Új Szó, 1991. december (44. évfolyam, 282-302. szám)

1991-12-04 / 284. szám, szerda

1991. DECEMBER 4. I ÚJ SZÓ A HAZAI KÖRKÉP ESTERHÁZY JÁNOSRÓL ILLÚZIÓK NÉLKÜL Szinte villámként hatott a hír, hogy a szlovák-magyar baráti társa­ság vitát rendez - neves szlovák történészek részvételével - Ester­házy János egyéniségéről és törté­nelmi szerepéről. Sajnos, akik hét­főn este túlzott várakozásokkal telve vettek részt az Új Szóban előre beharangozott összejövetelen, azoknak mindenképpen csalódniuk kellett. Maga Anton Špiesz törté­nész, a társaság elnöke jelentette ki zárszavában, hogy a vita után nem lett okosabb. Hát igen. Először is: maroknyi kis csoport gyűlt össze. Sokan olyanok, akik jól ismerik egymást. Az „isme­retlenek" közül egyébként többen igyekeztek kifejezésre juttatni sok tekintetben rokonszenves nézetei­ket. Jó volt hallani, hogy több szlo­vákiai magyar résztvevő - hangsú­lyozva: nem történészként kapcso­lódnak a vitába -, megfontolt, a té­ma alapos ismeretéről tanúskodó nézeteknek, észrevételeknek adott hangot. S a történészek? Dr. Ivan Kamenec tartott vitaindítónak szánt bevezetőt. Megítélésem szerint, kedvezően hatott rá az a vita, melyet Esterházy személyéről az Új Szó indított el. Általános megértéssel ta­lálkozott, amikor kijelentette, hogy a történettudománynak az egyéni­ségeket fejlődésükben és ellent­mondásaikban kell megragadnia. A vitában egyébként mindenki Es­terházy életútjának, magatartásának és egyáltalán személyiségének ár­nyalt, valamennyi összetevőt figye­lembe vevő értékeléséért emelt szót. Viszont eleinte nehezen, majd egyszer csak úgy ömlesztve és lát­hatóan belsőleg megemésztetlenül jelentkeztek a politikai szerepválla­lásában mutatkozó ellentmondások. Sajnos, amíg a szélsőségek összefüggéseikből kiragadva rajzo­lódnak ki, nehéz komolyan venni - a történészek részéről - a tárgyila­gos megítélés igényét. S még vala­mi. Roppant érdekes volt, amint ma­ga az egykori szemtanú, Mayer Judit szólt arról, hogy milyen hatást gya­korolt Esterházy - a Szlovák Állam gleichschaltolásától elhatárolódva - a pozsonyi magyar értelmiségre. Talán a mai kutatók kissé megfeled­keznek arról, hogy Mayer Judit Es­terházy háború utáni tragédiájának egyik legjobb ismerője. Szavai egy­fajta fellebbezésként hatottak a tör­ténelmi összképhez hozzátartozó, az egyéniség személyes, érzelmek­től nem függetleníthető mozzanatai figyelembe vételének érdekében. Mert igaz az - ahogy dr. Kamenec hangsúlyozta -, hogy aki az adott politikai struktúra részese volt, nem szakítható ki utólag sem belőle. De vajon a kényszerből vállalt keretek csak puszta történelmi adatok? Az Irodalmi Szemle idei nyári számá­ban Csanda Sándor előszavával napvilágot láttak a neves egyetemi tanárnak, Sas Andornak a szlovákiai zsidók deportálásáról szóló, műfaji­lag nehezen meghatározható írásá­ból vett részletek. Ebben olvashatjuk az elhurcoltakkal szembeni fásult­ságról: ,,egy bomladozó társadalom feloszlásának tünete ez, a szolidari­tás halála". Vajon ebben a kilátásta­lan légkörben mit jelenthetett Ester­házy cselekedete a szlovák parla­mentben? Alighanem mégis csak Fábry Zol­tánhoz kell visszatérni, aki A vádlott megszólaló an mélyen átérzett örök­szép jellemzést adott Esterházyról, egy levélből idézve: ,,Esterházy az utolsó menetben nagyon szépen, bátran és tisztességesen viselkedett ... Mert a német terrorizmustól és Gestapotól ő félt a legkevésbé kö­zöttünk..." Mikor lesz az, amikor végül is egybeolvad a történeti szigor, az egyéni élmény és az érzelmi elfo­gultság, s mindez lecsapódik a köz­tudatban? A hétfői vita erre nem