Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-06 / 286. szám, péntek

MOZAIK I ÚJ SZÓ. 1991. DECEMBER 6. A „TEJBOT" KÉT VÉGE HATON INNEN - HATON TUL? November elejétől, miután megszűnt az alapvető élelmiszerek, köztük a tej árának szabályozása, csak ámulunk és bámulunk. Hol egyre vékonyodó pénztárcánkba, hol az árakra, amelyektől mind nagyobb (pénz)zavarba kerülünk. Maradék ép eszünkkel pedig kérdezgetjük, vajon kinek ment el. A tejtermelők, a feldolgozók, a forgalmazók, vagy a kormányok illetékesei gondolják úgy, hogy erre nekünk még mindig futja? S miközben mi tanakodunk önmagunkkal, a hátunk mögött a „tejbot" két végéről vitatkoznak. Arról, hogy ez haton innen legyen, vagy haton túl. A tejtermelők az utóbbit szeretnék, azt, hogy a tej literjéért 6,40 koronát kapjanak, míg a feldolgozók (a tejüzemek) az 5,40-ben, vagy ennél alig magasabb árban szeretnének megállapodni. Vannak tejüzemek, amelyek december elsejétől már haton túli áron vásárolják a termelőktől a tej literjét. E tejüzemek körzetében a tej és a tejtermékek ára is megemelkedett. Másutt, például a nagymegyeri tejüzem körzetében a helyben csomagolt tej és készülő tejtermékek ára változatlan maradt. Miért és meddig? - kérdeztem Zakál László igazgatótól s helyetteseitől, László Zsuzsannától és Bankó Gyulától. Az eszmecserénk nyomán kialakult kép (minek tagadnám) nekünk, fogyasztóknak nem sok jót ígér. A tejüzem és a tejtermelők (a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járás negyven mezőgazdasági üzeme) képviselői tejár ügyben november utolsó hetében tanácskoztak. Néhány termelő kivételével megegyeztek, hogy a korábban megkötött szerződések szerint december végéig a tej felvásárlási ára 5,40 korona lesz literenként, (gy a Komáromi és a Dunaszerdahelyi járásban a november közepei áremelkedés után (amely az állami interveniális felvásárlás megszűnésével függött össze) a Nagymegyeren csomagolt tej és készülő tejtermékek árának további emelésével már nem kell számolni. És januártól? - kérdeztem, s ami ezután következik, az már puszta találgatás. Ha marad az 5,40, a tej és a tejtermékek ára sem változik. Illetve ahány százalékkal emelik a felvásárlási árat, annyival emelkednek a bolti árak. Jelenleg például a tejüzem a vaj kilóját 74 koronáért adja át a kereskedelemnek, míg 6,40-es felvásárlási ár mellett 86-87 koronáért fogja. Erre a kereskedelem Annál inkább, mivel a kérdés még az elmondottaknál is összetettebb. A nagymegyeri tejüzem naponta 170 ezer liter tejet vásárol fel. Ennek megközelítően kétharmadából tejport készít, amit külföldön tonnánként maximum 1200 dollárért tud eladni. A 6,40-es felvásárlási ár mellett a tejpor tonnája 1350 dollárba kerülne, s ilyen áron már valószínűleg a kutyának sem kellene. A tejüzem pedig a most felvásárolt tej mintegy hetven százalékával nem tudna mit kezdeni, s az a termelök nyakán maradna. Megszűnne az a jelenlegi egyensúly, ami, ha mindjárt törékeny is, azért egyensúly. A tejtermelők az 5,40-es tejár mellett úgy-ahogy megélnek, a tejüzem valamennyi felkínált tejüket megveszi, és ami még ennél is fontosabb, a Milex vállalat megszűnésével örökölt adósságait és az interveniális felvásárlás elhúzódó elszámolását kivéve folyamatosan fizet. Mindez ránk, fogyasztókra nézve úgy-ahogy megnyugtató, de nem kizárt, hogy néhány hónap elteltével újabb tejsokkot élünk majd át. A volt Milex vállalat júliusban önállósult üzemeire ugyanis a privatizáció vár. László Zsuzsanna: Egy kocka vaj megközelítően huszonöt koronába kerülne. ráteszi a maga 13-14 százalékos nyereségét, és ennyiből már kiszámítható, hogy januártól a vaj kockáját (1/4 kg) úgy huszonöt korona körüli áron veszi majd az, akinek futja a pénzéből. így lesz-e vagy se, azt talán még maga a jóisten se tudja. A botnak, még ha tejből van is, két vége van, ide is üt, oda is üt. A november 15-ét követő áremelkedés arányával azonos mértékben csökkent a kereslet. Egyik napról a másikra olyan mértékben ment el az étvágyunk a tejtől és a tejtermékektől, amennyivel drágábbak lettek. S mivel minden áremelkedést követően hasonló „étvágycsökkenéssel" kell számolni (mert pénzbővében egyhamar aligha leszünk), s tejtermelők is meggondolják, hogy meddig feszítsék a húrt. Bankó Gyula: Elképzelhető, hogy az új tulajdonos olcsóbb alapanyag után néz, vagy nagykereskedelem tevékenységbe kezd. Illetve is-is. Zakál László: A tejpor tonnája 1350 dollárért már valószínűleg a kutyának sem kellene. (Méry Gábor felvételei) A nagymegyeriek privatizációs tervüket az előírt időpontra benyújtották. Eszerint a restitúcióra meghagyott három százalékon túl a vagyon (üzem) értékének kétharmada a vagyonjegyek révén a vállalkozó egyének, harmada pedig a tejtermelő üzemek tulajdonába kerülne. Az utóbbiak közül eddig azonban egy sem jelentkezett ilyen jellegű igénynyel, s így nagy a valószínűsége, hogy a nagymegyeri tejüzemet 1992 első hónapjaiban elárverezik. Magyarán szólva, valaki(k) megveszi^). Ezzel pedig egy teljesen új helyzet áll elő. Az eddig egy „anyához", a mezőgazdasági minisztérium regionális osztályához tartozó tejtermelő üzemek és tejüzem útjai különválnak. Nagy kérdés, hogy a maszek tejüzem a jelenlegi, esetleg nullszaldós nyereséggel megelégszik-e. Ha nem, akkor kérdés, vajon a fogyasztók vagy a tejtermelök, illetve mindkettő terhére fogja-e növelni nyereségét. A szakember szerint az is elképzelhető, hogy (idehaza vagy akár külföldön) olcsóbb alapanyag után néz, illetve nagykereskedelmi tevékenységbe kezd. Másutt megveszi és körzetében „teríteni" fogja a tejtermékeket. Tetszetős nyugati csomagolásban, a fazonnal összhangban lévő árakon. A lehetőségek skálája tehát széles, s hogy mi vár ránk, tejivókra, azt néhány hónapig még találgathatjuk. EGRI FERENC ISMERKEDJÜNK AZ OSZTRÁK ADÓRENDSZERREL TÖBB MUNKA, NAGYOBB JÖVEDELEM... Az osztrák adórendszer sok más nyugati országéhoz hasonlóan progresszív, ami azt jelenti, hogy minél többet dolgoznak az emberek, annál jobban növekszik jövedelmük, és annál nagyobb lesz az állammal szembeni adókötelezettségük. Ennek az adókötelezettségnek azonban nem szabad olyan magasnak lennie, hogy a polgároknak ne legyen érdekük sokat dolgozni és ennélfogva sokat keresni. Ausztria adórendszere meglehetősen bonyolult, a vele kapcsolatos tudnivalókat az adótörvény foglalja össze. Az államot elvben hat fő adócsoport tartja fenn, amelyek számtalan alsóbb csoportba oszlanak. Ezeknek az adóknak a nagy része valamilyen célhoz kötődik, tehát a befolyt pénzt az állam csak a törvény által meghatározott célokra használhatja fel. Az adófizető állampolgárok fontossági sorrendben jövedelem- és vagyonadó (benne béradó, jövedelemadó stb.), forgalmi adó, behozatali illetékek (például dohányadó, söradp, ásványi olajak adója, alkoholadó, pezsgőadó), hatósági és jogi illetékek, valamint a közlekedési adó (biztosítás, játékkaszinók adója, teherszállító eszközök utáni adó) befizetésével gazdagítják az államkasszát. A felsorolt adók közül bevezetésük óta kétségtelenül a jövedelemadóknál adódott a legtöbb probléma és kétség. A törvényhozók sok esetben nem fejezték ki magukat világosan a kivételek meghatározásakor, ezért a jövedelemadót a hatályban levő adótörvényen kívül egész sor legfelsőbb bírósági határozat egészíti ki. A legfontosabb adóhordozqk kétségtelenül a munkások és alkalmazottak, tehát a „nem önállóak". Ők béradót fizetnek. A másik csoportot a vállalkozók, tehát az „önállóak" képezik. Ők jövedelemadó, ipari adó és egyéb adó fizetésére kötelesek. A vállalkozókra rendszerint alacsonyabb adót rónak ki, mint a munkásokra és alkalmazottakra, mivel nekik - természetesen bizonyos feltételek mellett - meg kell adni az esélyt és lehetőséget arra, hogy nyereségüket a vállalatukba fektessék be, és így új munkahelyeket teremtsenek. Egyébként a béradó a jövedelemés vagyonadó 55 százalékát teszi ki. A forgalmi adó területén is a legnagyobb rész a végső fogyasztóktól jön, mivel egy magánszemélynek nincs lehetősége a kifizetett forgalmi adót más fogyasztóra hárítani. De maradjunk még a béradóknál. Ezzel az adóval, ha csak a „nem önállóak" szolgáltatnák be, az állam nem tudná megoldani sokrétű szociális feladatait. Az a béradó, amelyet az üzemektől és vállalkozóktól szednek be, elsősorban az egész államapparátus fenntartására szolgál. Szociális szükségleteik biztosítására az egyes polgároknak szociális biztosítást kell fizetniük. Ez a hozzájárulás célhoz kötött, s valamennyi ilyen jellegű befizetés egy pénzalapba kerül. A befizetett hozzájárulásokat a szolidaritás elve alapján a biztosítási alap szabálya szerint betegbiztosításokra, munkanélküli segélyekre, nyugdíjakra és balesetbiztosításokra fordítják. A munkavállaló ugyanúgy, mint a munkaadó, bevételének meghatározott százalékát fizeti be az állami szociális biztosítónak (az illetékes szövetségi köztársaság nyugdíjbiztosítási hivatala). A munkavállalók az átlagbér 15 százalékát, a vállalkozók pedig körülbelül 24 százalékát fizetik be ebbe a pénzalapba. Betegség esetén ebből az alapból fedezik a beteg orvosi kezelésének és gyógyításának valamennyi költségét, attól függetlenül, hogy csupán egy könnyű műtétről, vagy pedig szívátültetésről van szó. Szintén ebből a pénzalapból fizetnek minden gyógyszert, amelyre a betegnek szüksége van, tehát a betegellátás az érintett számára minden költségtől mentes. Egy szociális és demokratikus társadalom adózási elve a következő: azok a személyek, akiknek magas a bevételük, annyi adót fizessenek, hogy az alacsonyabb bevételűek és kevesebb adót fizetők a szolidaritás elve alapján ugyanazokat az előnyöket és szociális szolgáltatásokat kaphassák az államtól. Ennek világosabb magyarázatára szeretnék néhány bruttó és nettó bevételre szóló példát felhozni, melyeknél a házasságban élő egy gyermeket nevelő egyént veszem alapul. 1. bruttó havi bevétel 15 000wt

5 Ö o S2 OC HÜS biztöSÍtSS "" 2 4öój~ fj'C 1 (ádos p •['• 12 500i"~ öbt)öi foöTcició . nettó bevetel 11751Ebben az esetben az adókötelezettseg 3 24$,^ schilling, v&^cjyis & iDfuttó jóvödöíörn -2 > ÍHülte TlfS ¥1 böVétel• .. • ' : 30 000: ebből 16% szociális biztosítás (felső hatar 28 800,-) - 4 608,béradóalap 25 392,ebböl béradó -•-• 4 ft ? nettó bevétel 20 455, Ebben az esetben az adókötelezettség 9 545,- schilling, ami a bruttó jövedelem 31,83 %-a» 3, bruttó havi bevétet 9 000.— ebből 16% szociális biztosítás -1440,bCľädOäläp 7560, ebből béradó - 0,/+ nettó bevétel / jtfiO,— Ebben az esetben az adókötelezettség 1 440,- schilling, vagyis a brutt ' ideiem 16' (4- A fcjMér&dó c$*3,k 8 96S,sctiillín^ &j&pn&í tésp órvényfc)^, &&Z&I szemben a szociális biztosítás mindennemű bevételre vonatkozik} Az említett példákból látható, hogyan is működik a szociális biztosítás a szolidaritás elve alapján. Egyébként a szociális biztosítással ellentétben a béradók területén a törvény számtalan kivételre ad lehetőséget, ezek azonban külön elbírálás alá esnek. Főként olyan esetekről van szó, amikor az adóalap bizonyos összegekkel csökkenthető (például továbbképzés költségei). JOHANN LANG, a bécsi munkaügyi hivatal főtitkára „CSALÁDI" KIRÁNDULÁS Valaki családi kirándulásnak nevezte azt a társasutazást, melyet a Vöröskereszt Dunaszerdahelyi Járási Bizottsága rendezett. A jelző találó, hiszen a 256 utas tulajdonképpen egy nagy családot képez: a segítőkész emberek családját. Ahhoz nem fér kétség, hogy a Vöröskereszt tagjai és a véradók fő célja