Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-09 / 288. szám, hétfő

HIREK-VELEMENYEK ÚJ SZÓ* 1991. DECEMBER 9. VLADIMÍR MEČIAR NYILATKOZIK LAPUNKNAK: NEM IGAZ, HOGY ÖNÁLLÓ SZLOVÁKIÁT AKAROK - Szólíthatom elnök úrnak? Nem kellemetlen ez önnek? Arra gondolok elsősorban, hogy nem is olyan régen még miniszterelnök volt... -Jelenleg meg egy mozgalom elnöke vagyok, a megszólítás tehát helyénvaló. Ami pedig a mi­niszterelnöki posztról való leváltásomat illeti, van bennem bizonyos keserűség, mert a körülmények enyhén szólva zavarosak voltak, kaptam övön aluli ütéseket is, dehát a politikában ez már csak így van. - Elnök úr, az utóbbi időben mintha keveseb­bet szerepelne a nyilvánosság előtt. Talán a hát­térben már a választási kampányra készül, ezért vonult most kissé vissza? - Nem állítottam magam takarékra, sokat uta­zom, akkor szerepelek a nyilvánosság előtt, ha ezt fontosnak tartom, vagy mások gondolják így. Egyébként valóban készülünk a választási kam­pányra. Munkacsoportokat hoztunk létre, amely­ben több mint száz kiváló szlovák tudós és más szakember dolgozik. Nagyon jó és reális választá­si programot akarunk, amely évekre, sőt évtize­dekre meghatározza Szlovákia fejlődését. Ezzel párhuzamosan olyan politikusokat, rátermett szakembereket keresünk, akik képesek lesznek programunk valóra váltására. - Sokan azzal vádolják mozgalmukat, hogy egyre inkább nemzeti alapon politizálnak. Nem lenne európaibb és célravezetőbb, ha a polgári elveket helyeznék előtérbe? - Nézze, a nemzeti alapon való politizálásnak azért van létjogosultsága, hagyománya e régió­ban, hogy mást ne mondjak, például mindhárom szlovákiai magyar politikai mozgalom erre a nemzeti pillérre épül. - Részben igen, de ezek a nemzeti kisebbsége­ket képviselik, s ez azért lényeges különbség. - Lehetséges. Mi egyébként a polgári elveket tartjuk a legfontosabbnak, Szlovákia valamennyi polgárának jólétéért szállunk síkra, nemzeti ho­vatartozásuktól függetlenül. Alaptalanul állítják rólunk azt, hogy nemzeti alapon politizálunk. - Akkor mivel magyarázható az a tény, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom egyre közelebb kerül a Szlovák Nemzeti Párthoz és a Demokratikus Baloldal Pártjához? Koalícióra léphetnek ezekkel a partnerekkel? - A Demokratikus Baloldallal való koalíciót kizártnak tartjuk. Álláspontunk szilárd: ha meg­nyerjük a választásokat és koalíciós partnerre lesz szükségünk, akkor a Demokratikus Baloldal Párt­ját nem vonjuk'be a kormányba. Ami a Szlovák Nemzeti Pártot illeti, látni kell, hogy ott erős belső differenciálódási folyamat megy végbe, gyengül és fokozatosan lemorzsolódik a szélsősé­ges szárny. A kérdés lényegére visszatérve, végső választ erre csupán a választások után adhatunk, hiszen az eredmények olyan politikai lépésekre ösztönözhetnek, amelyek ma még nem idősze­rűek. Mi viszont úgy akarunk szerepelni, hogy ne legyen szükségünk koalíciós partnerre. - Elképzelhetőnek tart ekkora választási győ­zelmet? - Igen, minden erőfeszítésünk erre irányul. Említettem már, több mint száz kiváló szakember dolgozik választási sikerünk érdekében. -Nem gondolja, hogy Milan Kňažko tevé­kenysége - elsősorban a köztársasági elnöknek írt levele, s az a tény, hogy ő is aláírta azt a doku­mentumot, amely ENSZ-megfigyelőket kér Szlo­vákiába - árt a mozgalom jó hírnevének? - Kňažko mindezt magánemberként tette, s hogy miért, azt tőle kérdezze meg. Tény, hogy sok minden nyugtalanít bennünket. A legutóbbi sajtótájékoztatónkon egy példát említettünk a sok közül. Köztársasági elnökünk többször kijelentette, hogy a szlovák nemzetnek önállóan kell döntenie jövőjéről. Marián Calfa viszont rögtön magyar és ukrán veszéllyel riogat bennün­ket, amennyiben az önállósodás mellett dönte­nénk. Elég tisztátalan ez a politikai játszma. -Hadd kérdezzem meg nyíltan: ön az önálló Szlovákia híve? - Soha, egyetlen nyilatkozatomban és más ál­lásfoglalásomban sem mondtam, hogy az önálló Szlovákia híve vagyok. Én igazságos