szolgált valami megnyugtató bizo­nyossággal. Távol maradtak az Es terházy-ügyben leghangosabb szlo­vák és magyar történészek. De vé­gül is a valós helyzet feltárása, a té­nyeket el nem hallgató nyíltság mégiscsak több, mint a puszta illú­zió. (kiss) AZ ÁRSZABÁLYOZÁS VISSZALÉPÉST JELENTENE (Folytatás az 1. oldalról) dasági és élelmiszeripari termékek árá­nak alakulásában a termelöi-feldolgozói­kereskedői-fogyasztói láncban az egyes láncszemeknek milyen szerepük van, többféle lehetőség kínálkozik a beavatko­zásra. Legegyszerűbbnek tűnhet újra az eddig megszokott módon, központilag megszabni a felvásárlói árakat. Vélemé­nyem szerint azonban ez a lépés vissza­lépést jelentene, legalábbis hosszútávon. Ugyanis ablakon kidobott pénzzé válna az a négy és fél milliárd korona, amit ezidáig arra költött az állam, hogy a piac­ról elvonja a terméktöbbletet, s igy az árakban a feldolgozói-kereskedói-fo­gyasztói lánc végre megfizesse a termelő szükséges költségeit. Ha újra megszab­nánk a felvásárlói árakat, ez egy újabb visszarendeződési folyamatot indítana el az ágazatban, amelynek végén újra a ter­melőkön csattanna az ostor. Másik lehe­tőség, amit a pénzügyi és kereskedelmi kormányzattól kértünk, hogy a kereske­delmi árrést 11 százalékra csökkentsék, s így próbálják megakadályozni az árak rohamos emelkedését. Kapott informá­cióink szerint a kereskedelmi egységek­nek ma már csak mintegy 30 százaléka van állami, tehát központilag irányitható kézben, ezért ez az út sem kecsegtet túl kedvező eredménnyel. • Mi lehet a megoldás ? - A mostani helyzetben szerintem egyre élesebben vetődik fel, a jelenlegi visszafogott bérpolitika feloldásának, illet­ve könnyítésének szükségessége A jö­vedelemszabályozás, amit eddig elsősor­ban inflációellenes szempontok miatt ke­ményen kezében tartott a kormány, ma már a piacon olyan visszafogó tényező, amit a fogyasztói kereslet élénkítése, a fokozatosan reálissá váló árak megfi­zethetősége érdekében fel fog kelleni ol­dania a kormányzatnak. A fogyasztók vásárlóerejének növelése ugyanis a piac működésének egyik fontos feltétele. Alap­jában véve két lehetőséget látok a gazda­sági élet élénkítésére, az elfogadható áru élelmiszeripari termékek előállítására Az ágazatba bemenő költségeket elfogadha­tó szintre kell csökkenteni, illetve növelni kell a fogyasztók vásárlóerejét. Mindkét szempont azonban elsősorban költségve­téspolitikai kérdés. • A gondok megoldásából milyen szerepet vállal támogatáspolitikája révén az állam? - Az előző rendszerben megszokottól eltérően a támogatáspolitika ma már cél­irányos. A háromnegyedéves gazdasági eredmények az ágazatban 6,7 milliárd korona veszteséget mutatnak, s az évi előrejelzés 8-8,5 milliárd veszteséget je­lez Az idei 6,4 milliárdos támogatás a jel­zett veszteséget 2 milliárdra csökkenti A tárca jövő évi támogatására mintegy 10 milliárd koronára lenne szükség, az elő­zetes elképzelések szerint viszont csak 7,5 milliárd jut majd erre a célra. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a szövetségi piacszabályozási alap 6 milliárd koroná­val számol. Mi kértük, hogy külön szlová­kiai piacszabályozási alapot is hozzanak létre, amelyet szükség esetén a naprafor­gó, a repce, a baromfi, a sertéshús, stb. termelésének szabályozására használ­hatnánk fel. A piacszabályozási alapnak egyébként a jövőben nemcsak ezt a „passzív" többletelszívó szerepet szánjuk, de aktívan részt vehetne az indokolatlanul magas fogyasztói árak le­törésében is. Mégpedig úgy, hogy akár behozatallal állítanánk versenytársat az eltúlzott árú termékeknek. Esetenként egyes nem produktív területeken a terme­lés visszafogásában is szerepet kaphat, például az agroturisztika támogatásával • Köszönöm a beszélgetéstI T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ A mezőgazdasági érdekképviseletek és a kormány tanácskozása elé TALÁLNAK-E MEGOLDÁST? A gazdasági helyzet alakulása Szlová­kia mezőgazdaságában az idén lényeges eltéréseket mutat attól, amit a gazdasági reform bevezetésekor az agrárreform végrehajtásától vártak. Az élelmiszerek iránt jelentősen csökkent kereslet komoly értékesítési és pénzügyi gondokat okozva válságos helyzet elé állította a termelöket, akiknek már a puszta fennmaradás is rendkívüli erőfeszítéseikbe került. Az év folyamán a földművesek több alkalommal is megpróbálták felhívni a közvélemény és az illetékesek figyelmét a tarthatatlan állapotokra. A legutóbbi nyilvános nagygyűlésen megfogalmazott követelések alapvetően három megoldási lehetőséget javasolnak az ágazatban uralkodó gazdasági problémák feloldásá­ra: az ágazati bemenetek (főleg az üzem­anyagárak), a mezőgazdasági adóter­hek (béradó és földadó) csökkentését, valamint a felvásárlói árak szabályozását, amely a fogyasztói árakat is érintené. A javaslatokat a közvélemény a napi sajtóból már részletesen ismeri. Az üzem­anyag forgalmi adójának 70 százalékos csökkentését, a bértömegadó elengedé­sét az év utolsó két hónapjára, illetve a jövő évben 25 százalékra való csökken­tését, a garantált árak rendszerének ki­alakítását és a belső piac védelmét szol­gáló intézkedéseket a szövetségi kor­mány is tárgyalta, sajnos a javaslatok közül nem mindegyik talált meghallgatás­ra. A legfontosabb kérdést, az üzemanyag­árak forgalmi adójának csökkentését el­vetette, az adókat pedig köztársasági ha­táskörbe utalta. A Szlovák Földműves-szövetkezeti Szövetség, a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Unió, valamint a Mező­gazdasági Dolgozók Szakszervezeti Szö­vetségének képviselői a napokban Ján Čarnogurskýval, a szlovák kormány elnö­kével is ismertetik az ágazati problémák megoldására tett javaslataikat. A szlovák kormány hatáskörébe tartozó kérdések­ben kérni fogják az év utolsó két hónapjá­ra esedékes bértömegadó befizetésének időleges visszatartását, és későbbi teljes elengedését, valamint a bankhitelekkel terhelt gazdaságok kamatterheinek eny­hítését. A szövetségi kormány hatáskörébe tartozó kérdésekben a szlovák kormány képviselőivel megpróbálnak közös neve­zőre jutni és egységesen fellépni az üzemanyagár, a bértömegadó és a földa­dó csökkentése érdekében. Kezdemé­nyezni fogják a garantált árak rendszeré­nek jóváhagyását a következő évre, vala­mint a biológiai készletek kamatterheinek csökkentését is. Ma már nyilvánvaló, hogy az ágazat­ban uralkodó szinte katasztrofális gazda­sági helyzet orvoslása nem túr halasztást. A kérdés csak az, a költségvetési csatá­rozásokkal terhes időszakban vajon talál­nak-e mindkét fél számára elfogadható megoldást. -tszl­NÉGYSZÁZ SZÁZALÉKKAL ROSSZABB HELYZETBEN (Munkatársunktól) - Pavel Delinga, a Szlovákiai Földművesek Pártjának el­nöke tegnapi sajtóértekezletén a mező­gazdaság időszerű problémái közül az első helyen a mezőgazdasági üzemek pénzügyi kilátásaival foglalkozott. Az elő­zetes számítások szerint a háromnegyed­évi hétmilliárd korona veszteség az év végére eléri a kilencmilliárdot, s ez a tava­lyi plusz előjelű mérlegnél négyszáz szá­zalékkal rosszabb. Mindez akkor, amikor az élelmiszeripari üzemek az idei évet nagyobb nyereséggel zárják a tavalyinál. A növényolajipar idei nyeresége például tizenhétszerese, a cukor- és malomiparé pedig négyszerese