a rászorulók megsegítése. Az egynapos ausztriai kirándulás résztvevői pedig Vöröskereszt-tagok és" véradók voltak. • -Ez az idei utolsó nagy akciónk - mondta Berényi Valéria, a Vöröskereszt járási bizottsága titkárságának vezetője, a kirándulás egyik szervezője. Már csak az évzáró taggyűlések meg az elhagyottak karácsonyi megajándékozása van hátra. Leginkább Szerdahelyen, a járás falvaiban nincs annyi elhagyott ember. Hainburgba már máskor is szerveztek hajókirándulást. Szeptemberben pedig autóbusszal Törökországban voltak. A résztvevők az útiköltséget maguk fizették. A Vöröskeresztnek az anyagi haszna a frissítőárusításból, meg a hajón eladott tombolajegyek bevételéből volt. A díjakat nagyrészt a "szponzorok adták, a többi kiadást a Vöröskereszt járási bizottsága állta. Az előbbiek közül említést érdemel például a TUTI TIP gellei magáncég, a lúcsi és az albári mezőgazdasági szövetkezet. -Ahhoz, hogy adhassunk, kapnunk kellett - mondta Berényi Valéria. - Szerencsére az emberek átmeneti fásultsága már oldódik. A csallóköziekre mindig is a segítőkészség volt a jellemző. Ezt annál is inkább állíthatom, mivel korábban Pozsonybn dolgoztam. Egyre több a rászoruló, s ezért reméljük, hogy egyre többen segítik a Vöröskereszt munkáját. Az idei sikeres év bizakodással tölt el bennünket. A somorjai három gyermekes Turinič Terézia tizennégyszeres véradó. - Azt gondolom, hátha az én családomban is szüksége lesz valakinek vérre, örülök, hogy egyelőre valamennyien egészségesek vagyunk. Valahol viszont mindig kell a vér. Sosem tudom, kinek -segítettem. Eddig még senki sem küldött köszönőlevelet. Ha kapnék ilyet, jól esne, de ez esetemben nem meghatározó, segíteni akarok. Azért, hogy ne hiába várják haza a rászorulókat. Vannak, akik azt mondják: nem adom a véremet. Én viszont azt tartom, hogy legalább a véremet adom, ha mást nem adhatok. Ezzel segítek. A gondozószolgálat munkájából nem tudom kivenni a részemet, mert otthon is sok a tennivalóm. A somorjai Datexben dolgozom, kempingfelszereléseket, székeket, napernyőket gyártunk. Tagja vagyok a Vöröskereszt alapszervezeti vezetőségének, a véradók toborzásában segítek. Sajnos, akadnak olyan üzemek is, amelyek nem engedik el munkaidőben véradásra a dolgozókat. Azt kívánnám, hogy minél kevesebb vérre legyen szükség, ez egyben azt is jelenti, hogy sose legyen vérontás. A nyékvárkonyi Bognár György 38 éves, s már 28-szor adott vért. Először 1976-ban. \ - ügy lettem véradó, hogy a feleségemnek vérre volt szüksége, mert császármetszéssel szült. Azóta évente kétszer-háromszor adok vért. Hivatásos gépkocsivezető vagyok, nem tudhatom, nem lesz-e egyszer szükségem vérre nekem is. Már megkaptam a Jánsky emlékérem bronz és ezüst fokozatát, de egyáltalán nem ezért adok vér, hanem segíteniakarásból, és mindig ingyen. Vöröskeresztes tisztségviselőként igyekszem véradókat toborozni, de ez nem könnyű feladat. Azzal nem szoktam kérkedni, hogy hányszor adtam már vért. A munkahelyemen ezt nem is sejtik. Legutóbb októberben adtam vért, s legközelebb, előreláthatólag, februárban megyek újból. Amíg az egészségem engedi, mindig természetes kötelességemnek fogom tartani a segítségnyújtásnak ezt a módját. Az ifjúság legeredményesebb Vöröskereszt-szervezete a Dunaszerdahelyi Egészségügyi Szakközépiskolában működik. Nagy Zsuzsa, az iskola tanára elmondta, hogy véradókat toboroznak, egészségügyi témájú előadásokat szerveznek, gyógynövényeket gyűjtenek és gondozzák a betegeket, az öregeket. Az alapszervezetnek iskolarádiója is van. - Az iskolarádióban egészségügyi témájú előadások hangzanak el - tudtam meg Csinger Tímea tanulótól. - Például a Vöröskereszt céljairól, a dohányzás és a toxikománia káros hatásáról - egészítette ki szavait Gyepes Aliz. - Sót, az AIDS-ről is készítettünk műsort. FÜLÖP IMRE