államjogi elrendezést akarok. Először fogalmazzuk meg, mi a közös állam lényege, mi a csehek, a szlovákok és az itt élő nemzeti kisebbségek közös érdeke, s ehhez keressük a megfelelő államformát. Lehet ez föderáció vagy konföderáció is. - Képviselőik Prágában mégis a népszavazás ellen szavaztak. - Teljesen logikusan. Mit ér most a népszava­zás, ha nemsokára választások lesznek, tehát nem lesz idő valóra váltani a nép akaratát. Eljön a népszavazás ideje is, ám mi most a választáso­kat tartjuk a legfontosabbnak. Méry Gábor felvétele - Főleg a cseh lapok írják azt, hogy az lesz az utolsó szög Csehszlovákia koporsójába, ha a cseh országrészben Klausék győznek, Szlovákiában pedig Mečiar mozgalma... - A legtöbb cseh lap kimondottan élezi a cseh-szlovák viszonyt, rosszindulatú velem és általában a szlovákokkal szemben. Erre a találga­tásra csak annyit mondhatok, hogy a történelem­ben és a politikában számtalan példa akad arra, hogy merőben másként gondolkodó politikusok közös érdekek és pragmatikus meggondolások alapján képesek voltak együttműködni. Csehszlo­vákiára sem jelentene semmi veszélyt, ha a vá­lasztások történetesen az említett eredményt hoz­nák. Klaus úrnak és nekünk is lenne elég terünk az együttműködéshez és az önálló politizáláshoz is. - Ön az utóbbi időben egyre erőteljesebben bírálja a szlovák kormányt. Miért? - Mert a szlovák kormány lényegében műkö­désképtelen. Szóltam már az engem ért övön aluli ütésről. Nos, leváltásom formálisan rendbe lehe­tett, alapjában véve azonban nem, sok volt a fel­színes és zavaros érv, szinte minden a cél szente­síti az eszközt alapján ment végbe. Emiatt rossz a mai kormány szerkezete. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen pártnak, a demokrata párttal és a Független Magyar Kezdeményezéssel együtt többsége van a kormányban, s ez a tény a keresz­ténydemokratákat gyakran a statiszta szerepére kényszeríti. A kormányon belül súlyos ideológiai ellentétek is vannak, hiszen merőben más a két legerősebb párt véleménye alapvető állajogi, gaz­dasági és szociális kérdésekről. Mindez sok fe­szültséget szül. Ez a heterogén kormány a parla­mentben kisebbségben van, kénytelen az ellen­zékre, többek között az Együttélésre és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomra is támaszkod­ni. Mindezek a problémák miatt a kormány nem teljesíti alapvető feladatait. Ezért jelenthetem ki, hogy ez a kormány árt Szlovákiának, nagy része van abban, hogy nálunk egyre súlyosabb a társa­dalmi válság. - Mi tehát a teendő! Meg kell buktatni a kor­mányt? - Ez az egyik lehetőség, tehát kormányválsá­got lehet előidézni. Mi inkább az előrehozott választások mellett vagyunk, ez a demokratikus megoldás, hiszen így az állampolgár döntheti el, melyik párt vagy melyik mozgalom kerüljön hatalomra. Nem lényegtelen az sem, hogy a pár­toknak végre konkrét programmal kell előállniuk. - Elnök úr, bizonyára tudja, hogy a szlovákiai magyarság körében is meglehetősen vegyes véle­mény alakult ki az ön politikai tevékenységéről. Sokan emlékeznek komáromi felszólalására, ami­kor szlovák belügyminiszterként keményen bírál­ta a Csemadokot. A hírhedt nyelvtörvény körüli parlamenti vitát követő állásfoglalása a tévében viszont, amikor valósággal lemosta a porondról Jozef Márkust, nagyon sok hívet szerzett önnek. Nem ellentétes ez a két állásfoglalása? - Egyáltalán nem. Én sohasem szidtam vagy bíráltam általában a magyarokat. Még a Csema­dokot sem. Jól emlékszem, Komáromban azt hangoztattam, döntse el végre a Csemadok, hogy politikai pártként, vagy kulturális intézményként akar-e működni tovább, ennek alapján kap ugyanis állami támogatást. Valamivel keményebb hangnemet ütöttem meg ez igaz, de csak azért, mert annak idején a szövetségben ös«emosódni látszott a határ a politikai és a kulturális tevé­kenység között. Ami pedig a Jozef Markušsal folytatott vitámat illeti, ha ma előadódna ugyan­olyan helyzet, akkor ugyanazt mondanám el, véleményem e téren semmit sem változott. Egyébként a tévévitát követően a Független Ma­gyar Kezdeményezés több képviselője azt mond­ta, hogy egyetlen mai szlovák politikus sem tett annyit a magyarokért, mint én. Aztán amikor szükségem lett volna a magyar mozgalmak támo­gatására, senki sem segített. Ők is részesei voltak annak, hogy kihajítottak a kormányhajó fedélze­téről. — A parlamenti bizottság konkrét tények alap­ján bírálta az ön belügyminiszteri és miniszterel­nöki tevékenységét, s úgy vélem, a szlovákiai magyar mozgalmakat ezen kívül több félreérthe­tő, sőt erősen túlzó kijelentése is befolyásolta a döntésben. — Mondtam már, a bizottság jelentésében sok volt a féligazság, kevés a konkrétum. Egyébként nem tudom, milyen túlzó megjegyzésekre céloz— — Például arra, hogy a restitúciós törvény vitája kapcsán ön kijelentette, hogy volt magyar fasisz­táknak, nyilasoknak, nem adnak vissza ingatlano­kat. A történelmi tény viszont az, hogy akiket kitelepítettek, elhurcoltak szülőföldjükről, elko­bozták vagyonukat, azok — nagyon kevés kivétel­től eltekintve — ártatlan emberek voltak. Nem voltak háborús bűnösök, fasiszták, nyilasok. — Ilyen sommáson sehol sem fogalmaztam, sőt én voltam az első olyan szlovák politikus, aki elismerte, hogy a magyarokat a második világhá­ború után súlyos igazságtalanságok érték. Igaz, nem mindenkit, mert fasiszták voltak a szlovákok és a magyarok között is. Az a véleményen, hogy az elszenvedett sérelmeket amennyire csak lehet, orvosolni kell. Nemrég azt mondtam egy cseh újságírónak, ha önök megoldják a szudétanéme­tek kárpótlását, mi másnap rendezzük a magya­rok és a kárpáti németek sérelmeit. Kényes kér­dések ezek, de szembe kell nézni velük. Ezt is itt kell rendeznünk, mert nézzük csak, mi történt a restitúciós törvénnyel. Prágában azt mondogat­ták a magyaroknak, támogassátok ezt a terveze­tet, s ennek fejében ezt meg ezt kaptok. Magyar­jaink zöme támogatta is a törvényt, aztán végül szerintem semmit sem kaptak. Tanulságos dolgok ezek. — Nemrég két magyar politikai mozgalom ve­zetőivel tárgyalt. A Független Magyar Kezde­ményezéssel miért nem ült tárgyalóasztalhoz? — Nézze, az együttműködés bizalom kérdése is. A Független Magyar Kezdeményezés képviselői­ben már annyiszor csalódtam, hogy nincs miről tárgyalnunk. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom vezetőivel és az Együttélés néhány személyiségével egymás álláspontjait igyekez­tünk megismerni. Érdekeink olyan szempontból azonosak, hogy alapvető célunk a szlovák és a magyar megbékélés, békés együttélés, jog­egyenlőség. Mi arra törekszünk, hogy biztos és világos alapokra helyezzük ezt az együttélést, hogy az úgynevezett magyar kártyát senki se tudja előhúzni. Ezeken a tárgyalásokon semmi­lyen politikai megegyezés sem született. Ennek ellenére főleg a Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselői támadások özönét zúdították rám. Az­zal rágalmaztak, hogy autonómiát ígértem a ma­gyaroknak, sőt titkos egyezséget kötöttem a ma­gyar kormánnyal. Én már csak mosolygok ezeken a balgaságokon, hiszen szerintük egyszerre va­gyok szlovák szeparatista, nacionalista és ma­gyarpárti, ami ugye kizáija egymást. Ellenfeleim tehát ezúttal is eléggé túllőttek a célon. — Beszélgetésünk során végig magabiztosan nyilatkozott az eljövendő választások eredmé­nyeiről. Mire alapozza önbizalmát? — Arra, hogy mi képesek vagyunk odafigyelni az emberekre, meghallgatni panaszukat, felismer­ni gondjaikat. És képesek is leszünk ezeket foko­zatosan megoldani. Mi abból indulunk ki, hogy a gazdasági kérdések a legfontosabbak, nem lesz­nek különösebb nemzetiségi feszültségek Szlová­kiában, ha felszámoljuk a munkanélküliséget, megállítjuk az elszegényedést. Ne vegye sze­rénytelenségnek, de van bizonyos részem abban, hogy a komáromi hajógyár kap megrendeléseket, s hogy Gútán és Párkányban sem állt le a gyár. Programunk egész Szlovákia, tehát a déli ország­rész fejlődését, jólétét is hivatott elősegíteni. Nemzetiségi programunk elismeri az anyanyelv széles körű használatának, továbbá az anyanyelvi művelődéshez, valamint a szomszédos Magyaror­szággal való sokoldalú kapcsolat jogát, s minden olyan jogot, amelyet a nemzetközi dokumentu­mok megkövetelnek. Hiszem, hogy céljaink első­sorban e két szempont miatt elnyerik a szlovákiai magyarok támogatását is. — Köszönöm a beszélgetést. SZILVÁSSY JÓZSEF NÉHÁNY SORBAN A lbániában mind hevesebbé vál­nak a múlt héten kirobbant za­vargások. Ramiz Alia államfő szom­baton hozzájárulását adta a hadse­reg bevetéséhez is. Az éhségláza­dások különösen az északi Kruja kerületben váltak veszélyessé. Tira­nában a rendőrségnek sikerült ellen­őrzése alá vonnia a kenyér elosztá­sát, s így megszűntek a támadások a pékségek és a szállítójárművek ellen. A nyugtalanságot Ylli Bufi kor­mányfő szerdai bejelentése okozta, hogy az országnak már csak egy hétre elegendő gabonatartaléka van. Másnap távozott a kormányból az ellenzéki Demokrtikus Párt, majd Bufi is kénytelen volt lemondani. L íbia és az Egyesült Államok vitá­jában a három évvel ezelőtti skóciai repülőgép-szerencsétlenség miatt most a Szovjetunió igyekszik közvetíteni - közölte Vlagyimir Pol­jakov, a Szovjetunió egyiptomi nagykövete. Líbia már megkezdte a két gyanúsított kihallgatását és közölte, hajlandó fogadni az ameri­kai és a brit bírókat, ők is kihallgat­hatják az állítólagos terroristákat. Poljakov Kairóban azt is bejelentet­te, az arab-izraeli tárgyalások har­madik fordulója feltételezhetően ja­nuár 28-29-én lesz Moszkvában. A ugusto Ramirez Ocampo ko­lumbiai külügyminiszter, az Amerikai Államok Szervezetének kütőnmegbízottja eredménytelenül zárta haiti útját, nem sikerült ered­ményt elérnie az új kormány kineve­zésének ügyében. A padament nem fogadta el a megdöntött Jean-Bert­rand Aristide javaslatait. E rich Honecker, az egykori NDK legfelsőbb vezetője ajánlatot kapott politikai menedékjogra, de feltehetően nem fogadja el, bár szo­rult helyzetben van. A TASZSZ hír­ügynökség szerint Dzsahar Duda­jev, az Oroszországi Föderáció déli részén fekvő Csecsen Köztársaság elnöke tette ezt az ajánlatot Mihail Gorbacsovhoz intézett levelében. K evesebb állami megrendelést kap a szovjet katonai-ipari komplexum - jelentette ki Arkagyij Volszkij, a tudományos-ipari szövet­ség elnöke Moszkvában, a szov­jet-amerikai kereskedelmi és gaz­dasági együttműködési konferenci­án. 1989-ben az állami megrendelé­sek értéke elérte a 32,8 milliárd rubelt, 1991-ben már csak 31 milli­árd volt, az idén pedig mindössze 22 milliárd. A katonai jellegű kutatások­ra az idén 15 milliárdot folyósítottak, ami kb. 6 milliárddal kevesebb, mint az előző két évben volt, jövőre pedig ennek is csak a felét kapják meg. Minden harmadik hadiipari üzemnek már most sincsenek megrendelései, s a konverzió következtében már 1 millió magasan képzett szakember lett munkanélküli. D akarban, az Iszlám Konferencia csúcstalálkozóját előkészítő külügyminiszteri konferencián ko­moly nézeteltérések törtek a felszín­re a közel-keleti helyzet megítélését illetően. A mérsékelt álláspontot ja­vasló Egyiptom elszigetelődött véle­ményével, Irán követelte az arab-iz­raeli tárgyalások elítélését, Szíria vi­szont ragaszkodott ahhoz, hogy a cionizmust nyilvánítsák a fajüldö­zés egyik formájának. Ilyen előzmé­nyek után komoly viták várhatók a ma kezdődő csúcskonferencián is. A ntwerpenben szombaton kb. 5 ezer személy, többségében fiatal tüntetett a szélsőjobboldal el­len. A szélsőjobboldal a közelmúlt­ban tartott általános választások so­rán ugyanis nagyon megerősítette pozícióit. Csak kisebb incidensek voltak, pedig a rendőrség komo­lyabb összecsapásoktól is tartott. J ordánia azzal a felhívással for­dult az ENSZ-hez, hogy oldja fel az Irakkal szemben bevezetett gaz­dasági szankciókat. A világszerve­zet főtitkárához intézett távirat sze­rint a jordán parlament alsóházának mind a 80 tagja humanitárius segít­séget követel a szenvedő iraki nép számára.

Next

/
Thumbnails
Contents