lesz a tavalyinak. A pártelnök szerint az évet veszteséggel záró üzemek mintegy negyven százaléka veszteségeinek ellensúlyozására már nem talál mozgósítható pénztartalékot. Tudnak esetekről, hogy kikapcsolták a mezőgazdasági üzem telefonjait, meg­szüntették számára az áramszolgáltatást, illetve a gázolaj eladását, mivel fizetés­képtelen. Megtudtuk, a párt járások szerint föld­mű vestalálkozókat szervez, amelyeken az érdekeltekkel közösen elemzik az egy­re kilátástalanabb helyzetet. E vélemény­cserék alapján is szorgalmazzák a bértö­megadó kilátásba helyezett elengedését Kifogásolják, hogy a földművesek jövő évi gazdálkodásukhoz eddig nem kapták meg a szükséges támpontokat. Elvetették a búzát úgy, hogy valaki megmondta volna, jövőre mennyi termésre lesz szük­ség. Ha ezt tudja az ausztriai földműves, vajon a szlovákiai miért nem tudhatja? Foglalkozott még a párt elnöke a par­lamenti megvitatásra váró transzformáci­ós törvényjavaslat egyes negatív hatásai­val, majd elmondta, hogy néhány héten belül kidolgozzák a válságból kivezető programtervezetüket. (egri) REFLEX A 68-AS DOSSZIÉ Izgalmában most számos bogarászó történésznek remeg az orrcimpája; a szovjet nagykövet átadta kormányunk képviselőinek a brezsnyevi diplomácia hazánkkal kapcsolatos „termésének" egy részét. Vaktában is meg merem jósolni, hogy hoppon maradnak, akik szenzációs leleplezést szimatolnak. Aki az utóbbi két évtizedben nyitott szemmel járta ezt az országot, dokumentumok nélkül is könnyűszerrel megállapíthatta, mi történt itt 1968-ban, illetve mit tettek velünk a megszállást követő huszonegy esztendőben. így azután engem az sem érdekel, valóban voltak-e, akik „behívták őket", illetve, hogy a továbbiakban - ahogy Vojtech Mencl, az 1968-1970-es időszakot elemző bizottság elnöke utalt rá - betartják-e a titkos dokumentumkezelés hazai és szovjetunióbeli szabályait. Mint minden kórnak, így a totalitarizmusnak is megvannak a maga törvényszerűségei. Ilyen például az, hogy Hitler éppen úgy törvényes keretbe igyekezett foglalni hódításait, mint Sztálin, vagy tanítványai: Hruscsov és Brezsnyev. 1940 körül a náciknak első dolga volt, hogy kormányt alapítsanak és a törvényesség látszatát keltsék a meghódí­tott országokban. így kormány alakult Norvégiában, kormány Fran­ciaországban, de Nyugat-Európa többi leigázott államában is. Hrus­csov 1956-ban Magyarországon munkás-paraszt kormányt hozatott létre, és Brezsnyevnek is megvoltak Csehszlovákiában a munkás­paraszt kormányba a miniszterjelöltjei. Igaz, nem sikerült megismétel­nie, ami tizenkét esztendővel korábban Budapesten történt, minda­zonáltal nekünk sincs okunk és jogunk a büszkélkedésre. Másfél év sem telt el ama augusztus 21-e után, és már be is indult a tömeges konszolidálódás. A moszkoviták Hitlerhez képest továbbfejlesztették a pacifikálás művészetét. Az előbbi még megelégedett annyival, hogy féljék öt a megszállott országokban élő emberek, míg az utóbbiak azt is igényelték, hogy a térdre kényszerítettek szeretetet és odaadást mímeljenek. Budapesten 1957. május 1-jén már negyedmilliós tömegtüntetést szerveztek Kádárék, de 1971-ben Husákék sem sokban maradtak el e teljesítmény mögött. Úgyszólván még meg sem száradt a nyomdafesték a Tanulságok című konszolidátor alapdoku­mentum példányain, Bil'akék már jelenthették Moszkvában, hogy ismét szereti Brezsnyev elvtársat Csehszlovákia népe. Vajon minek köszönhető, hogy sikerült ez a produkció? Miközben már jó ideje erre a kérdésre keresem a választ, megérkezik a hír: a szovjet nagykövet átadta az 1968-ra vonatkozó nagykövetségi dokumentumokat. És most - attól tartok, az illendőnél és az ésszerűnél nagyobb figyelmet fordítunk a részletek tanulmá­nyozására, mint a leglényegesebb következtetések megfogalmazá­sára. Mitagadás, úgyszólván teljes volt a behódolásunk, így - lévén, hogy rossz a lelkiismeretünk - hajlamosak vagyunk az enyhítő körülmények keresésére, illetve a „mi lett volna, ha" kezdetű kérdések feltevésére. Tudomásul kell vennünk, hogy a Moszkvából Prágába juttatott dosszié egyébként is csak egy olyan híg dokumentumválogatást tartalmaz, amelynek egyetlen darabja sem ad választ a leglényege­sebb kérdésekre. Igaz, már széthullóban van a Sztálin által öröknek ígért Szovjetunió, a Kreml lakói azonban még mindig nem adták fel teljesen a birodalmi gondolatot. így a lényeges dolgok tudomásunkra hozása helyett legfeljebb tájékoztatásmorzsákat adagolnak. így még csak azzal sem számolhatunk, hogy a történészek számára szenzá­ciós adatok birtokába jutunk. Historikusok helyett inkább a társadalomlélektan müvelói számára akad mostanság rengeteg munka. Például érdemes lenne nagy apparátussal tanulmányozni, mi mindennel függ össze, hogy az ország lakosságának oly nagy hányada kudarcot vallott a Prágai Tavasz időszakának nagy fogadkozásai után. És az sem ártana, ha mindannyian lelki ismeret-vizsgálatot tartanánk. Annál is inkább, mert nehéz időszaknak nézünk elébe, és lépten-nyomon újabbnál újabb önjelölt próféták, sőt még ezeknél is rosszabbak: diktátorfiókák bukkannak fel. TÓTH MIHÁLY POLITIKAI MOZGALOM LETT... ... a Munkások Fóruma. Igy dön­tött szombaton Pozsonyban a szlo­vákiai koordinációs bizottság. Fran­tišek Dugovič elnök ezzel kapcso­latban lapunknak elmondta: meg­győződtek arról, hogy a munkások érdekképviseletét nem lehet az ut­cán, tereken biztosítani, nagygyűlé­sekkel megoldani. Több kell: a par­lamenti képviselet. Ezért határozták el, hogy politikai mozgalommá ala­kulnak, és indulnak a következő vá­lasztásokon. A tanácskozáson elfo­gadták a fórum programjavaslatát, amelyet azonban nem tartanak még véglegesnek, s megvitatás, kibőví­tés céljából a tagság elé bocsáta­nak. Meg akarják előzni az esetle­ges munkásarisztokrácia kialakulá­sát. Ennek érdekében már most ha­tározatot hoztak, hogy a parlament­be bekerülő képviselőik havi járan­dósága a szakképzett dolgozók át­lagbérével lesz egyenlő, képviselői fizetésük fennmaradó része pedig a fórum támogatását szolgálja. A Munkások Fórumának elnöke a csütörtöki pozsonyi hatodik nagy­gyűlésük kapcsán elmondotta, hogy az Általános Egyezményben foglal­tak teljesítését az életszínvonal emelését és a munkanélküliség csökkentését illető követeléseiket eljuttatták a szlovák kormányhoz és az SZNT Elnökségéhez. -zsár A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul.) 3413/91 Kozma Mikuláš, 1921. 2.3., Kassa (Donbasz) 3414/91 Kožej Ján, 1923. 12. 24., meghalt (Semsa) 3415/91 Kropog István, 1909. Matyóc, meghalt a SZU-ban (Fokino) 3417/91 Kubovčík Gustáv, 1919. 8. 4., meghalt, Dovalovo (Szánok) 3418/91 Kuffner František, 1905. 4. 4., meghalt, Rudňany (Donbasz) 3419/91 Kuka Ján, 1921. 9. 7., Dubové (Donbasz) 3420/91 Kúkoľ Ján, 1911. 4. 29., Spišské Podhradie (Donbasz) 3422/91 Kukura Štefan, 1920. 8. 9., meghalt, Szovjetunió 3423/91 Kukura Jozef, 1919. 2. 12., meghalt, Kassa (Donbasz) 3424/91 Kulbomer Ján, 1909. 4. 9., meghalt, Késmárk (Donbasz) 3425/91 Kulich Jozef, 1904. 2. 23., meghalt, Sp. Teplica (Szovjetunió) 3426/91 Kun Bálint, 1908. 8. 19., Battyán (Szovjetunió) 3427/91 Kundľa Ján, 1902. 12. 29., meghalt, Eperjes (Szverdlovszk) (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents