! Elörehajol, de olyan szúrás nyilall a testébe, hogy visszazuhan a fotelbe. A fájdalomtól eltorzul az arca. Még tud gondolkodni, ez nagyon fontos . csak nem elájulni! A képernyőn hangos nevetés: a kö­zönség élvezi a műsort. A komikus a tréfája után meghajol, ismét jön a má­sik énje, az ö hangja konferálja a mú- sorszámot. „És ki jön most...?" ... Ki lehetett mégis? Ki lőtt rá? Meg kell tudnia, meg fogja tudni . . de egyre sűrűbb pókháló ereszkedik eléje. „A kulcs!" Ez a gondolat villan át az agyán. Hiszen belülről bezárta az ajtót! Az egész városban négy ember van, aki kulccsal rendelkezik a lakásához! Nancy, a felesége, akitől külön él, bár nem váltak el. Herb Martin, a show rendezője, aztán Mory Stonemann az igazgató és Eddie Blake, a komikus ... Tehát valaki a négy közül! Nekik van kulcsuk. Ók ismerik a napi programját, óráról-órára. Ez a négy név cikázott az agyában. Ezek az emberek tőle függe­nek és mind gyűlölik őt. Denton ott látja Eddie Blaket a szín­padon. Ó lehetett? Délután meglehető­sen rossz hangulatban volt. A baleset óta egyre idegesebb, már többször kiborult, délután is a jobb könyökét dörzsölgette, ahol nemrég megsebesült és állandóan fáj...- Ma pocsékul szerepeltél... - mondta neki. - Még sosem láttalak ilyen gyengének! Megint kábítózol?- Nem, nem. Don! Te is tudod. .-Talán nem jutottál hozzá, hogy Bostonba akarsz utazni? lehetett, akár nő... kövérnek tűnt... talán Morry Stonemann? A kulisszák mögött Stonemann tűnt elő, szakadatlanul törülgette izzadt homlokát.-Jó kritikákat kaptak, Don... még fiatalok!- Mégse kellenek! - csattant fagyo­san. - A te ajánlatodra vettem fel őket. Tehetségtelenek. Mennyit kaptál tőlük? Stonemann megsértődött. - Mit gondolsz te rólam?- Nos, mennyit? A másik elsápadt. - Ötöt... - mond­ta végül.- Maradjunk ennyiben... azt az ötöt hozzá számolom a tartozásodhoz. És gondolj arra, nem akarok évekig várni a pénzemre! „Tehát Morry lenne, aki lőtt?" ... Nem látja már az adást. Hevesen pislog. Csak ne elájulni! Az lenne a ha­lát! Itt állnak ők négyen a színpadon... ki volt közülük? - suttogta önmagának. És azok válaszoltak:- Ha te halott vagy - szólt Nancy- férjhez mehetek Herbhez...- Ha te halott vagy - szólt Eddie Blake - akkor ez Eddie Blake-show lesz...- Ha te halott vagy... - hallotta Herb hangját - nem jössz többé a fenyegető­zéseiddel!- Ha te halott vagy - szólt Morry- nem vagyok adósod egyetlen centtel sem! Dentont erős rosszullét fogta el. Is­mét megkísérelte a sziluett alakjának visszaidézésót: a részleteket próbálta, a kabátgallért, az orrát, a fülét: Nancy- nak hosszú haja van, letakarja a fülét. Tehát csak három lehetőség marad. A magasság! Eddie és Herb! Eddie karcsú, Morry alacsony... vissza kell emlékeznie, nem szabad elájulnia! A sziluett egy magas férfi alakja volt. Eddie vagy Herb! Még egyszer mindent végiggondolni... Az ajtózár rezzenése, a gyilkos alakja, a sárga lángocska! Igen, ez a lángocska! Eddie a jobbját nem tudja biztonsággal használni. Csaknem egy órája ül már így, go­lyóval a testében. Látja magát a képer­nyőn. a színpadon, nevetgélve, félelem nélküli önmagát.-Esténk véget ért... reméljük, jól szórakoztak! „Ne menj haza, Eddie1" - suttogja. „Segitsmekem, hívd a rendőrséget!" A telefon pedig olyan közel van. A másik Denton még egyszer inte­getett: - Viszontlátásra, barátaim! „Ne menj haza, segíts nekem!"- suttogta ismét, kiáltani akart, de a ki­buggyanó vér elnyomta a suttogást is. A képernyőn az elegáns férfi alakja egyre kisebb lett, távolodott, még egy ragyogó mosoly mindenkinek:- Jó éjszakát! Jó éjszakát! Fordította Antalfy István 16 1991. II. 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents