Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-07 / 287. szám, szombat

5 INTERJÚ ÚJ szól 1991. DECEMBER 7. DECEMBER 11-12-ÉN RENDKÍVÜLI KÖZGYÚLÉST TART A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE SOR KERÜL-E A TISZTÚJÍTÁSRA? AZ ÚJ SZÓ KÉRDÉSEIRE DOBOS LÁSZLÓ, AZ MVSZ TÁRSELNÖKE VÁLASZOL Közgyűlésre készül a Magyarok Világszövetsége. A szervezet, amelynek - mint arra neve is utal - az anyaország határain kívül élő magyarság integrálása, egymás megismerése, a szolidaritás érzésének kinyilvánítása lenne a feladata. Ám hogy ennek eddig nemigen tett eleget, az kiderül az alábbi beszélgetésből is, amelyet a közelgő közgyűlés alkalmából készítettünk Dobos Lászlóval, az MVSZ társelnökével. • Két éve tölti be a társelnöki tisztséget. Ez idő alatt bizonyára betekintést nyert az MVSZ ügyes-bajos dolgaiba. Miként értékeli a szövetség eddigi tevékenységét, betöltötte-e a magyarság közti összekötő kapocs szerepét? - Amennyire megismertem a szervezet munkáját, ezt a szerepét teljes egészében sohasem tölthette be. Működésére rányomta bélyegét a történelem, az 1938-39-es események, a második világháború. Annak ellenére, hogy 1945 után számos neves személyiség kapcsolódott be a szervezet tevékenységébe, erre a korra mégis a diktatúra, az erőszak, az állami apparátus akaratának érvényesítése volt a jellemző. • A világszövetség 1989-ig kizárólag a nyugati magyarságra orientálódott. Miért? -Azt hiszem, azért nem vállalta az egykori szocialista országokban élő magyarságot, mert ez kényes kérdésnek, belügybe való beavatkozásnak számított. Az MVSZ a rendszerváltás előtt foglya volt a hivatalos magyar politikának. Addigi tisztségviselői más dimenziókban gondolkodtak, leszűkítették érdeklődésüket a nyugat szórvány- és szigetmagyarságára. • Horváth Balázs volt magyar belügyminiszter a közelmúltban úgy nyilatkozott lapunknak, hogy gyakorlatilag 1989-ig az MVSZ a magyar hírszerzés bázisszerve volt, s mint olyannak, a szerveződő magyar közösségek szétverése, megsemmisítése volt a feladata. Mi a véleménye ezekről a gondolatokról? - Az MVSZ-vel az elmúlt négy évtized során visszaéltek. Többektől hallottam, hogy csatornája volt, lehetett a magyar hírszerzésnek is. Én ennek írásbeli bizonyítékaival - azon kívül, ami a sajtóban megjelent - nem találkoztam. Horváth Balázs belügyminiszterként bizonyára hozzájutott olyan anyagokhoz, amelyekhez én nem. • Véleményére lennék kíváncsi azzal a hírrel kapcsolatban, amelyet a nyáron egyik magyarországi laptársunk szivárogtatott ki. Éspedig, hogy az MVSZ-t egyes körök felülről kívánják szétrobbantani. -Az utóbbi hetekben, hónapokban egyre nagyobb súllyal nehezkedik a szervezetre a nyugati magyar szövetségek bírálata. Elmarasztalják a világszövetséget, amely az elmúlt rendszer kiszolgálója volt, s mindazokat, akik részt vettek az MVSZ ilyen felhasználásában, devalválásában. • Tehát ezek a személyek az 1989. júliusi váltás után is a világszövetségben maradtak? - Két év után már látom, számos választmányi tag esetében megkérdőjelezhető legitimitásuk, az hogy ki, kit képvisel. Ugyanakkor vannak a választmánynak jeles alakjai is, akiket magatartásuk és munkájuk alapján tisztelni kell. Amikor felkértek a társelnökségre, alig ismertem ott valakit. Nem kérdezősködtem, hogy ki hogyan került a választmányba. Ma már tudom, hogy a magyar diplomáciai képviselet is választott vagy kért fel embereket a választmányi tagságra. Az új vezetés új alapszabályzatot dolgozott ki és fogadott el. Ebben leszögeztük, hogy az MVSZ nemcsak a nyugati szórvány- és szigetmagyarság szövetsége, hanem a világmagyarság egészéé. Tehát a szomszédos országok magyarságát képviselő szervezetek is természetes részévé válhatnak. Az 1989-es váltás óta számos személyiség és szervezet jelentkezett az MVSZbe, vagy közelített felé. A Csemadoknak például együttműködési szerződése van. A kárpátaljai, a szlovéniai, a horvátországi magyar szervezetek és az RMDSZ néhány szervezete is tagja a világszövetségnek, s kérték felvételüket a svédországi, a norvégiai stb. magyar társulások. Ma-már kiterjedt egyéni és csoportos tagsága van az MVSZ-nek. • Szöget ütött a fejemben, hogy a világszövetség novemberi velencefürdői találkozójára csak kelet-európai szervezetek kaptak meghívást... - Ez szándékos volt. Ugyanis új tagjai az MVSZ-nek. Szükségét éreztük annak, hogy tájékozódjunk, miként képzelik el a világszövetség munkáját a jövőben. Mindenki úgy nyilatkozott, hogy igenis szükség van egy olyan szervezetre, amely egyrészt tájékoztat a világ különböző részein élő magyarságról, másrészt a szellemi hazához való törekvéseket is ápolja. • Ahhoz, hogy az MVSZ a jövőben más fénybe kerüljön, az elnökségnek és a választmánynak a mostani közgyűlésen le kell mondania. Látja ön esélyét annak, hogy sor kerül a megújhodásra? - Én, társelnökként javasolni fogom a lemondást. Szerintem szükség van az erkölcsi fürdőre, ha az MVSZ független társadalmi szervezet kíván lenni olyan, amely nem függ a hivatalos politikától, az államtól, a kormányzati szervektől, amelynek nincsenek hivatalos, protokoll, államközi kötelezettségei, s amely erkölcsi alapokra, szolidaritásra, toleranciára, az integrálódásra, az egymás megismerésére, a programok egyeztetésének gondolatára épül. Az MVSZ nem akar a jövőben sem konfliktushelyzeteket kialakítani a közép-európai régiókban, de ugyanakkor nem akar szerényen hallgatni sem. Ismerve a helyzetet a környező országokban, elfogadtatása korántsem lesz könnyű. GÁGYOR ALÍZ A PIACON EGYRE ROSSZABB A HELYZET Az árak egyre csak emelkednek, és mi tehetetlenül nézzük az árcédulákat. Ezen kívül lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy vásárlásaink során becsapnak. Hogyan értékeli a piaci helyzetet Černýné, Mitterhauszer Márta, a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség központi igazgatója. - Fogyasztóként én is úgy érzem, hogy elértük a tűrés határát. Szakember vagyok, tudom, hogy a világban hogyan oldják meg a hasonló gondokat, ismerem a mi adottságainkat és lehetőségeinket is. Éppen ezért nem értem, tulajdonképpen miért kell ilyen áldatlan állapotok közepette élnünk. Léteznek nálunk is módszerek, amelyekkel a nem igazi kereskedőket (tehát azokat, akik kimondottan csak a saját érdeküket nézik) „leállítsuk". Tevékenységüket nem is nevezném kereskedésnek, hanem egyenesen csalásnak. A kereskedelmi felügyelőségen kívül az élelmiszerek minőségét ellenőrző intézeteknek, a higiéniai állomásoknak és más szervezeteknek egy hasznos rendszert kellene létrehozniuk, hogy hatékonyan védelmezzék a piacot. • Ez kinek a feladata? -Manapság mindenki a nagypolitikával van elfoglalva: lesz-e szövetségi vagy önálló köztársaságban élünk majd, melyik párt lesz győztes a következő választásokon stb. Már jó ideje folyik a választási kampány és senki sem veszi észre, ha nem törődünk a lakosság napi gondjaival, akkor hiába lesz az új választás, az emberek el se mennek majd szavazni. Egyre dühösebbek, hogy naponta drágább a tej, a vaj, a kenyér, sokkal többe kerül minden, mint korábban, és a termékek minősége sem javult, inkább csak romlott. Nem a fogyasztók, a különböző kezdeményezések dolga, hogy szabályozókat találjanak ki, hanem egyértelműen az állam, a kormány feladata. • A gazdasági szakemberek arra hivatkoznak, hogy majd a piac mindent megold... - Csak egy működő piac tud így viselkedni. A piacon a határvonalat a pult jelenti. Nálunk minden probléma a pult azon oldalára került, ahol mi vevők vagyunk. És tanácsot is kaptunk: ha valami nem tetszik, ne vásároljunk. Arra senki nem gondol, hogy a laikus vásárló képes-e megkülönböztetni melyik termék kiváló, melyikért érdemes fizetni. • Tehát, mi a megoldás? -Minden valamirevaló piacgazdaságban az állam finanszírozza azokat a szakembereket, akik a fogyasztókat tájékoztatják a piaci helyzetről. Ez a kifizetődő. Ha elképzeljük, hogy hányan foglalkoznak munkaidőben a vásárlások körüli kérdésekkel és a „piackutatással", magunk is rájövünk erre. • És akkor miért nem teszi mindezt az állam, a kormány? - Szerintem azért, mert alábecsüli a fogyasztókat és nem tartja fontosnak, hogy ezzel a témával foglalkozzon. Ez viszont érthetetlen számomra. • Miben látja kereskedelmünk problémáinak alapvető okait? - A piacgazdaság építőköveiből mi csak azokat próbáljuk alkalmazni, amelyeket valamilyen okból jónak ítélünk meg, de sajnos, ezek a fejünkre hullanak. . Arra nem gondolunk, hogy a nem megfelelő kövek elmozdítása esetleg az egész épület összedőléséhez vezethet. Az alapok kiépítésével kellett volna kezdenünk. És mi történt nálunk? Megszüntettek az árszabályozást, és szinte abban a pillanatban magasabb összegek jelentek meg az árcédulákon. • Az árakat tehát szabályozni kellene ? -Ausztriában, Németországban már vannak tapasztalatok a piacgazdasággal, és ha náluk létezik árreguláció, akkor mi miért idegenkedünk tőle? Mi mindent a szabadjára engedtünk. Meddig tűrtük, hogy áttekintés és következmények nélkül hozzák be az ügyeskedők a külföldi árut? A gazdag szomszédunk minden szégyen nélkül, s bizonyára ésszerű meggondolásoktól nem engedi, hogy bizonyos időszakokban mezőgazdasági termékeket importáljanak. • Térjünk még vissza az árakhoz, pontosabban a szabad árakhoz. Gyakran kérdezik az emberek: ezek a csillagokig emelkednek, és immár senki sem állíthatja meg? - Az árképzésről tudni kell, hogy a felhasznált anyag árához az előállítási költségeket és a hasznot számítják hozzá, így alakul ki a fogyasztói ár. Ez eddig rendben van, de csak akkor, ha a piac valóban működőképes. • Az árakon kívül jó ideje az üvegviszszaváltás is a vásárlót bosszantó tényezők közé tartozik... - Engem ez személy szerint is dühbe hoz, otthon legalább húsz üveget tárolok. De komolyabbra fordítva a szót: én majdhogynem szabotázsnak tartom az „üvegügyet". Március végén jeleztem először, hogy gond lesz a palackokkal, és figyelmeztettem: az illetékes miniszterek oldják meg a kérdést. • Van megoldás? -A kereskedelmi és idegenforgalmi, valamint az ipari és a mezőgazdasági minisztériumok tárgyalásán felvetettem: a lassan már üres nagyraktárakban tároljuk az üvegeket, vagy próbálkozzunk meg az exporttal. Szerintem ez csak egy időleges gond, és időleges a felesleg is. Most mindenképpen meg akarunk szabadulni az üvegektől, de ha újra kialakul az „egyensúly", akkor majd emelkedik az ára. Ebben biztos vagyok. DEÁK TERÉZ HOVÁ SÉTÁL A „HÁROM KALAP"? EGY HAZAI MAGYAR GYERMEKVERS-KAZETTAROL - DUSIK GABORRAL Elsősorban a legkisebbekre és a közelgő karácsonyra gondolva jelentette meg néhány héttel ezelőtt a nemrégiben megalakult Jumbo Records kiadó a Sétálni ment három kalap című gyermekvers-kazettát, mely a kiadó első kiadványa. A verseket (kizárólag hazai magyar költők, Dénes György, Kövesdi Károly, Simkó Tibor és Tóth Elemér műveit) Dusík Gábor válogatta és zenésítette meg. - Gábor, mikor kezdtél el gyermekversek megzenésítésével foglalkozni? - Tulajdonképpen még valamikor gimnazista koromban. Volt egy együttesem, az Ars Musika, melynek repertoárján annak idején megzenésített gyermekversek is szerepeltek. Főleg hazai gyermekotthonokban léptünk fel velük, de jártunk Magyarországon, sőt a rádióban is szerepeltünk. A kazettán egyébként van néhány olyan vers, amelyet éppen akkoriban zenésítettem meg. - Hány verseskötetet néztél át a kazetta megjelenése előtt, és végül is miért pont a kazettán hallható versekre esett a választásod? - Ami a kérdés első felét illeti, nem is tudom. Sokat. Átnéztem mindent, ami a kezem ügyébe került, név szerint Kövesdi Károly, Tóth Elemér, Simkó Tibor, Keszeli Ferenc és Dénes György köteteit. Eredetileg amolyan négy évszak-szerű összeállításra gondoltam, a köteteket lapozgatva azonban hamarosan rájöttem, hogy ez nem fog menni, így aztán a továbbiakban már „csak" az eredetiségre és az -ötletességre összpontosítottam. A válogatás során, persze, az is fontos szempontot jelentett, hogy a versek megzenésíthetők legyenek. Megsúgom, ilyenekből nem sok van költőink gyermekvers-köteteiben. Bár: akad, aki azt tartja, hogy a telefonkönyv is megzenésíthető, és tulajdonképpen igaza van. Kérdés viszont, hogy hányan örülnének annak, ha, mondjuk a karácsonyi ajándékaik között egy megzenésített telefonkönyv-kazettát találnának.' -Eszedbe sem jutott, hogy néhány közismert magyarországi költő verseit is beválogasd az összeállításba, netán hogy csak az ó verseikből állítsd össze a kazetta anyagát? -Ahogy mondtad; eszembe sem jutott. Egyrészt, mert szlovákiai magyar vagyok, másrészt, mert éppen elég magyarországi gyermekvers-kazetta, illetve lemez van nálunk forgalomban, miközben az itteni magyar gyerekek nem ismerik a saját költőink verseit. Ezzel, persze, nem azt akarom mondani, hogy a felnőttek ismerik, a „szoktatást" azonban már gyermekkorban meg kell kezdeni. Minél hamarább rá kell döbbenteni a gyermeket, hogy születnek ezen a tájon is versek, és, ha arra érdemesekről van szó, mert ilyenek is akadnak köztük szép számmal, meg kell szerettetni azokat velük. A legközelebbi gyermekvers-kazettánkon egyébként, már ha ez a mostani sikeres lesz, a Magyarországgal szomszédos országok kisebbségi magyar költőinek megzenésített verseit szeretnénk kiadni. - A válogatásra visszatérve: mivel mindkét kislányod annak a korosztálynak a tagja, amelynek a kazettát szántátok, gondolom, nem volt nehéz gyermekszemmel, gyermekperspektívából is szemrevételezned az egyes verseket. Jut eszembe: Borinak és Fanninak hogy tetszik a kazetta? -A gyermekperspektívával nem volt hiba, mivel - szavahihető személyek szerint - még nekem sem nőtt be a fejem lágya. Ami a lányaimat illeti, a kérdést nekik kellene feltenni, csak hát az egyik éppen iskolában, a másik pedig óvodában van. Én csak annyit mondhatok, hogy gyakran hallgatják a kazettát, sót, kedvenc dalaik is vannak: az egyik a Békakirály, a másik a Keleméri Elemér, mindkettő Dénes György megzenésített verse. - Végezetül két gyakorlati kérdést tennék fel: hol kapható a kazetta és-a címbeli fordulattal élve - hová sétál a „három kalap", pontosabban „lesétálnak-e" élőben is valahová a kazetta anyagának felvételében közreműködők, ha igény lesz rá? - A kazetta egyelőre csupán a pozsonyi Magyar Könyvesboltban és a Nyugatszlovákiai kerület néhány más magyar könyvesboltjában kapható, de megrendelhető a Tábortűz szerkesztőségében (PO BOX 174, 814 99 Bratislava). Az ára, azt hiszem, ezt már mindenki tudja, csak 69 korona. És hogy hová „sétálunk le" a kazetta anyagával élőben, ha igény lesz rá? Ahová hívnak. Bármelyik kultúrházba, illetve iskolába, éspedig minimális anyagi térítésért. Hegedűs Istvánnal és Varga Frigyessel - akik tulajdonképpen egy, illetve két személyben maga a Jumbo Records kiadó, de zenészekként és barátaimként részük van a kazetta anyagának felvételében is - bárhová elmegyünk. Az élő előadás az én telefonszámomon (07/608 253), illetve a Tábortűz szerkesztőségében rendelhető meg. (kluka) KIZÁRÓLAG SZAKMAI ALAPON FÜGGETLEN AGRÁRSZAKEMBEREK KLUBJA ALAKUL A szlovákiai mezőgazdaság és élelmiszeripar szerkezeti átalakítása során ez idáig többnyire csak esetlegesen vagy elvétve kerültek gyakorlati bevezetésre az ágazatban tevékenykedő szakemberek ajánlásai, véleményei. Minden bizonnyal ezért is került sor nemrégiben a Szlovákiai Független Agráripari Szakemberek Klubjának létrehozására, hogy az ágazat sorsát érintő lényeges kérdésekben különböző nézetek napvilágra kerülhessenek. A klub előkészítő bizottságának tagjától, a szervezés ügyintézőjétől, Mária Kováčovától azt kérdeztük, milyen megfontolások vezettek a klub létrehozásához. - Az alapítók nézete megegyezik abban, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexum transzformációja nagyobb zökkenők nélkül is megoldható lenne, ha a szakemberek bevonásával közép- és hoszszú távú fejlesztési koncepció készülne az ágazat további létét érintő sorsdöntő kérdések megoldására. Célunk, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakemberek bevonásával ennek a koncepciónak a kidolgozásához szakmai véleményeket, tanácsokat, megoldásokat javasoljunk, illetve egyes kérdésekben megvalósításra váró önálló koncepciókat dolgozzunk ki, megkönnyítve a döntéshozók dolgát. Hangsúlyozni szeretném, hogy szervezetünk kifejezetten politikamentes, kizárólag, gazdasági alapelvekből kiindulva kívánja vizsgálni a jelenségeket, s úgyszintén csak gazdasági törvényszerűségek figyelembe vételével készíti el a megoldási javaslatokat. • A formálódó szakmai társulás kikre, milyen szakemberekre számít? - Klubunkban a tagság önkéntes. Várjuk mindazon szakemberek jelentkezését, akik a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az erdóés vízgazdálkodásban, a külkereskedelemben, a bankrendszerben, a költségvetésben, a szociális- és bérpolitikában, a vállalatirányításban, valamint az informatikában egy-egy szakterületen makro- és mikroökonómiai szinten jártasak. Belépési szándékukat előzetesen a 07/211 504-es telefonszámon jelezhetik, a szerk. megj.) Ez idáig mintegy ötven szakember jelezte, hogy részt kíván venni a klub munkájában. Tagjainkat szakmai beállítottságuk alapján nyilvántartásba vesszük, ez a nyilvántartás szolgál majd az egyes szakmai kérdések megoldásában illetékes emberek kiválasztásához. Nem számítunk tömeges tagságra, inkább szűk szakmai körökben szeretnénk mozogni. Már Dél-Szlovákiából is van néhány jelentkezőnk, akik minden bizonnyal pontosan ismerik, hogy ebben a régióban hol szorít, a cipő. Sajnos, az ágazat kormányszinti vezetése részéről még nem mutatkozott érdeklődés tevékenységünk iránt. • E kifejezetten szakmai-tanácsadói tevékenységükre számíthatnak-e a magángazdálkodók? Tudnak-e konkrét terveket, ajánlásokat biztosítani egy-egy egyéni elképzelés megvalósításához? -Tevékenységünk nyitott, tehát ha egy adott témakörben valaki hozzánk fordul tanácsért, a rendelkezésére állunk. Egyébként főként makroökonómiai elemzésekre és véleményezések kialakítására összpontosítunk. • Ebben a témában melyek a legfontosabb kérdéskörök? - Köztudott, hogy az ágazat rendkívül nehéz gazdasági helyzetben van. Szeretnénk kidolgozni és nyilvánosságra hozni agrárpolitikai koncepciónkat, ezenkívül vállaljuk a statisztikai adatok értékelését is. Külön véleményünk van az ártámogatások rendszeréről és az értékesítési politikáról. Reméljük, az illetékeseknek is hasznos információkkal tudunk szolgálni. -tszl-