Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-10 / 289. szám, kedd

1991. DECEMBER 10. •l)VSZ6in SPORT EXTRA 8 U m NYERT A NAGY HAZARDOR Hatalmas, szinte megdöbbentő meglepetéssel zárult az észak- és kö­zép-amerikai, valamint karibi országo­kat tömörítő' CONCACAF-zóna első bajnoksága. Az úgynevezett Arany Ku­pát nem a toronymagas esélyesként el­könyvelt mexikói válogatott nyerte, ha­nem a labdarúgó-ábécét még csak ta­nuló amerikaiak. Ež a győzelem akár sporttörtáneti is Isheí, hiszen az .amik" először igazolták: nem biztos, hogy el­hibázott döntés volt a kezükbe adni a '94-66 vb-finálé rendezési jogát! Az Egyesült Államok az elődöntó'ben búcsúztatta a nagy favorit mexikóiakat. A 2:0-ás vereség olyan mérhetetlen elkese­redést váltott ki a vesztesek körében, hogy Manuel Lapuente szövetségi kapi­tány önként és villámgyorsan mondott le tisztéről... Helyét a volt argentin „má­gus", César Luís Menotti foglalta el. De most talán inkább a győztesről il­lene szólni. Az amerikai játékosok egy­behangzó véleménye szerint a siker óriási mértékben köszönhető' annak az embernek, aki egy-két korábbi állo­máshelyén már bizonyította, hogy le­hetetlennek tü'nó'feladatok megoldásá­ra is képes. BORA MILUTINOVICS, a tengerentúlra áttelepült jugoszláv mes­teredző korábban is kedvelte a kocká­zatos vállalkozásokat. 19B6-ban példá­ul a vb-t rendező mexikói csapat irányí­tását rajta kívül nagyon kevesen mer­ték volna elvállalni, s tavaly is volt egy hasonló merész húzása, amikor pár hó­nappal a Mondieie-rajt előtt vette keze­lésbe a Costa Rica-í válogatottat De rendkívül érdekes módon Miluti­novics még egyszer sem fizetett rá vak­merőségére. Mexikóval és Costa Ricával egyaránt kimagasló eredményeket ért el, de vérbeli hazardőrkónt örökké keresi a veszélyhelyzetet.. Nos, amikor Bob Gansler helye megingott az USA váloga­tottjánál, nemigen tolongtak a megtiszte­lő posztért a jelesebb európai és dél­amerikai szakemberek. Franz Beckenba­uer szerepelt a jelöltek listájának élén, a „Császárnak" azonban bőven elég volta balsikerű kaland a Marseille kispadján, nem vágyott újabb izgalmakra. Tavasszal már teljesen egyértelmű volt, hogy Ganslernek menni kell, mert vészesen közeleg a nagy megmérette­tés, és a csapat még mindig nincs se­hol. És ekkor jött a megszállott szeren­cselovag... Hogy ezután mi történt, ar­ról beszéljenek Inkább a játékosok. — Bora a futball igazi misszionáriusa, aki valósággal „megtérített" minket — áradozott a középpályás Brian Quinn. — Egyszerűen hihetetlen, mennyit fejlődünk azóta, hogy velünk dolgozik — folytatta a dicséretet Vermes Péter, aki egykor a Rába ETO színeiben is szere pelt, s időközben az amerikai válogatott egyik legnagyobb sztárja, csapatkapitá­nya lett. — Ez a fickó minden edzésen ta­nít valami újat. Milutinovics a közvetlen hangne­met, a „Borázást" és a „fickózást" nem veszi zokon. Nagyszerűen érzi magát a szorgalmas, fogékony, a labdarúgásért az amatőrök lelkesedésével rajongó, de gondolkodásban már profi játéko­sok között. — Meglepett, milyen nagyszerű fut­ballistákkal találkoztam az Államokban — mondta. — Csak a legjobb sportolók képesek ilyen rövid idő alatt ennyit javul­ni! Az elfogulatlan szakértők is úgy véle­kedtek, Milutinovics vezetésével óriásit téptek előre az amerikaiak. A legszembe­tűnőbb, hogy feladták korábbi, védeke­zésre épített harcmodorukat, és könnye­débben, gyorsabban játszanak. A CON­CACAF Kupán öt mérkőzésen tíz góllal örvendeztették meg a kaliforniai közön­séget, a publikum pedig viszonzáskép­pen megmutatta, nemcsak a tojáslabdás futball szépségeit tudja értékelni. A labdarúgókat anyagilag is kezdik megbecsülni az Újvilágban, bár ezen a téren még természetesben óriási a lema­radás a .menő" sportágakhoz képest. A kupadiadaléri több mint százezer dollárt osztottak szét a válogatott tagjai közöti, ami már egészen szép meccs prémiumként értékelhető. De megér­demelték pénzüket. A Honduras elleni drámai, tizenegyesekkel végződött meccs után ugyanis « kapus, Tony Me­ola — akit egyébként a torna legjobb játékosává választottak — azt meré­szelte mondani: — Úgy érzem, kitűnően szórakoztat­tuk a közönséget... És ezért a kijelentésért nem nevet­ték ki Amerikában. Ha figyelembe vesszük, hogy a tengerentúlon a labda­rúgást a közvélemény unalmas, egy­hangú játéknak tekintette sokáig, az óriási dolog! (F) A KETSZERES VILÁGBAJNOK (KORAI) BÚCSÚJA KATONA BÁRNABÁS: „Külföldi sikereimet a TKD Electronicnak is köszönhetem!" A sportrajongók igencsak keveset tudhatnak a kick-boxról, amely a legfiatalabb sportágak kö­zé tartozik. „Kitalálója" a karate-világbajnokból filmsztárrá előlépett Bruce Lee volt. A kick-box mai formáját azonban a szabályalkotó Mike Andersson alakította ki. Itt is vannak formagyakorla­tok — viszont nincs törésgyakorlat. A súlycsoportok: 57, 63,69, 74,79, 84, +84 kg. Három szakág létezik: semi-contact, light-contact és full-contact. A 2x3 percig tartó küzdelem során semi-con­tactban a bíró minden érvényes ütés vagy vágás után megállítja a meccset, és akciónként pontoz­nak. Az érvényes találat azt jelenti, félerővel lehet csupán ütni, rúgni, és csak övön felül, kivéve a lábsöprést. A sportág koronázott királya a magyar KATONA BARNABÁS, aki már mindent meg­nyert, amit lehetett. Remek formában van, mégis a visszavonulás gondolatával foglalkozik... • Kétszer nyertél világbajnokságot, több­szörös magyar bajnok vagy; felkerültél a csúcsra, mégis búcsúzni készülsz. Miért? — Nem szeretek veszíteni, és ez, azt hiszem, érthető! Az igaz, hogy a csúcson vagyok, éppen itt kell befejezni. Emelt fővel akarok búcsúzni. Kü­lönben is fáj a derekam, a lábamat is érzem már, s a szívem is itt-ott rakoncátlankodik. Az orvosok szerint sportolnom sem szabadna. De én ezt — egyelőre — nem veszem komolyan! • Mégis lépten-nyomon azt hangoztatod: 29 évesen befejezed... — Nem, erről szó sincs Kisebb viadalokon, il­letve pénzdíjas versenyeken még részt szeretnék venni. Eb-n, valamint világbajnokságon már nem indulok. • Felsorolnád a nagyobb diadalaidat? — Huszonháromszor lettem magyar bajnok (1983—1991 között), a kick-box-karate kétszeres világbajnoka vagyok (1990, 1991), a kick-box mellett kung fu Európa-bajnoki aranyat is szerez­tem, a modern harci művészetek világszövetsé­gének Világ Kupáját is megnyertem. Full-contact­ban pedig kontinensbajnok lettem. • Egészen biztos, szponzor nélkül az ér­mek felét sem szerezted volna meg? — így igaz! Külföldi sikereimet főleg a TKD Electronicnak köszönhetem, melynek tulajdono­sa, Benkő László rnár három éve hathatósan tá­mogat. A tolmácsgépeket forgalmazó müncheni üzletember nem ismer lehetetlent, mindent meg­ad, amire szükségem van! • Mik a terveid a visszavonulás! követően? — Már most is edzősködöm, emellett karate­szakedzőire is járok aTestnevelési Főiskolára. Tit­kos vágyam, hogy kick-box-versenyeket szervező menedzserirodám legyen... • Melyik sikeredre emlékszel vissza a leg­szívesebben? — Nagyon örültem az első vb-aranynak, s ak­kor elhatároztam, mindent megteszek, hogy meg­védjem világbajnoki címemet. Ebben a számban ugyanis ez ritkaságnak számít. Egy éwei később sikerült a bravúr. Harmadszor aligha jönne ki a lé­pést, ezért (is) búcsúzom. • És odahaza? — Budapesten kétszer is váratlan győzelmet könyvelhettem el. Ekkor még újocnak számítot­tam a sportágban. Nyolc évvel ezelőtt a libanoni válogatott ellen mérkőztünk a nemzetközi Taek­won-do verseny elődöntőjében; 2:2-nél én követ­keztem, és 5:3-ra vertem a négydanos libanoni mestert. Én csupán kéköves voltam... Két évvel később a kick-box világbajnokság csapatverse­nyének elődöntőjében szintén 2:2-nél a három­szoros angol Eb-győztes Wray-jel kerültem szem­be, s 3:2-re nyertem. A Budapest Sportcsarnok­ban 10 000 néző-ünnepelt. Végtelenül boldog vol­tam. Ez(eke)t a siker(eke)t nem lehet elfelejteni. • Lehet, hogy még egy-két győzelem, aranyérem benned van... Erre nem gondoltál? — De a vereség is a pakliban van! És erről már kifejtettem véleményemet. * * * BENKŐ LÁSZLÓ, Katona Barnabás szponzo­ra, aki a komáromi Szabó Attilát is szponzorálta (szponzorálja?), így nyilatkozott a sportolók támo­gatásáról: Katona Barnabás és szponzorának slágerterméke, a TKD Electronic kéziszótár (Prikler László felvétele) — Én is sportoló voltam, Szentesen vízilabdáz­tam. Bennünket senki sem segített, s ez nagyon rossz érzés volt. Sok embert támogattam már, en­nek köszönhetően tudtam érvényesülni. Barnára egy müncheni nemzetközi viadalon figyeltem fel. Rajta kívül még hat világbajnokot szponzorálok; a BVSC úszóit (közülük négyen a szöuli olimpián is részt vettek!), valamint a szentesi pólósokat. A tra­gikusan elhunyt Kesjár Csabát szintén támogat­tam. Halálhíre engem is megrendített! Csehszlo­vákiában másfél éwei ezelőtt létesítettem kapcso­latokat, három hónapja egészen szoros szálak fűznek ide... Az is lehet, hogy Benkő László a. nyárasdi női kézilabdacsapattal is reklámszerződést köt, ugyanis a TKD Electronic cégnek rnár több hete Pozsonyban is van irodája. ZSIGÁRDa LÁSZLÓ TOKI ÓBAN TAROLTAK A SZÍNES BORÚ FUTOK A „SÁPADT ARCÚAK" ALKONYA? Augusztusban a tokiói atlétikai világbajnokságon három világ­csúcs született, mindegyiket feke­te bőrű atléta érte el; ebből két re­kord, a férfi távolugrásban és 100 méteren az 1991-es év legna­gyobb sportélménye közé tarto­zik. A harmadik atlétikai vb-n a fér­fi futók 11 távon indultak: 100, 200, 400, 800, 1500, 5000, 10 000 m-en, 110 és 400 m gá­ton, 3000 méter akadá­lyon, valamint mara­tonban. A megszerez­hető 33 érem közül 32-t színes bőrű sportolók nyakába akasztottak, az egyedüli fehér az angol Roger Black, aki a 400 m-en ezüstöt harcolt ki, pedig a ne­vében fekete, hiszen angolul a black feketét jelent. Vajon a véletlen­nek köszönhető csu­pán ez az arány? Nagyon rövid a vá­lasz: nem. A színes bőrű futók, de egyáltalán, sportolók tarolása Toki­óban egy régebben in­dult folyamat kicsúcsosodása. En­nek titkát nem a biomechanikában, fizikai adottságokban kell keres­nünk. Még a 30-as években, Jesse Owens, amerikai néger atléta fény­korában, a tudósok rá akartak jönni sikerei titkára. „Kezelésbe" vették a sportolót, alaposan feltérképezték, adatait gondosan feljegyezték, s az eredmény? A fekete futó fizikailag semmivel sem különbözött más, csúcsteljesítményre képes fehér at­létától. A titkot máshol keli keresni, s olyan tudományokat kei! segítségül hívni, mint a szociológia, pszicholó­gia és a történelem. Persze nem a legendás Owens volt az első színes bőrű olimpiai bajnok, hanem a francia színek­ben versenyző algériai Boughéra El Quafi, aki 1928-ban állhatott a dobogó legtetejére. Viszont Jesse Owens teljesítménye annyira le­nyűgözött mindenkit, hogy ekkor kezdtek komolyabban felfigyelni a nem fehér sportolókra. Ráadásul sikersorozata éppen az 1936-os berlini olimpián csúcsosodott ki, azon a seregszemlén, ahol Adolf Hitler és elvbarátai az árja nép, a színtiszta szőke és kék szemű né­met ember felsőbbrendűségét akarta látványosan demonstrálni Erre jött Owens, az amerikai né­ger, es négy olimpiai aranyérmet szerzett! Egyszerű a magyarázat: a német tudósok „rájöttek", hogy a négerek voltaképpen áilatok(!), így természetes, hogy gyorsab­bak... A második világháború kényszer­szünete után, 1948-ban Londonban rendeztek olimpiát. Itt újabb sokkoló eredmény született; a 100 méteres síkfutás eredményhirdetésekor há­rom fekete futó állt a dobogóra. S et­től kezdve már nincs megállás. Min­den egyes seregszemlén egyre több ós több színes bőrű atléta ér el kimagasló eredményt, szerzi meg az első helyet. Kezdetben az ameri­kai négerek dominálnak; a 40-es és 50-es években jó pár bejut közülük az egyetemekre, amelyek az élsport „melegágyai" az Egyesült Államok­ban. A hidegháború korszakában pedig, a két szuperhatalom szembenállásának idején Amerika mindent mozgósít, amivel erejét, si­kereit kimutathatja. A cél érdekében a fekete bőrűeket is mobilizálja, akik elsősorban a sport terén tűnnek ki. Érdekes adatokat közölt a Sports Illustrated ismert amerikai sportlap a négerek fölényének nö­vekedéséről. E szerint az egyete­mi és profi sportban az 1940-es évek végétől gyökeres átalakulás merst végbe. Míg alig két évtizede a főiskolás kosárlabdázóknak egyharmada volt fekete bőrű, ad­dig 1980-ban már a fele. Az ameri­kai futballban ugyan sokáig nem tudtak utat törni, de a második vi­lágháború, majd a 60 <*s évek faji megmozdulásai után itt is válto­zott a kép. Jelenleg kétharmaduk néger. Es hol vannak az afrikai sportem­berek? Közvetlenül a nagy világ­égés után még az egyenlítői esőer­dők árnyékában alusszák — akkor úgy tűnt — örök álmukat, hogy az­tán a 60-as években, a kontinens de­kolonizációjával egy időben, meg­mutassák oroszlánkörmeiket, illetve hátukat a többi futónak. Az első fecs­ke, a mezítlábas maratonfutó, az eti­óp Abebe Bikila volt, aki Rómában, mint az első afrikai nyert olimpiai aranyérmet. Ráadásul ilyen hosszú, pontosabban a leghosszabb távon, hiszen 100, 200 vagy 400 méteren addigra már „beletörődtek" a fekete villámlábú futók sikereibe. Majd jött 1968, és Mexikóváros, ahol a kenya­iak bemutatták, mi fán terem a futás: taroltak 1500 méteren, 10 kilométe­ren, 3000 m akadályon, de etióp és tunéziai futó is felállhatott a dobogó tetejére. Sajnos, Montreált és Moszkvát kihagyták az afrikaiak, majd 1984-ben Los Angelesben egy újabb futónagyhatalom, Marokkó mutatkozott be: Szaid Aouita és El­moutawake! révén, később jött Szkah, Isszanga, Boutayeb... A leg­újabb fejezet, a szöuli seregszemle krónikájából kitűnik, a benevezett atléták több mint a fele fekete bőrű volt! Mint a fentiekből kitűnt, az Egyesült Államokban az 1950-es évektől kezdtek számolni a nége­rekkel, akiknek igazi öntudatra ébredése- is ekkor történt. Egy­egy fekete bőrű sportsikere ősz tönző erőt adott nekik, igenis, ki lehet törni a szürkeségből, „mi is fontosak lehetünk Amerikának" érzést kölcsönzött. Bár az USA, a „korlátlan lehetőségek hazája", mégis a sport adott a legnagyobb eséSyt a kiugrásra, ahol a társa­dalmi hierarchiában elfoglalt hely, a kiépített kapcsolatok helyett sokkal fontosabb a tehetség, az adottságok. A gyarapodó néger sportsikerek pedig fokozatosan ösvényt, majd széles országutat tapostak ki az utánuk érkező feke­te sportembereknek. Afrikában értelemszerűen más a helyzet, de itt is a sport a bizonyítás egyik eszközévé lépett elő. Bár az ame­rikai négerek sem éppen gazda­gok, az afrikaiak viszont valódi szegénységben élnek. A sportban elért sikerekkel jelentős pénzhez lehet jutni, ami óriási ösztönző erőnek bizonyult. Emlékezetes a marokkói Szkah kijelentése köz­vetlenül a mezei futó világbajnok­ság megnyerése után: „Most már gazdag vagyok..." (A Stadion nyomán — só)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents